Napló ​1945–1957 9 csillagozás

Márai Sándor: Napló 1945–1957 Márai Sándor: Napló 1945–1957

A ​könyv Budapest ostromát Leányfalun átvészelő író mindennapjainak krónikájával indul, az utolsó bejegyzés pedig azt a jelenetet rögzíti, amikor MÁrai felveszi az amerikai állampolgárságot és felesküszik az Egyesült Államok alkotmányára. A naplónak ez a része hatalmas kataklizmáról számolhatna be, ha íróját nem érdekelné jobban és mindennél szenvedélyesebben az irodalom, a kultúra, a polgári szellemi értékek sorsa, jelene és jövője. Jellemző, hogy amikor Buda ostroma után megnézi lebombázott lakóhelyét, eltűnt lakását, alig ír pár sort az eseményről, ugyanakkor a közeli Kosztolányi-ház pusztulása a legmélyebb szívhangokat hozza ki belőle. A legválságosabb időszakokban is sokkal inkább foglalkoztatja Geothe, Rilke egy-egy újraolvasott munkája, vagy egy friss francia regény, mint a körülötte zajló, fokozatosan bolsevizálódó élet. Amikor a szociáldemokraták üldözésére kerül sor, Leninnek ezzel kapcsolatos tanulmányait olvassa, kommentálja, kevés szót vesztegetve mondjuk… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1958

>!
Helikon, Budapest, 1999
390 oldal · ISBN: 9632086317
>!
Helikon / Akadémiai, Budapest, 1990
390 oldal · ISBN: 9632080610

Enciklopédia 7


Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
dokijano 
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Nehéz olvasmány ez a Márai-napló. Az orosz katonák leányfalui beszállásolásától az amerikai állampolgári esküig ívelő éveket fogja át. Nem ragadott magával ez a napló-forma. Egyszer olyan érzésem volt olvasás közben, mintha aforizma-gyűjteménybe olvastam volna bele, ezért egy-egy részét újra meg újra el kellett olvasnom, hogy minden részletét felfogjam. Máskor pedig – főleg az Olaszországban töltött évek alatt – érdekes élményeit írta meg némi filozofálgatós körítéssel. Az amerikai évek töményebb olvasmány, abban az időben többet töprengett. Néha kedvem lett volna félretenni a könyvet.
Érdekes, hogy az emigrációja utáni években Magyarországon lezajló történelmi változásokról nem sokat ír, kivéve az 56-os forradalomról, melyben családilag is érintve volt. Emiatt 1956 novemberében 3 hétre az USA-ból Európába (München, Róma, Nápoly) repült, hogy közelebb legyen az eseményekhez. Ezen kívül szinte nem is említ más eseményeket, mintha szándékosan távol tartaná magától a honvágyat. Pedig elsősorban a hazai eseményekre való reflexióira lettem volna kíváncsi. Feljegyzéseiben a feleségét, Lolát sem említi egyszer sem. És azt sem tudtam meg, miből tartotta el a családját az emigráció keserű éveiben. Azt hiszem, maradok a regényeinél, azokkal könnyebben megbirkózom.

>!
Helikon, Budapest, 1999
390 oldal · ISBN: 9632086317
>!
szikszai_2 P
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Márai naplói nem könnyű olvasmányok, de annyit tanul belőlük az ember a világról, hogy megéri elolvasni őket. Márai hatalmas műveltsége naplóiban jelenik meg leginkább. Újabb remekmű született!
Zseniális ez a napló is!

>!
Steindl_Ákos
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Az első 44-45-ös napló után kezdtem el olvasni, bár a háború alatti napló is tetszett, de a háború alatti depresszió elmúltával egyszerűen szárnyalt Márai. A hasonlatai és asszociáció elragadóak, a műveltsége egyedülálló, festészetben, szobrászatban, történelemben, irodalomban egyaránt otthonosan mozog, és mindenről sarkos véleménye van, ami nekem nagyon imponáló. Olyan erős, és tűéles megállapításai vannak, hogy életemben először írtam idézeteket erre az oldalra, és rögtön több mint 40 lett.

>!
Niki4
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Érdekes, és egyben megrázó a kor eseményeit olvasni Márai szemszögéből nézve. Szomorú, hogy egy nagyrabecsült, tehetséges író hirtelen számkivetett lett, és megható az a tartás ahogy Ő és Lola, aki végig mindenben támogatta a férjét, szembenéznek a nehézségekkel.

>!
OlvasóMókus
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Ez a harmadik nekifutásom, hogy végigolvasom Márai naplóit, harmadjára sikerült túljutnom az első köteten.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Egy rendőrtiszttel beszéltem, aki elmonta, hogy sikerült elolvasnia a kartotékban [Babits Mihály] személyi lapját. Életrajzi adatai mellett ezt olvasta: „Humanista. Megbízhatatlan.”

1947

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály
>!
Frank_Spielmann I

Fiatal színésznő meséli, hogy volt egy inasuk, akiről csak gyanította, de nem tudta bizonyosan: homoszexuális-e az inas, vagy sem? Egy napon, amikor a színésznő fürdött, az inas kopogtatás nélkül benyitott a fürdőszobába, megállott a kád előtt, melyben a fiatal nő feküdt, és fesztelenül mondotta: „Nagyságos asszony, kérem, itt vannak a villanyszerelők.” – A színésznő meglepetten felelte: „Hát szóljon a férjemnek.” – Az inas szemérmesen mosolygott. – „Nem lehet, kérem – mondotta bizalmasan –, nem mehetek be hozzá, mert a nagyságos úr éppen öltözködik.”

1946

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Három életforma van: az ulyssesi, a jézusi, a fausti. A többi adóalany.

1949

19 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Nem lehet bízni az egykönyvű írókban. Stendhal, aki szűkszavúnak tetszik – s az is volt! – rengeteget írt, leveleket, naplót, útijegyzetet, az oeuvre mellett egy másik, csaknem láthatatlan életművet, amiből a hivatalos remekművek, a „Rouge et Noire”, a „Chartreuse de Parme” úgy magasodnak ki, mint a székesegyház tornya egy kis városból. De a székesegyházhoz elébb meg kell alkotni a várost is, amely körülveszi: önmagában értelmetlen. Az író töméntelent kénytelen alkotni és építeni, mellékesen, amíg eljut feladata igazi értelméhez. E mellékes és csaknem láthatatlan alváz és környezet nélkül nincs torony!

1947

Kapcsolódó szócikkek: író · Stendhal
1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Olyan korban éltem, amikor nem lehetett tudni, ki a veszélyesebb: a rabló vagy a rendőr?

1947

>!
Frank_Spielmann I

A Duna-partra megyek le. Mikor a Kossuth-híd közelébe érek, a hídról a vízbe ugrik egy öngyilkos. Az emberek, akik a partról bámulják a jelenetet, szakszerű magyarázatokba kezdenek. Senki nem mozdul, nem ugrik utána, nem kiabál segítségért. Valaki ezt mondja: „Hagyják úszni, akkor gyorsabban fullad.” Lassan megyek a Margit híd roncsai felé. Néha visszanézek, s látom a két bakancsot, amint libegnek a víz fölött.

1947

>!
Frank_Spielmann I

Most azzal foglalkoznak, hogy államosítják a bankokat. Kis idő eltelik még, s akkor majd bankosítják az államokat. És így tovább, mindig elölről.

1947

1 hozzászólás
>!
Véda MP

Ha elmegyek erről a földrészről, Európa hiányozni fog. De Európa már itt Európában is hiányzott. Az emigráns, aki a „hazamenésre” gondol: nem igazi emigráns. Hazamenni lehet, de csak úgy, mint Ulysses: meghalni.

>!
Frank_Spielmann I

Tapasztalom, hogy minden író annyit veszít írói és erkölcsi súlyából, amennyi az általa kiszorított politikai szerepkör súlya.

1945

Kapcsolódó szócikkek: író

Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Radnóti Miklós: Napló
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Füst Milán: Teljes napló I-II.
Kibédi Varga Áron: És felébred, aminek neve van
Hamvas Béla: Naplók I-II.
Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914-1943)
Fekete István – Fekete Istvánné: Napló / Hajnalodik / Keserves évek
Kosztolányi Dezső: „most elmondom, mint vesztem el”