Napló ​1945–1957 8 csillagozás

Márai Sándor: Napló 1945–1957 Márai Sándor: Napló 1945–1957

A ​könyv Budapest ostromát Leányfalun átvészelő író mindennapjainak krónikájával indul, az utolsó bejegyzés pedig azt a jelenetet rögzíti, amikor MÁrai felveszi az amerikai állampolgárságot és felesküszik az Egyesült Államok alkotmányára. A naplónak ez a része hatalmas kataklizmáról számolhatna be, ha íróját nem érdekelné jobban és mindennél szenvedélyesebben az irodalom, a kultúra, a polgári szellemi értékek sorsa, jelene és jövője. Jellemző, hogy amikor Buda ostroma után megnézi lebombázott lakóhelyét, eltűnt lakását, alig ír pár sort az eseményről, ugyanakkor a közeli Kosztolányi-ház pusztulása a legmélyebb szívhangokat hozza ki belőle. A legválságosabb időszakokban is sokkal inkább foglalkoztatja Geothe, Rilke egy-egy újraolvasott munkája, vagy egy friss francia regény, mint a körülötte zajló, fokozatosan bolsevizálódó élet. Amikor a szociáldemokraták üldözésére kerül sor, Leninnek ezzel kapcsolatos tanulmányait olvassa, kommentálja, kevés szót vesztegetve mondjuk… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1958

>!
Helikon, Budapest, 1999
390 oldal · ISBN: 9632086317
>!
Helikon / Akadémiai, Budapest, 1990
390 oldal · ISBN: 9632080610

Enciklopédia 7


Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
dokijano
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Nehéz olvasmány ez a Márai-napló. Az orosz katonák leányfalui beszállásolásától az amerikai állampolgári esküig ívelő éveket fogja át. Nem ragadott magával ez a napló-forma. Egyszer olyan érzésem volt olvasás közben, mintha aforizma-gyűjteménybe olvastam volna bele, ezért egy-egy részét újra meg újra el kellett olvasnom, hogy minden részletét felfogjam. Máskor pedig – főleg az Olaszországban töltött évek alatt – érdekes élményeit írta meg némi filozofálgatós körítéssel. Az amerikai évek töményebb olvasmány, abban az időben többet töprengett. Néha kedvem lett volna félretenni a könyvet.
Érdekes, hogy az emigrációja utáni években Magyarországon lezajló történelmi változásokról nem sokat ír, kivéve az 56-os forradalomról, melyben családilag is érintve volt. Emiatt 1956 novemberében 3 hétre az USA-ból Európába (München, Róma, Nápoly) repült, hogy közelebb legyen az eseményekhez. Ezen kívül szinte nem is említ más eseményeket, mintha szándékosan távol tartaná magától a honvágyat. Pedig elsősorban a hazai eseményekre való reflexióira lettem volna kíváncsi. Feljegyzéseiben a feleségét, Lolát sem említi egyszer sem. És azt sem tudtam meg, miből tartotta el a családját az emigráció keserű éveiben. Azt hiszem, maradok a regényeinél, azokkal könnyebben megbirkózom.

>!
Helikon, Budapest, 1999
390 oldal · ISBN: 9632086317
>!
szikszai_2 P
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Márai naplói nem könnyű olvasmányok, de annyit tanul belőlük az ember a világról, hogy megéri elolvasni őket. Márai hatalmas műveltsége naplóiban jelenik meg leginkább. Újabb remekmű született!
Zseniális ez a napló is!

>!
Niki4
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Érdekes, és egyben megrázó a kor eseményeit olvasni Márai szemszögéből nézve. Szomorú, hogy egy nagyrabecsült, tehetséges író hirtelen számkivetett lett, és megható az a tartás ahogy Ő és Lola, aki végig mindenben támogatta a férjét, szembenéznek a nehézségekkel.

>!
OlvasóMókus
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Ez a harmadik nekifutásom, hogy végigolvasom Márai naplóit, harmadjára sikerült túljutnom az első köteten.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Egy rendőrtiszttel beszéltem, aki elmonta, hogy sikerült elolvasnia a kartotékban [Babits Mihály] személyi lapját. Életrajzi adatai mellett ezt olvasta: „Humanista. Megbízhatatlan.”

1947

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály
>!
Frank_Spielmann I

Fiatal színésznő meséli, hogy volt egy inasuk, akiről csak gyanította, de nem tudta bizonyosan: homoszexuális-e az inas, vagy sem? Egy napon, amikor a színésznő fürdött, az inas kopogtatás nélkül benyitott a fürdőszobába, megállott a kád előtt, melyben a fiatal nő feküdt, és fesztelenül mondotta: „Nagyságos asszony, kérem, itt vannak a villanyszerelők.” – A színésznő meglepetten felelte: „Hát szóljon a férjemnek.” – Az inas szemérmesen mosolygott. – „Nem lehet, kérem – mondotta bizalmasan –, nem mehetek be hozzá, mert a nagyságos úr éppen öltözködik.”

1946

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Három életforma van: az ulyssesi, a jézusi, a fausti. A többi adóalany.

1949

19 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Nem lehet bízni az egykönyvű írókban. Stendhal, aki szűkszavúnak tetszik – s az is volt! – rengeteget írt, leveleket, naplót, útijegyzetet, az oeuvre mellett egy másik, csaknem láthatatlan életművet, amiből a hivatalos remekművek, a „Rouge et Noire”, a „Chartreuse de Parme” úgy magasodnak ki, mint a székesegyház tornya egy kis városból. De a székesegyházhoz elébb meg kell alkotni a várost is, amely körülveszi: önmagában értelmetlen. Az író töméntelent kénytelen alkotni és építeni, mellékesen, amíg eljut feladata igazi értelméhez. E mellékes és csaknem láthatatlan alváz és környezet nélkül nincs torony!

1947

Kapcsolódó szócikkek: író · Stendhal
1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Olyan korban éltem, amikor nem lehetett tudni, ki a veszélyesebb: a rabló vagy a rendőr?

1947

>!
Frank_Spielmann I

A Duna-partra megyek le. Mikor a Kossuth-híd közelébe érek, a hídról a vízbe ugrik egy öngyilkos. Az emberek, akik a partról bámulják a jelenetet, szakszerű magyarázatokba kezdenek. Senki nem mozdul, nem ugrik utána, nem kiabál segítségért. Valaki ezt mondja: „Hagyják úszni, akkor gyorsabban fullad.” Lassan megyek a Margit híd roncsai felé. Néha visszanézek, s látom a két bakancsot, amint libegnek a víz fölött.

1947

>!
Frank_Spielmann I

Most azzal foglalkoznak, hogy államosítják a bankokat. Kis idő eltelik még, s akkor majd bankosítják az államokat. És így tovább, mindig elölről.

1947

1 hozzászólás
>!
Véda MP

Ha elmegyek erről a földrészről, Európa hiányozni fog. De Európa már itt Európában is hiányzott. Az emigráns, aki a „hazamenésre” gondol: nem igazi emigráns. Hazamenni lehet, de csak úgy, mint Ulysses: meghalni.

>!
Frank_Spielmann I

Tapasztalom, hogy minden író annyit veszít írói és erkölcsi súlyából, amennyi az általa kiszorított politikai szerepkör súlya.

1945

Kapcsolódó szócikkek: író

Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Radnóti Miklós: Napló
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Füst Milán: Teljes napló I-II.
Kibédi Varga Áron: És felébred, aminek neve van
Hamvas Béla: Naplók I-II.
Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914-1943)
Fekete István – Fekete Istvánné: Napló / Hajnalodik / Keserves évek
Kosztolányi Dezső: „most elmondom, mint vesztem el”