Napló ​1945–1957 20 csillagozás

Márai Sándor: Napló 1945–1957 Márai Sándor: Napló 1945–1957

A ​könyv Budapest ostromát Leányfalun átvészelő író mindennapjainak krónikájával indul, az utolsó bejegyzés pedig azt a jelenetet rögzíti, amikor MÁrai felveszi az amerikai állampolgárságot és felesküszik az Egyesült Államok alkotmányára. A naplónak ez a része hatalmas kataklizmáról számolhatna be, ha íróját nem érdekelné jobban és mindennél szenvedélyesebben az irodalom, a kultúra, a polgári szellemi értékek sorsa, jelene és jövője. Jellemző, hogy amikor Buda ostroma után megnézi lebombázott lakóhelyét, eltűnt lakását, alig ír pár sort az eseményről, ugyanakkor a közeli Kosztolányi-ház pusztulása a legmélyebb szívhangokat hozza ki belőle. A legválságosabb időszakokban is sokkal inkább foglalkoztatja Geothe, Rilke egy-egy újraolvasott munkája, vagy egy friss francia regény, mint a körülötte zajló, fokozatosan bolsevizálódó élet. Amikor a szociáldemokraták üldözésére kerül sor, Leninnek ezzel kapcsolatos tanulmányait olvassa, kommentálja, kevés szót vesztegetve mondjuk… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1958

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Márai Sándor művei Helikon, Akadémiai

>!
Helikon, Budapest, 1999
390 oldal · ISBN: 9632086317
>!
Akadémiai / Helikon, Budapest, 1990
390 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632080610

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Giuseppe Garibaldi


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

dokijano>!
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Nehéz olvasmány ez a Márai-napló. Az orosz katonák leányfalui beszállásolásától az amerikai állampolgári esküig ívelő éveket fogja át. Nem ragadott magával ez a napló-forma. Egyszer olyan érzésem volt olvasás közben, mintha aforizma-gyűjteménybe olvastam volna bele, ezért egy-egy részét újra meg újra el kellett olvasnom, hogy minden részletét felfogjam. Máskor pedig – főleg az Olaszországban töltött évek alatt – érdekes élményeit írta meg némi filozofálgatós körítéssel. Az amerikai évek töményebb olvasmány, abban az időben többet töprengett. Néha kedvem lett volna félretenni a könyvet.
Érdekes, hogy az emigrációja utáni években Magyarországon lezajló történelmi változásokról nem sokat ír, kivéve az 56-os forradalomról, melyben családilag is érintve volt. Emiatt 1956 novemberében 3 hétre az USA-ból Európába (München, Róma, Nápoly) repült, hogy közelebb legyen az eseményekhez. Ezen kívül szinte nem is említ más eseményeket, mintha szándékosan távol tartaná magától a honvágyat. Pedig elsősorban a hazai eseményekre való reflexióira lettem volna kíváncsi. Feljegyzéseiben a feleségét, Lolát sem említi egyszer sem. És azt sem tudtam meg, miből tartotta el a családját az emigráció keserű éveiben. Azt hiszem, maradok a regényeinél, azokkal könnyebben megbirkózom.

>!
Helikon, Budapest, 1999
390 oldal · ISBN: 9632086317
nanena>!
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Márai gondolatai, világlátása rezonál bennem. Tűpontosan értékeli a világot, művészetet. Gyakorlatilag egy ideológiai, művészeti, történelmi életvezetés-tan.

szikszai_2 P>!
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Márai naplói nem könnyű olvasmányok, de annyit tanul belőlük az ember a világról, hogy megéri elolvasni őket. Márai hatalmas műveltsége naplóiban jelenik meg leginkább. Újabb remekmű született!
Zseniális ez a napló is!

Steindl_Ákos>!
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Az első 44-45-ös napló után kezdtem el olvasni, bár a háború alatti napló is tetszett, de a háború alatti depresszió elmúltával egyszerűen szárnyalt Márai. A hasonlatai és asszociáció elragadóak, a műveltsége egyedülálló, festészetben, szobrászatban, történelemben, irodalomban egyaránt otthonosan mozog, és mindenről sarkos véleménye van, ami nekem nagyon imponáló. Olyan erős, és tűéles megállapításai vannak, hogy életemben először írtam idézeteket erre az oldalra, és rögtön több mint 40 lett.

Harkov>!
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Jól indult. Igazán érzékletes leírások a magyarországi harcok utáni lassú újrakezdésről. Itt még nagyon élveztem a könyvet. Sajnos utána átment egyfajta útikönyvé, nagyfokú kultur-sznobériával alaposan leöntve, nem állt másból, mint hogy itt voltam ezt olvastam. Annak ellenére, hogy zseniális, bölcsességeket oszt meg Márai, számomra az egész napló élvezhetetlen és követhetetlen volt. Nem beszélve a sok jegyzetről is hivatkozásról, ami miatt már néha úgy éreztem, mintha egy Kaland Játék Kockázat könyvet forgatnék.

Niki4>!
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Érdekes, és egyben megrázó a kor eseményeit olvasni Márai szemszögéből nézve. Szomorú, hogy egy nagyrabecsült, tehetséges író hirtelen számkivetett lett, és megható az a tartás ahogy Ő és Lola, aki végig mindenben támogatta a férjét, szembenéznek a nehézségekkel.

OlvasóMókus>!
Márai Sándor: Napló 1945–1957

Ez a harmadik nekifutásom, hogy végigolvasom Márai naplóit, harmadjára sikerült túljutnom az első köteten.


Népszerű idézetek

Epilógus>!

Az élet igazi nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.

98. oldal (Helikon Kiadó, 1999)

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Egy rendőrtiszttel beszéltem, aki elmonta, hogy sikerült elolvasnia a kartotékban [Babits Mihály] személyi lapját. Életrajzi adatai mellett ezt olvasta: „Humanista. Megbízhatatlan.”

1947

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály
Frank_Waters I>!

Fiatal színésznő meséli, hogy volt egy inasuk, akiről csak gyanította, de nem tudta bizonyosan: homoszexuális-e az inas, vagy sem? Egy napon, amikor a színésznő fürdött, az inas kopogtatás nélkül benyitott a fürdőszobába, megállott a kád előtt, melyben a fiatal nő feküdt, és fesztelenül mondotta: „Nagyságos asszony, kérem, itt vannak a villanyszerelők.” – A színésznő meglepetten felelte: „Hát szóljon a férjemnek.” – Az inas szemérmesen mosolygott. – „Nem lehet, kérem – mondotta bizalmasan –, nem mehetek be hozzá, mert a nagyságos úr éppen öltözködik.”

1946

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Három életforma van: az ulyssesi, a jézusi, a fausti. A többi adóalany.

1949

19 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Most azzal foglalkoznak, hogy államosítják a bankokat. Kis idő eltelik még, s akkor majd bankosítják az államokat. És így tovább, mindig elölről.

1947

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Nem lehet bízni az egykönyvű írókban. Stendhal, aki szűkszavúnak tetszik – s az is volt! – rengeteget írt, leveleket, naplót, útijegyzetet, az oeuvre mellett egy másik, csaknem láthatatlan életművet, amiből a hivatalos remekművek, a „Rouge et Noire”, a „Chartreuse de Parme” úgy magasodnak ki, mint a székesegyház tornya egy kis városból. De a székesegyházhoz elébb meg kell alkotni a várost is, amely körülveszi: önmagában értelmetlen. Az író töméntelent kénytelen alkotni és építeni, mellékesen, amíg eljut feladata igazi értelméhez. E mellékes és csaknem láthatatlan alváz és környezet nélkül nincs torony!

1947

Kapcsolódó szócikkek: író · Stendhal
1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Tapasztalom, hogy minden író annyit veszít írói és erkölcsi súlyából, amennyi az általa kiszorított politikai szerepkör súlya.

1945

Kapcsolódó szócikkek: író
DaTa>!

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint „keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert „keresztény magyar úriember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „keresztény magyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidó birtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme.

S ez a fajta nem tanul.

Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a „jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül."

Véda P>!

Ha elmegyek erről a földrészről, Európa hiányozni fog. De Európa már itt Európában is hiányzott. Az emigráns, aki a „hazamenésre” gondol: nem igazi emigráns. Hazamenni lehet, de csak úgy, mint Ulysses: meghalni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: Napló
Koltai Róbert – Gaál Ildikó: Az én kabarém
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!
Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista!
Lily Ebert – Dov Forman: Lily fogadalma
Andrej Tarkovszkij: Napló
Presser Gábor: Presser könyve 2.
Fekete István: Útra kelünk
Antal Imre: Pami
Schmidt Egon: A talicskától a Kossuth-díjig