Kassai ​őrjárat 34 csillagozás

Márai Sándor: Kassai őrjárat Márai Sándor: Kassai őrjárat Márai Sándor: Kassai őrjárat Márai Sándor: Kassai őrjárat

„Négy héttel a nap után, mikor a német csapatok bevonultak Párizsba, hazautaztam Kassára. egy napra mentem csak, nem volt semi dolgom ott. Most, idő múltával, elcsodálkozom, miért is mentem?… Valószínűleg, mert otthontalannak éreztem magam a világban.” Márai Sándor 1941-ben megjelent és azóta kiadatlan remeklését indítja e sorokkal. Egy csonka nap és egy kurta éjszaka az, amit a szülővárosában tölt, ám e röpke idő is elegendő, hogy újraélje a gyermekkort , és hogy szembesüljön a férfikor komor kihívásaival…
Helikon Kiadó, 2003

Eredeti megjelenés éve: 1941

>!
Helikon, Budapest, 2013
260 oldal · ISBN: 9789632274256
>!
Helikon, Budapest, 2013
260 oldal · ISBN: 9789632274577
>!
Helikon, Budapest, 2003
128 oldal · ISBN: 9632088395

2 további kiadás


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

Márait mindig szívesen olvasok. Ezt is, polgári életforma, hagyományok. Kedvem támadt bebarangolni Kassát, keresni a múlt emlékeit, pillanatait.

szökött_csincsilla>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

A polgári író már csak olyan, hogy nincs téma, összefüggés, eszmei kinyilatkoztatás – sőt, kilépve az absztraktból – egyetlen pillanat sem, hogy ne polgári írókênt gondolkodjék. A veszélyeket teljes valójukban látni, láttatni, valamint a polgári szellem inkvizítoraként járni el minden olyan esetben, amikor e terhes, de gyönyörű örökség létezése, megbonthatatlansága veszélyben forog, a kassai, magyar, de nem kevésbé európai világpolgár nehéz, de büszkén vállalt kötelessége.

Márai a Kassai őrjáratban erősen túltolta a biciklit, sokszor ez volt az érzésem. Hol a félművelt tömegekre támad, arisztokratikus árnyalatokat vető, de – természetesen- polgári dühvel, a legmagasabbra, legjobbra nem törekvő, a befogadott kultúra színvonalával kapcsolatban megengedő uralkodó szemléletük miatt, nyakukba varrva a terrort, a nácizmust, a munkásmozgalmakban rügyet bontogató, nyugati bolsevizmust. Persze nem téved nagyot, amikor az értékek kiüresedését jelöli meg okként (szegény Márai, jó, hogy nem élhette meg mindazt, ami ma van).
A fenti kirohanás után viszont, egy másik fejezetben a polgárság szellemi elitjét okolja, amiért az egyre szélesedő ( a sokgenerációs polgárságot is gyengítő) középréteg szellemi megmunkálását, felvértezését elmulasztotta. Nem ez az egyetlen, egymással szembemenő gondolatmenete Márainak ebben a könyvben, de a vége előtt pár pozitívumot is szeretnék kiemelni:

Márai nyelvezete, mondatszövedékei úgy futják be az emberi agy olvasmányfeldolgozó receptorait, mint borostyán a polgári házak homlokzatát. Egyszerűen csodálatos, és mesteri. Ugyanezt éreztem Kertész Imre késői írásainál is.

A polgárság, és a keresztény európai értékrend dolgában kiérlelt komor gondolatok közt azért mindig áthúz egy-egy látnoki gondolat. Például a fogyasztói kultúrában rejtőzködő veszélyeket kihangsúlyozók. Nem egyszer, nem kétszer nyúl bele Márai olyan, ma már súlyos problémák nedves avar alatt szunnyadó zsarátnokába, amelyek mára recsegő-ropogó erdőtüzekként pusztítják ezt, az igencsak megrogyott, európainak is csak óvatosan, polgárinak pedig semmiképp sem nevezhető értékközösséget.
Azt hiszem, minden megmosolyogtató polgári ortodoxiája ellenére kijelenthető:
Márait olvasni jó.

kinga133 P>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

„Azáltal, hogy valamiben nem lépünk, csak hallgatunk, cinkosai vagyunk a rossznak.”
Minden mondata aktuális. Ugyan abban az élethelyzetben van jelenleg Európa és Kassa is, amiben akkor volt, mikor Márai megírta e művét. Szívesen hivatkoznak a nyugati politikusok rá, de csak egy bizonyos részét emelik ki annak az egésznek, amiről ő ír. Márai nem csak európaiként definiálta önmagát, hanem „magyarnak, kereszténynek és polgárnak” , majd utolsó jelzőként tette oda, hogy „európai” is, de rávonatkozóan csak az utolsó jelzőt szeretik használni.

medizonka>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

A múltban és a jelenben, az író gyermekkorának helyszínein és a nagyvilágban tett szellemi kalandozás mesterien megszerkesztett lenyomatát kapja kézhez az olvasó. Márai zseniális nyelvezete és mondatszerkesztése már nem lep meg, hiszen sokszor már ezért ( is) veszem a kezembe a műveit, hogy elmerüljek ebben a világban pár órára, szinte belefeledkezve megszűnjön körülöttem zajló világ.
Ezúttal azonban Márai is menekülni kényszerül a szomorú valóság elől, hiszem műve megírása, és kassai látogatása idején Hitler éppen bevonult Párizsba. Az intelligens, gondolkodó elme és lélek a szellemi feloldódást, feltöltődést, a külvilággal szembeni védelmet a szülővárosában keresi. Kassa, az európai keresztény és polgári kultúra nyomait erősen magán viselő város Márai szemében mindig is a nyugalmat és a bizalmat árasztotta, kapaszkodót jelentett az élet viharai elől. Most épp erre van szüksége, hiszen „ valami történik” a világban, készül valami a politikában. Ám az író mindenekelőtt az évszázados polgári életmód megrendülését látja. Ezt az életformát tartja az emberi együttélés „egyik legértékesebb, leghasznosabb magas rendű” termékének, amely megalapozta és éltette a napnyugati kultúrát. Az igazi polgár ugyanis művész és katona egy személyben, aki megálmodja, megalkotja, de ha kell, fegyverrel meg is védi művét. Ezt a polgári szemléletet ismerte meg az író gyermekkorában Kassán, és ebből feltöltődni jött vissza férfiként. E kultúra összeomlását látja a világháborúban, s hogy vajon ennek megakadályozásáért megtett-e mindent, vagy legalább valamit, ez a kérdés foglalkoztatja Kassán sétálva Márait. A legmegrendítőbb felismerés a kassai dómban éri, amikor ráébred, hogy ez és a hozzá hasonló katedrálisok légvonalban a keresztény európai kultúra őrhelyeit kötik össze, az útvonalat jelzik a pusztuló világ felett, „Kassa és Tours, Uppsala és Reims, Köln és Firenze fölött kóvályog a lélek e hetekben”, ám az emberiség mintha nem akarná látni a veszélyt. Pedig Hitler ezekben a hetekben már a legerősebb európai hadsereg vízióját tárja a világ elé, amit a szakértők gyúnyosan fogadnak, mikor színre lép vele pedig elnémulnak. Az író azonban a jövőt is látja, a nagy megpróbáltatások után egységesülő Európát, amelynek vállalnia kell igazi szerepét: a műveltség, a jog, a keresztény erkölcs érvényesítését a világban. Márai, felelős alkotó emberként úgy érzi, hogy, neki ennek az értékrendnek a védelmében kell érzékelnie a jelen és jövő vészjeleit. Éppen erre ébreszti rá a kínzó erkölcsi kérdésekkel átitatott kassai őrjárat.
Tűpontos látásmód, elgondolkodtató elmélkedések, kifinomult stílus. Olvasni, értelmezni, befogadni kell, gondolkodó társadalommá kell(ene) válni. Márai örök.

jeno>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

Igazi Márai-regény, benne igazi Márai-életérzés egy világrend összeomlásának előestéjén. Igazi Márai-rajongók nem hagyhatják ki. :)

1 hozzászólás
Téglagyári_Megálló>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

Véleményem szerint, Márai mindig is az önéletrajzi ihletettségű írásaiban hozta legjobb formáját.
Sodró lendületű könyv, korabeli helyzetértékelését akár mai világunkról is írhatta volna.

Terbócs_Attila>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

Ettől a könyvtől rendesen elképedtem. Hogy kristálytiszta és okos és mélyen emberi, az bliktri. De hogy Márai hetven évvel ezelőtt tűpontosan leírta a mát, az gerincenfutkosósan zsigerborzongató. Úgy látszik, hogy a ma csak a mobiltelefonban és a globális felmelegedésben különbözik a mindenkori tegnaptól. Az ember(iség) mindig ugyanaz volt, amit ma látunk belőle, az ember(iség) 1939-ben sem volt se rosszabb, se jobb, mint ma, töretlenül és tanulatlanul jönnek világra, élnek és meghalnak új és új generációk, és belül minden ugyanaz a moccanatlanul kevély szűklátókörűség. Bátran ajánlom mindazoknak, akik szerint „mivé lett a világ” meg „bezzeg a régi időkben”, valamint „ezek a mai fiatalok” és még „a ma embere már nem követné el ezt és ezt a bűnt”.

Doma2>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

A könyv vezérfonala egy rövid utazás szülővárosába, Kassára. Pestről felszállva kezdi el a korabeli események értékelését, megérkezése után egy séta apropóján ír a számára legfontosabb kérdésekről. Ez nem egy regény, nincs is igazán cselekménye. A megfogalmazott gondolatok viszont döbbenetesen időszerűek.

para_celsus>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

Szeretem Márai esszéisztikus írásait, talán jobban is, mint a fikciós műveit. A Kassai őrjáratban le sem tagadhatná Ortega y Gasset hatását – az egzisztencialista spanyol nyomán járva szembesíti önmagát és szidott-szeretett polgárságát korának eseményeivel, társadalmi folyamataival.

P_Misaly>!
Márai Sándor: Kassai őrjárat

Nem szabad „hagyományos” regényként olvasni ezt a könyvet, hisz hihetetlenül tömény esszenciája ez a békebeli és két világháború közötti polgári gondolatvilágnak, ne is keressünk benne cselekményt, inkább egy igazán kiművelt és széles látókörű figura (ez lenne Márai:) világképét ismerjük meg. Az esetek, gondolatok többségénél ijesztő párhuzamok fedezhetők fel a mai társadalmi történésekkel.
A Kassai őrjáratból – azt hiszem – a szokásosnál is jobban kiérződik az a jellemző, márais polgári „fíling” és tempó, ami méginkább hozzásegíti amúgy is szemlélődő főhősünket a tűpontos meglátásokhoz, ugyanakkor, valljuk be, néha irgalmatlanul unalmas tud lenni szertartásosságával és apró kis részletleírásaival.


Népszerű idézetek

hdavid89>!

A civilizáció unalmas, mert lassan nem értek már a világhoz semmit, csak szakmámhoz, s ahhoz is milyen kényelmesen! Az ember lelép a színről, helyében megjelenik a szakember, zsebében használati utasításokkal és telefonszámokkal, melyek készségesen elárulják a feladat titkait. A civilizáció unalmas, mert az élet élményéért nem enged harcolni többé – a tüzért, a fényért, igen, közvetlenül az életért, annak magasabb rendű öntudatáért, mely eltöltötte az ókor és középkor minden nemesebb anyagból dagasztott emberét! A civilizáció unalmas, mert csapok, gombok, huzalok, fogantyúk közvetítik, elragadóan és nagyon kényelmesen, egyfajta végzet emberi lehetőségeit, melyekért nem kell harcolnom többé, csak éppen illik elsején kifizetni a villanyszámlát vagy a rádiórészietet. A civilizáció unalmas – s nem ok nélkül szajkolom ezt a meggyőződést ezer méter magasan a civilizált világ fölött, makacson és unalmasan. Mindannak, ami történt és menthetetlenül történni fog, egyik oka ez a finom unalom, ez a történelmi spleen, melyet Spengler, akinek e napokban kegyetlenül igaza van, először gyanított és bizonyított bölcseleti és történelmi érvekkel. Mindig unalmas, mikor egy eleven, élettől, felelősségtől meleg kultúra kihűl és átmerevedik a civilizációba. Ez az unalom egyik oka, hogy bekövetkezhetett mindaz, ami bekövetkezett.

13. oldal

Jaumijau>!

… egyetlen osztályt sem szolgálhatsz, mert az emberek ügyét kell szolgálnod.

tominho68>!

A párt sajátsága, hogy nem egyéneket akar, hanem párttagokat, nem bírálatot akar, hanem fegyelmet.

P_Misaly>!

Nem tűröm a hazugságot többé, keresztes hadjáratot hirdetek ellene… Hol kezdjem el? Természetesen magamon és magamban.

28. oldal

hdavid89>!

S én mégis hiszek abban a másfajta polgáriasságban, mely felépítette Európát, mely a legnemesebb életformákat adta az emberi világnak, s melynek egyik pudvás és ernyedt, kései nemzedéke eladta és elárulta mindazt, amit az ősök építettek.

50. oldal

Doma2>!

A boldogtalanság lírai közügy, a kétségbeesés, akkor is, ha világesemények okozzák, magánügy.

31. oldal

rozcsi>!

Most már értem: nem hittünk eléggé szerepünkben, nem hittünk elég hősiesen a szellem nevelő és fegyelmező, építő és visszatartó, fejlesztő és segítő erejében. Két szó a vád mindössze: nem hittünk.

hdavid89>!

De a polgárt csak ő mentheti meg, a polgár, személyesen, ha leszáll önmagába, a polgári kultúra
igazi értelmébe, s megújul, megtisztul és erkölcsében, szellemi igényében, társadalmi
magatartásában megint alkotó lesz. A hős mindig alkot. A polgár, aki csak megőrizni akar,
szenvelgő és émelyítő, át kell adni sorsának. Az occidentális civilizáció tömegeit, tehát a breton
parasztot éppen úgy, mint a tiszavidéki kubikost és a londoni dokkmunkást, egy emberöltő
életideje alatt fel lehet emelni a nyugati kispolgárság életformáinak szintjére, ha a polgár, s
vezető szellemei hajlandók erre a katarzisra, a megtisztulás és ellenállás nagy erőfeszítésére.

49-50. oldal

hdavid89>!

Boldog nemzedék volt, kalandmentes, a valóságban és a maguk jelenében éltek. Mert ez
a legnagyobb szerencse az egyén és a nemzedék számára: ha nem vágyik el érzéseivel és
terveivel a múltba, sem a jövőbe, s pontosan ott és abban a pillanatban van odahaza, amelyben él. A legfontosabb, hogy az ember korával egy időben éljen. Mindig tragikusak a sértődött
nemzedékek, melyek a múltba vágyódnak vissza, s mindig veszedelmesek a fanatikus-nemzedékek, melyek nem a jelenben, hanem a jövőben iparkodnak élni. Az ember maradjon hűséges élete és kora óramutatójának eszményeihez. A kiegyezés utáni magyar nemzedék a maga jelenkorában élt: én már csak a sértődöttek és a fanatikusok között.

51-52. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
J. Goldenlane: A jósnő hercege
J. Goldenlane: Pokoli balhé
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part / A három testőr Afrikában
Gárdonyi Géza: Mai csodák