Judit… ​és az utóhang 141 csillagozás

Márai Sándor: Judit… és az utóhang Márai Sándor: Judit… és az utóhang Márai Sándor: Judit… és az utóhang Márai Sándor: Judit… és az utóhang

És minden nő életében kopogtatnak a férfiak.
Ez a két írás folytatása és befejezése Az igazi című regénynek, mely a negyvenes évek elején jelent meg, írja jegyzetében Márai 1979-ben. Természetesen önálló mű (is), miközben annyiban kapcsolódik az említett regényhez, hogy abban Judit a titokzatos harmadik fél a házassági háromszögben. A jelen történet a cselédlányból nagyvilági hölggyé változó asszony története, aki vágyik a házasság biztonságára persze minek árán? Az utóhangban pedig ott a feloldozás és a csattanó…

Márai hátborzongató képet fest a szerelemről, a magányról. Egyáltalán arról a másik valóságról. Amiről hallgatni szoktak.

Eredeti megjelenés éve: 1980

>!
Helikon, Budapest, 2021
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634798286
>!
Helikon, Budapest, 2020
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274300
>!
Helikon, Budapest, 2019
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274300

6 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 19

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

adrienn_szucs>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

((Ismét egy gyönyörűen fájdalmas mű Máraitól.
A váltott szemszög nekem borzsztóan tetszett, az első részt a feleség, a másodikat a férj meséli. Bár régen elváltak, a feleség monológjából süt a fájdalom, a harag, a megbántottság érzése, és az örök szerelem. Ő nem tudja elengedni, csak elfogadni a tényt, hogy a házasságuk zátonyra futott. Fájt a görcsös próbálkozás, a két kézzel való ragaszkodás, hogy szeresse őt a férje. Bár sajnáltam és itt- ott szántam is, azért az érzéseivel sokszor azonosulni is tudtam. Márai erőssége, hogy kényelmesen egy női agyba tudja helyezni magát.
A férj monológja már sokkal tárgyilagosabb, érzelemmentesebb. Nekem egy jellegtelen ember képe rajzolódott ki, aki a jólétbe beleszületve fogadta, ami rá vár, amit elvárt tőle a család és a társadalom, tudván hogy ezzel egy másik ember, történetesen a felesége boldogságát is tönkreteszi off- miközben a helyzeti előnyét kihasználta.
Összességében fájó olvasni ezt a művet, hiszen nem vesztette el aktualitását: mai házasságokban ugyanígy elmennek egymás mellett az emberek; az egyik görcsösen próbálkozik, míg a másik teljesen érzéketlen marad.))
Ezt az értékelést írtam az Igaziról.
A Judit.. és az utóhang egészen más szemszögbe helyezte az előző kapcsolatról alkotott véleményemet; vagyis inkább a férjről alkotottat. Míg kevésbé találtam szimpatikusnak.
spoiler
és
spoiler
Ez a két részlet tökéletesen összefoglalja Judit személyiségét. Egyáltalán nem tudtam azonosulni vele, nem volt szimpatikus. „Proliként” indult, aztán amikor megadatott neki ,hogy változtasson, jobban éljen, nem akart vele élni. Nem nem tudott, nem akart.Szívtelen, számító, rezignált. Azt, hogy spoiler, nem is igazán tudtam hová tenni.
Összességében ez a rész nem igazán tetszett, feszengtem olvasás közben.
Az utóhangot már érdekesebbnek találtam ,bár szerintem nem kapocsolódott az előzőekhez; az a kis szál, ami hozzákapcsolta, nem volt elég erős. Nekem ez megért volna egy külön történetet is.

5 hozzászólás
ppeva P>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

Az igazi-hoz képest sokkal kevesebb szó esik benne a szerelemről, mint azokról a különbségekről, ami elválasztja egymástól a szegényeket és a gazdag polgárokat. A gazdag polgári élet alulnézetből, a kiscseléd szemszögéből nézve. Aki hiába éri el, hogy belőle is gazdag ember felesége legyen, soha nem érzi magát otthon új „szerepében”.
Az „utóhangon” nagyon érződött, hogy sokkal később írta hozzá. Ez tetszett a legkevésbé, nemcsak a locsogás, de a váratlan befejezés se tetszett.

just_aGirl>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

Márai egy rendkívül trükkös csellel oldja meg, hogy ugyanabból a szemszögből láthassuk a szegénységben tengődő cselédség és a fényűző módon, nélkülözést nem ismerő polgári családok életét, hiszen a főszereplő és egyben elbeszélő Judit cselédből válik az uraság feleségévé, azzá a „nagyságává”, akiket azelőtt ő is szolgált. A második világháború kellős közepébe csöppenünk, és látszólagos nemtörődömséggel, néhol csacska fecsegésként feltüntetett szerelmi elbeszélés pongyolájába rejtve súlyos gondolatokat kapunk Máraitól a tőle megszokott alapossággal és lenyűgöző stílussal. A regényen végighúzódó érzelmi szál és Judit filozófikus mélységű párkapcsolati problémáinak elemzése mellett megismerjük a polgárság sorsát, helyzetét és e társadalmi réteg elvékonyodásának okait a háború súlytotta Magyarországon.
Mindenképpen ajánlanám, hogy a szerző Az igazi című művét olvassa el először az érdeklődő a könnyebb érthetőség kedvéért. A két kötet egyben is megjelent, egymást kiegészítve alkotnak teljes egészet, habár önálló olvasmányként is megállják a helyüket.

Dömi I>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

Nagyon jó regény, ahogy vártam. Olvasmányos, érdekes és frappáns, Márai ismét olyan témákat vetett fel és olyan gondolatokat fogalmazott meg, amik ma is aktuálisak. A könyv legnagyobb részében Judit szemszögéből olvashatjuk el azt a történetet, amit az Igaziban a feleség és a férj szempontjából olvashattunk. Én azt kicsit sajnáltam, hogy viszonylag keveset ír arról, hogy Judit hogyan élte meg a házasságát, cserébe viszonyt sokat megtudhatunk arról, milyen volt számára egy polgári családnak szobalányként dolgozni, és egy egészen új szemszögből ismerhetjük meg ezt a családot. A fél pont levonást nálam csak az indokolja, hogy az Igazi után magasan volt a mérce, és az a kötet engem jobban magával ragadott, de ez természetesen nem von le ennek a könyvnek az értékéből sem.

IrodalMacska P>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

Jó pár évvel ezelőtt olvastam Máraitól Az igazit és elmondhatatlanul tetszett. Hirtelen felindulásból azonnal neki is estem a folytatásnak, de akkor félbehagytam, nem éreztem magaménak a történetet. Most, néhány év múltán álltam neki újra és láss csodát, kifejezetten olvastatta magát a könyv!

Az első olvasás kudarcával kapcsolatban kettő gondolatom támadt:
1./ Márai könyveinek az olvasása feltételez egy bizonyos szintű érettséget.
2./ Ezt a kötetet kifejezetten TILOS Az igazi folytatásaként olvasni, mert garantálom, hogy csalódást okoz.

Judit szemszögének a lényege nem abban áll, hogy megismerjük a férje iránti érzéseit, kielemezzük a kapcsolatukat. Nem. Judit egy társadalmi csoportról mesél egy adott korban, egy adott élethelyzetben és ezt csomagolja be Márai egy, a férfiakról szőtt monológba. Az osztályharc, a társadalmi csoportok átrendeződése köszön ki a mondatok mögül olyan, a mai politikai helyzetre is maximálisan jellemző gondolatokkal fűszerezve, amik sokkal nagyobbat ütöttek, mint Judit érzései a „szeretett férfi” iránt.

Brigi007>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

Hm. Nehéz ügy ez. Nehéz eldönteni, hogy volt-e szükségem erre a második kötethez az igazi élményhez vagy pedig nem. Az elején, a Judit elő felében még azt gondoltam, hogy igen, de az utóhangnál már nem voltam ebben olyan biztos.

Az elején, amikor a 3 résztvevő szemszögéből néztük tulajdonképpen ugyanazt az eseménysort, ugyanazokat az élethelyzeteket, helyeket, embereket, nagyon sokkoló volt ráébredni, hogy ahány féle szemmel nézzük, annyi igazság van. Hogy mennyire nem vagyunk képesek más emberek fejével gondolkodni… Hogy mennyire nem értjük és ismerjük azokat az embereket, akikkel egy fél életet leélünk…. Mennyi félreértés lapul még a béke mögött is, amit egy kicsit ha megkapargatnánk, hatalmas tévedésekre jönnénk rá.
Ezt tudtam meg főleg az Igaziból és utána kicsit a Juditból is. Igazából az Utóhangtól pedig azt vártam, hogy az majd egy negyedik, teljesen más képet ad, egy teljesen semleges ember szemével. De helyette túl sok volt a szöveg Ede életéről, aminek a mi történetünkhöz nem volt köze, így nem is igazán tudott érdekelni. A befejezés viszont jó lett, attól lett szép kerek az egész.

Judsza P>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

Bár Judit nem volt szimpatikus karakterem „Az igazi”-ban, most jót tett, hogy egy kicsit jobban bepillantást kaptam Judit lelkivilágában.
Márai hihetetlen mélyre megy, könnyen beleéltem magam a történetben.
Egyedüli negatívuma, hogy itt-ott untam, kicsit nekem „túl volt magyarázva”.

Véda P>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

Mindig rádöbbenek, mennyire elképesztő. Elképesztően zseniális!

Vivóca>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

Meglehetősen untatott a könyv. Nem, mintha nem lett volna érdekes és gyönyörűen megírva, de úgy éreztem magam, mint akit átejtettek, hogy olvasson el társadalmi témájú könyvet háborúról, politikáról, igazságtalanságról, mert rá van írva, hogy Az igazi folytatása. Amit egyébként talán el is olvastam volna enélkül is, de nem erre számítottam, nem ezért vettem kézbe.
Persze teljes a történet, hogy minden szereplő életútja lezárul a végére, érdekes volt a korábrázolás is es a szerelmi háromszög negyedik szöge is, de Juditkánk még mindig az egyik legellenszenvesebb főszereplő, akivel találkoztam.

6 hozzászólás
NikoLetti P>!
Márai Sándor: Judit… és az utóhang

Judit szemszöge kicsit távol áll tőlem, mondjuk ott , az utóhang ami sokat jelent. Kicsit jobban megértjük Juditot.


Népszerű idézetek

Véda P>!

De ne képzeld, hogy te vagy az erősebb. Csak én vagyok a gyengébb.

91. oldal

Véda P>!

Ha az ember tudja, hogy utolszor lát valakit, abban van valami őrjítő.

Rea>!

Egy-egy magyar szót kiemelt a szótárból, a mennyezetre nézett, aztán elengedte a szót, hadd lebegjen, repüljön, mint a pillangó…igen, emlékezem, egyszer kiejtette ezt a szót… pillangó…és aztán utánanézett, mintha a szó valóságosan pillangó lenne, amely ott lebeg előtte az aranycsillámos napsütésben..illeg, lebeg, villog, és ő nézi ezt a mennyei táncost, egy magyar szó tündértáncát, és egyszerre megszelídül, mert ez a legszebb és legtöbb, ami számára maradt az életben. Úgy látszik, a hidakat, a földeket, az embereket lélekben már feladta. Már csak a magyar nyelvben hitt, az volt számára a haza.

118. oldal

1 hozzászólás
Andaxin>!

Soha nem változott a súlya. Úgy szabályozta a testét, mint a szavait. A beszédmodorát. Télen felszedett két kilót, de azt már májusban leadta, és aztán úgy maradt karácsonyig. Ne hidd, hogy fogyókúrázott, szó se volt nála ilyesmiről. Csak éppen úgy bánt a testével, mint egy alkalmazottal. Rendelkezett vele. A szemével, a szájával is rendelkezett. Külön nevetett a szeme, külön a szája, már ahogy éppen kellett. Csak együtt nem nevetett soha a kettő.

1 hozzászólás
Véda P>!

Tudod, van egy pillanat, két ember között, amikor már nem érdemes haragudni. Ez nagy szomorúság.

116. oldal

Véda P>!

…csak a nők tudnak kitapogatni mindent, mint a radargép…kitapogatják a titkot a férfi körül, akihez valami közük van.

Véda P>!

Aki egészségesen bolondok közé kerül, lassan maga is bolond lesz.

22. oldal

Brigi007>!

Nincs olyan bölcs, aki meg tudná mondani, miért áll össze férfi meg nő, aztán miért mennek szét?

30. oldal

ppeva P>!

Az öregség, ez a tolvaj és gyilkos. Egy napon belép a szobába. Bekormozza az arcát, mint a rabló. Két marokkal letépi a fejed búbjáról az üstököt, ököllel szájon vág és kiüti a fogaidat, kilopja a szemedből a fényt, a füledből a hangokat, a gyomrodból a jó ízeket és… jó, nem folytatom.

6. oldal

Enola87 P>!

Valahogy semmit nem lehet szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos… Tudod, ami olyan fontos, mint a születés vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos igazi szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom… Vagy ha az ember vágyakozik és megérint valakit, így…

70. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter
Maja Lunde: Hónővér
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
Marilyn Miller – Ella Steel: Üldözöttek
Marquesate – Vashtan: Special Forces – Soldiers
J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
B. E. Belle: Árvák
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Marilyn Miller: A királynő