Istenek ​nyomában 86% 22 csillagozás

A legerősebb kép, melyet Keletről elhoz magával az európai utas, az imádkozó ember képe. Délben, este, nagy forgalmú tereken, szabad mezőkön, a vonat mellett a földeken, térdreesik egy ember, földig hajtja homlokát, két karját keresztbe fonja mellén és imádkozik. Mellette vasút rohan el és gépkocsik; néha egy kirakattal szemben térdel, vagy egy utca torkolatában, amely semmiben sem különbözik a mi európai utcáink képétől. Mindaz, amiből mi idehaza nagyvásárt csinálunk, ez az egész villanyfényes és tülkös civilizáció, amivel mi olyan nagyra vagyunk, természetes nekik, fölvették és használják, szemrebbenés és csodálkozás nélkül. Ami az ő életükben ezen felül többlet, az a nagy erős, veszedelem, s lényege az egész veszedelmesen bonyolult kérdéscsoportnak, ami Kelet és Nyugat érdekeit kettéválasztja: az imádkozó ember.
Sokszor néztem az imádkozó embert. Minden méltóságon túl, amivel a vallási gyakorlatot végzik, van bennük, van a vallásos cselekményben valami szemérmetlen. Ezt csak én érzem így, ők nem. Van valami szemérmetlen ebben az odatérdepelésben egy nyilvános, modern utcán, az én számomra van valami lehetetlenül nyilvános benne, valami megalázó és őszintétlen. De az ő számukra ez a legegyszerűbb, és legőszintébb mozdulata az életnek. A nyugati ember jelképe ma a rohanó ember, ahogy valamikor a könyvet tartó ember volt. A keleti ember jelképe az imádkozó ember.

67. oldal

Nincs nagyobb titok a Földön, mint az emberek vágya az Isten után; nincs szomorúbb vágy és nincs reménytelenebb.

177. oldal

A kairói múzeum első emeletén nagy és különlegesen berendezett, gondosan őrzött termekben állították ki a Tutanhamon sírjában talált kincseket. […] A modern ember megdöbbenve és szorongva áll az ízlésnek, a képzeletnek, az elfinomodottságnak, e végső és már-már erkölcstelen igényérzetnek e négy- és ötezer éves műremekei előtt. S e műremekek: vázák, ágyak, karosszékek, fésűk, tálak, korsók, díszkocsik, az ötezer év előtti egyiptomi köznapi életnek közönséges használati tárgyai, ezek mondják el igazán mindazt Egyiptomról, amit a nagy romok, sírok, templomok csak sejtetni tudnak: hogy mi élt, mi pazarolt, mi álmodott, mi unatkozott, mi finomkodott, mi alkotott ötezer év előtt Théba és a karnaki templom oszlopcsarnokaiban és homályos termeiben. Micsoda sötét, mindentől elvonatkoztatott élet lehetett egy ilyen templomváros élete, ahol mindennap rabszolgákat áldoztak valamilyen régi bornyúfejű istennek, s a félhomályos csarnokokban, a tavak és kertek között élt és vándorolt, játékos és unatkozó semmittevésben álmodozott, s megvalósította néha kegyetlen, néha ijesztően nagyszerű álmait egy-egy ilyen keskeny arcú és ferde szemű félisten, mint ez a bágyadt ifjú, Tutanhamon.

55-56. oldal