Hallgatni ​akartam 65 csillagozás

Márai Sándor: Hallgatni akartam Márai Sándor: Hallgatni akartam

Irodalmi szenzáció Márai legismertebb műve folytatásának megjelenése. „És meg kell írni a „Polgár vallomásai” harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” – írta Márai 1944-ben a Naplóban. De az ötlet csak 1949-ben érik be, az eredeti, eddig a hagyatékban kallódó kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis a Hallgatni akartam tekinthető Márai első emigrációban írt – befejezett – művének! Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. A kötet vallomás egy érték vesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak, egyszersmind hiánypótló olvasmány.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Kossuth, Budapest, 2017
ISBN: 9789630986786 · Felolvasta: Rátóti Zoltán
>!
Helikon, Budapest, 2013
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632273822
>!
Helikon, Budapest, 2013
ISBN: 9789632274362

Enciklopédia 11


Kedvencelte 5

Most olvassa 11

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Márai Sándor: Hallgatni akartam

Nagy szükségem volt most ezekre a sorokra. Sok kérdésről hasonlóan gondolkodom. Márait gyakran olvasok, szünetekkel, mert mindig hosszú hónapokon keresztül foglalkoztatnak az írásai, megállapításai. Aktuális, ahogyan arról ír, hogy változtatja meg egyetlen nap sok ország és nép életét. A „hogyan jutottunk idáig?” -többször megfogalmazódik az olvasóban. A magyar társadalom állapotának értékelését nagyon részletesen, történelmi folyamatában tárgyalja. Az önként vállalt száműzetés okait részletesen elemzi.
Elgondolkodtató, történelmi ismereteket felelevenítő, részletekkel gazdagító kötet.

>!
latinta SP
Márai Sándor: Hallgatni akartam

Örülök, hogy csak a címe ez, és hogy elkészült a vallomásoknak ez a nehéz időszakra visszatekintő része. Az író a tragikus magyar történelmi közelmúltról tíz év távlatából – egy, azóta számunkra hasonlóan tragikusnak ismert kor hajnalából – eleveníti meg az emlékeit. Frissek, fájdalommal teliek, sajnos majdhogynem időszerűek a könyv lapjain ábrázolt helyzetek.

2 hozzászólás
>!
bagie P
Márai Sándor: Hallgatni akartam

5* mert nem lehet más… de biztos vagyok benne, hogy sosem fogom újra olvasni, pont elég a napi politika, amit szűrve, de beengedek mert bejut az életembe… 1938-1948/1950 közötti a történet, de akkor miért érzem úgy, mintha napjainkról is szólna? Miért fáj egy Polgár gondolatait, vallomásait olvasni a múltról most?

Azt hittem egyébként, hogy már olvastam pár Márait, aztán kiderült, hogy csak a gyertyák voltak meg többször, és pár könyve csak vár a sorára évek óta…most kicsit félni kezdtem tőlük.

Ez a másik könyv is eszembe jutott olvasás közben notabene … talán hogy jól megjegyezzük a történelmet, és jó lenne tanulni is belőlük…

>!
Elsie
Márai Sándor: Hallgatni akartam

„Ezekben az években majdnem mindent elvesztettem, ami régebben tartalmat, keretet, értelmet adott az életemnek: ismerőseim nagy részét, barátaim többségét, életformámat, munkahelyemet, elvesztettem munkám, munkám értelmét, s végül elvesztettem hazámat is.”

A kamaszkorra szokták mondani, hogy az identitásválság időszaka; megkérdőjelezed a régit, és megtalálod az újat. És akkor mi a jó szó Márainak és Márai Európájának annak a nemcsak identitásvesztésére, de -megszűnésére is, amit utána teljesen újjá kellett alkotni, mert az alapjai semmisültek meg, és erre a válság mint szó már majdhogynem kevés is; ez volt aztán az egzisztencialista dilemma a javából.

Nagyon érdekes, ahogy Márai közben végigvitte a történelmi szálat, párhuzamosan, visszatekintve, és ő is kimondja: utólag már minden olyan tisztának tűnik.

>!
gabona
Márai Sándor: Hallgatni akartam

„Az írástudók eladták a lelküket és nem kértek számlát.” (Bödőcs Tibor: Márai Sándor – Napló)

Márait olvasni mindig hatalmas élmény számomra. Minden egyes sora, mondata tiszta és érthető, emellett nagyon fájdalmas is. Habár a Polgár vallomásait még nem olvastam, most jóval előrébb helyeztem a képzeletbeli várólistámon ezen mű hatására, ami nem más, mint a fent említett munka harmadik kötete, az első emigrációban írt és befejezett Márai-könyv. Az Anschlussnál kezdődik és meglehetősen fájdalmas történelmi kérdéseket boncolgat kezdve Trianontól a zsidótörvényeken át részletesen kitérve két miniszterelnökre: gróf Teleki Pálra és Bárdossy Lászlóra.

Akit – hozzám hasonlóan – érdekel a második világháború és időszakának történelme egy igazi polgár, a klasszikus Európa elestét sirató író szemszögéből és egy lenyűgöző olvasmányélményt szeretne, mindenképpen olvassa el ezt az irodalmi különlegességet.

>!
Zoltán P
Márai Sándor: Hallgatni akartam

Talán még soha nem éreztem ennyire, hogy kevés volna az öt csillag ahhoz, hogy kifejezzem, mennyire tetszett egy könyv. Nem, nem is a „tetszik” a helyes kifejezés ide. Inkább az adja számomra az erejét, hogy mennyire fontosnak, értékesnek, tanulságosnak találom. Nem „tetszik”, mert olyan dolgokról ír, amik nem tetszenek. Akár a történelmi, akár a magánéleti szálakat nézzük.
Sajnos politikamentes értékelést nemigen lehetne írni, ha mélyebben bele akarunk tekinteni a tartalomba. Inkább, csak annyit mondok, hogy általában a politikai életet tekintve egyszerűen sírnivaló, hogy mennyire nem tanulunk a (rég)múlt hibáiból. Komolyan mondom, sírnivaló…

>!
jeno
Márai Sándor: Hallgatni akartam

Tisztelt Márai Polgár Úr!

Évek óta nagy tisztelője vagyok egyéniségének és művészetének. Nem véletlen, hogy akármilyen hangulatom van, egy Márai-kötet biztosan ott van az aktuális olvasmányaim között.
Szerettem mindet, mert adtak valamit, ami tovább vitt, elgondolkodtatott, útmutatást adott. De ezt elolvasva vallom, hogy sok-sok nagyszerű regénye könnyed pillecukor a magyar irodalom színes bonbonierjében.
Elolvasva ezt a regényt (esszét? visszaemlékezést? elemzést?) azon csodálkozom, hogy Ön még mindig ennyire népszerű. Idézik itt is, ott is, citálják jobbról és balról. Közben pedig éppen azon kevesek közé tartozik, aki nem bevágódni akar itt is és ott is, jobboldalon és baloldalon, hanem megmondja szemtől szemben a véleményét mindenkinek. Akkor is, ha az nem hízelgő.
Ön azt írta, addig nem jön haza, amíg az utolsó orosz katona el nem hagyja Magyarország területét. Ezt azonban nem várta meg. Elítélni nem tudom, megérteni is nehezen, legfeljebb csak érteni azt a bizonyos pisztolylövést. Az a sors fintora, hogy néhány hónappal az után, hogy egy önkéntes száműzetésbe vonult író hamvai beleszóródtak az óceánba, önként (és dalolva?) elhagyta az utolsó vöröscsillagos egyenruha is a Kárpát-medencét. Ön ezt talán nem is sejtette, vagy nem is remélte…
Valami azonban mégis azt súgja, ha lehetősége lett volna még néhány évet vagy évtizedet élni, akkor se lett volna boldog. Az igazi sorstragédiát talán éppen akkor élte volna át, amikor hazajött volna a szabaddá lett országba. Merthogy alapvetően sok minden az Anschluss és a „felszabadulás” állapotához képest lehet, hogy nem is változott.
Köszönöm a tiszta történelemlátást. Az apró részleteket, amelyek nem kerültek bele a tankönyvekbe, mégis sokkal többet érnek, mint az utókor okoskodó elemzőinek megállapításai. És köszönöm az őszinteséget, az egyenes gerincet. Köszönöm, hogy tanít: teljesen mindegy, milyen zászló alatt hány ember életét keserítik meg; akár egyetlen ember szabadságának korlátozása a legnagyobb bűn a társadalom ellen.
Hallgatni akart. De köszönöm, hogy nem így tett…

>!
Almost_Zed
Márai Sándor: Hallgatni akartam

A Máraitól megszokott precíz elemzést és látleletet kaptam, amely egyszerre szubjektív és tárgyilagos is. Az emigrációban keletkezett írás nyugtalan válaszkeresés arra, ami elveszett, amit a történelem elsodort: a polgári létformát, a meg nem valósult demokráciát. Nemcsak Márai, az egész magyarság és Európa tragédiája lett a II. világháború, egyik nagyhatalom halálos öleléséből a másik karjaiba zuhant az ország. Nyugtalan és sürgető késztetést érezhetett az okok és a körülmények feltárására – legalábbis erre utal, hogy a 40-es évek végén egészen rövid idő alatt elkészült a kézirattal.
Hihetetlenül izgalmas volt olvasni, ahogy elemzi a Horthy-rendszer működését, rámutat hibáira és tévútjaira, két miniszterelnök személyiségét és tetteiket górcső alá veszi, vagy amikor a Felvidék visszacsatolása után a kassai visszatéréséről tudósít. Nagyon jól érzékelteti akkori napjait, ahogy a Pesti Hírlap szerkesztőségében tudomást szerez az Anschlussról, vagy amint napi sétája során szembetalálkozik Teleki Pállal, de ugyanilyen kuriózum volt olvasnom Bethlen Istvánnal és Bárdossy Lászlóval folytatott beszélgetéseiről is.
Örülök, hogy a kéziratok közül előkerült és megjelenhetett ez a majdnem feledésre ítélt „vallomás”, de egyben sajnálom is, hogy a tervezett, emigrációs időkről szóló – tulajdonképpen IV. kötetnek tekinthető – nem valósult meg. Szerencsére sok érdekes és értékes írást tartogat még számomra a gazdag életmű.


Népszerű idézetek

>!
theodora

HALLGATNI AKARTAM. De aztán megszólított az idő, és megtudtam, hogy nem lehet hallgatni. Később megtudtam azt is, hogy a hallgatás legalább úgy válasz, mint a szó és az írás. Néha nem is a legveszélytelenebb válasz. Az erőszakot semmi nem ingerli úgy, mint a tagadó hallgatás.

7. oldal

>!
csillagka P

[a zsidótörvényekről]
A groteszk, a lehetetlen is megvalósult e pillanatban. A városligeti cirkuszban egy zsidó származású törpe bohócot ezzel az indokolással tiltottak el szomorú-komikus mestersége gyakorlásától: „Zsidó nem lehet törpe.” Az ámokfutó társadalom szemét valamilyen sárga köd borította el.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Városliget
>!
csillagka P

A cenzúra ez időben [1941] már nyakló nélkül garázdálkodott, de amilyen mértékben elfelejtettek újságot írni a magyar újságírók, olyan mértékben tanult meg újságot olvasni a magyar közönség.

106. oldal

>!
csillagka P

[1945]
A város megtelt a Vörös Hadsereg dicsőségét hirdető emlékművekkel – utoljára talán csak az asszírok alázták meg ilyen emléktáblákkal a legyőzött népeket (…)

42. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Bethlen István egyszer azt mondotta a parlamentben a nyilasoknak: „Az urak addig mennek jobbra, amíg egy napon megérkeznek majd szélsőbalra.”

56. oldal

>!
Elsie

Még nem volt háború, és már nem volt béke.

100. oldal

>!
theodora 

De az író, a művész rendelkezik egyfajta képességgel, amely elsőrendűen szellemi; olyan előérzetei vannak, amelyek később, látomás, tehát műalkotás alakjában, megmutatják a valóságot – megmutatják már akkor, amikor ez a valóság még az alakulás, a vajúdás, a mitikus kezdet alakzatában gomolyog az emberi láthatáron. Amikor tehát magamon át iparkodom bemutatni, mi történt azon a napon a világban, nem akarok más, mint egy műszer észleleteit lerögzíteni. Ez a műszer én voltam, egy író, egy európai országban

9-10. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Az író, a művész éppen úgy ember, mint mindenki más, de – teljesen függetlenül az írói és művészi hiúság monomániás, rögeszmés téveszméitől – mégis ők az emberek között azok, akiknek idegrendszere a legközvetlenebbül, érzékenyen fogja fel az ember és a világ viszonyának minden változását.

9. oldal

>!
Almost_Zed

(…) akadtak, akik titokban reménykedtek, hogy Hitler most, amikor már megindult, egy napon végez a bolsevizmussal is. Ezek a nagy bölcsek és hétszer-okos előrelátók mindent tudtak, csak egyet nem: azt a parasztigazságot, mely szerint az ördögöt nem lehet Belzebubbal kiűzni.

>!
Frank_Spielmann I

Azon a napon, mikor Hitler bevonult Bécsbe, lassan alakot kapott ez a rögeszme, a polarizációs tévhit, a meggyőződés, hogy a bolsevizmusnak nincs más ellenszere, csak a fasizmus.

33. oldal

5 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Für Elise
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Szabó Magda: Az ajtó
Szabó Magda: Ókút
Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset
Szabó Pál: Talpalatnyi föld
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Illyés Gyula: Petőfi Sándor
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül