Föld, ​föld!… (Egy polgár vallomásai 2.) 76 csillagozás

Márai Sándor: Föld, föld!… Márai Sándor: Föld, föld!… Márai Sándor: Föld, föld!… Márai Sándor: Föld, föld!… Márai Sándor: Föld, föld!… Márai Sándor: Föld, föld!…

A Föld, Föld!… című visszaemlékezés Márai Sándor emigrációjának és a németek, majd a szovjetek által megszállt Magyarországnak szubjektív hitelességgel megírt története. Ezt a művet szokás az Egy polgár vallomásai folytatásaként számon tartani. A hang ugyanaz a vallomásosság. Szenvedélyesen ír egy országról, népről és nyelvről, az író szerepéről a megváltozott körülmények között.

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Helikon, Budapest, 2014
624 oldal · ISBN: 9789632275970
>!
Titis, Budapest, 2008
Felolvasta: Szilágyi Tibor
>!
Helikon, Budapest, 2006
482 oldal · keménytáblás · ISBN: 96322700398

3 további kiadás


Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

New York


Kedvencelte 11

Most olvassa 11

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Biene_Maja>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

Márai lenyűgöz. Imádom az analitikus látásmódját, imádom, hogy érzékeny, mégis tárgyilagos. Imádom a képeit, a leírásait, a szókincsét.
A könyv megrendítő eseményekről szól, mégis jó vele, jó benne, mert a Márai-univerzumban vagyok. Hogy lehet ennyire okosan összegezni, tanulságokat levonni, közel menni és távol maradni? Írói bravúr. Hogyan tudott a szörnyűségek közepette írni és büszke maradni? Hogyan tudott absztrahálni, mikor éhes volt, fázott – és talán – félt? És beismerni olyan érzéseket, melyek nem illendőek. Emberi bravúr.
Persze, hogy imádom.

Almost_Zed>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

A háború vége fele először találkozva a felszabadítónak mondott hadsereggel, aprólékosan elemzi a szovjet katonákat, viselkedésüket, felfogásukat értelmezi, próbálja őket megfejteni, előre vetítve kelet és nyugat kiéleződő ellentétét. Majd a háborút követő változások bemutatása, és a személyes elhatározás megszületésének körülményei, amik az emigrációhoz vezettek.
Jó volt olvasni az irodalmi kortársairól szóló részeket is.

kiso>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

Márai véleményem szerint ebben jó igazán: a saját megélt élményei visszaadásában. Kitalált történetei kevésbé életszagúak, számomra sokszor szájbarágóan moralizálósak, de a Naplók, az Egy polgár vallomásai, és persze a Föld,Föld! kivételek. Lenyűgöz és mellbe vág, hogy a sorok mögött felsejlik a mai magyar valóság, 1945 és a XXI. század eleje, hol itt az erkölcsi fejlődés, a tisztulás? Talán azt tanítja nekünk, hogy kívülállóként próbáljuk nézni a világot és benne magunkat, és legyünk kíméletlenül őszinték, de ne bántás céljából, hanem szeretetből. Mellesleg Márai a társadalmak „bukásának” okát mindig a kultúra bukásában, és a kulturálatlanság térhódításában látja, ebben a könyvében is ennek a véleményének ad hangot nagyon szép, irodalmi megfogalmazásban.

jeno>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

A könyv lényegében az Egy polgár valomásai című mű folytatása. Márai saját emlékeiből merít. Olvashatjuk, hogyan teszi tönkre a háború az országot egy pillanat alatt. Hogyan lesz a műveltség helyén romhalmaz. Milyen túlélési stratégiát kénytelen követni egy író, aki vidéken próbálja átvészelni a háborút.
Megrázó, drámai és ráadásul valóságalapú.

szikszai_2 P>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

Lenyűgöző könyv volt! Márai analitikus látásmódja és bölcsessége minden oldalán átüt. A vége felé alig tudtam letenni. Sajnos sok mindent aktuálisan lehet érteni. Nagyon elgondolkoztató és szenvedélyes hangvételű. Valóban Az egy polgár vallomásaival rokonítható. Még most is a hatása alatt vagyok.

DJutti>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

A könyvet 2011-ben kaptam, el is kezdtem olvasni, de nem kötött le.
Azóta 7 év telt el. Rengetegszer megfordult a fejemben, hogy jó lenne belekezdeni, elolvasni, most a végére értem.
Örülök, hogy végre elolvastam, azt hiszem, megértem arra, hogy felfogjam, mit is szeretne közölni Márai.
Én csak ajánlani tudom, komoly olvasmány.

Mpattus P>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

A Jelvény és jelentéshez hasonlatosan itt is sok helyen inkább az állapotleírás, mintsem a cselekmény kerül előtérbe, ugyanakkor korhű leírást ad mindenféle aktuális eszményről, gondolkodásmódról, írókról és azok helyzetéről, emlékezetéről.

Aktuális alatt ugyanúgy értem a regénybeli aktualitást és napjaink helyzetét is. Félelmetes, milyen gondolatokat közöl. Lényegében akárhol üthetjük fel a regényt, egész biztos, hogy mélyreható mondatokkal fogunk találkozni – természetesen, ha nyitottak vagyunk rá.

Egyszerűen nem tudok csalódni Máraiban. Tetszett.

szuzii>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

Szomorú idők. Furcsa így olvasni, egy olyan kort, mikor ilyen szörnyű dolgok történtek.

berto49>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

2016-11-21. Ma fejeztem be ennek a remekműnek az olvasását/hallgatását. Feltétlenül meg kell említeni Szilágyi Tibor értelmező felolvasását, nagyszerű teljesítmény. Amióta írok ide a Moly.hu oldalaira, ez a mű tetszett a legjobban. Számtalan megrendítő igaz történet, egy gondolkodó „polgári humanista” feljegyzései 1945 tavaszától 1948-ig, az önkéntes emigráció kezdetéig. Formájában az „Egy polgár vallomásai”-nak a folytatása, de tartalmában annál sokkal több. A háború vége, a „felszabadító” szovjet hadsereg tagjaival való személyes élmények, a romokban heverő Budapest és benne a szétbombázott budai otthon szívfacsaró leírása, számos tűpontosságú íróportré, a koaliciós idők rémségei, a szovjet ukázra végrehajtott kommunista „államosítás” és mindezek nyomán az elhatározás: menekülni ebből az országból. Van egy cseppet sem provokatívnak, inkább költőinek szánt kérdésem: ha valami csoda folytán Márai még élne, vajon visszatérne-e a mai Magyarországra? Nem árulom el válaszomat, mindenki, aki olvassa e sorokat – a mű ismeretében – saját maga döntse el mi a felelet!

láthatón__túl>!
Márai Sándor: Föld, föld!…

Miért nem szeretem Márai Sándor önvallomásait? Nekem inkább bölcselkedés, mint bölcsesség jön át az íráson. Persze találunk jó észrevételeket, nagyszerű gondolatokat, de a summa, a mondanivaló az igazán nagyokhoz képest gyengécske. Kár, hogy annyira polgári író akar lenni ami már erőltetett. A nagyokról, például Kosztolányiról, kvaterkázva, bizalmas könnyedséggel mesél, mintha ugyanazon a szinten lenne. József Attiláról azt írja, hogy „gauguines ornamentikába” menekült. Hát hol impresszionista József Attila kérem? Ha van József Attilának ornamentikája, akkor az pont az hogy nincs. Hanem tűpontos, csontig lefejtett véres húsú valóságot megmutató ábrázolás: „semmi ágán ül kis szívem hangtalan vacog”. És egyéb nagy tévedések is vannak Márai látásmódjában.


Népszerű idézetek

Garaczi_László IP>!

Én nemzetiszocialista vagyok – kiáltotta. – Te – és reám mutatott – ezt nem értheted, mert tehetséges vagy. De én nem vagyok tehetséges, és ezért szükségem van a nemzetiszocializmusra. (…) – Nem értheted – ismételte gépiesen és a mellére ütött. – Most rólunk van szó, a tehetségtelenekről – mondotta, különös önbeismeréssel, mint a hős egy orosz regényben. – Ez a mi időnk!

4 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Amikor [Kosztolányi D.] megírta az aznapit, fejébe nyomta knickerbockeres, keskeny karimás kalapját, nyaka köré csavarta a puha kendőt, hóna alá fogta a kézirattal, folyóiratokkal, kölcsönvett vagy kölcsönadásra szánt könyvekkel degeszre tömött irattáskát, és már szökött is otthonról, el a lakásból. Magas termetű volt – amint sietett, hórihorgas alakja feltűnt a budai utcákon. Nem nézett senkire, kissé oldalt hajtott fejjel járt, a kalap karimája alól költőfürt hullott a homlokára. Cipőzsinór-vékony, élénk színű nyakkendőket viselt, és sietősen lépdelt a macskaköves úttesten. Így jelent meg a világ előtt, mint egy színész, amikor felmegy a függöny és lobban a rivaldafény. Zöldesszürke szeme volt, tudott affektáltan kacsintani és raccsolt is, ha kiadókkal tárgyalt és a helyzet megkívánta. Egyszóval, tetőtől talpig író volt, megjátszotta Kosztolányit, mint egy apaszínész. (De közben, egyedül, tehát a színfalak mögött, kinevette önmagát és azokat, akiknek játszott, mert tudta, hogy nincs emberi kiválóság, ami ne lenne nevetséges, és csak akkor kiváló egy ember, ha az öngúny átvilágítja az álarcot, amit visel.) Imbolygó, színészies, igen, bonvivános járással sietett lefelé a Mikó utca lejtőjén, a gesztenyefák alatt.

Második rész - 7

Kapcsolódó szócikkek: Kosztolányi Dezső
7 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) az élet válságos helyzeteiben egy láthatatlan kéz sorsszerű válogatással adja kezünkbe az olvasmányt, amely – így vagy úgy, néha vargabetűvel – válaszol a pillanat problémáira.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Epilógus>!

Az irodalomban, mint az életben, csak a „hallgatás” őszinte. Mihelyst megszólal valaki a nyilvánosság számára, már nem „őszinte”, hanem író vagy színész, tehát egy ember, aki riszálja magát.

170. oldal (Helikon Kiadó, 2006)

30 hozzászólás
forElle>!

Megkérdeztem, miért „harasso” , miért „jó”, ha író valaki – az ő számára mi van ebben különösen „jó”?
Gondolkozott. Aztán lassan, tagoltan felelt:
– Azért jó, mert ha te író vagy, akkor meg tudod mondani azt is, amit mi gondolunk – mondotta.

Epilógus>!

(…) ha te író vagy, akkor meg tudod mondani azt, amit mi gondolunk (…)

55. oldal (Helikon Kiadó, 2006)

Frank_Spielmann I>!

Csak a sekélyes író hiszi, hogy a siker titka, ha az író „leszáll az olvasó nívójára”. Kosztolányi, mint minden jó író, iparkodott felemelkedni az olvasó nívójára. És sietett, mert meg kellett élni.

Második rész - 7

Kapcsolódó szócikkek: író · Kosztolányi Dezső
Frank_Spielmann I>!

A [Máraiék házmesterének] felesége is eltűnt, nyomtalanul. Ez az asszony volt Édes Anna modellje. És a ház, ahol a regény játszik, a mi házunk volt.

5 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Az emberek csak addig sírnak, sopánkodnak, amíg azt hiszik, az életnek van valamilyen értelme.

Második rész - 8

Véda P>!

Lakásomból mindössze néhány tűzfalat találtam. Az ostrom alatt a ház három bombatalálatot és több mint harminc gránátot kapott. A szemétdombon, amely törmelékekből, lépcsőfokok romjaiból, bútorroncsokból emelkedett a lépcsőház helyén, felmásztam valahogy az emeletre, és a pépes, romos domb tetején, ami valamikor az otthonom volt, megpillantottam a cilinderem és egy francia porcelán gyertyatartót. Fényképek hevertek a szemétben, közöttük az, amely – régen valamikor, az ostrom előtt – az íróasztalom felett lógott és Tolsztojt ábrázolta, amint Gorkijjal állong a Jasznaja Poljana-i kertben. Ezt a fényképet zsebre tettem és körülnéztem, mit vihetnék még emlékbe? A torlaszokon át behatoltam a szobába, ahol könyveim sorakoztak a polcokon. Szerettem volna megtalálni a bilingvikus Marcus Aureliust, aztán Eckermann Beszélgetéseit és egy régi magyar kiadású Bibliát. De a rendetlenségben nehéz volt tájékozódni. A légnyomás, mint valami papírzúzda, pépessé darálta a könyvek legtöbbjét. Mégis egy könyv sértetlen címlappal feküdt a szemétdombon, közvetlenül cilinderem mellett. Felemeltem, elolvastam a címet: „A polgári kutya gondozásának könyve”, ez volt a cím. Ez a kötetet zsebre vágtam és óvatosan lemásztam a szemétdombról a földszintre. Ebben a pillanatban – később sokat gondolkoztam ezen – különös megkönnyebbülést éreztem.

Kapcsolódó szócikkek: fénykép · Lev Tolsztoj · Makszim Gorkij

A sorozat következő kötete

Egy polgár vallomásai sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kondor Vilmos: Budapest noir
Závada Pál: Természetes fény
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Bán Mór: Isten árnyéka
Benkő László: Táltosidők
Fábián Janka: Lotti öröksége
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Berkesi András: Hűség / Különös ősz
Szilvási Lajos: A gazda