Európa ​elrablása 2 csillagozás

Márai Sándor: Európa elrablása

"Ratto d'Europa? Elrabolták, igazán? Kik és mit? A házak, ha sérülten is, a városok, ha lyukasan is, helyükön maradtak. Az emberek sietnek… Könyvek jelennek meg… a színházakban játszanak. A legtöbb európai város világos már este. Az országokban iparkodnak államot építeni; ez még sokáig eltart, de érdekes és céltudatos vállalkozás. Hát akkor mi az, amit elraboltak?
Mindenekelőtt a hivatástudatot; azt a tudatos vagy ösztönös zsigermeggyőződést, hitbuzgalmi lelkiállapotot, hogy Európának… valamilyen küldetésféle megbizatása és szerepe van a világban… Ezt a tudatot nem érezni már Európában… Senkin és semmin nem érezni, hogy hisz az európai küldetésben, ahogyan hitt benne Kolumbusz, Michelangelo, Goethe, Planck vagy Einstein. Valamit elraboltak Európából a vad erők, melyek acélseprőkkel sepertek végig a városok és csataterek felett" – így összegzi Márai nem éppen optimista véleményét Európáról 1947-ben, a svájci, olasz- és franciaországi útjáról hazatérve.

Eredeti megjelenés éve: 1947

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Révai Könyvtár

>!
Akadémiai / Helikon, Budapest, 1995
118 oldal · ISBN: 9630569486
>!
Helikon, Budapest, 1995
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630569485
>!
Révai, Budapest, 1947

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Marcus Aurelius · Johann Wolfgang Goethe · Luther Márton · Rotterdami Erasmus

Helyszínek népszerűség szerint

Róma · Bázel · Európa


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

pável>!

Van még szellemi Európa?… Vagy csak országok, határok, pénzrendszerek, politikai rendszerek, s beteges nacionalizmus maradt az egészből? Nem tudok felelni. Van még valami, amiben feltétlenül egyezik Európa, úgy, mint Erasmus idejében, mikor a reformáció feldúlta a nemzeti társadalmakat, mégis egyezett a humanizmus műveltségében? Miben „egyezik" ma Európa?

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Európa · Rotterdami Erasmus
pável>!

A Corso Umbertón, a Piazza del Popolo közelében megyek el, s keresem a házat, ahol Goethe lakott. Itt kell lenni valahol… de a settecento nemes, egyszerű házai sorakoznak csak, jeltelenül, semmiféle tábla nem jelzi a Casa di Goethé-t. Egy ékszerészhez nyitok be, soha nem hallott Goethéről. Egy üveges mormog valamit a „poète allemand”-ról. Egy cinkográfus – mégis, szakmabeli! – útbaigazít.
A házmester már tud Goethéről. Itt lakott, a második emeleten. Múzeum? Nem, nincs múzeum a szobában. „Új urak" laknak ott, mondja; egyetlen korabeli bútor sem maradt. Így szép ez, így helyes, ennyit ér a világi dicsőség."

47-48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · Róma
pável>!

Bázel. Erasmus. Itt halt meg, a szobában, ahol Frobenius nyomtatta könyveit. Végül kiadója nyakára szorult, ott vendégeskedett, didergett, szidta a burgundi borkereskedőket és az irodalmi üzem félkézkalmárait. Mert akkor is voltak tolvaj kiadók, Burgundiában és máshol. Itt élt, ebben a szobában, javította a nedves levonatokat, melyeket a szomszédos műhelyből hoztak át Frobenius legényei… A világban vihar dúlt. „Es regnet Dreck" [Ganajeső hull]– írta Luther a feleségének. Az ajtón kopogtak: a pápa, a császár követe vagy a vérbajos Ulrich von Hutten zörgetett keserű dühvel ezen az ajtón. Megvádolták, hogy gyáva. Vállat vont. „Ez súlyos vád lenne" – írta –, „ha én svájci zsoldos lennék. De író vagyok és a munkámhoz nyugalomra van szükségem".
A híres kép a múzeumban egészen kicsi, alig nagyobb, mint egy miniatűr. S a másik, a gyűrűs. S mindkét képen: a mosoly. Miért mosolygott? Kardinálist akartak csinálni belőle, aztán agyon akarták verni. Gyorsan írt, szálkás betűkkel, közben vörösbort ivott és mosolygott. Luther megtörtént. Erasmus tudta, hogy ez sok, nagyon sok, de ugyanakkor tudta azt is, hogy van a lutheri sorsban valamilyen műfaji zavar. Ne az író történjen meg, hanem a műve… Ezért mosolygott. Nem volt „hős". Író volt. Egyetlen hősiességet ismert, egyetlen bátorságot. S ebben nem volt gyönge, és nem engedett. S hasztalan ostromolta a pápa és Luther; az írói függetlenséget nem adta fel. Csak ebben hitt, erre esküdött fel, ebben volt hős, halálig ennek szolgált, s ezt az egyet nem adta el a tömeg történelmi tapsaiért, sem a kardinálisi kalapért. Ámen."

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bázel · Luther Márton · Rotterdami Erasmus
pável>!

Gyalog a Capitoliumra, ahol elbúcsúzom háziszentem, Marcus Aurelius lovas szobrától. Talán ez a művelt világ legarányosabb tere. „Zene, magánjog, s geometria" – erről volt szó. A szerző, kinek szava az elmúlt években, a pincében is gyakran megnyugtatott – jobb, mint a bróm! –, a hasas ló hátáról szomorúan és közönyösen néz a napfényben villózó Rómára. Tudta, hogy nem lehet segíteni. Nevelni lehet, ez minden.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bróm · Capitolium · Marcus Aurelius · Róma

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Capa: Kissé elmosódva
Benedek István: Csavargás az Alpokban
George Jonas: Megtorlás
Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Bajor Péter – Szabó Péter: Requiem egy tábornokért
Gróf Péter – Szabó Péter: Somogyi bakák szakaszparancsnokaként a Don-kanyarban
Szabó Borbála: Budapesti napló
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Kolozsi László: A bejrúti járat