Eszter ​hagyatéka 139 csillagozás

Márai Sándor: Eszter hagyatéka Márai Sándor: Eszter hagyatéka Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt, mit várhatok még?

Az 1939-ben írt kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti.

A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül elrabolni, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá.

Eszter azonban sohasem kapta meg a leveleket.

Eredeti megjelenés éve: 1939

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek

>!
Helikon, Budapest, 2018
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791973
>!
Helikon, Budapest, 2017
122 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279510
>!
Helikon, Budapest, 2017
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274263

2 további kiadás


Kedvencelte 30

Most olvassa 18

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Ez volt számomra az utóbbi idő legfájdalmasabb könyve. Többször gondoltam arra, hogy félbehagyom, mert azt éreztem, bele fogok halni.
Még csak a könyv elején tartottam, még nem érkezett meg a féreg a házhoz, még csak Eszter elbeszéléséből ismertem, de már akkor – szívem szerint – egy acélcsővel kezdtem volna verni a férfit. És az a baj, hogy nem lenne értelme ennek, mert az ilyenek nem is értik, nem is fogják sokszor fel, mit tesznek. Valószínűleg az a baj, hogy ismerek hasonló embert, és ezért érintett meg túlságosan ez a regény.
Őrület, mennyire ismeri Márai Sándor az emberi lelket, döbbenetes, milyen érzékenységgel képes írni. Minden elismerésem, és holtában is bocsánatot kérek az írótól, amiért eddig előítélettel viseltettem iránta. már A gyertyák csonkig égnek is meggyőzött tévedésemről, és az Eszter hagyatéka ezt megerősítette.

Többet nem írok.

5 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth IP
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Nagyon pontos és éles lélektani futam, mely levetkőzteti és alaposan helybenhagyja az olvasója lelkét – szerintem icipicit túlírva. Ha van bármi, ami megakasztott a szövegben, akkor az a stílus volt. Néhol bizony döccent egy kicsit, olykor mintha nem akart volna egyről a kettőre jutni, mintha szándékosan késleltetett volna valamit, amit mind előre sejtettünk és tudtunk. A teljes mű a szükségesnél jóval hosszabbnak tűnik, ám ez még mindig nem indokolja egyetlen fél csillag levonását sem.

Mert maga a téma, a feldolgozott eseménysor annyira drámai és felzaklató, hogy arról még írni is nehéz. Rendszerint azon a véleményen vagyok, hogy az irodalom bár próbálkozik, általában nem tud annyira összetett és bonyolult lenni, mint az élet. Márainak viszont sikerül reprodukálnia egy nagyon is valósnak tűnő emberi konfliktust, amikor a jellemes és a jellemgyenge harcából zsinórban a jellemgyenge kerül ki győztesen, mintha ez sorsszerű lenne – egyúttal az erkölcsi értelemben vett győzelem nyomorúsága is kellőképpen kifejezésre kerül. Lajos alakja túlmutat az írásművekben hagyományosan bemutatott mezei „rossz”, illetve „gonosz” alakokon. Azt a fajta ügyeskedő, alamuszi, másokon átgázoló, vastagbőrű típust jeleníti ő meg, amely bármiféle morális, etikai, vagy empatikus készség hiányában nem fél elkövetni az egymásra halmozott bűnöket, és amikor a külvilág visszajelzései alapján szembe kellene néznie önmagával, elkezd eszméket képzelni folyamatos csalásai mögé. Sőt, nem retten meg attól sem, hogy manipuláció útján a legszörnyűbb módon gyártson bűnbakokat azokból, akik a legközelebb állnak hozzá – ergo, a legkönnyebben bánthatja őket. Szörnyű ráismerni, mennyire kisszerű tud lenni az ember, és főleg mennyire könnyen túlteszi magát saját alávalóságán.
De az Eszter által bemutatott sors sem felemelőbb, hiszen álljon mellette megannyi ember és a könyvet valaha olvasó tömegek garmadája – ő bizony egy szerencsétlen sorsú asszony, aki sosem szabadul keresztjétől, és mint fent is írtam, sem megváltás, sem felmagasztosulás, sem megdicsőülés nem jár neki mindezért. Így próbáljon az ember jó életet élni!

Lenyűgöző mű, alighanem a Helikon Zsebkönyvek között kiadott egyik magyar etalon, szorosan Nádas Péter mellett.

>!
Helikon, Budapest, 2017
122 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279510
9 hozzászólás
>!
DaTa P
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Harmadszori olvasás után is csak annyit tudok mondani, talán a legjobb Márai regény az összes közül. Örök kedvenc.

3 hozzászólás
>!
szabadosági
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Régen olvastam ennyire fájdalmas könyvet. Márai megint lenyűgözött, és komolyan nem értem, hogyan élhettem eddig nélküle. Őrület mekkora ismerője volt az emberi léleknek. A kifejezhetetlen, amit szavakba volt képes önteni. Az Eszter hagyatéka egy beteljesületlen szerelem meséje. De nem is mese, mert életszerű, valóságos. Megrázó élmény. Egy történet, ami igazolja a tényt, miszerint a reménytelen szerelem tényleg soha nem múlik el.

http://szabadosagnes.blog.hu/2018/02/26/a_remenytelen_s…

>!
Lulu88 I
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Márai Sándor úgy mesél, hogy az ember teljesen beleveszik, belefeledkezik, védtelenné válik, és lecsupaszodik a lelke… Tisztán, valóságosan, egész súlyával teríti ránk a megismerés és felismerés fájdalmas gyönyörét. A szavakkal és hangulatokkal ebben a műben is csodásan bánik.
Az Eszter hagyatéka különlegesen megindító történet számomra, amely évtizedeken is átívelő, bonyolult és mély emberi, női-férfi viszonyokat és szálakat bogozgat kettő napba sűrítve, s teszi ezt mindenféle túlhajszolt hatásvadászat nélkül, mégis maradandót alkotva.
A filmet korábban láttam, akkor mély nyomot hagyott bennem, szívszorító Nagy-Kálózy Eszterrel, Cserhalmi Györgygyel és Törőcsik Marival a főszerepben, méltó a könyvhöz.

>!
Helikon, Budapest, 2017
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274263
>!
Vhrai P
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Fogok még olvasni Máraitól, gyönyörűen ír. Viszont nem lesz lesz a kedvenc könyvem….nagyon nem értem a szereplők habitusát, és nem is értek velük egyet semmiben.

Bővebben: http://libellum.blog.hu/2017/07/31/az_elszalasztott_leh…

>!
K
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Rövid, de azért éppen elég pontos, kegyetlen, fájdalmas, és nem sok reményt hagy. Igen, léteznek ilyen emberek, akik egyszerűen jönnek, és elveszik, ami nekik kell. Még hogy a másik ember nem lehet eszköz, csak cél… Márai részéről a Nietzsche-idézet is találó volt szerintem.
A film is kellőképpen baljós és borús. Egyből a könyv után néztem, és mikor az elején Nunu felkiált, hogy el kell zárni az ezüstöt… szóval erősebb, hatásosabb volt az a jelenet, a teljes történet ismeretében.

>!
augumaug P
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

4-5 évesen végignéztem, ahogy a macskánk teljesen szétkap egy egeret. Körülbelül úgy éreztem magam ennek a könyvnek az olvasásakor, mint akkor. Darabokra szed. Olyan, mintha belülről támadna, szép lassan fejtegetné le az ember húsát a csontjairól, míg egyszer csak nem marad semmi, talán még a csont sem. És attól zseniális, hogy ezt gyönyörűen teszi.
Szinte a legelső oldaltól fogva magával ragadott, annyira borús légkört festett Márai. A teljes kiszámíthatatlanság, véglegesség atmoszférája. Az a „ne szóljatok hozzám, olvasok” mű. Teljesen magába szippant, aztán körülbelül úgy ad vissza az életnek, mintha egy centrifugából szálltunk volna ki.
Márai nem ír semmi különlegest, semmi különöst, mindig csak a valóságot. A gyertyák csonkig égneket mikor olvastam, azt éreztem, hogy tőle jobb emberismerő nincs. Ez az érzés itt is visszatért, félelmetes erővel ragadja meg egy ember jellemét, majd ha tetszik, ha nem, egyszerűen letuszkolja az olvasó torkán.
Tulajdonképpen alig valami tényleges történik, ez a lélek, az elszalasztott lehetőségek, a lekésett boldogság elementáris drámája. A boldogságé, ami talán soha nem is jöhetett volna létre. A szándék, a megtervezettség és a pillanatnyi döntések dilemmája.
Tudtam, hogy Eszter spoiler Már azt hiszem, az első oldaltól tudtam. Néha ugyan megkérdőjeleztem ezt, de az a párbeszéd mindent eldöntött. Bármennyire elítéltem Lajos karakterét, ott valami megtörte azt a bizonyos falat. Az ember akkor is spoiler
Sosem értem, miért nem olvasok több Márait.

>!
IrodalMacska
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Ha MÁRAI SÁNDOR (igen, csupa nagybetűvel) neve szóba kerül, mindenki A gyertyák csonkig égnekre asszociál, holott véleményem szerint az Eszter hagyatéka magasan felülmúlja azt!

Az egész könyv hangulata tipikusan „márais”… belekezd egy történet elmesélésébe, pedig aztán dehogy az a lényeg! Márai az az író, aki a körítésről úgy tud írni, hogy minden más a háttérbe szorul – a filozofálgatás, a nagy szavak (nem a szó közhelyes értelmében), az érzések átveszik a kormányrudat. Merthogy ez a regény nem Eszterről, nem Lajosról, de még csak nem is a házról és a levelekről szól, hanem azokról az érzelmekről, amelyeket az író mikroszkóp alá vesz, majd mértani precizitással ábrázolja azokat.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Eszter viselkedése nem irritált és nem estem abba a csapdába, hogy egy naiv, ostoba nőnek gondoltam, de valahol mélyen megértem őt. Eltelhet egy élet, kárba veszhet minden, ami valaha is fontos volt, ha te hinni akarsz annak, akit éveken át csendesen, de annál hűségesebben szerettél, mert volt egyszer egy igaz pillanat… és Eszter ebbe az egyetlen momentumba kapaszkodik. A másik oldalon pedig vannak a Lajosok, akiknek semmi sem szent és kihasználják az ilyen tiszta szívű Esztereket.

A könyv túlcsordul a gyönyörűbbnél gyönyörűbb gondolatoktól, még mindig ízlelgetem az olvasottakat. Márai Sándor az érzelmek kórboncnoka, nem vitás.

>!
csucsorka P
Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Voltaképp két óra alatt olvastam ki. Nem szólhatott hozzám közben senki.

Gyönyörűséges. Ismerős. Mintha minden gondolatát hallottam már volna, mégis elmondhatatlanul gazdaggá tett.

Sokan írták itt, hogy mennyire idegen nekik ez a helyzet, ezek a karakterek; egy ilyen szerelem. Pedig annyira életszerű, valóságos… emberi. Gyarló.

Talán várni kellett volna az értékeléssel, míg leül?
Talán nem.. Talán egy könyv és az olvasó egy perccel sem találkozhat hamarabb, mint ahogyan meg van írva. És annyi próbálkozás után felnőttem a feladathoz. Sándor, kész vagyok rá, hogy darabokra zúzza a szívem.


Népszerű idézetek

>!
csucsorka 

A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra… Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek a véletlen találkozásokban…

102. oldal

2 hozzászólás
>!
eaton_darr

De az én életem csakugyan „veszélyes” volt egy ideig, Lajos közelében. Most, hogy e veszély elmúlt, észrevettem, nem maradt helyében semmi; észrevettem, hogy e veszélyesség volt az élet egyetlen, igazi értelme.

>!
Bibi_3 P

Az ember egy életen át hallgat arról, ami a legfontosabb volt. Néha belehal e hallgatásba. De néha módja van elmondani… s ilyenkor nem lehet, nem szabad tovább hallgatni. Azt hiszem, effajta hallgatás lehetett az eredendő bűn is, melyrôl a Biblia beszél. Van valamilyen hazugság az életben; sokáig tart, míg észreveszi az ember.

1 hozzászólás
>!
PandaSára P

Az ember él, s toldozgatja, javítja, építi, majd néha elrontja életét; de idő múltával észreveszi, hogy az egész, úgy, ahogy hibából és véletlenségből összeállott, másíthatatlan.

>!
larea

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.

101. oldal

>!
kaposi95

Az ember egy életen át hallgat arról, ami a legfontosabb volt. Néha belehal a hallgatásba.

>!
csucsorka P

Te nem akartad eléggé, ezt a szerelmet. Ne védekezz! Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj vagy szándék vagy törvény, isteni vagy világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran… ez volt a baj. S ez a te bűnöd, mert a férfi bátorsága nevetséges a szerelemben. Ez a ti munkátok, a szerelem… Csak ebben vagytok nagyok.

103. oldal

2 hozzászólás
>!
Enola87

Az ember végül is csak azért felelős, amit kitervel, amit akar. Az ember csak szándékaiért felelős… A cselekedet, mi az? Mindig valamilyen önkényes meglepetés. Az ember ott áll és nézi, amint cselekszik. De a szándék, Eszter, a szándék a bűnös.

91. oldal

>!
Eperjó

– Gondoltál már arra – folytatta –, hogy cselekedeteink legnagyobb része nem értelmes, nem is célszerű? Az ember elkövet valamit, akkor is, ha nincs haszna, sem öröme belőle. Ha visszanézel az életre, észreveszed, hogy sok mindent megtettél, éppen csak, mert módod volt megtenni.

90. oldal, XVI. fejezet (Helikon, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: A Pendragon legenda
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Kondor Vilmos: Budapest noir
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Erich Kästner: Az eltűnt miniatűr
William Somerset Maugham: Színház
Arthur Koestler: Sötétség délben
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Bernt Engelmann: Menet, indulj: lépést tarts!
Kiharu Nakamura: Kiharu, a simbasi Gésa