„De most megszólal egy hang. Halk recsegéssel szólal meg, a falon túlról.”
Végigmegyek a romnegyedeken, el a ház előtt, ahol valamikor, két évtizeden át otthonom volt, s a romok között látok még néhány ismerős bútordarabot, néhány könyvespolcot – írja Márai a kötet címadó írásában. Valóban: a háború utolsó éveivel induló írások már alig-alig tudnak másról beszélni, mint a mindent elpusztító világégésről, 1945-től kezdődően pedig a (külső és belső) újjáépítés lehetőségeiről. Ennél is hangsúlyosabban változnak 1948-as emigrációja utáni írásai, melyek sokféle módon fogalmazzák meg jelenkora tollhegy alá kívánkozó politikai, irodalmi eseményeit. A jelen, záró kötet más jellegű publicisztikát tartalmaz, mint a sorozat korábbi darabjai, mert az élet és a világban tapasztalható változások diktálják e sorokat is Márai Sándor számára. Összeállításunk az 1943–1978 közötti időszak (egy kivételével) valamennyi, eddig kötetben nem közölt írását tartalmazza.
