Béke ​Ithakában 67 csillagozás

Márai Sándor: Béke Ithakában Márai Sándor: Béke Ithakában Márai Sándor: Béke Ithakában Márai Sándor: Béke Ithakában Márai Sándor: Béke Ithakában Márai Sándor: Béke Ithakában Márai Sándor: Béke Ithakában

A nagy utazó, Odysseus történetének Homérosz-féle befejezése, a hazatérés öreguras megbékélése valamiképpen mindig is a történet továbbszövésére sarkallta az embereket. Talán ezért is van, hogy alakja számtalan művészeti ág számtalan alkotásában él tovább, és hogy tengernyi olyan mű született, amely az eredeti befejezést átírva-elhagyva tovább folytatja a Nagy Csavargó kalandos életét. Ezek közé tartozik a 20. századi hontalan, Márai Sándor regénye is, amely a címben jelzett otthoni békét egészen más színben láttatja.

Eredeti megjelenés éve: 1952

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Márai regénytár Helikon · Márai Sándor művei Helikon, Akadémiai

>!
Helikon, Budapest, 2023
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636200671
>!
Helikon, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9789632275628
>!
Helikon, Budapest, 2008
342 oldal · ISBN: 9789632271552

4 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Odüsszeusz / Ulysses · Pénelopé


Kedvencelte 10

Most olvassa 8

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Frank_Waters I>!
Márai Sándor: Béke Ithakában

Az a helyzet, hogy Márainak, az írónak jót tett az emigráció. Ez volt az első könyve, ami külföldön született és jelent meg először, 1952-ben. Ennyit a háttérről. A regény azzal az időszakkal foglalkozik, ami Odüsszeusz (itt Ulysses) hazatérése után következett. Hogy mennyiben hagyatkozott ókori forrásokra, és mennyit talált ki ő maga, nem tudom, de annyira nem is érdekel.

Nem hagyományos regényről van szó: három részre van fölosztva, mindegyiket másik szereplő meséli el, kezdi Pénelopé, folytatja Télemakhosz, és befejezi Télegonosz. Márainak nagy erőssége a monológ, ezt az is tudja, aki A gyertyák csonkig égnek című fércművét olvasta csak. Na itt aztán már más sincs, csak monológ, de három is, amelyek vitatkoznak egymással, kiegészítik egymást, más szempontokat és (világ)értelmezéseket mutatnak be. A bölcs bon mot-k itt pont jó arányban vannak, és mindegyik egy-egy szereplőhöz kapcsolódik, az író nem is szól bele.

Egy dolog köti össze a három szöveget (persze a szereplők szoros kapcsolatán kívül), az, hogy az isteni és hősi világot valami eszméletlen iróniával képes leírni. Pallasz Athéné el van hízva, Szép Helénának gyerekkorában pattanásos volt a háta, Kalüpszó gyomorsavval és szájszaggal küzd. Az egészben van valami egészséges tiszteletlenség, valami Rabelais-i, de nagyon is márais. De ez nem csap át nihilizmusba, vagy tinis mindent-tagadásba (ami azért érthető és egészséges – ha aztán elmúlik, vagy továbbfejlődik), Márai nem cinikus, csak ironikus, tehát mintha nem is hinne semmiben, csak nézne, próbálna mindent pontosan látni.

Nagyon szórakoztató olvasmány is, persze érdemes hozzá ismerni a nagy őst, az Odüsszeiát. Talán az isteni világ végéről és az emberi világ igazi kezdetéről szól, de hogy ez mit jelent, nem tudom. Itt ez nem bűnbeesésként jelenik meg, mint a Bibliában, de érezhető a szintcsökkenés és a szintemelkedés is: az ember kevesebbre képes, mint az isten, ráadásul halandó is, viszont van olyan dolog, amire csak az ember képes, az isten nem. De hát van itt minden más is, talán Márainak ez a regénye, amiben a legtöbbet… khm, szerelmeskednek. Nagyon erős jelenetek is vannak: Pénelopé száműzetése, a Kalüpszónál tett látogatás, az öreg, alkoholista és nem mellesleg szánalmas trójai hős, Ménelaosz (aki emlékiratait írja) és a fogatlan, parókát viselő Szép Heléna találkozása Télegonosszal, vagy ahogy Kirké átváltoztatja fia első szerelmét egy nagy rovarrá (Kafka) vagy tengeri szörnnyé, akit aztán meg is süt és föltáltat (majonézzel) Hermésznek, aki bár tudja, ki is van az asztalon, azért jó étvággyal eszik belőle.

Nem szabad kihagyni ezt a könyvet, és ezt vegyétek komolyan. Uff, én beszóltam.

2 hozzászólás
alaurent P>!
Márai Sándor: Béke Ithakában

Márait vártam, de mást kaptam, regényt esendő emberekről, kisszerű istenekről, a központban Odüsszeusszal, három szemszögből. Odüsszeusz nimbusza szertefoszlik a regény végére, nem az a végtelenül ravasz, szinte mítikus hős, mint amit Homérosz sugall róla – nincs béke és megbékélés, csak nyughatatlanság, félelem a hazatéréstől, bosszúszomj és gyűlölet. Sosem szerettem igazán őt, de látom, Márai sem. Igaz, ennyire emberinek sem találtam korábban.

julicsenge IP>!
Márai Sándor: Béke Ithakában

Nagyon tetszett, gyönyörű gondolatok vannak benne, a történet folytatása pedig roppant érdekes. De egyáltalán nem volt márais ez a könyv – ami nem feltétlenül baj, csak meglepő. Érdeklődéssel olvastam mindhárom szemszöget, igazából mindig az volt a legszimpatikusabb, aki éppen beszélt, de talán Télegonos szemszöge volt a legérdekesebb. Fél pontot levontam, mert voltak benne olyan kifejezések, amik szerintem nem „korhűek”, illetve néhol kicsit eluntam az olvasást.

tengshilun I>!
Márai Sándor: Béke Ithakában

Nagy ez a könyv.

Márai egyszer és mindenkorra, megmásíthatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül belebújt azoknak az embereknek a bőrébe, akik a felszínen túl jobban ismerték Odüsszeuszt… elnézést, Ulyssest. Miután elolvasod a könyvet, megérted, miért írom ezt.
Zseniális ez a könyv, minden hibájával együtt. Mondom, zseniális, akárcsak az ember: hibáival együtt igazán teljes. Néha zavaróan sokat akar mondani, nagy bölcsességekkel traktál, ami átcsaphatna erőltetett bölcselkedésbe, de nem. Márai ennél ügyesebb. Megtalálta azt a vékony mezsgyét az erőltetett nagyotmondás és az élet igazságai között, ahol ha néha soknak érezzük a „szárnyas szavakat”, de azok mégis igazak, és helyénvalók.
Sok dolog közül kettő fogott meg igazán. Az első, hogy most gondolkoztam el először életem folyamán azon igazán, hogy mit is jelent embernek lenni. Nem többnek, nem kevesebbnek. Mindig is a spiritualitás azon vonala vezérelt, hogy az embernek túl kell lépni önmagán (azért persze a könyvben fontos személyek ezt is többször elmondják), de itt találkoztam először az isteni rangot tudatosan eldobó emberrel, aki inkább meghal, minthogy örökké éljen. Mert így érdemes. Kockáztatni, és győzni, vagy elbukni. A többi csak körítés.
És az az apai alak. Olyan Ulysses, mintha mindannyiunk ősapja lenne, de nem abban az értelemben ősapa, mint a világ keletkezés-mítoszaiban, hanem mintha a mai emberiségnek szellemében ő lenne a „prototípusa”. Egyszerre van meg benne minden, ami a mai embert jellemzi: hontalanság, amely viszont mint a föl-földobott kő, mindig visszahull, visszatér otthonába. Gonoszság. Kíváncsiság (ennek a szónak is új értelmet adott számomra ez a könyv). Ravaszság. Kalmár-szellem. Anyagiasság. Szívósság. Túlélő-ösztön. Az istenek kijátszása. (Üdv a 21. században.)
Most mindent elmondtam boldogult ősapánkról…
Vagy legalábbis mindent, amit én tudok. Azt hiszem, ilyen volt vagy ilyesféle. De a valóságban nem tudhatom, milyen volt. – Mert én csak a könyv olvasója voltam.

Narissza>!
Márai Sándor: Béke Ithakában

Márai megvizsgálta Odüsszeusz alakját. De fent, a mítoszokkal átszőtt héroszon valóban csak az alakját tudta nézni, így fogta az egész görög isten- és héroszvilágot, és lezuttyantotta a hétköznapi szintre, ahol öregednek, kicsinyesek, nem kell megbocsátani minden hibájukat pusztán isteni létük miatt.
Végre górcső alá vehette Odüsszeusz, vagy ahogy ő nevezi, Ulysess alakját. Több oldalról is megvizsgálta, a lehető legközelebbi lencséket választva: Pénelopé, az eszményi hitves, Télemakhosz, a hős fiú és Télegonosz, Ulysess Kirkétől született gyilkosa.
Az eredmény elképesztő.
Köszönőviszonyban van Homérosszal legfeljebb.
Milyen volt Ulysess? A jelleme? Az alakja? Mit miért tett?
Egyáltalán ki volt ő?
De ahogy egyre mélyebbre süllyedtünk Ulysess kergetésében, egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a történet csak részben keresi a nagy utazó valódi énjét.
Találtam, vagy találni véltem egy vékony hártyát, melyre ugyanazokat a kérdéseket írták, csak Ulysess nevét emberrel helyettesítve.
Milyen az ember? A jelleme? Az alakja? Mit miért tesz?
Egyáltalán ki az ember, mi az ember?
Elképesztett, és nem csak Márai gondolatai miatt. Amiatt a sebészi pontosság miatt, amivel úgy értekeztünk az emberről, hogy mindössze néhányszor tettek rá utalást.

SophiaS25>!
Márai Sándor: Béke Ithakában

Teljesen más fénybe vonja az Odüsszeia halhatatlan eposzát. Forradalmian új, emberi, és minden eddiginél közelebbinek érzem ezt a fajta a feldolgozást. Ugyanaz a történet, három különböző nézőpont: feleség, fiú, gyilkos. Elgondolkodtató torztükör, mely szembeállítja a halhatatlanok és halandók viharos kapcsolatát. Kötelezővé tenném a görög mondák tanulmányozása mellé.

nanena>!
Márai Sándor: Béke Ithakában

Mindannyian történelmi alakok vagyunk, saját történetünket éljük meg, ki jól, ki rosszul. Végül beteljesítjük végzetünket, amelyet istenek/önmagunk alakítunk és határozunk meg. A nagyságot akarjuk, ezt azonban sosem érjük el, mert alapvetően gyarlóak és bűnösök vagyunk, gyilkoljuk egymást olyan eszmék nevében, amelyek valójában nem léteznek, csak képzelt fikciók. Háborúkat vívunk, amelyeket az utókor és a történelem ítél meg. De ennek már nem lesz köze a valósághoz, életünk és háborúink mítosszá válnak.

Rob73>!
Márai Sándor: Béke Ithakában

A legkomplexebb feldolgozás Odüsszeusz (a könyvben Ulysses) Trója utáni kalandjairól. Penelopé, majd fia, Télemakhos és Kalypso, végül Kirké és Ulyssesszel közös fiuk, Télegonos szemszögéből láthatjuk a „Hőst”, aki többnyire éppen hogy nem pozitív alakja a nézőpontszereplők által megrajzolt embernek. Gyakrabban látjuk árnyoldalát, mint az eposzokban vagy más feldolgozásokban megidézett ragyogását. Ám éppen így komplex a kép róla, amelyben a fények és árnyak adják meg létezése színeit.

Alesha>!
Márai Sándor: Béke Ithakában

Na ez a rész, amit mindig hiányoltam az Odüsszeiából. :)


Népszerű idézetek

narziss>!

Ő mindig várta a világot. S egy napon, mikor úgy érezte, a világ nem siet hozzá, elindult feléje…

17. oldal

narziss>!

Tudott és mert ember lenni. Úgy látszik, ez nagyon nehéz.

166. oldal

Sozora>!

Inkább csak elmondom, amit tudok. Lassan mondom el, ahogy ő beszélt néha, amikor – télen – leült velünk a háromlábu parazsos vaskosár mellé és mesélt. Néha még hallom a hangját. Olyan hangja volt, mint a tengernek.

8. oldal

Cheril>!

Megtanultam, hogy a szavaknak többféle értelmük van: az is, amit jelentenek s aztán az is, amiről hallgatnak.

263

narziss>!

Gyanítottam, hogy személyiségnek lenni a legtöbb, amire ember képes.

239. oldal

Cheril>!

A halál, mellyel az istenek megáldották és megverték az embereket, nagy ajándék is: feszültséget ad az életnek…

177. oldal (Télemakhos)

Frank_Waters I>!

Mindig buta volt. Mindig alattomos volt. Mindig sikere volt a férfiaknál.

15. oldal

Zsucsima>!

Az emberek soha nem olyan veszedelmesek, mint amikor bosszút állanak a bűnökért, amelyeket ők maguk követtek el.

IX. fejezet

Cheril>!

– Ostobák! – hörögte. – Értsétek meg, hogy a végén el kell menni! Ez a törvény. Mentől értelmetlenebb, baromibb egy háború, annál szigorúbb ez a törvény. Mit gondolsz, volt valaha háború, amelynek értelme volt…? Egy zászló vagy egy női alsószoknya… mindig akad egy rongy és egy rögeszme, amelyre felesküdnek, s amelyért végül meg kell halni.

51. oldal

Cheril>!

– Nincs bosszú – mondta élénk hangon Hermész –, csak igazság van. Az indulatok által felkavart világrend végül is anarchiába fulladna, ha a bosszú jogát beiktatjuk az isteni és emberi törvénykönyvbe.

220


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: A pillanat
James Joyce: Ulysses
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Gion Nándor: Virágos katona
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről
Gárdonyi Géza: A kapitány