Az ​igazi / Judit …és az utóhang 173 csillagozás

Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

A két szorosan összekapcsolódó regényben Márai a szerelemről, a szenvedélyről, az élet végső értelméről mondja el gondolatait. Az író a szokványos polgári házassági „háromszög” történetét izgalmas mélylélektani drámává alakítja. Az igaziban a feleség, majd a férj mondja el vallomását közös életükről, kapcsolatukról. A Judit …és az utóhang pedig a szerető, az egykori cselédlányból nagyvilági hölggyé változó, a „mellékutca”' helyett a házasság biztonságát kiharcoló asszony története – a háttérben a második világháború után lassan éledező Budapest, majd a New York-i emigrációs lét érdekes tablójával.

>!
Helikon, Budapest, 2011
508 oldal · ISBN: 9789632272757
>!
Helikon, Budapest, 2007
508 oldal · ISBN: 9789632271347
>!
Helikon, Budapest, 2006
508 oldal · ISBN: 963227041X

1 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 74

Most olvassa 34

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
a_maya
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Legszívesebben az összes eddig 5 csillagra értékelt könyvnél módosítanék 4-re és csak ez az egy kapná meg az 5-öt. Mert ez tényleg tökéletes. „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.” – majd' minden oldalon. Annyi értékelés után úgy szeretném ezt a könyvet kiemelni, szavakkal glóriát fonni köré, de molyos pályafutásom alatt eléggé elkoptattam a méltató szavakat, ellőttem a „csodálatos, fantasztikus stb.” patronokat. Mit írhatnék? Én nem olvastam, én éltem, féltem, fájtam ezt a könyvet. Nőként, emberként most felnőttebbé váltam. Hogyan lehet ilyet alkotni… Így megtalálni pont azokat a szavakat, ilyen kristálytisztán látni. Márai.

32 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Huhhhhh…. Hát, ez igen! Ez tényleg „Az igazi”. Az főleg az. Újraolvasós, egészen biztosan. „Az igazi”-t úgy olvastam, hogy minden egyes mondatát imádtam, és aztán az egyes mondatok minden egyes szavát is külön-külön. Azon hüledeztem, hogy Márai férfi létére hogy volt képes ezt megírni? Mármint főként a sztori női oldalát? Az normális, hogy egy pasi így belelát egy női lélekbe? Egy nő legrejtettebb gondolataiba? Vagy csak mint író látott bele? Egy író bármire képes? Egyébként a hétköznapi életben ő is csak olyan, mint általában a férfiak, akik szerint mi mindent túlbonyolítunk, és különben sincs szív, lélek, meg ha van, se ér rá ilyesmire? Ez nem fér a fejembe. Persze nem akadtam le a történet női oldalánál, hiszen a másik pólust legalább olyan zseniálisan írta meg Márai. Egyszer csak azon gondolkodtam, hogy igen, ez lett a kedvenc regényem. Wass Albert Funtinelijét kiütötték a nyeregből. Szó se róla, nagy kedvenc továbbra is, de tényleg van a legjobbnál is jobb.
Aztán szünet nélkül olvastam tovább a másik kisregényt, a „Judit… és az utóhang”-ot. Judit is érdekes személyiség, és nagyon érdekelt volna a szerelmi háromszög általa elmesélt verziója, de igazából ez a regény már bőven nem erről szólt. Nem csak erről. Valami egész más is bekúszott a sztoriba, amitől az egész mélyebb, magvasabb lett, másként gondolkodtató, mint az első regény. Nem tudom, feltétlenül együtt kell-e tartani ezt a kettőt – engem jó darabig zavart, hogy annyira fogva tartott „Az igazi” hangulata, hogy jó időbe telt, míg úgymond ráéreztem a második regényre. Véleményem szerint külön-külön is élvezhető a két történet, olyannyira, hogy újraolvasáskor a kettő között „töltekezési szünetet” fogok tartani – hagyom majd, hogy az első által kiváltott „rezgések” lecsillapodjanak, és majd csak utána, letisztult, lecsupaszított gondolatokkal olvasom újra a „Juditot”.
Nem mindennapi élményt nyújtott ez a két regény.

2 hozzászólás
>!
Annamarie P
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Három napot vártam, hogy képes legyek valami értékelés félét írni. Nem a katarzis tartott vissza, hanem úgy érzem itt nem is egy, hanem négy regényről van szó, és négy külön csillagot kellene most feltüntetnem.
A legjobban a könyv eleje tetszett, a homályból lassan kirajzolódó történések, és ezzel összefüggésben Ilonka(?) érzései. Nagyon összetett érzések, óvatos találgatások, majd a megdöbbentően megjelenő lila kis szalag.
Aztán jött Péter vallomása. Ettől csömörlöttem meg leghamarabb. Hihetetlen magvas gondolatok hangoznak el Péter szájából, de túl tömény volt számomra, amitől szétesett a kezemben minden. S be kell vallanom semmi vonzót nem találtam ebben a férfiben.
Judit karaktere nagyon összetettre sikeredett. Alkotói szemmel összetett, nem a személyisége. Sorsát érdekesre kanyarította Márai, kíváncsi lennék, hogy valós események ihlették a történetet vagy csak fantázia szüleménye. Mindenképp ő az egész történet kulcsfigurája.
Végül az utóhang, ami csak nagyon apró mozaikokat tesz hozzá a cselekményhez, viszont a legvégső beszúrás nekem is odaszúrt. Nem számítottam rá.
Összességében a nagyon jó felütés után lassan leült nekem az egész regény.

3 hozzászólás
>!
Baba082 P
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Tökéletes könyv. Márai fenomenálisan mutatja be három, egymástól teljesen különböző személyiséggel rendelkező alakját. Akik teljesen valóságosnak tűnnek, elhisszük, hogy ők bizony ilyenek, ezt gondolják a világról, magukról és egymásról. Érdekessége a dolognak, hogy a három alakból kettő nő, ez adja a különlegességet, hogy Márai hogy tudta mégis ennyire jól ábrázolni a női lelket. Úgy, hogy az összes élettapasztalatát belevegyítette a kötetbe. Valószínűleg ezért van az, hogy ha Márai idézettel találkozunk, nagy valószínűség szerint ebből a könyvből való. A stílus, amivel ír élvezetes, és bár amolyan egy szuszra monológnak tűnik, azért olvasva mégis izgalmas, mert remekül helyezi el a szavakat, írásjeleket, s ettől él a könyv. Mintha csak az ember a szereplők mellett ülve hallgatná történetüket.
Miért hiányzik az értékelésből fél csillag? Hiszen írói remekmű ez, és tagadhatatlan, hogy az ember falja a lapokat, mintha keresne valami végső igazságot, mintha benne lenne az élet titka. Valljuk be, mindig ezt keressük.
Nos, a fél csillag azért hiányzik, mert bár fantasztikus a mód ahogy előadja a történetet, azért ez a könyv egy szem csillogó, szép színű méreg. Lassan ható ugyan, de ettől eltekintve méreg. Megöli a lelkesedést, a hitet, a szépet és a jót, miközben egy Márai által valósnak hitt lelkiállapotba kísér, s mikor már azt hisszük igen, megtaláltuk az élet értelmét, gúnyosan odaveti elénk, hogy nincs értelme. A semmiért mentünk az emberi lélek mélységeibe. Kacatok vannak, látszat szerelmek, izzadság, lázálom, csalás, unalom, üresség. Máraitól ez nem meglepő, hisz tudjuk, nem ő volt a legvidámabb ember a földön. Viszont a könyv veszélyessége abban rejlik, hogy Márai is meg volt győződve arról az értelmetlen létezésről, amiről ebben a kötetben ír.
Azt mondtam három különböző személyiséget mutat be. Szerintem viszont mindegyik ő maga. Az első feleség a reménykedő, odaadó, világra nyitott én. Még naiv, de pórul jár. Mind jártunk már pórul, ebben nincs semmi meglepő. Másodikként a férj bemutatása jön, de gyanítom lelki fejlődés tekintetében valójában a szerető alakja jön, hisz ő már megcsömörlött, rideg, tudatos, aki a szeretetet elzárja, s csak bizonyos embernek adja oda magát, de már annak sem egészen. És most jön Márai igazi énje, a kétségbeesett, üres, magányos én, a férj. Roppant logikával akarja elhitetni velünk, hogy a férfiak valójában nem tudnak érezni, nekik nincs szükségük szerelemre. Minden eszközzel igyekszik a hallgatót, olvasót rávenni, hogy higgyjen neki, nihil az élet, nincs értelme a szeretetnek, munkának, önmagunknak. Vagy ha van is, azt csak nagyon nagy erőfeszítéssel, szenvedések árán érhetjük el, de mire elérjük, elfáradunk.
Márai eldobta magától az életet, önéletrajzát tekintve nem meglepő tőle ez a szemlélet.
A könyv fantasztikus ennek ellenére, és minden érett embernek ajánlom, de esős, hideg napokon tilos ezt olvasni, mert az élet szép, akkor is, ha sajnos Márai nem annak élte meg.

>!
Piintyő
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Márai….. szóval ilyen…….. annak ellenére, hogy az elején nagyon felbosszantott Ilona asszony azzal a határtalan rajongásával, megbékéltem vele… persze mindenben nem értek egyet vele, mind a férj, mind az író barátja részéről elhangzottak a nőkre vonatkozóan olyan lekicsinylő megjegyzések, amelyeket nem tudok elfogadni, azonkívül mindkettőjüknél érezhető egyfajta gúnyos kételkedés, amellyel a környezetüket szemlélték. valahogy mindig eszembe jutott a Márairól készült ismert portré – hát úgy éreztem, éppen rá jellemző ez a leírás. utána is néztem az életrajzának: sok azonos (vagy hasonló) motívum szerepel a való életben és a könyvben is. valahogy úgy tetszik, hogy ezt a két férfi figurát zömében saját magáról mintázta. nem egyértelműen szimpatikusak számomra.
ezektől függetlenül nagyon tetszett a könyv, végül a feleséget is elfogadtam olyannak, amilyen, viszont Judit jellemrajza a férj elmondásában hihetetlen volt számomra – meglátszik a szerelmes elfogultsága-, mert az igazi arcát a saját maga történetében mutatta be Judit, s ez egészen más, mint amit a férj látott benne.
nekem így tetszett, így volt kerek, egész a „Judit …. és az utóhang”-gal, még ha felvillanásként is, de kellett a háború sújtotta Budapest életéről is írni, hiszen ez szerves része a történetnek, s talán az ok is, amiért az író elhagyta Magyarországot.

hogy van-e igazi? valahol szavakkal is kimondta az író (talán Ilona szájával), hogy nincs igazi, én mégis azt olvastam ki belőle, hogy mindenkinek megvolt a maga igazija, csak éppen a másik fél számára megint más volt az igazi, ígyhát eleve bukásra volt ítélve a párkapcsolat.

Örülök, hogy elolvastam, bár nem tudom igazából, hogy miért ódzkodtam tőle idáig, most mégis úgy érzem, fejet kell hajtanom.

2 hozzászólás
>!
utazó
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Ámuldozok, értetlenkedek, hogy lehet így írni, így átérezni és megfogni a női lelket, na jó, a férfiét is, de az majdnem természetes Máraitól.
Féltem elolvasni, féltem szembesülni olyan mondatoktól, amikkel valóban „felébresztett”. Pedig nem vagyok mai, tapasztalatlan. Nincs olyan aki nem élte, éli át akár saját, akár környezete kapcsolataiban, házasságaiban azt a bizonyos háromszöget. Értetlenül állunk és csodálkozunk, ha valakiről kiderül… tényleg csak ámuldozunk, de általában meg kellene hallgatni az adott feleket,hátha van magyarázat. Ebben a könyvben, amikor akit hallagatok/olvasok, megértem, becsülöm is az öszinteségét. Van amikor haragszom, de akkor is megpróbálom beleképzelni magam a helyzetébe.. na ez nem is olyan egyszerű, mert én nem így és nem akkor élek.. Játszani is lehet, valahol felütöm, beleolvasok, újra elgondolkodtat és újraolvasásra késztet.. na nem az egészet, az utolsó, az utóhang nem annyira tetszett, de nélküle lehet, nem is teljes a korkép, amiről szól a három ember élete.

>!
szigiri
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Nem igazán tudok újat írni az eddig leírtakon túl, nekem is eddig a legmaradandóbb Márai-könyv, bár csak párat olvastam. Elég magvas mondatok, de kellően szószátyár is ahhoz, hogy elhiggyük, hogy tényleg valakivel ülünk egy asztalnál, vagy fekszünk vele az ágyban és mesél.

Elképesztően jól vált a karakterek között, nagyon jól kapja el a női szerepeket is, kíváncsi vagyok volt-e valaki, valami nő (hölgy?!) akivel átolvastatta a szöveget.

Nekem az Utóhang része, a jazz-dobos kicsit erőltetett volt már, Judit része alatt is feszengtem cseppet.

>!
Joeymano
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

E-e-ez a könyv kimondhatatlanul zseniális. Fantasztikus, amit Márai művel a szavakkal, a gondolatokkal, és mindezt így, egy összetett és mégis szerteágazó mélylélektani regénybe ágyazva. Csak pislogok és próbálok feleszmélni, h ez hogyan lehet. Gyönyörű, kiváló és az összes szinonima, ami csak létezik. Olvassátok!!!

2 hozzászólás
>!
csobi SP
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Felületesen ismertem eddig Márait, de ha csak egy aspektusból közelítek ehhez a regényhez (polgári lét, mivolt, milesz), akkor vagy meleg kézszorítással kísérve megköszönöm az első találkozásunk lehetőségét vagy felkiáltok, hogy ó, mi jöhet még? Mert hogy a buszon olvasva rögvest a második résznél beírtam a telefonomba a jegyzetek közé, hogy Márai, 117.o. – jó lesz összegzésként, ezt most ide is idézném:
„És mentől mesterségesebb közösségeket építenek föl az emberek világán belül politikusok és próféták, mentől kényszeredettebben nevelik a közösségi érzésre már a gyermekeket is ez új világban, annál irdatlanabb a lelkekben ez a magány. Nem hiszed? Én tudom. S nem fáradok el beszélni erről.”
Sajnos a hallgatásba azonban nagyon hamar belefáradtam, mert lépten-nyomon Márait véltem kihallani a sorok mögül, ami egyes részeknél (Péter) nem zavart, de azt már kevésbé tudtam befogadni, amikor Judit is Péter eszmefuttatásainak hullámain evezett tovább, s nem a lenézés beszél belőlem, csupán nem rajzolódott ki előttem Judit személyiségfejlődésének az az íve, ami eljuttatta volna odáig, hogy a társadalmi különbségeken merengést hitelessé tegye számomra.
Jó az ötlet, hogy több szempontból nézzünk meg valamit, nem mondanám, hogy nem vitte végig és kevésnek bizonyult, mert azért alaposan megismertünk mindenkit, sőt körbe is értünk végül szerencsére, így aki csak Az igazit olvasta eddig, az olvassa tovább, megéri.
Tény, hogy ez a regény egy idézetlexikon, de azt is éreztem, hogy a legtöbb bölcs(nek szánt) gondolaton már túl vagyok vagy nem érint meg, netán közhelyes. Ezt a művet is a jókor jó helyen művek közé sorolnám, mint az Utas és holdvilágot, Zabhegyezőt, Előttem az életet.

Végezetül, nem írnám le Márait, fogok még tőle olvasni bizonyára, de nem nekem ír, az biztos. :)

>!
Goofry P
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Kedvelem az Írótól, a Gyertyák csonkig égnek valamint az Eszter hagyatéka című regényeket, de mától ezek lejjebb szorulnak a képzeletbeli háromszintes dobogón egy-egy grádiccsal. Megehet, hogy az utolsó, a legfrissebb élmény a legjobb vermébe estem, de az összes eddig olvasott Márai írás közül ezt tartom a legjobbnak. Az igazi remekmű! – Olyan mívesen megkomponált és mégis egyszerű lejtésű mondatokkal, amelyeket hangosan is oly jó felolvasni és kimondani. És jó, ahogy megállanak előttem feketén-fehéren, azok az életbe illeszkedő, valódi gondolatok, melyeknek hatása alól, ha akarnám, akkor is nehézen tudnám kivonni magam, mert „… az igaz szavaknak van valamilyen alakító és tisztító erejük.”
Aztán az ábrázolás módja, melyben az ötletes monológokon keresztül külön-külön „stílbe” csomagoltan megmutatkozik előttem a polgári létérzés és egy értékrend pusztulása, egy világérzés elmúlása … A szemtanúság, vagyis a Lázár (apropó, Lázár!) alakjában megtestesülő Márai … és az író búcsúja … a lélek mélységei … az élet értelme …, olyan Mű ez, amiről ódákat lehet zengeni, és tudnék is hosszasan ömlengő tirádákat folytatni az értékelés örve alatt. Megkímélek mindenkit ettől, bár csak nehezen türtőztetem magam…

Igen, egy hosszú értekezést szerettem volna iderittyenteni…, úgy gondoltam, neki is kezdek, …de aztán átgondoltam és megértettem, hogy nem kell, „az igazi” úgyis mindig máshol van, mint ahol azt mi emberek megtalálni véljük. De attól még létezik!

Márai Sándor Az igazi című könyve a barátom, okultam belőle és el fogom olvasni újra és újra…

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Réka

Egy napon felébredtem… és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

Kapcsolódó szócikkek: igazi
>!
Réka

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

>!
Psyche

Aki sokat beszél, leplez valamit. Aki következetesen hallgat, meggyőződött valamiről.

>!
Réka

Tudod, egy napon megértettem, hogy senki nem segíthet. Az ember szeretetre vágyik… de senki nem segít, soha. Mikor ezt megérti az ember, erős lesz és magányos.

>!
Baba082 P

– Kedves lélek – mondta. – Szeretnék segíteni magának. Egyszer jött hozzám egy asszony, szeretett egy férfit, annyira szerette, hogy megölte. Nem késsel ölte meg, nem is méreggel, csak azzal, hogy nem engedett, egészen akarta azt a férfit, el akarta venni a világtól. Sokáig verekedtek. Egy napon elfáradt a férfi és meghalt. Az asszony tudta ezt. Elment a férfi, mert elfáradt a verekedésben. Tudja lányom, sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni, lelkem. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek csak akkor van érelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. Érti, lányom?

60. oldal

>!
Psyche

…van egy pillanat, két ember között, amikor már nem érdemes haragudni. Ez nagy szomorúság.

>!
Réka

Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
Csoszi P

Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmesen magányos a világban.

44. oldal

>!
Réka

Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan.

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset
Zsigray Julianna: Szűts Mara házassága
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Nagy Méda: A Szalánczy-lányok szerencséje
Zsigray Julianna: Utolsó farsang
Herczeg Ferenc: A Fehér Páva
Vaszary Gábor: Csak Te!
Szomaházy István: A méltóságos asszony lovagjai