Az ​igazi 697 csillagozás

Márai Sándor: Az igazi Márai Sándor: Az igazi Márai Sándor: Az igazi Márai Sándor: Az igazi Márai Sándor: Az igazi Márai Sándor: Az igazi Márai Sándor: Az igazi Márai Sándor: Az igazi

Lehet-e az érzelmeket az értelem segítségével megsemmisíteni, teszi fel a kérdést Márai e mélylélektani drámában. A válasz: nem, mert az érzéseket néha, szerencsés esetben, meg lehet szelídíteni és el lehet sorvasztani, de az értelem soha nem győzheti le.
Az 1941-es regény egy zátonyra futott házasság monológja: Márai előbb a feleség, aztán a férj szemszögéből avatja be olvasóit a bonyolult szerelmi háromszögbe; a kettősség és a párhuzamok látszólag kusza egyvelege bravúros pontossággal metszi át a viszonyokat és a viszonyulásokat. Márai nem szolgáltat igazságot (egyáltalán lehet?), csupán ott a nyitott-megválaszolt kérdés mindannyiuk feje fölött: mi is a mozgatórugó? Van-e különbség abban, ahogy a férfi tekint a nőre, mint a nő a férfira?
Vagy vannak szerelmen felüli motivációk is?

Eredeti megjelenés éve: 1941

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Márai regénytár Helikon · Márai Sándor művei Helikon, Akadémiai

>!
Helikon, Budapest, 2022
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634799719
>!
Helikon, Budapest, 2021
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791980
>!
Helikon, Budapest, 2020
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791980

11 további kiadás


Enciklopédia 11


Kedvencelte 201

Most olvassa 61

Várólistára tette 427

Kívánságlistára tette 360

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Karinthy>!
Márai Sándor: Az igazi

Szervusz drága, rég találkoztunk. Mi van veled?… Igen? Na, az szép. Te, képzeld olvastam egy könyvet… Nem, azt még mindig nem… Máraitól… Az igazit…

Egy szerelmi háromszögről szól. De ez olyan passzív, vagy inkább eszmei. Igen, ez talán jobb szó rá… Hogy miért? Képzeld, Van egy férfi… Tudom, mindig van. Na, ő elvesz egy nőt, hozzá hasonlót. Teljesen hétköznapinak tűnő házasélet, de a mélyén valami nincs rendben. Mert van egy másik nő, aki… Igen, mindig van egy másik nő. És igazából őt szereti -mármint a férfi legalábbis azt hiszi, és ettől az érzéstől nem tud megszabadulni… Még mindig a férfi. Emiatt pedig tönkremegy a házasságuk… Ahogy lenni szokott… Te, képzeld, utána elveszi azt a másikat, de mellette sem boldogabb, és…

Jaj, ne haragudj. Neked mindjárt menned kell, igaz? Figyelj, akkor elmondom gyorsan:

Létezik-e az igazi?

…nincsen igazi… Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk.

Tudom, szerintem is… Na, jól van, lassan nekem is mennem kell. Érdekel?… Ha gondolod odaadhatom. Rendben akkor ugorj fel érte oly három körül. Tényleg?… Hát persze el is felejtettem, jó hogy szóltál. Akkor legyen öt.

( Változatlanul nem szerettem meg Márait. De az is lehet, hogy még nem éltem eleget ehhez a könyvhöz.)

Hiányzik belőle valami, talán az élet szépségébe vetett hit, talán a meggyőződés, hogy az embernek igenis érdemes élnie, hiányzik belőle az ősbizalom, hogy a világ egy tökéletes alkotás, az ember pedig minden bűnével együtt végül is jó szándékú teremtmény.
Márai művei olyanok, mint valami nagyon lassan terjedő méreg vagy kábítószer. Először azt hiszed, jó hatással van rád, sőt, egész jól érzed magad attól, mennyi mindent tanulhatsz ettől az embertől. Aztán később, sokkal később, rájössz, hogy valamit elpusztít benned…Egy aprócska meggyőződést öl meg benned, azt, hogy igenis örömre születtünk erre a Földre.
Aprócska, ám mégis, enélkül a hit nélkül nem szabad és nem érdemes élni…

6 hozzászólás
Málnika P>!
Márai Sándor: Az igazi

”Tudod, egy napon megértettem, hogy senki nem segíthet. Az ember szeretetre vágyik…, de senki nem segít, soha. Mikor ezt megérti az ember, erős lesz és magányos.”

Az igazi a szerelem témáját járja körül, egy elvált házaspár történetén keresztül. Egyszerre lélektani regény és önismereti könyv, hiszen zseniális írásként bevonja az elmélkedésbe az olvasót is, miközben érzelmek és észérvek segítségével egyaránt igyekszik megadni a válaszokat az élet nagy kérdéseire.

A regény, amely szerelemről, szeretetről, szenvedélyről, házasságról, magányról, polgári létről, illetve női és férfi szerepekről szól, két nagy monológból áll. Az első részben a volt feleség meséli el egy cukrászdában régi barátnőjének 8 év együttélés történetét, majd volt férje osztja meg egy régi ismerősével egykori cselédjével kötött második házasságának kudarcát. Az írás kiválóan megragadja a szerelem és a kapcsolatok megragadhatatlan természetét, a két bizalmi beszélgetés során olyan égető kérdések merülnek fel, mint hogy ismerheti-e az ember igazán a másikat, egy kapcsolatban lehet-e egyformán szeretni, vagy létezik-e igazi. A két elbeszélő egyfajta önterápiaként próbálja mindezt megfejteni, a maguk tapasztalatain, kudarcain és csalódásain át. A könyv néhol fájó, ám őszinte realitásában a volt feleség és férj szemüvegén át tekinthetünk a szerelmi kapcsolatokra, két ember együttélésére. Számomra ez a legigazabb szerelmes regény, ám azoknak, akik hisznek az igaziban és a csodákban, nem ajánlom jó szívvel ezt a kijózanító olvasmányt.

2 hozzászólás
Lunemorte P>!
Márai Sándor: Az igazi

Figyelem!

Mielőtt olvasni kezded ezt a könyvet, vegyél néhány szempontot figyelembe!

1. Nézd meg, az elkövetkezendő kb fél napban mi dolgod lesz, ugyanis ha elkezded olvasni, nem lesz megállás, a szemeid a lapokhoz tapadnak és a kezeid nem fogják csak úgy letenni a kötetet! Szóval csak óvatosan!
2. Ha éppen nagyon boldog párkapcsolatban élsz, akkor is érdemes megfontolnod, elolvasd-e a regényt „kijózanításképp"…
3. Ha végtelenül romantikus természet vagy, akkor sem biztos, hogy ez neked íródott…De talán még menthető vagy…

…Na jó, akkor kinek is ajánlom ezt igazán? Mindenkinek és senkinek… Aki keresi a csodát, de nem leli; aki keresi az igazit, de nem találja voltaképpen, aki azt hiszi, megtalálta, de valójában egészen másról van szó…Kezdő szerelmeseknek, akik még azt sem tudják, mi az élet…Idősebbeknek, akik már túlságosan ismerik ezt a létet…Haladjunk vagy legyünk-e türelemmel? Várjunk-e a csodára vagy keressünk tovább? Kell-e keresni vagy meg se próbáljuk?

Ilyesmikről van itt szó. És a barátságról. És a féltékenységről. És az igaziról.

4 hozzászólás
Jagika P>!
Márai Sándor: Az igazi

Az első rész keserű volt, mint a kávé, a második rész karcolt, mint a cigaretta.
Igazi lélekfájdító, mégis csodás és egybeforrt történet.
A szerelem, a fájdalom, a csalódás és még megannyi lélekrezdülés könyve a kapcsolatok nagy hálójában.
Az olvasó fájdalma a három ember boldogtalansága és kiábrándulása.
A reménye pedig a mű állításának tagadása: mégis van igazi…

2 hozzászólás
Kókuszka>!
Márai Sándor: Az igazi

És egyszerre értettem, hogy nincs igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülálló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden…” : Írja Márai a feleség monológjában. Egy szerelmi háromszög, házasság, élet, kudarc, magány mesteri megfogalmazása az író tollából. Előbb a feleség mesél női érzékenységgel házasságukról, majd a férj mesél érzelmi megrázkódtatásairól, a cselédsorból kiemelt második feleséghez fűződő kapcsolatáról. Három különböző társadalmi réteghez tartozó ember, három különböző értékrend bemutatása, önéletrajzi elemekre építve.

Csilla‿ P>!
Márai Sándor: Az igazi

Létezik-e az igazi?
Erre a kérdésre keressük a válszt ebben a nagyon érdekes, váltó szemszögben megírt regényben. Az első részben a feleség,míg a második részben a férj nézőpontjából ismerjük meg házasságuk szétesésének történetét.
A nő és a férfi örök csatározását mutatja be a mű. Sokat tanít a szerelemről, az életről. Ez megint egy olyan lélektani könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia. Aztán elgondolkodnia, majd újra elolvasnia.

Nono_ P>!
Márai Sándor: Az igazi

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! Szerintem Juhász Gyula ezen verssora írja le a legjobban Máraival való “kapcsolatomat”.
Én még írótól nem tapasztaltam ilyet. Tudniillik,hogy egyszerre képes a történeteivel a mennyekig emelni, majd végül letaszítani a pokol kénköves bugyrai mélyébe. S ez nem volt másképp Az igazival sem. A szereplők lelkének az ilyen lemeztelenítése engem teljességgel letaglózott és földhöz vágott ismét. Ugyan az elbeszélés dinamikája nagyban hasonlított A gyertyák csonkig égnekhez, ezért az író zsenialitása számomra már nem úgy ragyogott át a lapokon keresztül, mint elsőre.
De ez mit sem változtat azon,hogy egy újabb kihagyás után, de folytatni fogom Márai munkásságának a felfedezését. Mert kell. Mert fáj. És mert kedvenc.

2 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Márai Sándor: Az igazi

„Minden szerelem, melyet nagy várakozás előz meg (…) a csodát reméli a másiktól és önmagától.”
Ezt a figyelemreméltó mondatot olvastam a sok feljegyzésre érdemes gondolat között ebben a regényben. Ez valóban így van. Ezt a csodát kellene nyújtanunk minden emberi kapcsolatunkban, de különösen a szerelemben, mert ettől a kapcsolati formától reméljük a legtöbbet. Ebben a délibábos rózsaszínben akarunk hinni a legmakacsabbul, a legtovább. Még akkor is, ha arcul ütnek a kijózanító tények.
Így járt a regény két főhőse is. Az asszony, aki feleség volt, jobban szeretett a férfinél, és egészen akarta, birtokolni vágyta a férjét. Nem tudta, hogy sosem szabad a teljes birtoklásra vágyni, fojtogatni szeretetünkkel a másikat. A titkokat , a „belső szobát” sosem szabad elvenni senkitől.
S a férfi, aki két nő, két kapcsolat mellett is magányos maradt, mert nem becsülte értékén azt, aki jutott neki, s mert túlbecsülte azt a Vágyálmot, akit megalkotott magának. S aki az ő becsülésére érdemtelennek bizonyult. Amikor eloszlik a rózsaszín köd, mindnyájan ott állnak kifosztottan, csalódottan.
Nem szabad az embertől többet várni, mint amennyit érzelmi, lelki, szellemi , szívbéli tartalékaiból nyújtani tud a másiknak. Ha ezt betartjuk, nem fogunk csalódni. Ha túlzott elvárásaink vannak, a csalódás törvényszerű, és csak magunkat hibáztathatjuk érte
Ott van még Judit, az a bizonyos harmadik. De róla csak akkor hiteles nyilatkozni, ha már megismertük az ő történetét is, az ő szemszögéből. .

9 hozzászólás
klaratakacs P>!
Márai Sándor: Az igazi

Két szemszög-egy házasság, kívülállónak elmesélve először a nő, majd a férfi részéről. Lélektan, élveboncolás, társadalmi nyomás, egyéni filozófiai kérdések. Sok mindent megjelöltem benne, amire csak bólogatni tudtam,
– az életünk szemtanúit, akik elkísérnek, látnak és őrzik a korábbi életünket, amitől esetleg szabadulnánk,
– az öregedést „Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki. Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies, azt nem kapta meg… Ennyi az egész. Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom. Ez is eljön. Csak nagyon sokat kell fizetni érette.”
– és a közhelyeket „S a világ azért olyan felfoghatatlanul aljas és reménytelen, mert a közhelynek mindig igaza van.”
Márai remekül meg tudja jeleníteni leírásaiban a miliőt, a polgári életet, a cselédlány szobáját, a köztük lévő különbségeket, ahogy én látom látja színét és fonákját is az etalonnak tartott polgári életnek.
A nő elmondása tetszett jobban, ő legalább megélhette, hogy szeret, még ha a viszonzás egy idő múltán meg is változott, hazugsággá vált. A férfi nevetséges volt, sznobságában hozott döntéseit magyarázza hosszan, pedig csak pofára esett.

4 hozzászólás
TiaRengia I>!
Márai Sándor: Az igazi

Kezdem azzal, hogy nagy szerencse, hogy szingliként olvastam a könyvet. Az is jó döntésnek bizonyult, hogy eddig halogattam az ismerkedést Máraival. Azt hiszem, a könyv témájához nem árt, ha az ember átél előzetesen egyet s mást. Például, ha már nem hisz abban, hogy találkozik az Igazival.

Eleinte furcsállottam az elbeszélés módját, nehezen hiszem, hogy létezik olyan cimbora, aki 250 oldalnyi monológot szó nélkül végighallgat egy kávézóban a vele szemben ülőtől, közben nem megy ki pisilni, nem alszik el, vagy nem hagyja ott az illetőt a fenébe. De természetesen az író számára ez egy nagyon kényelmes megoldás volt.

Az első részben Ilonka, a feleség szemszögéből ismerhetjük meg, milyen is az, mikor egy szeretetre képtelen férjjel élünk együtt, akit amúgy nagyon szeretünk. Márai elképesztően jól hozza a női hangot a könyvben, ő tudta azt, amit sok férfi nem hisz el, de bizony a nőknek sokkal érzékenyebb radarjaik vannak, mint azt gondolnák. A női szereplők közül vele egész jól azonosulni tudtam.

A könyv második felében Péter, a férj mondja el, miként is volt a gyerekkora, ifjúsága majd a spoiler házassága. Nyomorult lehet így élni, amilyen közegbe született Péterünk, hiába a fényűző polgári körülmények, már a startvonalnál eldőlt, hogy ez az ember boldogtalanságra van ítélve.

Természetesen nem hagyhattam befejezetlenül a történetet, sikerült megszereznem az új Helikon-kiadásból sajnálatos módon kihagyott Judit… és az utóhang című részt is. Itt nagyon erősen érződik, hogy az író ezt már évtizedekkel később írta, meg kell mondjam, alig vártam, hogy végezzek vele. Juditot egyáltalán nem tudtam kedvelni. Talán itt volt a legszembeszökőbb, hogy Márai lehetett egy hatalmas tálentum, akinek rengeteg idézetét kiírtam volna, ha nem lenne már fenn, de ahogy a nőkhöz viszonyult, attól nemegyszer idegesen fészkelődtem. Ezen kívül a könyv súlyos hibája az is, hogy valami kegyetlenül túl van írva. Az utóhang viszont kellemes csalódás volt, ott ismét rátalált Márai a jó arány-érzékére. És az emigráció, mint téma nekem mindig érdekes olvasmány.

Nem mondom, hogy nem fogok többet Máraitól olvasni, de egyelőre kicsit szüneteltetem a dolgot.


Népszerű idézetek

Brigi007>!

Egy napon felébredtem, felültem az ágyban, és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden…

107. oldal

VERDI>!

Mert sokáig remélnek. Az ember nagyon nehezen nyugszik csak bele a reménytelenségbe, abba, hogy egyedül van, halálosan és reménytelenül egyedül. Nagyon kevesen bírják csak el a tudatot, hogy életük magányára nincs megoldás. Reménykednek, kapkodnak, menekülnek emberi kapcsolatokba, s e menekülési kísérletekbe nem visznek igazi szenvedélyt, sem odaadást, menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak vagy tervszerűen utaznak, vagy nagy házat visznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyűjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat … De mindez nem segít. S tudják ők pontosan, miközben mindezt mívelik, hogy semmi nem segít. S még mindig reménykednek. Már maguk sem tudják, miben bíznak?. .. – tudják jól, hogy a több pénz, a tökéletesebb rovargyűjtemény, az új szerető, az érdekes ismeretség, a kitűnően sikerült estély és a még sokkal kitűnőbben viszonzott garden party, mindez nem segíthet … Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet. Állandóan „intéznek” valamit, ügyiratot vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát … Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal! Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt! Gyorsan, embereket! Vagy kutyákat! Vagy gobelineket! Vagy részvényeket! Vagy gótikus tárgyakat! Vagy szeretőket! Gyorsan, mielőtt kiderül .. .

148. oldal Akadémia-Helkion 1992.

6 hozzászólás
Brigi007>!

Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja. Tudniillik, azt hiszem, minden elmúlik, de a szeretet nem múlik el.

108. oldal

2 hozzászólás
P_Janka>!

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

girlhu>!

Sokat olvastam. De az olvasással is úgy van az ember, tudod… csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni, s aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvből, életben vagy munkában építeni abból valamit…

229. oldal, Második rész (Helikon, 2013)

Málnika P>!

Csak éltünk egymás mellett, és vártunk valamire. Talán a csodára. De hát csodák nincsenek.

40. oldal (Helikon, 2020)

4 hozzászólás
VERDI>!

A szeretet végtelen és tud várni.

48. oldal Akadémia-Helkion 1992.

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
5 hozzászólás
Enola87 P>!

Azt mondta, egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme.

64. oldal

Brigi007>!

Most látom, azt gondolod, hisztérikus liba vagyok. Nem, fiam, én nő vagyok, tehát egyszerre indián és mesterdetektív, szent és kémnő, minden egyszerre, ha arról a férfiról van szó, akit szeretek.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
Brigi007>!

Élni kell, el kell viselni az életet.

36. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Emily Brontë: Üvöltő szelek
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Virginia Woolf: Clarissa
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Susan Kay: A fantom
Mary Westmacott: Befejezetlen portré
Asbóth János: Álmok álmodója
Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik
Daphne du Maurier: Halott éjszakák