Az ​igazi 91% 200 csillagozás

Figyelem!

Mielőtt olvasni kezded ezt a könyvet, vegyél néhány szempontot figyelembe!

1. Nézd meg, az elkövetkezendő kb fél napban mi dolgod lesz, ugyanis ha elkezded olvasni, nem lesz megállás, a szemeid a lapokhoz tapadnak és a kezeid nem fogják csak úgy letenni a kötetet! Szóval csak óvatosan!
2. Ha éppen nagyon boldog párkapcsolatban élsz, akkor is érdemes megfontolnod, elolvasd-e a regényt „kijózanításképp"…
3. Ha végtelenül romantikus természet vagy, akkor sem biztos, hogy ez neked íródott…De talán még menthető vagy…

…Na jó, akkor kinek is ajánlom ezt igazán? Mindenkinek és senkinek… Aki keresi a csodát, de nem leli; aki keresi az igazit, de nem találja voltaképpen, aki azt hiszi, megtalálta, de valójában egészen másról van szó…Kezdő szerelmeseknek, akik még azt sem tudják, mi az élet…Idősebbeknek, akik már túlságosan ismerik ezt a létet…Haladjunk vagy legyünk-e türelemmel? Várjunk-e a csodára vagy keressünk tovább? Kell-e keresni vagy meg se próbáljuk?

Ilyesmikről van itt szó. És a barátságról. És a féltékenységről. És az igaziról.

Kezdem azzal, hogy nagy szerencse, hogy szingliként olvastam a könyvet. Az is jó döntésnek bizonyult, hogy eddig halogattam az ismerkedést Máraival. Azt hiszem, a könyv témájához nem árt, ha az ember átél előzetesen egyet s mást. Például, ha már nem hisz abban, hogy találkozik az Igazival.

Eleinte furcsállottam az elbeszélés módját, nehezen hiszem, hogy létezik olyan cimbora, aki 250 oldalnyi monológot szó nélkül végighallgat egy kávézóban a vele szemben ülőtől, közben nem megy ki pisilni, nem alszik el, vagy nem hagyja ott az illetőt a fenébe. De természetesen az író számára ez egy nagyon kényelmes megoldás volt.

Az első részben Ilonka, a feleség szemszögéből ismerhetjük meg, milyen is az, mikor egy szeretetre képtelen férjjel élünk együtt, akit amúgy nagyon szeretünk. Márai elképesztően jól hozza a női hangot a könyvben, ő tudta azt, amit sok férfi nem hisz el, de bizony a nőknek sokkal érzékenyebb radarjaik vannak, mint azt gondolnák. A női szereplők közül vele egész jól azonosulni tudtam.

A könyv második felében Péter, a férj mondja el, miként is volt a gyerekkora, ifjúsága majd a spoiler házassága. Nyomorult lehet így élni, amilyen közegbe született Péterünk, hiába a fényűző polgári körülmények, már a startvonalnál eldőlt, hogy ez az ember boldogtalanságra van ítélve.

Természetesen nem hagyhattam befejezetlenül a történetet, sikerült megszereznem az új Helikon-kiadásból sajnálatos módon kihagyott Judit… és az utóhang című részt is. Itt nagyon erősen érződik, hogy az író ezt már évtizedekkel később írta, meg kell mondjam, alig vártam, hogy végezzek vele. Juditot egyáltalán nem tudtam kedvelni. Talán itt volt a legszembeszökőbb, hogy Márai lehetett egy hatalmas tálentum, akinek rengeteg idézetét kiírtam volna, ha nem lenne már fenn, de ahogy a nőkhöz viszonyult, attól nemegyszer idegesen fészkelődtem. Ezen kívül a könyv súlyos hibája az is, hogy valami kegyetlenül túl van írva. Az utóhang viszont kellemes csalódás volt, ott ismét rátalált Márai a jó arány-érzékére. És az emigráció, mint téma nekem mindig érdekes olvasmány.

Nem mondom, hogy nem fogok többet Máraitól olvasni, de egyelőre kicsit szüneteltetem a dolgot.

„…csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz adni is olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni, és meggyőződni, s aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvből, életben, vagy munkában építeni abból valamit…”

Ez volt az első könyv, amit olvastam az írótól, de biztos, hogy nem az utolsó. Az is biztos, hogy életem során többször újraolvasom majd, egyrészt, mert nagyon tetszett, másrészt pedig, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen hatással lesz rám idősebb koromban.

A könyv tele van értékes gondolatokkal és rengeteg érzéssel, jól esett elmerülni benne. Úgy magával ragadott, hogy majdnem sikerült egy szuszra végigolvasnom. Legközelebb majd igyekszem, hogy sikerüljön megszakítás nélkül elolvasni, mert szerintem ez egy olyan könyv, aminek az olvasásából nem szabad kizökkenni, mert úgy lesz igazi élmény. Persze így is mély nyomot hagyott bennem és igyekszem majd építeni abból, amit adott nekem.

Van Igazi?
Márai egy szerelmi háromszögön át boncolgatja a témát. Az első részt a feleség szemszögéből, a második részt a férj szemszögéből láthatjuk. A háttér egy jó módban Budapesten élő polgári fiatal pár kapcsolata, ahol fény derül egy régi fiatalkori beteljesületlen szerelemre a spoiler.
A történet nem volt újdonság számomra, már színházban korábban láttam.
Ismét kettős érzelmeim voltak az író gondolataival kapcsolatban:
Egyrészt sok igazságot kimondott, és feltárt, talán olyanokat is, amire eddig nem gondoltam. Másrészt a feleséggel és a női szerepekkel nagyon nem tudtam azonosulni. Szerintem nagyon érződött, hogy egy férfi próbálja leírni egy nő gondolatait és érzelmeit.
Most sem lettem Márai hívő, viszont jobban tetszett, mint A gyertyák csonkig égnek, és még biztosan rá veszem magam ismét egy könyvére.

Huh!
Na ez is keverte a biztosítékot most.
Ilonka, fiam, téged csak sajnálak, ahogyan végig vergődtél, de legalább megpróbáltad.
Péter, öregem, akkora sznob vagy. Mindenkit lenézel, meg akarsz nevelni, fel akarsz „emelni”. Hova, hisz te nagyon lenn vagy. Nagy pátosszal szövegeled a semmit, mondasz dolgokat is, de többnyire mégis csak a semmit. Nem érdemelted meg a kényelmes életet amit kaptál, nem érdemelted meg Ilonkát, de még Juditot se. Arról picsogsz, hogy „az ember szeretetre vágyik …, de senki nem segít soha” ???
Hát te, spoiler , kit szerettél valaha??

Sándor, lelkem, nagyon jókat írsz, de hülye a stílusod.
Na, jöjjön a folytatás.

Márai nagy tanító mester. Minden könyvéből tanulok valami komoly dolgot az életről. Szerelemről, szeretetről, barátságról, sorsról, pénzről, kitartásról, hűségről, félelemről, magányról. Az utolsó mondatok közben azon gondolkodtam, van-e még olyan író, aki annyit tudott adni nekem, mint ő. A sok kedvencem közül talán senki. Minek kellenek a világnak Coelhok, amikor vannak Máraik is?

Szóval az az 5 csillag most a könyvnek és az írónak is megy. Akkor is, ha most a könyvet nem igazán értékelem, mert leginkább csak az érzésről tudnék beszélni, amit adott nekem.

Márai nagyszerű, Márai ezerarcú, Márai halhatatlan!
Filozófikus bölcsességgel ír egyes ember- és érzelemtípusokról, kapcsolatokról, sorsokról. Úgy tűnik, mintha mindent tudna, mindent értene, és minden egyes szereplőjének életét ő maga is megtapasztalta és megélte volna. Az igazi című kisregényében ugyanazt a kapcsolatot mutatja be a két ellenkező nemű résztvevő rendkívüli módon eltérő szemszögéből. A volt férjébe reménytelenül és mindörökre szerelmes asszony elbeszélését olvasva a kis cukrászdába képzeltem magam szemben ülve a gyönyörű nővel, ahogy áhítattal hallgatom az elkeseredett történetét, miközben kávét szürcsölgetünk és süteményt majszolgatunk legjobb barátnők módjára.
Márai a fekete-fehéret is úgy tudja jellemezni, mintha annál színesebb nem is létezne a világon, a legbonyolulultabb és legmegfoghatatlanabb érzelmeket pedig úgy meséli el, mintha mi sem lenne annál egyszerűbb és érthetőbb. Valóságos lélekbúvárt, emberi sorsok, érzelmek és szövevényes kapcsolatok alapos ismerőjét és kivételesen nagy tehetséggel megáldott írót tisztelhetünk személyében. Mondatai csodálatosan szerkesztettek, igazi csemegék a lélek számára. A szerelem és szenvedély bemutatása a férfi szemszögén keresztül egy merőben más tónust kap. Elbeszélésének segítségével nagyszerű korrajzot kapunk és alaposan megismerjük a származására büszke és hagyományait féltve őrző budapesti polgár fogalmát a XIX. század derekán.

Furcsa érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban..Nagyon tetszett, ahogy ezt az életet leírta, 2 szemszögből. Tele volt nagyon jó gondolatokkal, érzésekkel. És az ember kiábrándulhat, vagy megváltozhat a véleménye egyes dologról, e könyv elolvasása után. ha olvasod a könyvet, ne hagyj szüneteket! Úgysem bírod majd lerakni:D

Essem – Rolunk szol.
https://www.youtube.com/watch…

Van e igazi, és ha van miért nincs. Az emberi elgépesedés magánya megöl, és rommá porlaszt.
Mindenkinek hiányzik a másik, Ő az igazi. Van igazi nő, igazi férfi, de ő e az igazi. Két fejezetből áll ez a könyv. Van e igazi, nem tudom. Az élet nem szerelem, hanem megszokás, tűrés, és alkalmazkodás, és alázat.

Upgrade:
nem hiszem hogy olvastam valaha ilyen könyvet, amiben ennyire benne lennék, vagy annyira Én lennék.

Sándor, beszélnünk kellene…
arról, hogy micsoda dolog olyan könyvet írni, ami jelentős részét csak mondatról mondatra haladva, nagyon alaposan megrágva lehet olvasni, nem úgy habzsolva, ahogy szoktuk.
arról, hogy micsoda dolog olyan könyvet írni, ami ilyen egyszerűen írja le a bonyolultat, ilyen pontosan fényképezi le az emberi lélek minden rétegét.
arról, hogy micsoda dolog olyan könyvet írni, ami végső soron a neveddel együtt emlegetett polgári lét álságosságáról és megalkuvásairól szól, helyenként bővebben, mint ahogy olvasni akarnám.
arról, hogy micsoda dolog olyan könyvet írni, amiben a nőket ennyire könnyen meg lehet magyarázni, és csak a férfiak gondolkodnak.
Sándor, beszélnünk kellene.