A ​teljes napló 1950–1951 (A teljes napló(k) 7.) 5 csillagozás

Márai Sándor: A teljes napló 1950–1951

Márai Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes, a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag -kínosabb- feljegyzéseket. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor küllemében is megújult sorozatban közreadja a jegyzetekkel kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, frissen előkerült feljegyzést.

>!
Helikon, Budapest, 2009
470 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632271811

Enciklopédia 13


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Márai Sándor: A teljes napló 1950–1951

A teljes napló hetedik kötetében fokozatosan születik meg az Amerikába emigrálás gondolata Márainál. Végigkövethetjük vívódását, hiszen nem szeretné elhagyni szeretett Itáliáját, de mindeközben úgy érzi, Európában nem tud jövőt biztosítani feleségének, Lolának és fogadott gyermeküknek, Jánosnak. Közben, ahogy már megszokhattuk az előző hat kötetben, folyamatosan tudosít a világban zajló politikai eseményekről, megosztja olvasmányélményeit, a mindennapos gondokat és örömöket, és persze átlengi az egész kötetet valami igazán mély bölcsesség és a Máraira sokszor annyira jellemző keserédes melankólia.

Hét hónapon át olvasgattam ezt az alig négyszázötven oldalnyi naplót, a majd 100 másféle idei kötet mellett, naponta sokszor csak 1-1 bejegyzést, nem többet. A naplóival nem érdemes, és nem is lehet sietni, legtöbbször ezt érzem.

December 31-én az utolsó bejegyzése a következő:

"Az amerikai vízumokat – minden elképzelést meghaladóan szemtelen, gonosz és ostoba záró közjáték után – megkaptuk. Egy évbe tellett, amíg az amerikai hatóságok elszánták magukat, hogy olyan gyanús embert, mint amilyen egy író, beengednek az Ígéret Földjére.

Istenem, adj erőt, hogy ne menjek Amerikába! Nem akarok vétkezni, tudom, hogy a veszélyek végtelen sora vár itt reám és reánk – de ezek a mi veszélyeink. Azok a veszélyek odaát idegenek, nem emberszabásúak. Nem európai, hanem amerikai veszélyek. S ezektől a másféle veszélyektől félek.

Az év nem volt eredménytelen. Befejeztem a „Béke Ithakában”-t és megírtam a „Halotti beszéd” című verset, amely különösen megérintette öt világrész magyarságát. Sokat olvastam, és sokat utaztam. Harmonikus élet L.-val és a gyerekkel. Egyensúlytalan a helyzet a borral és a cigarettával. De mindenestől döcög még a szerkezet. Tudok írni, és van is kedvem írni. A „San Genarro véré”-t és talán mást is, azt hiszem, meg tudom írni. (…) Sok mindent tisztábban látok, de ez nem bölcsesség, ez csak öregedés. Anyám, testvéreim élnek, a magyar irodalom elpusztult.
Szeretek még sétálni, úszni. Jánost most teniszezni taníttatom, s szeretnék még néhány szettet játszani vele.
Szeretem az olaszokat. Nem bízom az emberekben. Nem szeretem az amerikaiakat. Mert amerikaiak.

De van valami különös kietlenség bennem és körülöttem is. Nincs hazám, talán ez. És már nem vagyok fiatal.

1951. december 31."

Hát nem megindító ezt olvasni? De.

jeno>!
Márai Sándor: A teljes napló 1950–1951

Nagyon jó egy ember mindennapjain keresztül átélni azt, ami nekem már csak történelem. Az különösen is poénos volt, hogy megtudtam: mi történt Máraival azon a napon, amikor apukám született.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

DaTa>!

Az a mániám, hogy nem hagyok fel egy könyvvel – akkor sem, ha untat vagy felháborít –, csak ha bevégeztem: kényszerít, hogy nagyon gondosan megnézzek minden könyvet, mielőtt szerződést kötök vele az olvasásra… Az élet minden nappal rövidebb, és a könyveknek nincs végük.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
5 hozzászólás
DaTa>!

Sok könyvet kellene még elolvasni. De már rövid az élet.

40. oldal

DaTa>!

Nem „megbosszulni” kell, hanem túlélni, ez az egyetlen „bosszú”.

111. oldal

1 hozzászólás
DaTa>!

Már annyira tudok angolul, hogy nem merek kiejteni egy mondatot sem.

275. oldal

2 hozzászólás
DaTa>!

Nem rossz ötvenévesnek lenni. A köd lehull szemünkről, az ember tisztábban lát… Ugyanakkor cserélni kell a szemüveg dioptriaszámát.

10. oldal

DaTa>!

Pompejiben. Megint egyszer a szédület: nincs idő. Kétezer év még nem „idő”, de valószínűleg húszezer év sem „idő”. Amit mi időnek hiszünk, a valóságban mozdulatlanság. Csak öntudat van; s az is milyen lassan mozdul.

180. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő · öntudat
DaTa>!

Úgy látszik, nincs igazság a földön. Csak lehetőségek vannak.

368. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság · lehetőség
DaTa>!

Hinni kell, feltétlenül, de a hit megnyilvánulása legyen méltó az Istenhez és az emberhez, tehát felesleges hajlongás, eszelős kényszercselekedetek nélkül való. Isten lenézi a babonás vakhitet, ez a meggyőződésem.

9. oldal

DaTa>!

De valahogy mégiscsak békét kell kötni. Mindenkivel. Vonalat húzni a múlt alá és elrebegni a „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen…”-t. Ez kötelesség, de nem jelenti azt, hogy le is kell ülni egy asztalhoz azokkal, akiknek megbocsátottunk, „miképpen”.

312. oldal

DaTa>!

Május 17. A Tibetanisches Totenbuch szerint a láma a halottat arra tanítja, hogy meg kell tanulnia a „hallás” képességét; most már nem ember, nem él a világ lármájában, tehát itt az ideje, hogy odafigyeljen, hogy igazán „hallani” kezdjen. Ezt úgy hiszem: értem. Az ember az életben megsiketült, nemcsak a világ lármájától, hanem attól a permanens kiabálástól is, amit tulajdon személyisége művel, befelé és kifelé.

117. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

A teljes napló(k) sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Napló
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Lázár Ervin: Napló
Radnóti Miklós: Ikrek hava / Napló
Viczián Antal: Meghaltak a Donnál
Bálint György: Búcsú az értelemtől
Miklya Luzsányi Mónika: Gyere közénk
Kádas Mária: Kurgáni napló