A ​teljes napló 1947 (A teljes napló(k) 4.) 7 csillagozás

Az emberek között oly nagy most a feszültség, hogy régi barátságok is felbomlanak, egyik napról a másikra, különösebb ok nélkül, csak mert az egyik nem gyűlöli olyan hévvel azt, ami történik, mint a másik.

Nem elég szeretni azt, amit ők szeretnek; megkövetelik, hogy azt is gyűlöljem, amit ők gyűlölnek. Itt válnak el útjaink.

300. oldal

Olyan korban éltem, amikor nem lehetett tudni, ki veszélyesebb: a rabló vagy a rendőr?

95. oldal

A gonosz emberekkel megbirkózom valahogy, nagyjából érdekelnek is. A buta embereket nem bírom, kezemből kiesik a fegyver, velük szemben védtelen és tehetetlen vagyok.

193. oldal

Itt a tavasz. De már nem a szívem fáj ilyenkor, hanem a lábam.

24. oldal

A változó életkorokban újra el kell olvasni a könyveket, melyekhez személy szerint közünk van.

24. oldal

Az író nem házalhat műveivel. Egy könyvben legyen annyi erő, hogy önmagától utat talál a világhoz.

308. oldal

Bizonyos korban egy férfi számára izgalmasabb kaland megcsalni az adóhivatalt, mint a feleségét.

85. oldal

Igazi ellenfelünk nem a bolsevizmus, nem a politika. Igazi ellenfelünk a tömegember közönye.

306. oldal

Az önuralom természetesen nem az, hogy az ember hallgat és félreáll. Az önuralom az, hogy az ember csak arról beszél, ami fontos számára, s nem „félreáll”, hanem „oda áll”, ahol a helye.

65. oldal

Reggel erős halálfélelem. A tudat, hogy néhány hét múltán negyvenhét éves leszek, hogy holnap vagy nem is olyan sokára, föltétlenül meg kell halni, a halál elkerülhetetlen tényének tudata mostanában megkísért néha. L. -nek vannak most ilyen halálsejtelmei. Nem a haláltól félek, inkább csak a tény az, ami szorongást vált ki, azt, hogy nincs semmiféle földi erő, ami ezt a tényt megváltoztathatná – meg kell halni, nem érted? És akármit csinálsz és akármit csinálnak a többiek, meg kell halni! – ezt kiabálja ilyen pillanatokban valami. Marcus Aureliust olvasom és megnyugszom.

7. oldal