A ​teljes napló 1943–1944 (A teljes napló(k) 1.) 28 csillagozás

Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944

Márai Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes – a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag „kínosabb” feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen.
A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor új sorozatban közreadja a jegyzetekkel, hely-, név- és tárgymutatóval kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést. A nagyszabású vállalkozás kétségtelenül hozzájárul majd Márai Sándor, az író és az ember minél teljesebb megértéséhez.

>!
Helikon, Budapest, 2006
420 oldal · ISBN: 9789632089683

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

William Shakespeare


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944

Évekkel ezelőtt már olvastam Márai ezen években írt naplóját, igaz, csupán részleteiben, a teljes még nem volt elérhető. Hosszas várakozás, előjegyzés után végre sikerült beszereznem spoiler, nagy örömömre!
Egyik kedvenc magyar íróm, az eddig tőle olvasottak mind nagy hatással voltak rám, élményt jelentettek. Ez a naplója nemkülönben!

Naplóján keresztül még közelebb kerül maga az ember, bepillantást kínál mindennapjaiba, szokásaiba, szenvedélyeibe: könyvek, dohány és bor, megismerjük napirendjét, a körülötte élőkhöz való viszonyát. A visszahúzódó, inkább társaságkerülő, mint azt szerető, hűvösnek, tartózkodónak tűnő író valójában egy mélyen érző, együttérző, érzékeny férfi, aki az emberek, s a kört kitágítva: a társadalom, az állam iránt érzett csalódottságának, kiábrándultságának hol cinikusan, fanyar humorral, hol dühösen ad hangot.

Nagyon tetszett éppen aktuális olvasmányaiba betekintést nyerni, róluk alkotott véleményét megismerni – rendszeresen és sokat olvasott, nagy könyvtárral rendelkezett, melyet – érthetően – féltett is, és közöttük, velük körülvéve érezte magát igazán biztonságban még a heves bombázások idején is. Eleinte még levonult a pincébe menedéket keresni, ha a sziréna jelezte a közelgő veszélyt, később már a legnagyobb nyugalommal a lakásában, íróasztalánál maradt. Otthona ott volt, ahol a könyvei. Hiába jelentett Leányfalu átmeneti oltalmat az ostrom idején, gyakran hazatért, visszament könyveihez, munkájához.

Naplóját olvasva nyomon követhetők a II. világháború fővárosi eseményei e két évben, hogyan vált a város romhalmazzá, lakosai szenvedő részeseivé ezeknek. Érdekes, kitűnő olvasmány!

DaTa>!
Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944

Tulajdonképpen úgy a negyvenedik oldal környékén rányomtam a kedvencek gombra. Pedig hol volt akkor még a vége? Rányomtam, mert végtelen meghatódottság töltött el. Rányomtam, mert a szomorúság helyét, hogy tudniillik Márai életművét – már ami a regényeit és drámáit illeti-, már alaposan megismertem, azokban olyan, hogy valamit majd elsőre olvasok még a jövőben, már nagyon nem lesz, átvette a hála. Mert itt lesz még a naplója. Ami ki fogja tölteni a következő éveim is. Vagy hatezer oldal, ha jól számolok. Hatezer.

Két hónapon át olvasgattam Márai személyes naplóját 1943-44-ből. Apránként, szakaszonként. Forgatgatva a lelkemben, sokszor percekig farkasszemet nézve egy-egy sorral. Mint mikor a 185. oldalon azt írja egyszerűen. A németek megszállták Magyarországot.

Súlyos írás. Egy végtelenül bölcs ember szól az utókorhoz. Szembenéz hazájával, népével, sorsával, történelmével, felelősségével. És olvas közben. Mindhalálig. Kitartóan.

Légiriadók, bombázások közben. Ég a fél város, lőnek be az ablakon, de ő sokszor csak ül a lakásban, ötezer kötetből álló magánkönyvtárában, és utolsó erejével is olvas. És ír. Írja A Nővért. Meg a Sértődötteket. Meg ezt a Naplót. És él. És megél. És túlél. És megfogalmazza a célt:

Menteni, magyarázni nem tudjuk, ami történt; de bevallani, elmondani igen. S e nemzedéknek ez lesz a feladata. „Aki dudás akar lenni, annak pokolra kell menni.” Most elmentünk a pokolba. A dudások szólaljanak meg.
Mit mondhatnak még? Azt, hogy ilyenek voltunk és vagyunk; s ezért és ezért vagyunk ilyenek. Azt, hogy valamikor mások is voltunk; s ha a pokolból egyszer még napvilágra jutunk, talán mások leszünk.

s kimondja mindennek az okát:

Mindenki siet majd bizonyítani, hogy ő mennyit szenvedett, s milyen ártatlan és mily sok áldozaton segített! S csakugyan, sokan és sokat szenvedtek és sokan segítettek is. De a valóság, hogy az elmúlt huszonöt évben többé-kevésbé mindenki kompromittálódott, aki itt élt, s mindenki bűnös kissé, ugyanakkor, amikor áldozat is. Milyen szánalmas ez a vinnyogó „jó-pont-gyűjtés”, ez a sugdosó bizonygatás, hogy: kérem, én megmentettem két zsidót, szállást adtam egy menekültnek, nem esküdtem fel Szálasiéknak stb.! Nem erről van szó, jó uraim. Arról van szó, hogy huszonöt éven át egy társadalom megtagadta a műveltséget. A többi csak következmény. Az igazság, hogy mind szenvedtünk ez időben; de mindannyian bűnösök is vagyunk.

Én pedig csak könnyes szemmel nézem az asztalomon ezt a kötetet. Végigsimítom a borítót, arcomhoz emelem, beleszagolok, mielőtt visszateszem a polcra és leveszem az 1946-os kötetet. Az 1945-ös hiányzik a sorozatból. Majd beszerzem.

Nem lennék az, aki vagyok, ha Márai nem lett volna és nem lenne az életemben. Soha, soha, soha nem fogom tudni méltóképpen kifejezni azt a kapcsot, ami hozzá köt. Bár tanulnánk minél többen tőle, bár hallgatnánk minél többen rá. Mert ő szólt, mert ő figyelmeztetett, mert ő beszélt. Nem mondhatjuk, hogy nem tudtuk.

6 hozzászólás
SignorFormica>!
Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944

Letaglózó erejű tudósítás, korrajz. Az elsüllyedő, romba dőlt ország közepén a mélymagyarság metszően pontos detronizálása.
De minden polgári igyekezete ellenére, Márai ma is leírhatná ugyanezeket a mondatait a mai magyari urakról is:
Van ami háborún innen és túl változatlan: a magyar úri tartás..

Éva_Galambos>!
Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944

A napló teljes korrajzót ad az 1943/1944-es esztendőkről és saját igen kritikus módján vélemény mód a magyar társadalom, a középosztályról. Előre látta saját osztályának iszonyatos bukását és egyben Magyarország elkövetkezendő tragédiáját.
A napló hozadéka, hogy néhány könyvet el kell olvasnom vagy újraolvasnom!
Mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Most folytatom az 1945-ősévvel.

evic>!
Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944

Egy rendkívüli műveltségű író gondolatai a háború idején. Olvasott, írt (amikor tudott), túlélt. A háborút Budapesten és környékén vészelte át. A naplóbejegyzései ezt az időszakot hozzák közel. Felemelt és elszomorított. Mély érzéseket ébresztett bennem.

jeno>!
Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944

Jó egy szemtanútól olvasni azt a kort, amit én már csak történelemként ismertem meg.


Népszerű idézetek

DaTa>!

Érzem, hogy valaki ringat. Isten tenyere? … Mindegy, néha szédülök.

182. oldal

Zsuzsi_Marta P>!

Magyarország címerét két lebegő angyal tartja. Már csak e két angyalban bízom. Igaz, ez nem csekélység.

185. oldal

DaTa>!

Egy embert lehet büntetni cselekedeteiért és szavaiért; de nem lehet büntetni származásáért. Akit származásáért büntetnek, azzal igazságtalanság történik, s minden ember, aki ad még emberi rangjára, szolidáris vele.

189. oldal

Zsuzsi_Marta P>!

Nem hiszek többé abban, hogy bármilyen műveltség tartósan nevelni és fegyelmezni tudja a legalacsonyabb emberi ösztönöket és indulatokat. Nem hiszek abban, hogy az ember másképpen is tud méltányos és igazságos lenni, mint gyávaságból, szükségből vagy pillanatnyi érzelmességből.
Mind jobban hiszem, hogy a legtöbb, amire az ember képes, az igazi emberi hősiesség nem más, mint föltétlen, alkura képtelen pártatlanság. Ez az igazi emberi nagyság.

197. oldal

10 hozzászólás
DaTa>!

Mindenki siet majd bizonyítani, hogy ő mennyit szenvedett, s milyen ártatlan és mily sok áldozaton segített! S csakugyan, sokan és sokat szenvedtek és sokan segítettek is. De a valóság, hogy az elmúlt huszonöt évben többé-kevésbé mindenki kompromittálódott, aki itt élt, s mindenki bűnös kissé, ugyanakkor, amikor áldozat is. Milyen szánalmas ez a vinnyogó „jó-pont-gyűjtés”, ez a sugdosó bizonygatás, hogy: kérem, én megmentettem két zsidót, szállást adtam egy menekültnek, nem esküdtem fel Szálasiéknak stb.! Nem erről van szó, jó uraim. Arról van szó, hogy huszonöt éven át egy társadalom megtagadta a műveltséget. A többi csak következmény. Az igazság, hogy mind szenvedtünk ez időben; de mindannyian bűnösök is vagyunk.

336-337. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szálasi Ferenc
1 hozzászólás
DaTa>!

Több türelemmel hallgatni meg az embereket, az ellenfeleket is, mindenkit, aki másképpen vélekedik, mint ahogyan ezt te helyesnek hiszed. Türelemmel hallgatni azokat is, akik – tájékozatlanságból vagy indulatból – életérdekeik ellen beszélnek, cselekszenek, élnek. Először is, nem biztos, nincs -e igazuk? Aztán, nyugodj bele, hogy az emberek más módon akarnak eljutni a boldogsághoz és a boldogságtalansághoz is, mint te helyesnek véled. Az embereknek joguk van a tönkremenéshez is. Segíts, ha tudsz, rajtuk és magadon, de ne vitasd ezt a jogukat.

154. oldal

Zsuzsi_Marta P>!

Irodalmi kávéház: mint egy elmegyógyintézet különterme, ahol kézimunka és társasjáték helyett nagyzási rögeszmékkel foglalkoztatják a betegeket. Szemek, melyekből süt a dühöngő önhittség, csapzott üstökök, vicsorgó és gyanakvó arcok. Az irodalom az isteni szolgálat, amire embernek módja van – kifejezni a létezés értelmét és meghatározni az ember viszonyát a világhoz –, s e szolgálatnak van legtöbb sérült és beteg papja.

175. oldal

Zsuzsi_Marta P>!

Mussolini és az olasz fasiszta rendszer megbukott. Éjjel fél tizenkettőkor telefonálja meg a hírt egy ismeretlen hang, német nyelven; tévesen kapcsolták lakásom telefonját. A világ valóban kicsi: tizenegykor mondott le Mussolini, s fél tizenkettőkor egy idegen már jelentette a hírt lakásomban.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini
DaTa>!

Állandó csodák között élek. Milyen vak vagyok néha, hogy nem látom ezt, nem érzékelem! Csodák, minden pillanatban, az összefüggések csodái, az ismétlődés csodái, a rendezés csodái… tárgyak, emberek, helyzetek oly csodálatosan tartoznak hozzám, s én magam oly csodálatos rend és rendszer szerint tartozom mindenhez! Csoda, minden csoda.
De van egy pillanat, a csodán belül, ahol – így tetszik – Isten egyedül hagy, reám bízza, hogy döntsek. Ez az én felelősségem pillanata. Ez a felelősség tölti meg tragikus értelemmel az emberi életet.

68-69. oldal

DaTa>!

Erős lelket adjál, Istenem, erőt, hogy lelkem elviselje mindezt, ha túlélem – erőt, hogy nyugodtan és sopánkodás nélkül tudjak meghalni, ha elsodor ez a vihar. Erőt, hogy utolsó pillanatig hűséges maradjak lelkemhez, s mindenhez, amiben hittem.

93. oldal


A sorozat következő kötete

A teljes napló(k) sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Lázár Ervin: Napló
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Kibédi Varga Áron: Két év, három ország
Kibédi Varga Áron: És felébred, aminek neve van
Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914-1943)
Moldova György: A bolygató
Fekete István – Fekete Istvánné: Napló / Hajnalodik / Keserves évek
Hamvas Béla: Naplók I-II.