A ​négy évszak 63 csillagozás

Márai Sándor: A négy évszak Márai Sándor: A négy évszak Márai Sándor: A négy évszak Márai Sándor: A négy évszak

A négy évszak a Füves könyv előzménye és kiegészítője. Mindkét kötet tökéletes stílusművészettel, erkölcsi igényességgel, rezignált bölcsességgel megírt „prózai epigrammák” gyűjteménye az élet apró és sorsdöntő jelenségeiről, de az először 1938-ban megjelent A négy évszak még erősebben lírai fogantatású.

Eredeti megjelenés éve: 1938

>!
Helikon, Budapest, 2012
264 oldal · ISBN: 9789632273501
>!
Helikon, Budapest, 2012
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632273495
>!
Helikon, Budapest, 2007
280 oldal · ISBN: 9789632271163

5 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Anton Pavlovics Csehov

Helyszínek népszerűség szerint

Eger · Velence


Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Véda MP
Márai Sándor: A négy évszak

Valamelyik nap a gyerekre vártam, a suli oldalában, a zeneiskola mellett. Rettenetes, zaklatott és szomorú hét, napok álltak mögöttem, olyannyira, hogy a körülöttem lévő dolgok kezdtek tompává válni. Fél hat körül járt az idő, közel s távol alig lézengett egy-két ember, én pedig a korlátnak dőlve várakoztam a kora tavaszi szürkületben, bután zakatoló aggyal. Egyszer csak egy nagyon egyszerű és kedves trombita dallam szólalt meg, szűrten, nem is teljesen tisztán, de határozottan örömködve. Illetve szomorkodva, mert a picit fals, de nagyon kellemes és bátor szólam teljesen felismerhetően Chet Baker Almost blue-ja volt. Akkor az jutott eszembe, ezt a momentót egy rövid naplóbejegyzésben, vagy epigrammában mennyire teljesen vissza tudta volna adni Márai. Hogy ad az élet ilyet is, küld az Úr egy rövid, de boldogan kitörő, mindent elsöprő dallamot, hogy mégis tudjunk örülni annak, van lelkünk. És adott nekünk Márait, akinek köszönhetően átélhetjük őket.

>!
DaTa P
Márai Sándor: A négy évszak

A Füves könyv előzménye, annak kiegészítése, mondják erről a könyvről. A Füves könyv meg sokkal jobb, mondom én. Persze Márairól beszélünk, tehát a jó és jobb annyit takar, hogy a Füves könyv 5 csillagos kedvencelt, ez pedig „csak” sima 5 csillagos lett.

Mint a Füves könyvet, ezt sem szabad (vagyis ez butaság, persze hogy szabad, csak nem érdemes) úgy olvasni, mint egy regényt. Haladni vele. Gyorsan. Folyamatosan. Ezt kis adagokban érdemes magadhoz venni. Minden nap levenni az éjjeliszekrényről, elolvasni néhány oldalt. Majd félrerakni újra.

Márai bölcs. Ezt persze lehetett tudni eddig is, nem meglepetés senkinek, aki valaha kezébe vett bármilyen írását is. És Márai nagyon emberi. Ez, ami különösen tetszett ebben a kötetben. Hogy felsejlett előttem a bizonytalan, a kritikától rettegő, az önnön tehetségét megkérdőjelező, a kétségekkel teli, az esendő ember. A bennem róla élő kép, az írófejedelem, a mester mellett ott van most már így is. Mert hiszen ilyeneket ír itt ő, az én irodalmi idolom:

Milyen fiatal vagyok! Ismerőseim biztatnak, hogy most kezdődik, s általában, enyém az élet. Lehet, gondolom, lehet, hogy most kezdődik. Aztán arra gondolok, hogy Tolsztoj az én koromban már megírta főművét, Petőfi az én koromban már évtizede halott volt. Megborzongok és felvidulok. Megborzongok, mert nincs szabály, s felvidulok, mert nyilván sem eszközöm, sem képességem ahhoz, hogy megközelítőt írjak, mint Tolsztoj vagy Petőfi. Mások feladataim, méreteim. Szerényebbek, sokkal, sokkal szerényebbek. S mások, másfélék… mennyi időre lesz szükségem, hogy teljesítsem kötelességem? Az órára nézek, aztán kinézek az ablakon. Aztán vállam vonogatom. Élek.

meg azt mondja, hogy

Igen, vétkeztem a hiúságban. De mikor nem megy másképp! Ki olyan erős és hatalmas, hogy ne akarja igazolva látni magát, művét, fáradságát, egyéniségét? Nem vagyok olyan erős, sem hatalmas. A legsilányabb támadás, a legenyhébb gáncs napokra lever, elvesztem önbizalmam, nem merem a tollat kezembe venni. A legkisebb dicséret fölemel, megnyugtat, az is, ha egy ember, kinek véleményére különben nem adok sokat, szórakozott udvariassággal mondja: „Olvastam tőled a múltkor valami mulatságosat. Várj csak, mi is volt… Már nem jut eszembe.” Ilyenkor melegen szorongatom a jótékony kezet, mely órákra, néha napokra visszaadta önbizalmam. Vétkeztem az evésben és az ivásban: nincs egyensúly bennem, tudok koplalni, de aztán mohón nekiesek bornak és húsnak, mintha dőzsölnék. Vétkeztem a figyelemben is: nem olvastam elég figyelmesen azt, amiről aztán hosszan adtam elő, mintha az olvasmány minden részletébe és titkába lelkesen és alaposan behatoltam volna. Sokat olvastam Goethét, de néha azt hiszem, egy német szakos középiskolai tanár megbízhatóbbat tud felőle, mint én. Hiába határoztam el, hogy mindennap sétálok egy órát: inkább kávéházban ültem, s lehetőleg cikket írtam ott, melynek tárgya a kávéházi szemlélet megvetése volt. Emberek között nem voltam elég biztos, kemény és embertelen, s nem voltam eléggé emberi sem. Nem voltam olyan, mint… milyen is voltam? Hamut, hamut a fejemre.

és közben fellelhetünk olyan kincseket, mint ez itt:

Csak a kontár hiszi, hogy ős és előd nélkül érkezett. Az író alázatos, tudja, hogy személy szerint adósa elődjeinek. Goethe aggályosan számon tartotta hitelezőit, a görögöket és Shakespeare-t, s élete végéig törlesztgetett.

és a summázást, ezt

Érdemes volt élni. Különös lesz meghalni.

Márai hatalmas író, az én életemben neki külön trónusa van, nehéz elképzelni, hogy onnan valaha is le tudja bárki taszítani. 5 csillag, mi más?!

>!
danaida P
Márai Sándor: A négy évszak

azt nem mondanám, hogy kevésbé jó vagy hogy kevésbé tetszett, mint a Füves, bár kétségtelen, hogy amikor (nem is olyan rég) olvastam, abban jobban el tudtam merülni, viszont az biztos, hogy kiegészítésnek perfect (főleg, ha az eredeti az eredeti elképzeléseimhez tartva magam képes lettem volna egész évre szépen kinyújtani az olvasást)
bár most így jobban átgondolva a kettő együtt az igazi: a Füves gondolatisága A négy évszak emocionalitása együtt alkot bennem kerek egészet.. bámulatos Márai líraisága, amit A négy évszakban bemutat, az általam eddig olvasott Márai könyvekben nem találkoztam ilyen hőfokú és átható lírai prózával..
amit még – a tartalmon kívül – érdemes volt kiolvasni a sorok közül, hogy
a) Márai milyen öregemberként tárja magát elém (holott valójában tök fiatal volt még), és az öreget nem a bölcs, hanem a megfáradt értelemben használva
b) mennyire nyilvánvalóan érződik a II. vh. előszele Márai írásában

U.i.:
Kedves Sándor!
Üzenem Önnek innen a tetves 21. századból, NEM vagyok sem szelíd, sem szőke! Ebben minden bizonnyal tévedni méltóztatik!
Üdv, Á

1 hozzászólás
>!
vicomte P
Márai Sándor: A négy évszak

Évekkel ezelőtt a Füveskönyvvel egyszerre vettem ezt a könyvet, de míg abból sok részletet elolvastam, ezt eddig hagytam a polcomon pihenni.
Ha hinnék a sorsszerűségben, vagy a karmában, akkor azt mondanám, hogy azért, hogy pont most olvashassam el.
Valamikor a február-márciusi szentenciáknál jöttem rá, hogy most vagyok nagyjából egykorú azzal a Máraival, aki ezt a könyvet írta, és ettől különösen érdekessé vált, hogy ő hogy látta annak idején a világot.
S azt kellett megállapítanom, hogy a környezet, a díszletek változtak, de a lényeg igazából nem.
Ebben az életkorban úgy tűnik, általános igazság, hogy az ember még hisz a jövőben, de már melankóliával néz vissza a múltra; elfogadja az elmúlást, de még mohón, makacsul élni és alkotni akar; még érti, de már nem érez együtt a fiatalkori önmagával; még bízik, de már nem hisz sem az emberiségben, sem pedig az egyes emberekben; már jobban szereti a meghittséget és az élet apró örömeit a lángolásnál, de még mindent szenvedéllyel csinál, s végül, de nem utolsó sorban, férfiként a nők még mindig rejtélyesek, de többnyire már unalmasak is a számára.
De mindezt Márai sokkal, de sokkal költőibben tudta megfogalmazni, mint ahogy ez nekem valaha is sikerülhet.

>!
Lanore P
Márai Sándor: A négy évszak

Éreztetek már úgy zenehallgatás közben, hogy a szöveget Neked írták, és épp Téged szólítanak meg a dallamok? Biztosan. Most először egy könyv is ilyen élményt nyújtott számomra, minden sora betalált… mindegy, milyen hangulatod van, vagy épp milyen problémák foglalkoztatnak, biztosan találsz ebben a hihetetlen könyvben olyan gondolatokat, amik megnyugtatnak, felnyitják a szemed, vagy épp megerősítenek valamiben… kedvenc lett belőle, és egészen biztosan újra fogom olvasni.

>!
jeno
Márai Sándor: A négy évszak

A fülszöveg azt írja, hogy ez már líra. Igaz.
Gyönyörködtet, elgondolkodtat, néha megijeszt.

>!
Almost_Zed
Márai Sándor: A négy évszak

A Füveskönyv egy fokkal jobban tetszett, talán mert azt korábban olvastam.
Az egyes hónapok dőlt betűs bevezetőit frappánsaknak, valóban az adott évszakhoz illőnek gondolom, az ezeket követő „prózai epigrammák” elég hullámzó színvonalúak voltak számomra.

>!
Aquarius
Márai Sándor: A négy évszak

A Füves könyvből csak részleteket olvastam, aminek most csak örülni tudok, mert így nem tudom összevetni a két könyvet. Nem is nagyon szeretek hasonlítgatni, hiszen minden műnek más a célja, mondanivalója. Érdekesek voltak Márai gondolatai. A mindennapokról, a múltról, a jelenről, a jövőről, a pálya- és pályatársakról írt epigrammák többsége mély filozófiára vall, időnként fanyar humorral fűszerezve. Szinte minden területet bejárt. Nem éreztem magaménak pár gondolatát, de összességében tetszett. Jöhet a Füves könyv! :)

>!
Nomaad
Márai Sándor: A négy évszak

Teljesen hozza Márai világát. Érdekes a gondolatait akkor olvasni, amikor az adott hónapban vagyunk. Nekem tetszett és elgondolkoztatott. Egyértelműen ajánlom mindenkinek.

>!
Monii
Márai Sándor: A négy évszak

Nekem sokkal jobban tetszett, mint a Füves könyv…
Többször is elolvastam, és az egyetlen olyan könyv, amit telekönyvjelzőztem a kedvenc részeimnél. Jó sok van belőle
Gyönyörűen kiragadott pillanatok, szebbnél szebb képek és a mindenség érzése. Én egy kicsit bele is szerettem Máraiba olvasás közben
Tisztában volt a világgal, és értette az életet.


Népszerű idézetek

>!
Aquarius

Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor „nem történik semmi”, él az ember. Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak. (…) Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek.

Kérés

>!
Aquarius

Lehet, hogy még nem is volt készen?… – csak Isten megutálta és abbahagyta a hetedik napon.

Kétely

>!
bptoth

Láttam már írókat, plébánosokat, klozetszerelőket, sőt szociológusokat is, akik úgy ittak, mint a kefekötő. Csak kefekötőt nem láttam még, sem inni, sem józanul.

Kefekötő

>!
Aquarius

A fiatal nő elment mellettem a hóesésben, és reám mosolygott. A mosolyt köszönettel fogadtam, elvittem magammal, s egy ideig vigyáztam reá, hogy el ne olvadjon. Havas mosoly volt és lassan olvadt. A végén mindössze valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tócsa, nem nagyobb, mint egy könnycsepp.

Fiatal nő, hóban

>!
Véda MP

Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk, s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos.

Kapcsolódó szócikkek: jambus · október
3 hozzászólás
>!
Véda MP

Az ember lassan otthonos lesz a világban. Igen, ez a szeptember. Ízlelem, mint a szakértő az újbort és mustot, nyelvcsettintve és komolyan. Már meg tudom különböztetni az egyes szeptemberek fajsúlyát, hőfokát, ízét és illatát. Igen, az idei elég tűrhető szeptember. Van benne cukor, ökörnyál, mézszínű napsütés, halálszag, ittas életérzés, hümmögő bölcsesség. Elég jó szeptember ez. Megjelölöm krétával, s várom, mi forr ki erjedő mámorából tavaszra?

Kapcsolódó szócikkek: szeptember
>!
madárka

Talán ezért érdemes élni: kiállani a zivatarba, fedetlen fővel, csapzott hajjal, várni az istennyilát és az égzengést, farkasszemet nézni a sötét éggel és a felhőkkel, tudni, hogy Valaki kezében tart, a tengeren is, mikor a hajók árbocán megszólal a lélekharang… Szépen, igazán kellene elpusztulni. Zuhogj csak, végzet, zivatar.

Zivatar

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!
akire MP

József Attila

Versei hangjában van valamilyen gyöngéd és remegö dünnyögés, mintha egy öz dideregne és vinnyogna a holdfénytöl hideg és veszélyes világban. Valami nemes és állati van e hangban, valami sértett és tetemre hívó. Végzetes hang ez. Csak a fiatal Hamsun hangja hasonlít hozzá, abból az idöböl, mikor Pánt írta és a Misztériumokat.

>!
DaTa P

A cigarettáról már majdnem leszoktam, de aztán észrevettem, hogy nem érdemes leszokni, mert jövőre – esetleg – világháború lesz, s akkor hiába volt minden óvatosság és áldozat.

9-10. oldal - Mérleg (Helikon, 2007)

>!
Véda MP

Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázoltunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
Ezt énekelem: üdvözöllek, Március. Időbe telik, amíg ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak semmi köze télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül.

Március


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Fekete István: Régi karácsony
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó
Lázár Ervin: Hét szeretőm
Kosztolányi Dezső: Beteg lelkek
Fekete István: Tíz szál gyertya
Kosztolányi Dezső: Válogatott novellák
Gárdonyi Géza: Messze van odáig!
Fekete István: Sárgaréz patkók