A ​szmirnai boszorkányok 15 csillagozás

Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hogyan ​juthat előbbre egy szegény családból származó görög nő a 19. századi Szmirnában? Persze: úgy, hogy jól megy férjhez. De hogyan szerezzen megfelelő férjet, ha tehetséges ugyan, de nem különösebben vonzó? Hát például mágiával…
A regény Katina történetét meséli el, akinek életébe döntő fordulatot hoz az a nap, amikor ő és édesanyja, Eftalia megismeri Attartot, a török varázslónőt. Ahogy egyre jobban megtanulják alkalmazni a mágiát, nincs, ami megállítsa őket. Katina egymást követő férjei révén egyre magasabb társadalmi körökbe kerül. A mágia biztosította lehetőségekkel azonban okosan élni is képes: nemcsak a szerelmi, hanem az üzleti életben is egyre sikeresebb lesz, míg végül Szmirna egyik legbefolyásosabb asszonyává válik.
Katina történetét száz évvel később élő rokona, Maria meséli el, aki megtalálva a varázslónő titkos iratait, maga is egyre jobban a mágia hatása alá kerül…

Az élvezetes, szerelemmel és humorral átszőtt regény, mely színes képet fest a… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 2011
362 oldal · ISBN: 9789636933401 · Fordította: Hargitai Nóra

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

A regény arra a vidám, pajkos alapötletre épül, hogy Szmirna város néhány szerencsés leánya egy kis boszorkányság és mágia segítségével bárkit megkaphat férjnek vagy szeretőnek, akit csak kiválaszt magának. Hogy az ifjú menyasszonyjelölt meglehetősen csúnyácska és a legsötétebb szegénynegyedből származik? Semmi gond, legfeljebb egy kicsit tovább kell rotyogtatni a jóízű szerelmi bájitalt, és a probléma máris el van intézve.
Először nem is értettem, hogyha minden ilyen simán megy, akkor hol lesz itt a konfliktus, a dráma, de hát éppen abban a korszakban járunk, amikor a török és a sokféle betegség nagy pusztítást végez a görög házasemberek között, és pár évvel az esküvő után szegény özvegy máris kezdheti írni az új listát a lehetséges kérőkről. A boszorkánykonyha teljes gőzzel üzemel, dúl a szerelem, a villámgyors társadalmi felemelkedés példátlan.
Az események színhelye a sokszínű, soknemzetiségű Szmirna, ahol görögök, törökök, örmények, olaszok, franciák élnek egymás mellett, keleti fűszerek illata száll a levegőben, sül a nagy tepsi baklava, keresztény és muzulmán asszonyok együtt súgnak-búgnak és kibeszélik az egész várost.
Bár Boccaccio Itáliája és a tizenkilencedik századi Kis-Ázsia időben és térben távol esik egymástól, a könyv első részében mégis a Dekameron szellemiségének jelenlétét éreztem, a laza történetfűzésben, a pimasz elbeszélésmódban, a kárörömben, amikor valakit már megint sikerült lóvá tenni, és a férfi-nő kapcsolatok könnyed, játékos ábrázolásában. A regény végére Szmirnát utoléri történelmi végzete, és még egy kis spirituális tanulság is felcsillan, a kapott mágikus erőt talán nem volt szerencsés kizárólag a rang és az anyagiak hajszolására használni.
Természetesen hatalmas irodalmi mélységeket nem szabad a könyvtől várni, de a különleges helyszín- és témaválasztás érdekessé teszi, és nagyon jó szórakozást nyújt.

>!
Belle_Maundrell
Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

Vajon megérem valaha, hogy egy olyan boszis könyvet olvasok, ami igazán a megelégedésemre szolgál? Eddig úgy néz ki, nem.
Én azt hittem, hogy ez valami überhiperszuperboszis sztori, de teljesen kiakasztott, hogy hiába tanult meg Katina bűbájolni, nem használta másra a tudását, csak férfiszelidítésre. Most komolyan, nem hiszem el, hogy nem volt jobb dolga, mint férjet fogni. Az egész könyv arról szól, hogy mindenkit férjhez adnak, esetleg szerez egy szeretőt is, és közben a nők egymás ellen áskálódnak. Ha mégis bevetnek egy kis varázslatot, akkor természetesen csak erre a nemes célra. Pedig milyen isteni lehetett volna egy rendes boszorkánnyal.
Hogy valami szépet is mondjak: a török/görög közeg vitt bele egy kis egzotikus színt, ami bejött, bár a nevek az agyamra mentek. Nem csak a törökségük/görögségük, hanem az is, hogy annyi volt belőlük, hogy minden fejezetben jött valaki új, én meg örültem, ha azt meg tudtam jegyezni, hogy ki férfi és ki nő, nem hogy azt, hogy ki kinek a rokona. Ja, és nagyon finomakat ettek. Én nagyon szeretek a kaják leírását olvasni, és amikor a szmirnai nőknek kuszkuszra támadt kedve, akkor nekem is. :P
A közepe táján nagyon elegem lett belőle, de a végére nagyjából egyenesbe jöttünk, és érdekes volt a néma kislány megjelenése. A sokat emlegetett szmirnai katasztrófa viszont kissé el lett sietve, úgyhogy nem éreztem át a súlyát annyira, mint kellett volna. Pedig fontosabbnak tűnt, mint a baklavasütés. De úgy látszik, mégsem.
Viszont ez az összevissza narráció teljesen kiakasztott. Most akkor döntsük már el, hogy E/1 vagy E/3, ne váltakozzon állandóan, mert rettenetesen irritált, amikor hirtelen váltott a fejezet közepén. Ha szándékos volt, akkor borzalmas ötet, ha meg nem, akkor as szerkesztő biztos átaludta azokat a részeket.
Ahogy már utaltam rá, Katina többynire idegesített, de van pár olyan tulajdonsága, ami elismerő pillantásokat vált ki belőlem, végtére is – akármilyen hülye módszerekkel is tette – elég magasra felkapaszkodott a társadalmi ranglétrán, értett az üzlethez és a lóversenyes részt egyszerűen imádtam, jól megmutatta mindenkinek.
Összességében az egyszer elmegy kategóriát erősíti, én meg soha nem megyek férjhez, mert már egy életre elég házasságot kaptam ettől a könyvtől. Ahelyett, hogy inkább vuduztak volna rendesen… *dohogva elvonul*

>!
Amadea
Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

Nincs hozományod, előkelő származásod, ne adj' isten még csúnya is vagy? Semmi gond, végy egy darab kötelet, köss rá negyven csomót, ásd el a kiszemelt (természetesen gazdag) dalia kertjében, lopd el néhány haja szálát, de némi korpa is megteszi, vagy a kiszemelt férfiú cipőtalpának egy darabja. Indíts útjára néhány pletykát vérforraló személyedről, intézd úgy, hogy bájaid megkísértsék a férjjelölted, és megköttetik a vágyott frigy. Lesz pénzed, palotád, sokfős személyzeted, a barátnőiddel – akikkel persze egymás háta mögött kibeszélitek egymást – pletykadélutánokat tartotok nem kevés édesség társaságában.

Felemás élményt jelentett a könyv; a történelmi háttér, Eftalia és Katina karaktere, a szépészeti krémek készítése nagyon tetszett. És a varázslás is, csak azt sajnáltam, hogy a nők szinte kizárólag magas pozícióban lévő férfiak behálózására használták a mágiát. A tipikus női aknafúrástól zsongott a fejem, de néhány vicces helyzet is adódik a mesterkedésből.
Az írónő viszont utána nézhetett volna, milyen lapjai vannak a tarotkártyának, mert Nagy és Kis Arkánum helyett treff, ász és társaik szerepeltek. Ejnye.
(Bővebben a linkeknél.)

3 hozzászólás
>!
sheni I
Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

A szöveg és a történet alapjában nagyon tetszett. Ahhoz képest, hogy a történet első kétharmadában mindent, mindenkiről elmesélt az író (néha már az olvasót belekeverve a lényegtelen, többé már vissza sem térő mellékszereplők sorsába, életébe), a végén a lényeget elnagyolja. Nagyon érdekelt volna a szmirnai tűzvész részletesebb leírása, az akkori események felvázolása, nekem itt a cselekmény hiányos, és a későbbiekben is csak ködös magyarázatot ad, ill. inkább csak sejtet.
Szöveg szintjén zavart, hogy Katina történetében csúszkált az elbeszélő. Elvileg Katina mesélte el az életét az unokahúgán keresztül, egyes szám első személyben, mégis sokszor átváltott E/3-ba. Akkor viszont ki mesélt?
Egészében jól szórakoztam, magával ragadott ez a világ, de engem mindig is vonzott a Kelet, főként Törökorzság, tehát nem vagyok pártatlan.

>!
geszti
Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

Időnként úgy éreztem elveszek a Vaszilisszák tengerében, és már-már követhetetlenné válik a cselekmény, de mindezek ellenére rabul ejtett ez a könyv. Nagyon érdekes a görögök és törökök lakta Szmirna világa, a varázslat és boszorkányság pedig még élvezetesebbé teszi.
Kedvem támadt újra utazni. Többször is jártam már Törökországban és Görögországban is, most újra megelevenedtek az ízek, a hangulatok.
Az írónő elrejtett a könyvben jó néhány életbölcsességet, és a humora is remek.

>!
kregina
Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

Szép stílusban megírt, olvasmányos történet, érdekes betekintést nyújt a korabeli Szmirna városának mindennapjaiba. A főszereplőnő számító, olykor idegesítő, de kétségkívül izgalmas, talpraesett karakter.

>!
theodora
Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

A történet az elbeszélés hibái ellenére magával ragadott, már a helyszínről és az ottani életről is szívesen olvastam; ehhez jött még két erős nő, akik nem félnek átgázolni másokon, hogy elérjék a céljaikat (jó ez nem épp szimpatikus vonás, de ha azt vesszük, hogy akkoriban a nők csak így érhettek el valamit – fondorlattal, csalással, a férfiak háta mögött). A boszorkányságról olvastam volna még többet is, és a „szmirnai katasztrófa” utáni események is elég ködösek voltak.

>!
nagyvara
Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok

Ahogy olvastam az értékeléseket a könyvről, újból felidéződtek bennem a szereplők jobbnál-jobb, elgondolkodtató bölcseletei, melyeket többször is elolvastam, ízlelgettem, értelmezgettem.
Igen, nehéz volt követni a neveket, vissza kellett időnként lapozni, hogy ki kivel és milyen kapcsolatban áll, de nekem nagyon tetszett a könyv. Abszolút bele tudtam élni magamat a történetbe, a helyszínekbe, történelmi háttérbe. Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy szükségesnek éreztem, hogy jobban utána olvassak a valós eseményeknek, a szmirnai mészárlásnak.
Nem gondolom, hogy erről a történelmi brutalitásról többet kellett volna az írónőnek írnia, hiszen a könyv lényege nem ez.


Népszerű idézetek

>!
elle

Tudod, Sztellám, a vendég olyan, mint a hal. Az első nap friss és kívánatos, másnap még ehető, harmadnap pedig már bűzlik.

144. oldal

>!
elle

Bármilyen bánatod legyen is, vegyél mély lélegzetet, és mondd: „Lélegzem, élek, és boldogulok.”

276. oldal

>!
Belle_Maundrell

– Van tolmácsa a szultánnak?
– Én majd fordítok.
– De te nő vagy!
– Hát, ha ez téged zavar, majd bajuszt ragasztok.

218. oldal

>!
elle

Tudod, milyenek az öregasszonyok: egész nap azt várják, hogy este legyen, és alhassanak, amikor pedig lefekszenek, alig várják, hogy reggel legyen, és még egy napig láthassák a világot.

225. oldal

>!
elle

– Minden ember ugyanolyan. Ha valami vidám dolgot mondasz nekik, nevetnek, ha megijeszted őket, félnek, ha megütőd őket, fáj nekik… A testük és a lelkül hasonló, bármelyik Istenben hisznek is, és bármely pontján élnek is a Földnek, és bármilyen is a bőrszínük.

328. oldal

>!
elle

– Az élet addig tart, ameddig egy dal – mondta Katina. – Utána a lemez véget ér. Minden dal valami másról szól. Ahogyan minden ember élete más és más. A legtöbb dal a szerelemről szól, ami nélkül semmit sem ér az élet. Ha a dal rossz, és nem tetszik senkinek, senki más nem fogja újra elénekelni. Ha pedig jó, akkor az emberek még sokáig emlékezni fognak rá. De vannak a világon zeneszerzők is, akik a dalokat írják.

329. oldal

>!
sheni I

Csakhogy a férjébe nem vésetheti bele az ember a neve kezdőbetűjét. Őt nem lehet pénzért megvenni, bármennyi legyen is az embernek. Őérte a lelkével fizet az ember. Fájdalommal, fáradsággal, cselszövéssel. De fizet. És nem csak egyszer. Fizet érte egész életében.

329. oldal

>!
elle

Ha valakivel barátkozni szeretnél, csak hallgasd meg a bánatát, és adj neki reményt!

60. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Demetra Vaka: Háremélet
Arisz Fakinosz: Mese az eltűnt időről
Aposztolosz Doxiadisz: Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés
Alkyoni Papadaki: A Hold színe
Nikosz Kazantzakisz: Isten szegénykéje
Vaszilisz Vaszilikosz: „Z”
Ioanna Karisztiani: Batyu
Nikosz Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia
Vaszilisz Vaszilikosz: Angyalképző
Nikosz Kazantzakisz: Testvérgyilkosok