Déltengerek (Pepe Carvalho 4.) 20 csillagozás

Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

– Mindent elrendezett, ami már az üzletet illeti, majd eltűnt. Mindnyájan természetesnek tartottuk, hogy Balira, Tahitibe vagy tudom is én, a Hawaii-szigetekre utazott, ahogy bejelentette. De teltek-múltak a hónapok, és szembe kellett nézni a helyzettel, amely jóvátehetetlennek látszott. Stuart Pedrellné asszony át is vette az üzlet vezetését. És végül januárban megjelent a hír: Stuart Pedrell a Trinidad negyed egyik üres telkén hever, holtestén késszúrások nyoma. Tehát sohasem érkezett meg Polinéziába. De hát hol volt, mit csinált ez alatt az idő alatt? Ezt akarjuk megtudni.
– A gyilkost is óhajtják? – kérdezte Carvalho.
– Nézze, ön magándetektív. Ha elkapja a gyilkost, hát elkapja. Bennünket azonban elsősorban az érdekel, hogy mit csinált Stuart Pedrell ez alatt az év alatt. Meg kell értenie, hogy igen sokféle érdek forog kockán…

Eredeti megjelenés éve: 1979

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Célgömb Zrínyi Katonai

>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1982
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633267986 · Fordította: Patkós Judit

Enciklopédia 9


Kedvencelte 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

„Amikor betöltöttem a negyvenediket, leltárt csináltam. Kifizettem az adósságaimat és eltemettem a halottaimat. Kifizettem a házat, eltemettem, akit kellett. Fogalmad sincs róla, milyen halálosan fáradt vagyok. Nincs se kedvem, se időm újabb adósságokba keveredni. Én magam leszek az utolsó halott, egye fene, annak a temetésnek a cehjét* még vállalom.” (Pepe Carvalho, a spanyol Philip Marlowe)

Ha valakinek az volt az elmélete, hogy a skandináv nyomozók alkoholizmusa a D-vitamin hiánya miatt alakult ki, ami a kevés napsütéses óra következménye, az álljon elő új hipotézissel, mert a spanyol szimatok is isznak, mint a gödény. Pepe Carvalho, a privát kopó szakadék szélén tántorgó májával együtt Barcelona utcáit rója, piszokul bánik a nőkkel (mert kéreg nőtt a lelkére szegénynek), és bár az elcseppentett információkból úgy fest, eltöltött némi időt Franco börtönében (sőt: emigrálni kényszerült), ha a pohár fenekére néz, felhabzik belőle a nosztalgikus érzés az időszak után, amikor minden egyszerűbbnek tűnt. Ahogy Poirotnak a bajusz meg a tojásfej, Holmesnak pedig a hegedű és az ópium a védjegye, úgy Pepének is két attribútum jutott. Az egyik, hogy imádja a spanyol konyhát, vagy ahogy ő mondaná: „haspárti patrióta”, ennek örvén pedig a világegyetem legjobb paellájának receptjét is megismerhetjük. A másik, hogy kizárólag minőségi szépirodalommal (esetleg filozófiával) hajlandó begyújtani a kandallójába – ez valami égbekiáltó trauma eredménye lehet, amiről túl sokat nem tudunk meg. (Gyerekkorában kollektíve elfenekelte az Élet és Irodalom szerkesztősége? Vagy lehúzta a könyvét a Merítés-díj zsűrije? Fogalmam sincs. Nem emlékszem ilyen nevű szerzőre.) Ő az, aki (ahogy az a „Hogyan írjunk klasszikus noirt?” c. kézikönyvben meg van írva) kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot a gazdagoktól és szépektől, így aztán egyre mélyebbre merül Katalónia bűzös bugyraiba. Az biztos, hogy akik a csihi-puhit, meg a nagy fordulatokban bővelkedő nyomozati munkát szeretik, nem fognak elájulni Montalbán stílusától – a szerző azok közé tartozik, akik a krimit csak díszletnek használják, a nyomozó pedig tulajdonképpen két lábon járó kamera, akin keresztül bemutatják nekünk a Franco utáni, lassan és kelletlenül demokratizálódó Spanyolhon társadalmának árnyékos oldalait. Ugyanakkor ha kedveljük az erős történelmi-társadalmi áthallásokat, és kíváncsiak vagyunk a padlizsános garnéla (vagy garnélás padlizsán, mittomén) elkészítésének mikéntjére, nem mellesleg pedig bírjuk Pepe Carvalho szikrázóan fanyar humorát, akkor bírni fogjuk ezt a könyvet is. Jó anyag.

* (sic!)

35 hozzászólás
Csabi>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

Különleges regény ez, bár megértem a krimirajongókat, ha hiányolják belől az izgalmakat, fordulatokat. Olyan ez a regény, mint a majdnem új turmixgépem: egyet sem fordul. Pepe Carvalho magánzsaru megbízást kap egy dúsgazdag vállalkozó halálának felderítésére. Pepe jön-megy, beszélget, aztán még pont jókor, a vége felirat előtt rábök a gyilkosra. Nem ezért jó a könyv. Hanem mert olyan, mintha Pynchon írta volna egy kommunista spanyol milliomos (hát miért ne lenne ilyen) megbízásából Chandler modorában. Vagy Chandler írta volna egy kommunista spanyol milliomos megbízásából Pynchon stílusában. Esetleg egy kommunista spanyol milliomos írta volna Pynchon megbízásából Chandler stílusában, de ez mindennél valószínűtlenebb.
A kor a ’70-es évek vége, vagyis egy rendszerváltás idején járunk, emiatt aztán nagyon ismerős dolgokat olvashat az, aki végig csinálta az elmúlt harminc évet. Montalbán egyértelműen baloldali érzelmű, sokat köszörüli a nyelvét az új rendszer gazdagjain, de jó érzékkel nem borítja vörös ködbe a regényt. A könyv erőssége maga Carvalho, aki sokban hasonlít Marlowe-ra; keményöklű, jók a beköpései, visszafogottak az érzelmei, és ha a sors egy élveteg nőszemélyt sodor az útjába, akkor megteszi, amit meg kell tenni, de abban biztosak lehetünk, hogy a történet végére kiadja az útját. Emellett imádja a gyomrát, viszont kiábrándult az irodalomból, a könyveit már csak a kandalló begyújtására használja.
A regény pikantériája még, hogy a polkorrektség vészes elburjánzása előtt született, így aztán némely szereplő életfilozófiája könnyen kiverheti a biztosítékot a gyanútlan ifjú olvasó elméjében.

SteelCurtain>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

Némileg Chandlert és Hammettet idéző krimi, ugyanakkor egyáltalán nem valami idétlen másolat, vagy másodrangú utánérzés. Hamisítatlanul spanyol történet, nem sokkal a Franco diktatúra utáni demokratikus Hispániában. Lépten-nyomon felbukkannak a volt diktatúra hívei és ellenfelei éppúgy, mint azok, akiknek édes mindegy milyen színezetű a rendszer, csak hasznot hajtson, s az új helyzetben sokszor azonos oldalra kerülnek az egykori ellenfelek.
Mivel ennek a könyvnek az egyetlen magyar kiadása 35 éves, nem kell különösebb jóstehetség annak kijelentéséhez, hogy nem ez lesz a Molyon a népszerű krimi mintapéldánya. Mai olvasó számára különösnek tetszhet, hogy milyen átpolitizált volt ez a tulajdonképpen még átmenetinek tekinthető korszak. Nem biztos, hogy ínyencnek tekinthető, akinek egy krimiben az is tetszik, ha jobban folyik a bor, mint a nyomozás, de nekem ez akkor is tetszett. Mellesleg utóbbi is jól halad, csak éppen nem tud lépést tartani a hegy levének emberi torkokon történő lezúdulásával.
Montalbán Barcelonája távolról sem emlékeztet arra a képre, amit az utazási irodák, vagy a sportközvetítések sugallnak számunkra. Egyszerre van jelen benne a tipikusan spanyol, meg az uniformizálódott, jellegtelen nagyvilági. Carvalho, a magánnyomozó is ilyen felemás figura. Olykor hátba veregetnénk, hogy milyen remek fickó, máskor meg jól orrba vágnánk a tahósága miatt.
Összességében én rendkívül élveztem az olvasást, ami persze nem zárja ki, hogy ez pusztán beteges ízlésem látványos megnyilvánulása.

2 hozzászólás
marschlako>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

Nem lepődtem volna meg azon sem, ha nem derül fény a gyilkos személyére a történet végén, s különösen nem is zavart volna, annyira nem a krimi szál volt a lényeg ebben a regényben. Sokkal inkább a Franco halála utáni spanyol társadalom, a sorsok, melyek túlélték a rendszert. Persze cseppet sem bántam, hogy végül pont került a nyomozás végére is. Remek könyv, de nem szabad krimiként olvasni.

gyuszi64>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

2020/71. otthoni polc

Egzisztencialista krimi alkoholista magánnyomozóval, a 80-as évek közepén kerülhetett a polcomra, hát leporoltam.
Egy gyilkosság ürügyén a 70-es évek végének spanyol társadalmát vetíti elénk a szerző, nagyon hálás vagyok ezért a változatosságért (nem skandi, magyar, angol és orosz krimi). Persze olyan régi a könyv, hogy már modernnek hat: az ország kereteit feszegető társadalmi problémák ragyogó korrajzot adnak *, és (vigyázat, nagy spoiler jön) spoiler.

A szerző néha elengedi magát, és amikor csapong, csak bámulok, mennyire tud írni. (Ilyen volt pl. az irodalmi találkozó leírása.) Ez a könyv nem annyira detektívregény, ne várjunk bravúros ügymenetet vagy rendőrségi lövöldözést. Inkább egy halálesettel kapcsolatos nyomozás, aminek ürügyén a spanyol társadalom és közélet tárul elénk, egyfajta társadalombírálattal és társadalmi ismeretterjesztéssel. Ajánlani csak ennek figyelembevételével lehet, viszont ebben a kategóriában nagyon jó.

A könyv háromnegyedénél ismerős jelenetet találtam, de összesen ennyire emlékeztem a könyvből. Nem számít újraolvasásnak, és azt hiszem, most sokkal többet adott a regény, mint huszonévesen.

* Franco 75-ben meghalt, néhány évvel később éppen a társadalmi, politikai, művészeti stb. pluralizmust próbálgatják a könyvben a szereplők. Még él a polgárháború, az emigráció és az önkényuralom rendőrségének emléke, és a háttérben ott vannak az egykori világbirodalom lenyomatai. Lehet, hogy Spanyolország néhány száz év óta minden háborút elveszített, de az egykor felhalmozott anyagi, szellemi és kulturális javakat ellenpontozza a nyomornegyedbeli élet. És Barcelonában itt van a katalán kérdés, az ETA és így tovább.

Update: Ó, most látom, rajta van az 1001-es listán, rendben is van ez.

sophie P>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

A cingár feltaláló közben jöttem rá, hogy a Déltengerek is hard-boiled, rá is tettem a címkét. Azt írják, ne keverjük össze a noir-ral, megpróbáltam, nem biztos, hogy jól sikerült.

Főszereplője a keménykötésű nyomozó, kalandos életű figura. Magányos farkas, sok szívtelen nőüggyel, kimondott állandó nője egy szajha. Irodalomban és az evés-ivásban hasonlóképpen nagyétvágyú, de a könyveket ma már (ez itt a sorozat negyedik kötete, el sem tudom képzelni, mit művelhet a többi részben) csak begyújtásra használja. Mindenféle alvilági ismeretségei vannak, ha szükséges nem átall rugós kést és bokszert használni. és lőfegyvert persze. Az Ügy maga nem túl bonyolult, de a megoldáshoz kellett sok vagányság, intuíció, leleményesség. Az áldozatok és egyéb érintettek részéről szó sincs semmi félelemről vagy reszketésről, tekintve, hogy mind simlis, legalább egy házasságtörés erejéig. Szóval tipikus. Éés lássuk csak azt a másik lefordított Pepe Carvalho-esetet. Külön érdekes, hogy a helyszín Barcelona, jó lett volna nem csak turistának lenni ott.

Gregöria_Hill>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

Nekem ez is nagyon tetszett, és pont ugyanazt tudom mondani, mint itt:
https://moly.hu/ertekelesek/2181708, gagyi borítóstul*,
komplett gasztro- (illetve önológiai) szálastul, politikástul, a városban a kültelki részekre is eljutunk, egy munkások lakta telepre konkrétan, de ebben kevesebb volt az FC Barcelona. Cserébe viszont egyrészt kiderül, kell-e hagyma a paellába, másrészt volt benne mellékesen egy irodalmi nyomozás is, ami egy intenzív botos-vödrösbe forduló katalán házibuliban teljesedik ki. Még abból az időből, amikor az nem úgy ment, hogy beírtuk a verssort a molyon, vagy idézőjelek között a gugliba és kijött a megfejtés. Vagy pedig véletlenül pont felismerjük https://moly.hu/idezetek/628590

Pepe Carvalho különben annyit iszik, mint Philip Marlowe, csak ő bort. És néha mekkora gané! Kár, hogy nincs több lefordítva, na mindegy, majd megoldom.

A Cserna-Szabónak ajánlom.

*viszont ennek a könyvnek csak az első 10 oldalát olvasta el a borítótervező legalább, láthatóan.

Laszdo IP>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

Mediterrán „skandinávkrimi” az 1970-es évek végéről. Van egy enyhén szétcsúszott magánkopó, és egy diktatúra utáni Spanyolország, mindkettőt meggyötörte az előző rendszer, mindkettő keresi a helyét a világban, és mindkettő elvesztette a reményt, hogy megtalálja azt. A történet krimirajongóknak nem tartogat sok izgalmat, az uniós időszak előtti Barcelona tablója viszont igazi csemege, csakúgy, mint a regényben számtalanszor felbukkanó és kéjes élvezettel boncolgatott gasztronómiai leírások.

XX73>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

Az ősbűn tán ott rejlik, hogy én már Chandlert sem kedveltem. Későbbi utánérzéseit még nála is kevésbé. Nem kedvelem továbbá az aktuális politikai helyzeteket didaktikusan bemutató krimiszerű műveket. Nem meglepő tán, hogy nem akadt közös pontunk ezzel a művel. Dacára, hogy ezeregyes könyv. Sajnálom, de tényleg.

rabbit_republic>!
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek

Maga a krimi kb. elsikkad a könyvben, nem túl érdekes a nyomozás, viszont akit érdekel ez a korszak, szereti Spanyolországot és szívesen olvas gasztronómiai elmélkedéseket, azoknak biztosan tetszeni fog. Pepe Carvalho nekem szimpatikus és a mellékszereplők is nagyon érdekesek, jól kidolgozottak.
ui.: Mi a fene ez a borító? :D


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Régebben folyton a könyveket bújtam. Már nem tudom, hol olvastam ezt a mondatot: szeretnék olyan helyre jutni, ahonnét nem akarok visszatérni. Ezt a helyet keresi mindenki. Én is. Az egyik embernek szókincse van és kifejezi ezt a vágyát, a másiknak meg pénze, hogy megvásárolhassa.

215. oldal

12 hozzászólás
Kuszma>!

A francóizmus hanyatlása akkor kezdődött, amikor Franco ilyeneket kezdett mondani: „Nem arról van szó, hogy én…” Egy diktátor sohasem kezdheti nemmel a mondatot.

58. oldal

3 hozzászólás
Csabi>!

… Carvalho tüzet rakott egy könyv segítségével, amelyet foghíjas könyvespolcáról emelt le. Forster Maurice című műve volt
– Rossz könyv?
– Rendkívüli könyv.
– Akkor miért égeted el?
– Mert szófosás, mint minden irodalom.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irodalom
Csabi>!

Azt hallottam, maguk ketten igen jól ismerték egymást, sokat voltak együtt, és ha érdekli, mindezt egy idős szakszervezetistől tudom, egy régi kommunistától, akik sohasem szoktak hazudni, kivéve ha Moszkvából kapnak rá parancsot.

133. oldal

Csabi>!

– Mit gondoltak róla az értelmiségiek, a művészek, no meg a vállalkozók?
– Mindkét tábor hóbortos alaknak tartotta. Az értelmiségiek és művészek lenézték, mert azok mindenkit lenéznek. Ha egy napon mi, értelmiségiek és művészek tisztelni kezdünk valakit, az azt jelenti, hogy felbomlott a sajátos egónk, és azon a napon megszűnünk értelmiséginek és művésznek lenni.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: értelmiségi · művész
Kuszma>!

– Minket néznek.
– No, és?
– Amikor a filmeken a hős így szól a hősnőhöz: néznek bennünket, a nőnek el kell pirulnia és szemérmes mosollyal ki kell vonszolnia a férfit a kertbe.

143. oldal

Csabi>!

Hát te mit csinálnál, ha te lennél az Egyesült Államok elnöke? Lefektetnéd Faye Dunawayt. Ez volna az első. Persze, csak ha hagyná. Kis csibém, figyelmeztetlek, hogy én vagyok az elnök. Faye ráemelné azokat a tutajos szemeit, úgy tenne, mint aki elvakul a szenvedélytől és álnokul leharapná az orrát. Kis csibém, figyelmeztetlek, hogy leharaptad az Egyesült Államok elnökének az orrát …

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Faye Dunaway
1 hozzászólás
Csabi>!

– Még nem is gratuláltam a kinevezéséhez – szólt Carvalho.
– Köszönöm. Mint székfoglaló beszédemben mondtam, új tisztségem arra való, hogy másoknak legyen hasznára és ne én húzzak hasznot belőle.
– De most nem beszédet mondasz.
– Nem árt, ha elismétlem néhányszor, hátha magam is elhiszem.

143. oldal

sophie P>!

Gyerekkoromban fedeztem fel a boldogságot egy szelet tök és szalámi képében. Olvasta ön De Amicis regényét, A szívet? Ma már persze pedagógiailag elfogadhatatlan, de az én generációm érzelmi nevelésében nagy szerepet játszott. Emlékszem arra a részre, amikor Enrico az osztálytársaival vidéki kiránduláson vesz részt. s éppen Procusa apja, az egyszerű kőműves kíséri őket, majd amikor letelepednek, egy-egy darab sült tököt meg szalámit nyom a kezükbe. Mit szól hozzá? A természet okozta gyönyör és az egyszerű étel öröme. Rajta kívül csak Hemingway tudott hasonló erővel írni erről. A folyón át a fák közé-ben szinte eszköztelenül jeleníti meg a halászember ebédjét, amelyet rőzselángon egy babkonzervből készít magának. A barokk irodalom nagy lakomái eltörpülnek A szív meg Hemingway leírásai mellett.

65. oldal

sophie P>!

– A kisasszony – jelentette ünnepélyesen a takarítónő, majd hatásos szünet után Carvalho megpillantotta Adela Vilardelt, Bartók Béla Mikrokozmoszával, valamint egy kottafüzettel a hóna alatt.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bartók Béla
3 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond Chandler: Kedvesem, isten veled!
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Agatha Christie: Poirot mester bravurja
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Colin Dexter: Az utolsó busz Woodstock felé
Paul Auster: New York trilógia
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Agatha Christie: Ferde ház
Zajácz D. Zoltán: Gyilkos Balaton
Jo Nesbø: Vérhold