Karavánkísérők ​/ A Háromszemű visszatérése (Vindgardia Hősei 2.) 9 csillagozás

Manninger Barnabás – Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A Háromszemű visszatérése

– ​A Vindgardia Hősei sorozat második kötete –

A könyv, melyet a kezedben tartasz, ablak egy másik világra, a fantázia, a képzelet világára – ahol Te lehetsz a főhős! Csupán két hatoldalú dobókockára van szükséged, meg egy ceruzára és egy papírra, és már neki is vághatsz a kalandnak.

Történetünkben Vindgardia egyik Hősét, Aradint, a kalandvágyó törpe harcost alakítod. Feladatod, hogy a Végzet Prófétái bukása után egy saját csapatot toborozz, majd eljuttasd a Khaleborban rekedt karavánt Nordhernbe; ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A hosszú úton számtalan veszély les rátok, ráadásul belekeveredtek egy korábbinál is komolyabb összeesküvésbe. Rajtad múlik, hogy ép bőrrel ússzátok-e meg mindezt, és az is, hogy Vindgardia Hőse maradsz, vagy engedve a gonosz csábításának, Vindgardia Árnyává válsz.

A Karavánkísérők a Végzet Prófétáiban meghirdetett pályázatunk egyik nyertes műve. Lapjain színes karakterek, epikus harcok és meglepő… (tovább)

>!
Magánkiadás, Miskolc, 2021
276 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150135311 · Illusztrálta: Juhász Ernő

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

_BenGa>!
Manninger Barnabás – Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A Háromszemű visszatérése

    Tavaly decemberben jelent meg a Vindgardia Hősei sorozat második kötete, a Karavánkísérők. A Végzet Prófétáiban meghirdetett pályázat egyik nyertes műve ez, melyben Aradinnak, a kalandvágyó törpe harcosnak a bőrébe bújhatunk. Lelkesen kezdtem bele a könyvbe, hiszen már az első rész is elnyerte a tetszésemet, bíztam benne, hogy ez ennél a kötetnél sem lesz másképp.

    Változatlanul jól áll a fekete-fehér koncepció a sorozatnak. Egyrészt így is rendkívül mutatós, nem mellesleg kellőképp megteremti a hangulatot, amikor az ember kezébe veszi a könyvet. Juhász Ernő volt az illusztrátor, akárcsak az első kötetnél, remélem az ő munkái lesznek a sorozat további részeiben, nagyon tetszik a stílusa. Maga a kiadás egészen jól bírja a strapát, többszöri forgatás után sem akar szétesni, tartása megmarad.

    A szabályrendszer nem sokat változott az előző kalandhoz képest, az egyetlen újdonság, hogy minden nap elején meg kell határoznunk a sorsszimbólumunkat: ez fogja befolyásolni, hogy bizonyos eseményeknek milyen kimenetele lesz a játék során. Mint már a bevezetőben említettem, ezúttal Aradin, a törpe harcos szerepében leszünk, akit Morik, a rossz hírű zugárus kér fel arra, hogy segítsen neki eljuttatni egy nagy értékű karavánt Nordhernbe. A kezdés izgalmas, mivel a történet szerint csak pár óra van az összekészülésre. Már itt észnél kell lennünk, kifejezetten taktikusan kell döntenünk, hogy milyen helyeket látogatunk meg a felszerelések beszerzéséhez. Az sem mindegy, hogy Morik velünk tart-e a vásárlások során, jelenléte kellemetlen meglepetésekkel szolgálhat… A zsoldoscsapatok milyenségében és kidolgozottságában nem találtam hibát, ismét érdekesre sikerült a különféle kombinációk kipróbálása.

    Látszik, hogy rengeteg munkát fektettek bele a szerzők a játékba, 276 oldalon összesen 300 + 25 fejezetpont található. Maga a szöveg, a történet rendkívül igényes, szerintem akár egy rendes regényként is megállná a helyét. A nehézség, nos… Ezt az egyet nem igazán sikerült eltalálni. Számomra kicsit frusztráló volt, hogy egyszerűen hiába érzem jónak a játékom, mégsem sikerül a végére jutnom. Ha majd Ti is nagyon elakadnátok, akkor ezen az oldalon találhattok segítséget a végigjátszáshoz. Mindent egybevetve nyugodt szívvel tudom ajánlani a könyvet, szerintem nem hiányozhat senki polcáról, aki kicsit is kedveli a kalandjátékokat. Négy üst az ötből.

Psycho_Goreman P>!
Manninger Barnabás – Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A Háromszemű visszatérése

Az előző kötethez hasonlóan, ez is egy oldschool lapozgatós történet, viszont azzal ellentétben, a Karavánkísérők lényegesen könnyebb. Csalnom is csak annyit kellett, hogy a Háromszemű visszatéréséhez szükséges 3 titokból csak 2-t találtam meg, így anélkül tudtam le azt is, hogy a könyv felszólított volna, hogy lapozzak oda. De az abban található egy szem csata… hát kicsit beteg lett. :D
Hibát csak egyet találtam benne. Egy helyen írja, hogy lapozzak xy-re, ha a sorsszimbólumom a hold. Odalapoztam, de ott meg már a csillagról volt szó. Fel is szaladt a szemöldököm hirtelen, hogy mi van, de aztán folytattam, mintha nem lenne semmi probléma, szóval szerencsére nem akasztott meg az olvasásban.
Mit írjak még? Ha szereted az ilyen lapozgatós könyveket, akkor a Karavánkísérőket is muszáj beszerezned. Ha meg nem szereted, vagy nem volt hasonlóhoz szerencséd, akkor érdemes itt kezdeni az ismerkedést, hála annak, hogy nagyon kezdőbarát a kötet. És egy jó tanács a végére, Dormindart mindenképp vigyétek magatokkal. Sokkal viccesebb lesz az egész. :D

3 hozzászólás
Kiskakukk>!
Manninger Barnabás – Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A Háromszemű visszatérése

Szórakoztató olvasmány volt.

Hárman ültünk le játszani (én olvastam, a többiek eldöntötték, mikor hova menjenek, mit csináljanak).
Kicsit nehéznek éreztük, bár az előző rész se volt könnyű.

A részeges máguson nagyon jókat nevettünk, a „megbukott” varázslónövendéken szintén. :D

duhle>!
Manninger Barnabás – Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A Háromszemű visszatérése

Számomra, a gyengeségei mellett, egy csodálatos, szeretni való alkotás ez a könyv, a klasszikus lapozgatós könyvek felnőttebb, továbbfejlesztett megoldásaival, tartalmával. Akik azonnali, kihívások nélküli, gyors sikerélményre vágynak, talán kevésbé fognak elmerülni a csapat-, és tárgy gyűjtögetésben, de úgy érzem, még őket is el fogják tudni bájolni a részletesen kidolgozott, érdekes, vicces karakterek és a kiváló történet.
Részletes kritika és végigjátszás megoldás:
https://kalandjatek.wordpress.com/2022/02/28/karavankiserok/

Berci777>!
Manninger Barnabás – Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A Háromszemű visszatérése

Lehetőségem nyílt tesztelőként olvasni a kalandot, így gondoltam írok egy kis kedvcsinálót a megjelenés alkalmából.
A könyv fantasztikus, véleményem szerint a műfaj legjobb klasszikusait idézi.
A szerkezete nagyon hasonlít az A Végzet Prófétáinak (VP) megoldásához: a különböző lehetőségeket az adott fejezetbe foglalja a könyv, nem pazarol fejezetszámot egysoros következményleírásokra. A történet így a megszokott KJK kötetekhez képest jóval olvasmányosabb, elmélyülősebb; nem kell ideges módon ide-oda lapozgatni. A 300 fejezetpont kellő tartalmat garantál így, felülmúlva akár a VP hosszát is. Ki kell emelnem a megfogalmazás és szerkesztés igényességét, feladatom alig volt a tesztelés során, elég volt élveznem az olvasást.
A történet a korábbi kötethez hasonlóan kezdődik, csapatot kell verbuválnunk. Van viszont pár csavar a dologban, így ezt a részt kapásból tekinthetjük egy kisebb kalandnak. Már itt is tetten érhető az A VP-ra is jellemző aprólékos balanszírozás. Nincs tökéletes megoldás, nem egyetlen helyes út létezik. Amit nyerünk egy döntésünkkel, hamar elveszítjük pár fejezettel arrébb és fordítva.
A kaland során találkoztam pár olyan meglepő fordulattal és szörnnyel, ami rendesen meglepett engem is. Nem beszélve arról, hogy – figyelembe véve persze azt, hogy a sztori egy kitalált mesevilágban játszódik – a szituációk hihetők és kellően életszerűek. Az alaptörténeten belül emeli az érzést, hogy egy valódi sorozatot olvasunk, hogy vannak visszakacsintások a VP-ra. Az ott bevezetett szerencsepróbát viszont sikerült egy sokkal egyszerűbb, egyben érthetőbb megoldásra cserélni. Ebben csalni nem nagyon lehet, de nem is érdemes.
Újítás, hogy bizonyos helyzetekben magunk dönthetjük el, hogy kit viszünk magunkkal a csapatból mondjuk felderíteni egy barlangot, vagy egy szobát. Ettől függően alakulhat, hogy ott mennyire tudunk helytállni egy veszedelemmel szemben. Szintén fejlődött a csapattagok képességeinek használata is.
A könyv kifejezetten érdekes, változatos, olvasmányos és kellően izgalmas is.
A történet olyan fordulatokat vett, hogy csak pislogtam. Nagyon tetszett, hogy vannak benne összetett csaták, melyek során rendkívül sokat számít, hogy kik a társaink és milyen (varázs)tárgyakat viszünk magunkkal. Ettől számomra csak még élethűbb és élvezetesebb lett a kaland. Egy-egy nagyobb csatánál nem csak a kockát kell dobálni, hanem figyelembe kell venni egy halom módosítót is, így a harcok sem olyan unalmasak, mint más könyvekben, sőt. Lesznek, akiknek ez már kicsit túlbonyolítottnak fog hatni, de nekem kifejezetten feldobták a hangulatomat és egyáltalán nem találtam fölöslegesen túlírtnak.
A könyv végén nem csak annyi van, hogy nyertél, szevasz. Szinte megható a búcsú 1-2 csapattagunktól. Nem lövöm le a poénokat, de hasonlóan a VP-hoz itt is több, gyökeresen eltérő befejezést érhetünk el. A legizgalmasabb lehetőség szerint belevághatunk Szlobodnik Gábor minikalandjába is, mely érdekes kibővítése a történetnek és akár kapocs is lehet egy következő kalandhoz, így nem is lezárása a barátok vándorlásának, hanem egyfajta ígéret, hogy ezzel még nincs vége.
Méltó és felettébb különleges folytatása a Karavánkísérők a VP-nak. Nagyon érződik, hogy a könyvet a műfaj szerelmesei alkották rendkívüli aprólékossággal és igényességgel. Feltétlenül megérdemli, hogy figyelmet szenteljen neki, aki kicsit is érdeklődik a lapozgatósok iránt. Köszönöm, hogy olvashattam!

geekvilágblog>!
Manninger Barnabás – Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A Háromszemű visszatérése

Nincs mit szépíteni, a Karavánkísérők egy nagyon jól megírt és alaposan megtervezett játékkönyv. Izgalmas, változatos és döntéseink megannyi kihívás elé állítanak kalandunk során.

Bővebb ajánlónkat a linkre kattintva olvashatjátok:
https://geekvilag.hu/featured/manninger-barnabas-karava…


Népszerű idézetek

Játékkönyv_figyelő>!

Végül csak sikerül eltakarítanotok a törmeléket a bejárat elől; kifújjátok magatokat, majd Brutus Morc izgatottan betaszítja a korhadt faajtót, és ekkor egy belső udvar tárul elétek. Omladozó falak határolják, és a természet láthatóan már rég átvette az uralmat felette: elvadult, összekapaszkodó fákat és bokrokat, meg térdig érő gazt láttok, bármerre is néztek. Nem erre számítottatok, de némi habozás után nekivágtok az udvar felfedezésének, bízva benne, hogy végre a sisak nyomára bukkantok.
Mivel a bozót középen a legsűrűbb, így inkább a bal oldali fal mellett indultok el, azonban itt is csak lassan tudtok haladni, mert a lábatok folyton beleakad a kusza aljnövényzetbe és a gyökerekbe. Brutus Morc hangosan átkozódik melletted, mely a mély csendben valóságos égzengésnek hat. Ijedten nézel körül, de az udvar ugyanolyan kihaltnak tűnik, mint maga az épület; csupán az enyhe szellőben lengedező gyomokat és faágakat látod mindenhol.

18. fejezet (A Háromszemű visszatérése)

Játékkönyv_figyelő>!

– Vizsgafeladat! – kiáltja farkasmosollyal Bilobius. – Nestor, lássuk, mit tudsz!
– Nalymnak hívnak – morogja a félelf fiú, de már összpontosít is.
A következő pillanatban mágikus szélroham kerekedik, mely szétfújja a rémkeselyűket. Hangos vijjogás kíséretében megpróbálnak még párszor a közeletekbe kerülni, de mindhiába; végül feladják a küzdelmet.
– Rendben van, Norbon – bólint Bilobius, és feljegyez valamit egy bőrkötéses füzetbe.
– Nalymnak hívnak – ismétli a tanítvány, de mestere tudomást sem vesz róla.

228. fejezet (Karavánkísérők)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bojti Anna: Éjszaka az állatkertben
Steve Jackson – Ian Livingstone: Titán
David Glover: A kalózok barlangja
Gordon Fletcher: A tök(él)etlen katona 2
Jim Caldwell: A fenevad nyomában
Steve Jackson: Az elátkozott ház
Fabian Lenk: 1000 veszély a Rettegés Iskolájában
Ian Livingstone: A veszedelem kikötője
Brian Lee: Szellemvadászok
Jim Gasperini: A lovagok titka