Én ​vagyok a hibás! 1 csillagozás

A bűntudatnak az a típusa is meglehetősen problematikus, amelyet egy érzés értékelése okoz. Évszázadok óta megtanulja az ember már kiskorában, hogy például a harag csúnya dolog. A hitoktatás korábban gyakran szólt arról, hogy az Isten nem szereti a haragos embert, vagy hogy a haragos emberen az ördög uralkodik. Az érzések sokféleségének felosztása jókra és rosszakra, elfogadhatókra és elfogadhatatlanokra, Istennek tetszőkre és bűnösökre odáig vezetett, hogy az emberi érzelmek világát elkezdték küzdőtérnek, a jó és a rossz közötti hatalmak hadszínterének tekinteni. Az érzelmek minősítése belső hasadást okozott az emberben, lelki energiája egy részének leszakadásával járt, amelynek következtében elkezdte elnyomni személyiségének fontos vonásait.
Így tanulta meg bűnösnek, erkölcstelennek, gyalázatosnak, önuralomra képtelennek tekinteni magát, amikor olyan érzéseket tapasztalt magában, amelyeket az akkoriban uralkodó szemlélet elítélt. Pedig tévedés azt hinni, hogy az érzések önmagukban, függetlenül attól, hogy mit kezdünk velük, erkölcstelenek lennének. Ugyanígy tévedés azt hinni, hogy értelemmel és akaraterővel az érzelmeket teljesen az ellenőrzésünk alatt tarthatjuk. Ha némelyeknek látszólag sikerül is, manapság ezt már nem tekintjük lelkileg egészségesnek és erkölcsileg értékesnek. Mert az érzések a lélek jelzései és energiái, amelyek segítenek jobban megértenünk és megélnünk magunkat és a többi emberhez fűződő viszonyunkat.

30. oldal, I. fejezet - A bűntudat kialakulása (Bioenergetic, 2007)

A gyermek alapvető igénye a valahová tartozás, ugyanakkor érzik, hogy mi foglalkoztatja, mi nyomasztja a szülők lelkét. Így hát azt is megérzik, ha az egyik szülőnek „menekülhetnékje” van. Ilyenkor bámulatos találékonysággal igyekeznek ezt a szülőt tehermentesíteni, illetve lelkileg mellé állni, félelmében, kisebbségi érzésében vagy magányában vele lenni, vigasztalni, támogatni. Az ilyen gyermeki szeretettel az a gond, hogy közben a gyermek nem tanulja meg saját magát érzékelni, megérteni és tisztelni. Pedig a gyermek- és az ifjúkor lenne az erre leginkább alkalmas életszakasz. […] Felnőttként a gyermekkori „tréning” hatására gyakran szociális munkát választanak, ahol akár nagyszerű teljesítményt is nyújthatnak, mégis gyakran nyomasztja őket kisebbségi érzés és bűntudat. Gyermekkorukban ugyanis sohasem sikerült tökéletesen boldoggá és elégedetté tenniük azt a szenvedő szülőt, aki mellett elkötelezték magukat. Hisz bármennyire odaadó is egy gyermek az apa vagy az anya iránt, illetve bármennyire veszi is igénybe a szülő egy gyermek lelki támogatását: ez a fajta lelki táplálék nem igazán elégít ki egy felnőtt embert.

28-29. oldal, I. fejezet - A bűntudat kialakulása (Bioenergetic, 2007)

Magunkban a halottól is bocsánatot kérhetünk, illetve elmondhatjuk neki, hogy mennyire sajnáljuk, ha megbántottuk őt, de ezen már nem lehet változtatni, és kérjük, hogy adja ránk áldását. Ellenkező esetben is fontos tudni, hogy egy halottat is „szembesíthetünk” a saját haragunkkal, sértettségünkkel, lelki sebeinkkel, viselkedésének fájdalmas következményeivel. Nem az vezet a tartós megbocsátáshoz és békességhez, ha megkíméljük az elhunytat az igazságtól, hanem az, ha megbeszéljük vele a dolgokat. Mert ez valóban lehetséges.

28. oldal, I. fejezet - A bűntudat kialakulása (Bioenergetic, 2007)