A ​Német Szövetségi Köztársaság története 1 csillagozás

Az alapítástól napjainkig
Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Korona, Budapest, 2003
848 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639376779

Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

Billy Graham · Franz Josef Strauss · Heinrich Lübke · Heinrich von Brentano · Helmut Kohl · Herbert Wehner · Konrad Adenauer · Kurt Georg Kiesinger · Louis Armstrong · Willy Brandt

Helyszínek népszerűség szerint

Német Demokratikus Köztársaság (NDK) · Hamburg · Saar-vidék


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Hanging_Moss_9102>!

Mindazonáltal Morgenthau nem tudta kivitelezni tervét, mivel szinte valamennyi londoni és washingtoni szakértő egyetértett abban: az ipar leépítése csak oda vezetne, hogy megfosztanák Németországot saját lakosságának táplálásának lehetőségétől. Az volt az uralkodó vélemény, hogy aki a német élelmiszerimportot meg akarja akadályozni, lehetetlenné téve az exportképes ipari javak gyártását, melynek bevétele szükséges az import finanszírozásához, annak egyúttal azt is meg kellett mondania, hogyan kêpzeli Németország fizikai túlélését.

20

Hanging_Moss_9102>!

Kizárólag privát segélycsomagokkal és hivatalos élelmiszerszállítmányokkal azonban nem lehetett megoldani a német gazdaság problémáit. Németország nem volt tisztán agrárország, és soha sem válhatott volna azzá. Ehhez túl magas volt a népsűrűség, és nem volt elég hely sem ahhoz, hogy az állam kielégíthetően elláthassa az embereke- a menekültek és az otthonukból elűzöttek óriási áradata, valamint a túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű keleti területek elvesztése pedig végképp nem tette ezt lehetővé.

24

Hanging_Moss_9102>!

Az 1952. március 10-i Sztálin-jegyzéket tehát nem ajánlatnak szánták, amely alapján diplomáciai megegyezésre juthatna a Szovjetunió a nyugati hatalmakkal, a Németország-kérdéssel kapcsolatban, hanem az NSZK-beli politikai hatalom megdöntésére irányuló terv propagandisztikus nyitányának azzal a távlati céllal, hogy a szovjet befolyást egész Németországra kiterjesszék. Azáltal, hogy nemzeti érdekeikre hivatkoztak, mozgósítani akarták a németeket a nyugatnémet kormány és a nyugati hatalmak elleni harcra. Így a nyugati történészek és a Szovjetunióval foglalkozó szakértők feltételezései, miszerint a Sztálin-jegyzék puszta „zavaró manőver” volt az Európai Védelmi Közösség ellen vagy ürügy Németország kettészakításának törvényesítésére, ugyanúgy tévesnek bizonyultak, […] vagy akár az az elgondolás, hogy ezzel elszalasztottak egy esélyt az ország demokratikus alapon történő újraegyesítésére.

307

1 hozzászólás
Molnár_Gyula>!

Azt hangoztatták, hogy mégsem lehet egy asztalhoz ülni olyan emberrel, mint Johannes Hoffmann, Saarland tartomány miniszterelnöke, aki nyomatékosan a Saar-rendelet elfogadását és a Saar-vidék európaizálását követelte. Amikor ez az érv előkerült a CDU elnökségi ülésén is, Adenauer szárazon azt válaszolta, hogy ő időközben már olyan emberekkel is leült egy asztalhoz, akik egykor a Morgenthau-terv mellett álltak ki. A politikában soha ne mondja azt az ember, hogy valakivel nem ül le tárgyalni: „Ha a tárgyalások a Saar-vidék javát tartják szem előtt”, mondta szó szerint Adenauer, „akkor – már megbocsássanak – még az ördöggel is leülök egy asztalhoz!” Erre Kunze képviselő talpraesetten kontrázott: „Persze, csak az ördög nem ülne le magával!”

Döntés a Nyugat mellett, 321. oldal (Korona, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Adenauer · Saar-vidék
1 hozzászólás
Molnár_Gyula>!

A Messerschmitt Kabinenroller nevű buborékautó, a BMW Isetta, a farmotoros, hátsókerék-meghajtású Goggomobil és a favázból készült, műanyag burkolatú, sok esetben „leukoplast bombázónak” gúnyolt Lloyd ("Aki nem fél a haláltól, Lloyddal utazik") alig voltak többek mint „vezethető kasztnik”, de csakhamar újra legördültek a szalagról a sorozatgyártásban előállított „Volkswagenek” [népautó], amelyeket a teljesítményben erősebb és sportosabb középosztálybeli Opelek, Fordok és a BMW végül kiszorítottak piacvezető pozíciójából. A motorizáltsággal a korábban ismeretlen mobilitás és ezzel együtt a szabadság új érzése jelent meg, amely a rituális hétvégi kirándulásokban és az egyre gyakoribb, magától értetődőnek vélt üdülésekben jutott kifejezésre.

Gazdaság és társadalom, 167. oldal (Korona, 2003)

1 hozzászólás
Molnár_Gyula>!

A mindenkit felülmúló politikai alak azonban minden idők legidősebb kormányfője, Adenauer maradt: korábban született, mint Stresemann vagy Brüning és a Weimari Köztársaság további hat kancellárja, 13 évvel volt idősebb, mint Hitler. Szinte ugyanabban az életkorban lett kancellár, amelyben Bismarckot felmentették, és aztán hosszabb ideig kormányzott, mint a Weimari Köztársaság 21 kabinetje együttvéve, és mint az „Ezeréves Birodalom”. Politikai és fizikai teljesítménye egyaránt lenyűgöző volt. Mellette Ludwig Erhard kivételével valamennyi miniszter másodrangúnak tűnt.
Adenauer, ahogy ezt akkoriban mondták, maga volt „kabinetjének 70 százaléka”. Mindazonáltal már ekkoriban is ugyanolyan nagy volt a sértődöttek, az irigyek és az ellenségek tábora, mint a csodálók és követők serege. Hermann Pünder, akit, anélkül, hogy meg akarnánk sérteni, minden bizonnyal az első csoportba sorolhatunk, irataiban megőrizte egy ismerősének 1948-as naplóbejegyzését, amelyben az illető konstatálta az „A. körüli nagy felhajtást”, majd így folytatta: „Egyáltalán nem értem, mi baja ennek a sok embernek A.-val. Jómagam bizonnyal a legrégebb óta és a legjobban ismerem. A. megbízhatatlanabb, mint egy francia, hazugabb, mint egy angol, brutálisabb, mint egy amerikai és kiismerhetetlenebb, mint egy orosz – tehát ideális államférfi megvert és meggyötört népünknek!”

A bonni köztársaság megalapítása, 87. oldal (Korona, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Adenauer
Molnár_Gyula>!

Adenauer katolikus hite valójában híján volt minden klerikális elemnek, és nem fűtötte misszionáriusi küldetéstudat sem. Amikor Billy Graham, amerikai baptista prédikátor 1963-ban, híres „keresztes hadjáratainak” egyikén meglátogatta, Adenauer búcsúzóul kijelentette: „Mindenkinek örülök, aki az embereket elvezeti Istenhez. De kérem, ne vegye tőlem rossz néven, ha azt mondom: látva, hogy Ön mennyire biztos a hitében, örülök, hogy katolikus vagyok.” Másfelől a kölni Frings bíborost, aki – immár sokadszor – az egyházi szempontok határozottabb érvényesítését követelte, a közös kölni dialektus meghittségével szerelte le: „Frings úr, törődjön az egyházával, és hagyja meg nekem az államot. És ha egyszer olyan öreg lesz, mint én, és olyan rendben lesz az egyháza, mint az én államom, akkor majd minden probléma magától megoldódik.”

A bonni köztársaság megalapítása, 79. oldal (Korona, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: 1963 · Billy Graham · Konrad Adenauer
1 hozzászólás
Molnár_Gyula>!

Franz Josef Strauß, akit mindez nyilvánvalóan porba sújtott, még ugyanaznap a müncheni Wienerwald étteremben, a Junge Union tartományi választmánya előtt egy hosszú monológban végül szabad folyást engedett dühének. A gyűlöletbeszédet, melyben Kohlt saját gyengeségének tudatában sértések hadával árasztotta el, titokban felvették magnóra és a meglepett utókorra hagyományozták. Szó szerint ezeket mondta: „Most pedig visszavonhatatlanul kijelentem: a) nem akarok kancellár lenni és soha nem is jelöltem magam; b) Kohl úr kancellárjelöltségét a béke kedvéért annak ellenére is támogattam, hogy tisztában voltam az alkalmatlanságával. Soha nem lesz belőle kancellár. Teljesen képtelen lenne betölteni ezt a posztot, hiszen hiányoznak belőle a személyiségi, a szellemi és a politikai adottságok. Minden, ami a kancellársághoz kell, hiányzik belőle. De az ember bizonyos körülmények között bárkivel képes a kormányzásra. Tehát még így is lehetséges lett volna. De ebben az állapotban már nem. Ez a fejezet október 3-ával lezárult.”

704. oldal, Egység és újrakezdés (Korona, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Franz Josef Strauss · Helmut Kohl
1 hozzászólás
Molnár_Gyula>!

Az 1933-ban az Egyesült Államokba emigrált publicista és gazdasági szakértő, Gustav Stolper szemléletesen ecseteli ezeket a körülményeket egy 1947 tavaszán tett körútja után, melyen Herbert Hoover korábbi amerikai elnök vezetésével egy amerikai delegáció tagjaként vett részt, azért, hogy képet alkothasson Németország és Ausztria gazdasági helyzetéről: „A feketepiacon kötött üzletek nagy része használt árucikkek cserekereskedelméből áll, kezdve a régi, értékes szőrmekabátoktól a főzőedényekig, viseltes cipőkig meg kalucsnikig, melyeket cigarettáért, csokoládéért, krumpliért vagy lisztért adnak. Különösen a nyugati nagyvárosokban éjjel-nappal működnek a szervezett cserepiacok, ahol szó szerint mindennel lehet kereskedni, beleértve a távolsági vonatokra érvényes menetjegyeket (melyekhez különleges engedélyre van szükség), a zónaközi útleveleket vagy más hamis papírokat, melyek hasznosak lehetnek hivatali előnyök megszerzésekor. Ezeknek a feldúlt városoknak az embertömegei örökké vándorolnak.”

A bonni köztársaság megalapítása, 36. oldal (Korona, 2003)

1 hozzászólás
Molnár_Gyula>!

Mivel 1945-ben elmulasztották a nevelés- és oktatásügyet új alapokra helyezni, a legközvetlenebb múltat illetően aligha várhattak felvilágosítást a gyakran személyesen érintett tanároktól. A nemzetiszocializmus megtárgyalása „időhiányra” hivatkozva legtöbbször elmaradt. Amennyiben pedig egyáltalán felmerült ez a téma, kötelességszerű üres szólamokon túlmenő, érdemi megbeszélésre a háború utáni húsz évben alig került sor. De ezt követően is szegényesek maradtak a korról adott ismeretek. Amikor 1976/77-ben, az egész országra kiterjedően, különböző szintű és típusú iskolák 121 osztályában 3042 diáktól azt kérték, hogy írjanak fogalmazást Amit Hitlerről hallottam címmel, minden iskolatípustól függetlenül ijesztő tájékozatlanságra derült fény: egy 13 éves reáliskolás diáklány az írta, hogy hallomása szerint „A. Hitler valamikor a 18. században lett öngyilkos”, s úgy emlékszik, hogy „egy Olaszország melletti szigeten született”. Egy 15 éves gimnazista szerint: „Jó sokáig volt hivatalban, még a háború után is. Aztán 25 év után meghalt.” Egy másik 13 éves középiskolás végül megállapította: „Hitler a világháborúk előtt és alatt Németország ura és egy kommunista párt tagja volt.”

A kultúra újraéledése, 208-209. oldal (Korona, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Németh István: A Német Szövetségi Köztársaság 1949–2009
Győrffy Iván – Litván Dániel – Papp Gábor (szerk.): A Harmadik Birodalom
Arthur J. Barker: Páncélosok a háborúban
Richard Freiherr von Rosen: Páncélostiszt
Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése
Hans-Ulrich Rudel: Stuka pilóta
Sebastian Haffner: A Német Birodalom hét főbűne az első világháborúban
Barry Turner: A berlini légi híd
Lynn Picknett – Clive Prince – Stephen Prior: Kettős mérce
Ormos Mária: Németország története a 20. században