Robin ​Hood 89% 178 csillagozás

Oh, a híres legendás Robin Hood, aki nekem is egész végig kedvencem volt, hiszen ő a könyv legpéldamutatóbb személyisége. Egy igazi hős, akiért én is nagyon odavoltam. Imádtam a könyvet, mert izgalmas volt, kalanddús, csak úgy fogytak a lapok! Sokkal jobban tetszett, mint a másik Robin Hood, amit pár hete olvastam. Volt egy hangulata, ami teljesen magába szippantott. Én is részese akartam lenni, ott akartam lenni a bújdosókkal a sherwoodi erdőben, én is harcolni szerettem volna, és legfőképp én is akkora hős akartam volna lenni, mint Robin, Much vagy Little John.
Rengeteget nevettem a városbíró miatt, egyszerűen hihetetlen, milyen naiv ember, és mennyire önző…!
Robin megjegyzései viszont nagyrészt nagyon odatettek mindent :D

milyen lehet a tökéletes ifjúsági regény? ha a megfelelő időben olvasod, a teljes világodat kitölti. hézagmentesebben, mint az ikea méretre szerelt bútorai a bútorokhoz méretezett válaszfalak közti űrt. hiába, Mándy és kollégái még nem furnérból dolgoztak, lapra szerelve.
és persze még nem a butafejű kevinkosztner volt az én képzeletemben Robin, és mindenki más is a sajátom volt, nem hollywoodi kaptafa-bálvány.
ennyit tudok hirtelen hozzáfűzni, sok-sok (nagyon sok) évvel az olvasások (legalább egy tucat) után…
nemmeremújraolvasni, zsülvernévelmármegjártam

ld. még https://moly.hu/karcok/1243834

Gyerekkorom egyik nagy kedvence, számtalanszor elolvastam. Most a gyerekeimnek felolvasva változatlanul azt mondom, ez az egyik legjobb magyar ifjúsági regény. Könnyed, kalandos, szerethető. Ha önállóan olvasnak majd, akkor is még a kezükbe fogom adni, mert pont ilyen könyvekkel lehet megszerettetni az olvasást.

Végre igazi gengszter,zsivány lehettem újra, aki megment minden jóravaló embert, megbünteti a rosszat, íjászkodhat, menekülhet, álcázhatja magát. Ezt tettük éveken át a házunk körül lévő mocsaras, erdős, nádas területen tesómmal és a bátor jelentkezőkkel. Igazán kemény élet volt ám az, csoda, hogy néhány karcolás volt a legkomolyabb bajunk.
Ez a könyv igazán jó ifjúsági regény, amit jó felnőttként is olvasni és újra előhívni az emlékeket, mert Robin Hood a mi időszámításunkban nagy ász volt. spoiler
Bírtam most is.

Élveztem a történetet. Egy kicsit a film, egy kicsit a mese jutott eszembe olvasás közben. Szimpatikus volt Robin Hood, mosolyogtam olvasás közben egy-két jelenten. Tuck, Little John mindig is a kedvenceim lesznek, voltak. A végét imádtam, aranyos volt.

Teljes értetlenséggel olvastam a könyvet. Nem értettem, hogy Mándy hogyan tudott ilyen rossz szöveget elkövetni. Aztán, böngészve a molyos véleményeket, ráakadtam @pável karcára https://moly.hu/karcok/1243834 és máris megvilágsodtam:
„Aztán ahogy a szocialista irodalompolitika szokta, belenyúltak a későbbi kiadásokba, kissé visszarontva a szöveg minőségét – a sors fintora, ezt a delfinizálásnak nevezett cenzúrát még a Delfin-sorozattal szemben is elkövették.”
Nos, igen, ez sokat megmagyaráz.

Igazi ifjúsági regény a legendás hősről és barátairól, még a modern sallangoktól mentesen. Nagyon élvezetes volt, tetszett a könnyed stílus és az emberi lépték. Jó volt olvasni, még úgy is, hogy az én példányomból hiányzott kb. 15 oldal a közepéből.

Nemrég olvastam az Ivanhoe-t, Walter Scott klasszikus regényét, és nosztalgiából elővettem újra a Robin Hoodot is.
Mándy Iván nyelvezete nyilván sokkal közelebb van hozzánk, könnyedebb, olvasmányosabb. Sok helyen humoros, már-már idilli képet fest a hős Robin Hood, az „íjászok királya” és csapata lovagiasságáról. A szegénylegények szinte már kedélyeskedve engedik szabadon az elfogott ellenfeleiket, ugyanakkor ők ezt egyáltalán nem viszonozzák, sőt galád csapdákat állítanak a sherwoodi erdő bujdosóinak. De végül a jók elnyerik méltó jutalmukat, és a rosszak is a büntetésüket.
Jó kis olvasmány a XII. századi angol „betyárokról”.

Miután az ember megnézte és teljesen a hatalmába kerítette a Kevin Costner-féle tolvajok fejedelme, és ha még a Robin Hood legendájáról készült rajzfilm sorozatot is látta gyerekkorában, akkor ezek után ezzel a könyvvel válik teljessé a repertoár, én most úgy érzem. Kicsit gyermeki volt az egész könyv leírása, olykor úgy éreztem, mintha a felnőtt szereplők egy ötéves gyermek szintjén állnának értelmileg és szókincsügyileg, de még így is nagyokat csattantak a poénok és a fordulatok. Összességében tetszett!

picit véres.