Robin ​Hood 88% 199 csillagozás

Oh, a híres legendás Robin Hood, aki nekem is egész végig kedvencem volt, hiszen ő a könyv legpéldamutatóbb személyisége. Egy igazi hős, akiért én is nagyon odavoltam. Imádtam a könyvet, mert izgalmas volt, kalanddús, csak úgy fogytak a lapok! Sokkal jobban tetszett, mint a másik Robin Hood, amit pár hete olvastam. Volt egy hangulata, ami teljesen magába szippantott. Én is részese akartam lenni, ott akartam lenni a bújdosókkal a sherwoodi erdőben, én is harcolni szerettem volna, és legfőképp én is akkora hős akartam volna lenni, mint Robin, Much vagy Little John.
Rengeteget nevettem a városbíró miatt, egyszerűen hihetetlen, milyen naiv ember, és mennyire önző…!
Robin megjegyzései viszont nagyrészt nagyon odatettek mindent :D

milyen lehet a tökéletes ifjúsági regény? ha a megfelelő időben olvasod, a teljes világodat kitölti. hézagmentesebben, mint az ikea méretre szerelt bútorai a bútorokhoz méretezett válaszfalak közti űrt. hiába, Mándy és kollégái még nem furnérból dolgoztak, lapra szerelve.
és persze még nem a butafejű kevinkosztner volt az én képzeletemben Robin, és mindenki más is a sajátom volt, nem hollywoodi kaptafa-bálvány.
ennyit tudok hirtelen hozzáfűzni, sok-sok (nagyon sok) évvel az olvasások (legalább egy tucat) után…
nemmeremújraolvasni, zsülvernévelmármegjártam

ld. még https://moly.hu/karcok/1243834

Gyerekkorom egyik nagy kedvence, számtalanszor elolvastam. Most a gyerekeimnek felolvasva változatlanul azt mondom, ez az egyik legjobb magyar ifjúsági regény. Könnyed, kalandos, szerethető. Ha önállóan olvasnak majd, akkor is még a kezükbe fogom adni, mert pont ilyen könyvekkel lehet megszerettetni az olvasást.

Végre igazi gengszter,zsivány lehettem újra, aki megment minden jóravaló embert, megbünteti a rosszat, íjászkodhat, menekülhet, álcázhatja magát. Ezt tettük éveken át a házunk körül lévő mocsaras, erdős, nádas területen tesómmal és a bátor jelentkezőkkel. Igazán kemény élet volt ám az, csoda, hogy néhány karcolás volt a legkomolyabb bajunk.
Ez a könyv igazán jó ifjúsági regény, amit jó felnőttként is olvasni és újra előhívni az emlékeket, mert Robin Hood a mi időszámításunkban nagy ász volt. spoiler
Bírtam most is.

Élveztem a történetet. Egy kicsit a film, egy kicsit a mese jutott eszembe olvasás közben. Szimpatikus volt Robin Hood, mosolyogtam olvasás közben egy-két jelenten. Tuck, Little John mindig is a kedvenceim lesznek, voltak. A végét imádtam, aranyos volt.

Teljes értetlenséggel olvastam a könyvet. Nem értettem, hogy Mándy hogyan tudott ilyen rossz szöveget elkövetni. Aztán, böngészve a molyos véleményeket, ráakadtam @pável karcára https://moly.hu/karcok/1243834 és máris megvilágsodtam:
„Aztán ahogy a szocialista irodalompolitika szokta, belenyúltak a későbbi kiadásokba, kissé visszarontva a szöveg minőségét – a sors fintora, ezt a delfinizálásnak nevezett cenzúrát még a Delfin-sorozattal szemben is elkövették.”
Nos, igen, ez sokat megmagyaráz.

Igazi ifjúsági regény a legendás hősről és barátairól, még a modern sallangoktól mentesen. Nagyon élvezetes volt, tetszett a könnyed stílus és az emberi lépték. Jó volt olvasni, még úgy is, hogy az én példányomból hiányzott kb. 15 oldal a közepéből.

Nemrég olvastam az Ivanhoe-t, Walter Scott klasszikus regényét, és nosztalgiából elővettem újra a Robin Hoodot is.
Mándy Iván nyelvezete nyilván sokkal közelebb van hozzánk, könnyedebb, olvasmányosabb. Sok helyen humoros, már-már idilli képet fest a hős Robin Hood, az „íjászok királya” és csapata lovagiasságáról. A szegénylegények szinte már kedélyeskedve engedik szabadon az elfogott ellenfeleiket, ugyanakkor ők ezt egyáltalán nem viszonozzák, sőt galád csapdákat állítanak a sherwoodi erdő bujdosóinak. De végül a jók elnyerik méltó jutalmukat, és a rosszak is a büntetésüket.
Jó kis olvasmány a XII. századi angol „betyárokról”.

Gyerekként biztos jobban tetszett volna, most olyan semmilyennek tűnt. Pedig egy igazán jó ifjúsági könyvnél szerintem nincs felső korhatár.
Nem is igazán olyan, mint egy regény, inkább mintha novellák összessége lenne, amiket Robin Hood alakja köt össze. Vagy legalábbis nagyon epizodikus.
Mándy Ivántól még nem olvastam semmit, szóval nem tudtam, mire számítsak tőle, de ezek alapján egyelőre nem nyert meg magának. A narrációban néha megcsillan némi humor, de inkább lapos; a párbeszédek pedig szörnyen életszerűtlenek és gyermetegek. A szókincse is elég korlátozott, szerintem ha nem hangzott el százszor a cimbora szó, akkor egyszer sem. Tényleg bánom, hogy nem kezdtem el számolni az elejétől. :P
A jellegtelen gyerekesség a karakterekre is vonatkozik, ilyen nyamvadt Robin Hoodot még életemben nem láttam. Különben is inkább Ludas Matyis volt, sőt a könyv végén még némi Mátyás király is befigyelt.
A városbíró is ritka hülye, szegénykém, mint egy csekély értelmű medve gyerek. És hiába áldozunk Robin társaira egy-egy fejezetet, annyira jellegtelenek, hogy simán össze is keverném őket.
Őszintén szólva szerintem hősünk – meg az egész sztori – annyira nem Robin Hoodos, hogy nem is értem, miért pont róla szól a könyv, akár egy saját hőst is kitalálhatott volna az író. Bár gondolom így máris garantált volt a népszerűség. Bennem sajnos nem hagyott mély nyomot.

picit véres.