Mi ​az, öreg? 8 csillagozás

Mándy Iván: Mi az, öreg? Mándy Iván: Mi az, öreg?

"Nem lehetett tudni, meddig ült így, amikor meghallotta a zenét. Hegedű szólt csöndesen, tisztán. Megpróbálta fölemelni a fejét.
Apa hegedült a nagy üres téren. Egy szék támláján csücsült, télikabátban, bojtos jambósapkában. Leeresztette a hegedűt, a fiú felé intett a vonóval. Tovább játszott."
Mándy Iván

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Magvető, Budapest, 1975
158 oldal · ISBN: 9632700724
>!
Magvető, Budapest, 1972
202 oldal

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Csabi MP
Mándy Iván: Mi az, öreg?

Először is, hogy tisztázzuk a címet: ez itt nem egy öreg ember megszólítása, hanem éppen az apafigura szavajárása, amikor megszólítja a fiát. Na, csak azért mondom, mert a cím jelentősen befolyásolja a könyvválasztást, és ebben az esetben félrevezető lehet.
Nem véletlen, hogy már a címben megjelenik ez az apafigura, Mándy Gyula (a könyvben Zsámboky), aki soha nem múló hatást tett fia életére. Mándy Iván apja újságíró volt, de mindenekelőtt életművész, az a fajta, aki minden volt, csak rendes ember nem. A fiából azért írót faragott, legalább is elindította a pályán annak ellenére is, hogy még azzal sem törődött, a fia le sem érettségizik. Ő jelenik meg ennek a könyvnek szinte minden oldalán, hol, mint visszaemlékezés, hol – már a halála után – amolyan visszatérő szellemként. Fájdalmas számvetés és egyben leszámolás egy apával, mondjuk, képzeljétek el, hogy Darth Vader azt mondja Luke-nak: Én vagyok az apád., de Luke ezt már rég tudja. Valami ilyesmi.
Aztán persze megjelenik anyja, apja nőinek sora, rokonok, akik mind ott kavarognak az ifjabb Zsámboky fejében, egy pillanatra sem hagyva magára, tovább folytatják már megszakadt életüket, miközben ő maga próbálná már elkezdeni a sajátját, íróvá válni, valahogy élni.
Maga az írás műfaja képlékeny, általában novellaciklusként említik, de semmiképpen sem önálló novellák, egységes egészet alkotnak, ahogy felidézik Zsámboky/Mándy meghatározó élményeit nagyjából addig, amíg elindul az ismertség felé. Ma szerintem simán eladnák regényként. Persze ma nehezen lehetne eladni egy ilyen regényt, mert ma már így nem ír senki. Mándy szövege olyan, mint egy Huszárik film. Rövid snittek, egyik szereplőről a másikra vált a kamera, mindenki mondja a magáét, beleolvasunk egy naplóba, és kimásznak onnan a szereplők (ja, csak képletesen, ez nem Roxfort), és közben egy finom köd lebeg az egész fölött, az operatőr feltett egy blur lencsét.
Na, elő kell kotorni Mándyt is.

>!
dokijano 
Mándy Iván: Mi az, öreg?

Ez igen! Végre megint egy jó kis melankolikus Mándy-regény! Érdemes volt visszamenni az életrajzi írásokhoz. Köszönöm szépen @Csabi-nak a javaslatot és a kihívást!
Tulajdonképpen olyan, mintha néhány novellából álló füzért olvasna az ember, de mégis jól kivehető a cselekményfolyam. (Hű, ez most nagyon komolyan hangzott! Talán később eszembe jut egy jobban idepasszoló kifejezés.)
Az apa egy életművész(kedő) újságíró, ahogy azt a Francia kulcsból is megismertük. Igyekszik nagy lábon élni az anyagi lehetőségeihez képest, vagy inkább bohém módjára, mert nem igazán jön be neki a folyamatosan jól fizető munka. Így maradnak a kisebb-nagyobb próbálkozások. Ezek közül is leggyakrabban a soha ki nem adott verseiről és a valamennyit jövedelmező újságmellékletekről olvasunk. Meg az egymás utáni nőkről, akik miatt a feleségével, Ilonkával elég durván bánik.
Aztán szomorkás kórházi jelenetek: először az apa kerül kórházba, aztán az anya is. És nem is jönnek már haza, csak az író képzeletében. Az otthoni üresjáratokban mindig bevillan egy ott felejtett kalap, lekváros üveg, gyűrődés a már egy ideje nem használt ágy takaróján. Mind-mind valamelyik szülő emlékét hozza elő. Ugyanúgy a presszó asztalai és a felszolgálónők gesztusai. Vagy a szomszédoktól meg a körgangról beszűrődő mindennapi zajok. Rengeteg élmény halmozódott fel az író emlékezetében, de sebeket is felfakasztottak az emlékek.
Mindenesetre aki belevág az olvasásába, lehetőleg ne forgácsolja el az idejét, mint én tettem. Érdemesebb 1-2 nekifutásból végigolvasni, úgy jobban átjön a hangulata.

>!
Peónia
Mándy Iván: Mi az, öreg?

„Ott állok apával a szállodai szobában. Dohányszínű füst öntötte el a szobát, félelmetes lassúsággal gomolygott.”
Ez a torok mélyén megrekedő, fojtogató, mindent átjáró, hol világosabb, hol feketébe sűrűsödő füst telepszik rá az egész regényre, pillanatnyi reményt sem engedve a tiszta, szabad lélegzésre. Kétszázkét oldalra nehezedik rá két ember, az apa és az anya lelki súlya, amelyben erős inakként fonódnak össze az apa jellemgyengeségei, tömény önzése, kötődési problémái, művészi ambíciói, sikertelensége és az anya gyengesége, tehetetlensége, vágyai, hogy e kettős szülői teher alatt a végtelenül tétova, a szülei közt bukdácsoló fiúban összetömörüljön az az életanyag, amely íróvá érleli. Hihetetlen erejű ez a kisregény(?). Mándy olyan nyelvi erővel jeleníti meg a kettős kötések ambivalens hálózatát, olyan felejthetetlen képeket villant, hogy az elsőtől a kétszázkettedik oldalig fogva tartja az olvasót.

>!
Goofry P
Mándy Iván: Mi az, öreg?

„Az életünkre egyre csak felkészülünk, aztán meg egyre csak emlékezünk rája: tehát valahol a felkészülés és az emlékezés esztendői, e szembefordított tükörlapok között cikázott el a fényes titok, az életünk.”
(Györe Balázs: Halálom után eltüzelni)

Jó, belátom, a kelleténél többször vesz erőt rajtam a lét elviselhetetlen könnyűsége. Azonban e kis kötet kapcsán most nem sok alkalmam adódik az erőszaktevésre a kedélyeskedésre. Pedig higgyétek el, megpróbálok belekarmolni minden oldalról, mégsem találok fogást rajta. Már a cím is csak arra jó, hogy csapdába csaljon, hogy aztán már Györe által kifordított komfortzónám szótlan keserűsége tolakodjon elő, valahonnan egészen mélyről. Az az elnyelt keserűség, mely nyelvemet zsigerből béklyózza meg, ujjaim mozgását pedig idegrángásos pötyögéssé korbácsolja a klaviatúrán. Az egymáshoz kötődő novellafüzérek láncolatát végigkísérő leredukált szókészlet és szimplán letisztult (lecsonkított) gondolatiság koncepciója így gyűr maga alá Györe-módra. Egyszóval: tanatológia? Úgy érzem, valami nagyon hasonló. Szerencsére az felemlegetett utódot ebben a műfajban nehéz volna überelni. Ez pedig az ábrázolás egy lájtosabb változata. Csakhogy rossz emlékek rohantak meg, és még mindig nem állok készen erre …


Népszerű idézetek

>!
sophie P

– Tudja, kitől tanultam én, Zsámboky úr? Hogy ki az az egyetlen ember, akitől tanultam valamit? Nehogy ideggyógyászokra vagy pszichiáterekre gondoljon! Nos jó, inkább megmondom. Dosztojevszkij! Igen, ő az egyetlen, aki…

Látogatás apánál - 10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
>!
ppeva P

Apa lecsúszott a székről. Télikabátban, jambósapkában odament hozzá, és elkapta a karját.

65. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Utóíz
Örkény István: Egyperces novellák
Fekete István: Őszi vásár
Tar Sándor: Mért jó a póknak?
Háy János: Napra jutni
Gárdonyi Géza: Az én falum
Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak
Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye
Tar Sándor: Ennyi volt
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!