Csutak ​és a szürke ló (Csutak 2.) 56 csillagozás

Mándy Iván: Csutak és a szürke ló Mándy Iván: Csutak és a szürke ló Mándy Iván: Csutak és a szürke ló Mándy Iván: Csutak és a szürke ló Mándy Iván: Csutak és a szürke ló Mándy Iván: Csutak és a szürke ló Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Csutak, ez az érzékeny és nyugtalan kiskamasz a Csutak színre lép című könyvben kezdte el bolyongásait a budapesti utcák, terek, kapualjak, grundok világában. Ott, az előző történetben Csutakot elrabolják. Most ő adja a fejét rablásra. Csakhogy ő nem embert rabol, hanem – lovat. Vagy talán ez nem is rablás, hanem életmentés? A fuvarosnő mindenesetre hiába keresi kiöregedett szürke lovát, és joggal gondolhatja hogy ellopták. Kis hőseink azonban szentül hiszik hogy megmentették a vén paripát a vágóhídtól. Hová rejtik, mi lesz szegény pára sorsa a gyerekek gondozásában, erről szól Mándy Iván regénye, mely egyike a legszebb legköltőibb Csutak-történeteknek. A kötetet Réber László kitűnő rajzai díszitik.

Eredeti megjelenés éve: 1959

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Mókus Könyvek, Sirály könyvek

>!
Móra, Budapest, 2018
248 oldal · ISBN: 9789634158332
>!
Holnap, Budapest, 2011
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633469873
>!
Palatinus, Budapest, 2006
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639651230 · Illusztrálta: Réber László

5 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Tom Sawyer


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Rushka
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Minden látszólagos realizmusa ellenére nagyon szép, lebegő, impresszionista történet és szöveg a Csutak és a szürke ló.
Itt van Csutak, aki sokszor nem is tud a saját története főszereplője lenni, mert mások kiközösítik vagy a saját érzései tartják vissza, a főszereplő sokkal inkább Csutak érzése a szürke ló iránt, sokkal inkább ez fogja össze az eseményeket, mint a valóban megtörténő dolgok. A regény fele álmodozás és játék (Csutak és a többi gyerek játékaik közben mindig a valóságon kívül járnak), magából a valóságból pedig film készül. Szabad világ ez, Csutak szabadon járkál a saját maga által megélt világban (ami néha történetesen maga a valóság) – ha valahogy le lehet írni a gyerekkort, akkor szerintem így, ahogy Mándy itt tette.
Minden kegyetlenség vagy valóban rossz esemény nélkül is egy eléggé szomorú világ ez – Csutak sodródásának, kívülállásának, kiközösítésének és ügyetlenségének folyamatosan felvillanó képeiben látszik az az igazi szomorúság, ami mindig az ember mellett van.
De mindezek mellett és elsősorban ott a fő mondanivaló is: a szürke ló megmenekül.

5 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Ez kimaradt gyerekkoromban. Talán jobb is, mert akkor nem biztos, hogy felismerem mennyire felnőttek ezek a gyerekek. Mindegyikük igen jól felépített karakter. Különösen a címszereplő, a romlatlan gyerek, a leendő tipikus felnőtt balek, akit minden kényelmetlen helyzetben előtérbe lehet tolni, s éppoly könnyedén lehet félretaszigálni ha a dolgok jól alakulnak. Az ilyen Csutak félék egy kissé örök gyermekek, akik túl őszinték ahhoz, hogy boldoguljanak a világban. És mégis, bár őket rugdalják a legtöbbet, mégis ők a legoptimistábbak.

>!
Gyöngyi69
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Sok értékelővel ellentétben gyermekkoromban nem olvastam a könyvet. Meglehet, hogy akkor nem tetszett volna nekem sem, leginkább azért, mert nem volt meg bennem a gyermeki fantázia, vagy ha igen, jó mélyre elbújt… Most viszont egy kihívás részeként pár óra alatt olvastam ki Mándy könyvét, amiről kiderült, hogy régóta ott csücsül a polcunkon, ugyanis évekkel ezelőtt megvettük a lányunknak valamelyik karácsonyra. A férjemnek ez volt az egyik kedvenc könyve gyermekkorában, s mivel neki jó ízlése van, reméltük, hogy a lányunknak is örömet okoz majd az olvasása. Jó választás volt, Csilla is nagyon szerette.
Na, szóval Csutak édes-bús története egyszerre mese és valóság, fantáziavilág és való élet keveréke. Az olvasó pedig ha bele tud helyezkedni ebbe az ide-oda lebegésbe, megkapja azt, amit várhat általában a könyvektől, belefeledkezést egy másik világba. Ahhoz, hogy egy ilyen történetet valaki meg tudjon írni, felnőttként is meg kell legyen benne a gyermeki fantázia, másrészt nagyon kell ismerni a gyermeki lélek működését, apró rezdüléseit. Néha a történet hangulata azt juttatta eszembe, amikor gyerekeket hallok mesélni, „lehetetlen” történeteket előadni, talán ez a titka, ez a fajta tálalás teszi gyermekek kedvenc olvasmányává is.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Ez most kicsit szomorkásabbra sikeredett.
Sajnáltam szegény Csutakot, mert bármit tett, ő mindig csak a kis Csutak maradt, aki kiszolgálja a többieket, és mégis mindig a háttérben marad.
Küzd, gondolkodik, mai szóval azt mondanám, hogy teper, de mégis mind lemarad.
(olyan, mint Nemecsek, csak ő nem hal meg)

>!
Ibanez MP
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Az első részt még nem olvastam, ezt viszont gyerekkoromban olvashattam, mert volt egy-két nagyon ismerős rész, de kicsi lehettem még (lóbolondként biztos vagyok benne, hogy megvolt a könyv). Szegény Csutakot nagyon sajnáltam, főleg az elején, amikor mindenből kimarad, mintha ő „kisebb fiú” lenne, mint a többiek. Biztattam is, hogy legyen tényleg erős és mondjon nemet a következő csábításnál, de hát ő is csak gyerek, aki vágyódik a barátságra, a közösségre, még ha „Nemecsekként” is kell leghátul kullognia…

Aztán persze jön a ló, ami mindent megváltoztat, hiszen Csutakban ébred fel igazán a vágy, hogy segítsenek a lónak… A megmentésnél látszik, hogy mennyire gyerekek (tejjel itatni a lovat! :-O), furának találtam, hogy nem egyből a sziget jutott az eszükbe, hanem lakásba-padlásra-pincébe vitték volna szerencsétlen állatot :-D

A filmesek megjelenésével a csapat ismét szakadozni kezd, egyedül Csutakot érdekli ténylegesen a ló sorsa, a többieket becsábítja a felnőttlét, illetve Gézáék világa… Csutak itt is újra hibázik, hiszen ő az, aki legfőképp hangoztatja, hogy ne legyen árulás és mégis elmondja Gézának a történteket, noha Gézán érezhető teljesen, hogy már nem tagja ennek a csoportnak, kívülállóvá vált, Csutak mégis megadja a bizalmat a régi ismeretség alapján neki… Persze a ló voltaképpen jobb helyre kerül, de sajnáltam, hogy a történet végén nem derült ki, mi lett végül (mármint nem tudok nem arra gondolni, hogy ugyan meddig foglalkoztatták azt a lovat és utána mi lett vele, értitek … :-D)

Összességében egy aranyos kis ifjúsági regény, amibe igen szépen van beleszőve az igazi barátság-barátok értéke, a kiközösítés érzése és az összefogás tartóssága…

>!
mohapapa I
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Ez egy kicsikét umbuldált értékelés. Jelenleg egy kötetbe szedve olvasom a Csutak-történeteket, de logikailag jól megokoltnak tartom, hogy kötetenként különszedve is feltegyem az értékeléseket. Aztán majd egybe pakolva feldobom az egészet, hátha lesz valaki olyan merész, hogy a négy kötetet végtelen hosszú recenzióját is magáévá tegye. De a bátortalanabbaknak itt van az emberi fogyasztásra még alkalmas rövidebb, cincált verzió.

A második Csutak-történet. Álomszerűbb, néhol szürreális, de döntőn még mindig reális. A történet roppant egyszerű: egy fuvarosnő meg akar szabadulni kiszolgált, sovány, szürke gebéjétől, akibe Csutak beleszeret, megmenti és elrejti ide-oda, de az események végül elsodorják a paripának egyáltalán nem nevezhető pacit.

Mivel a könyvnek, ugye, van előzménye, adja magát az összehasonlítás önkéntélen kényszere. Ahogy az első résznél írtam, Csutak egy csetlő-botló, mély érzésű, de gyenge akaratú figura, aki a tápláléklánc legalján vegetál a kis szép lelkével. Itt azonban történik vele valami. Nem nagy dolog, de határozottan megfogható: Csutak bár egyéniség volt eddig is, jellemmé is lesz. A ló iránti szimpátiája, a gondoskodás kényszere, az elrejtés, a táplálás szükségszerűsége határozott döntéseket vált ki belőle. S bár a többiek szemében Csutak még mindig csak olyan kis vállon veregetős Csutikám, az eseményeket, ahol kompetenciája, már Csutak irányítja.

A történet voltaképpen önállóan is olvasható, de mégis onnan folytatódik, ahol az első kötet abbahagyta. Csak mégis máshonnan: az eddigi barátokat szétszórta, elsodorta az élet, emlékké, nosztalgiává váltak. Az első kötet eseményei pedig bevonultak a Nagy Történetek sorába. Ebben a kötetben is vannak barátok, de valahogy színtelenebbek, szürkébbek, névvel is névtelenek. De kétségtelenül ott vannak Csutak mellett.

De Csutak továbbra is magányos. A szürke ló iránti felelősségvállalás, a gondoskodás kényszere, a szeretet egy magasabb szintre emeli Csutakot, de a magánya ettől nem oldódik. Viszont amíg az első kötetben az öreg deszkakerítés volt a partnere, addig itt a már egy élőlény, a ló válik azzá.

A történetben felbukkan a Csutak szemében legendássá nőtt alakú Színes Géza. Az alakja azonban már nem az a nemes, nagylelkű figura, aki az első kötetben volt. Mándy csudálatosan érzékelteti, hogyan szakadnak el egymástól a srácok. Csutak még kapaszkodik a régi kapcsolatba, de Géza már egészen máshol tart, számára a múlt nem legenda, a múlt alakjai nem a Nagy Barátságok, hanem csak vállon veregetni való, felületes figyelmet érdemlő díszletek. Színes Géza már képtelen megérteni a szürke ló dolgát, a reakciója a lesajnálás. S bár ez persze roppant fájdalmas, miközben idegenkedünk a színésszé lett Géza felnnőttsége felett, be kell látnunk, hogy Csutak dolga ezzel a szürke lóval, bármilyen heroikus küzd, bármilyen nemes céljai és motivációi vannak, halálra ítélt és felesleges. Így bármenyire visszatetsző Géza reakciója, igaza van a tényeket illetőn. Amiben nincsen: már képtelen megérteni Csutakot. Nem azonos a világ, amiben élnek. Az a jelenet, amiben ez egyértelműen kiderül, szerintem testvér-jelenete finomságban, fájdalomban, apró rezdülésekben a Nagy generáció című film azon zseniális jelentének, amikor az Amerikába disszidált Réb (Cserhalmi György) és Makai (Eperjes Károly) sok-sok év után újra találkoznak egy pesti kocsmában. Barátok voltak, de Réb gyakorlatilag itt hagyta a niemand Makait, és nélküle disszidált. Az elmúlt évek azonban überelik ezt a jellemtelenséget, marad a Nagy Múlt. Cserhalmi és Eperjes valami zseniális ebben a jelenetben! No, valami ilyesmi kis finomságokat hoz Csutak és Géza jelenete, amikor az előbbi beavatja az utóbbit a ló történetébe (lásd alább az idézetet!) Az árulás Csutakék esetében is szerves része a kapcsolat alakulásának: Géza elárulja a lovat, így Csutakot is. A saját jelenlegi céljai fontosabbá válnak, mint amennyire régi barátságuk fontos számára.

Csutak új barátai sem az igazi barátok. Azért nem, mert bár engedelmeskednek neki, de Csutak céljai nem az ő céljaik. A ló nem a barátjuk, nem megmenteni való élet, mindössze egy izgalmas buli. Amikor Géza és a filmesek megjelennek képben, az új barátok céljai az idealizmustól a realtások felé fordulnak. A ló értelmetlen, mert eleve bukásra ítélt bújtatgatása semmiben sem különbözik az azonnali színészi álmoktól, a forgatókönyv-írástól vagy a kaszkadőrségtől, amikkel a barátok pár napon belül előállnak, bízva abban, hogy pusztán annyi elég lesz a megvalósításhoz, hogy Csutak ismeri Színes Gézát. A Csutakban munkálkodó idealista naivitás a kapcsolat jegyében serkentett tevékenységre. A barátokban munkálkodó naivitás pusztán a felemelkedést, a materiális célok elérését kívánta. Ezáltal Csutak minden naivitása ellenére magasabb erkölcsi kategóriát képvisel. De persze erkölcsi magasság ide, materiális célok oda, a naivitást bebukja mindenki, egytől egyig. Csak Csutak legalább szimpatikus mindvégig.

*
A Csutak és a szürke ló jó könyv. Nem egyenletes, a befejezése például kicsit ok és cél nélkülien szürreális, de ennek ellenére kedves, pompásan megírt regény. Erre is igaz, mint az első kötetre: nincs gyerek és felnőtt irodalom, csak irodalom van. Annak ellenére, hogy vélem, a mai tizenévesek nem tudnának mit kezdeni ezzel a könyvvel. Szóval ez szürke lovas történet a kapcsolatokról szól. A viszonosság fontosságáról. Arról, hogy egyoldalú kapcsolat nincsen, mert az nem kapcsolat. Szegény, lúzer Csutak megpróbálja mindenfelé belepakolni a teljes mivoltát a kapcsolatokba, a barátai, a ló, Színes Géza felé, de sehonnan nem kapja vissza a töredékét sem annak, amit belepakolt. Leginkább még a barátaitól jönnek vissza figyelem- és szeretet-csomagocskák. Csutak viszont a lóra és Gézára koncentrál. Rossz az orientáció, és emiatt Csutak csalódott is lesz. A ló és Géza, más-más okból ugyan, de gyakorlatilag se sem sz@rják őt.

Szóval olyan ez a regény, mint a hagyma: lehúzunk egy réteget, és mindig újat találunk alatta. Az első rész sem fikázható, de ez mélyebb, fontosabb, és egyáltalán nem nehezebben fogyasztható, mint az az volt.

A Csutak és a szürke ló filmadaptációját 1961-ben mutatták be. A rendezője Várkonyi Zoltán volt. Bár hangulatában hozza Mándy világát, nézhető, élvezhető film, valahogy mégis olyan kis mozaikszerű, széteső és néhol művészieskedő az alkotás.

4 hozzászólás
>!
hencsa06
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Szeretem az ifjúsági regényeket, főleg a régebben íródottakat. De ezt most nem éreztem igazinak . Végig hiányérzetem volt és kicsit összecsapottnak is éreztem. A mondanivalója így is átjött , de jobban is meglehetett volna írni.
Maga a történet szép , érdekes ötlet egy ló megmentése a vágóhídtól . Csutak egy aranyos kisfiú , sajnáltam őt amikor kihasználták , ha meg nem volt rá szüksége a többieknek kiközösítették.

>!
kedaiyun
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Ez a könyv kimaradt gyerekkoromban. Nekünk nem volt kötelező olvasmány, vagy ajánlott, de régóta megvolt már a könyv, és csak most olvastam el először. A sorozat első részét sokszor, de csak azt, és most pótoltam a hiányt.
Ez a könyv kicsit szomorkásabb hangulatú, mint az első kötet, habár abban is volt valami melankólia. Itt Csutak sokkal inkább főszereplő, mint az előző részben. Van összeköttetés a korábbi eseményekkel, de csak Színes Géza tér vissza teljes valójában, a többiek: Nagy Béla, Csiriz, a Drugicsok, Főcső és bandája eltűntek, de az emlékük megvan. Helyüket más fiúk és lányok veszik át, akiket talán említettek korábban.
Az alaphelyzet is szomorúan indul, egy lesoványodott szürke ló a vágóhíd felé tart, de Csutak meg akarja menteni. Talán úgy érzi, ő és a szürke ló összetartoznak, van bennük valami közös. És a többi gyerek szintén segít neki, de ő az, aki szívvel-lélekkel a ló mellett áll. Nem neveti ki, nem viccelődik az öreg gebén. A gyerekek is éreznek valamit belül, csak nem mutatják ki, de erre is utal az a rész, amikor viccelődnek, de senki sem nevet, mert ők maguk is tudják, hogy ez a dolog nem vicces.
Csutak karaktere hasonló, mint az első kötetben. Ő az, aki mindenhová tartozik, de igazán sehová sem, ő az, aki egy kicsit ki van rekesztve, aki nem annyira számít, de azért jó, ha ott van. Mégis ő az, aki elindítja az eseményeket, és ő az, aki végig bízik a szürken lóban, és ezáltal összekovácsolja a csapatot.
Egyébként itt is megjelenik a színjátszás motívuma, itt egy filmforgatásról van szó.

>!
ppeva P
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Mint már sokszor emlegettem, gyerekkorom óta nagy könyvtárrajongó vagyok. Rengeteg csodás könyvre emlékszem a gyerekkönyvtárból, de olyanra csak kevésre, amit hazavittem, és annyira fanyalogtam tőle, hogy el se olvastam.
Ebbe a kategóriába tartozott Csutak. Hiába próbálkoztam vele, nem bírtam átrágni magam rajta. Többször a szemem elé került azóta, de sose éreztem úgy, hogy ismét meg kéne próbálni.
Most – hála a 303 magyar regénynek – úgy gondoltam, csak van rá egy pár órám.
Így felnőtt fejjel már találtam benne némi élvezetet, de összehasonlítva más 60-70-es évekbeli ifjúsági regényekkel, még mindig csak három és fél csillag. Lehetne talán négy is, ha nem folyton a régi, gyerekkori elutasításom járt volna a fejemben.

>!
redux
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Halmozottan barátságtalan társadalmi közegben nőttem fel, többszörös kisebbségi pozícióban, így aztán kiskamaszként erős affinitást éreztem Csutak melankóliájával. És teljesen lenyűgözött, hogy a szavak közötti csenddel is lehet írni. És miket. Egy szürke ló budapesti eldeportálásában (és kétséges megmentésében) nagyjából mindent. Első Mándy-m.

P.S.: A legújabb kiadás borítója egy iszonyat.
https://mora.hu/content/2018/7/Product/300/Csutak-es-a-…
Már a Móránál is csupa kontraszelektált neohülye ül? Senki nincs ott, akinek szemet szúrna ez a búbánatos, mamlasz gányadék? Akinek jelentene valamit Reich, Réber, Szecskó, Heinzelmann és a többiek öröksége?

>!
Móra, Budapest, 1979
200 oldal · ISBN: 9631115887

Népszerű idézetek

>!
ppeva P

– Mondd csak, Csutikám, mit olvasgatsz mostanában?
Csutak majd leesett a székéről. Mit akarhat ezzel Dunai?
– Olvasgatok – mondta bizonytalanul. – Ezt-azt. Jókait meg a Copperfieldet. És azt a két csodapofát, a Huck Finnt és Tom Sawyert!

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jókai Mór · Tom Sawyer
1 hozzászólás
>!
SteelCurtain 

Ócskavastelep. Ide ment be a nő a szürke lóval. Csutakék megálltak a deszkakerítésnél. A deszka hasadéka között vaskupacok végtelen sorát lehetett látni. Egymásra dobált lavórokat. Egy szürkésfekete kádat.
– Ide viszi a lovat – mondta Dunai.
– Mit akarhat vele? – kérdezte suttogva Kati.
– Kiméri ócskavasnak – bólintott Kamocsa.

>!
mohapapa I

Csutak alatt megreccsent a szék. Gonoszul, alattomosan, mintha már nagyon unná Csutakot.

>!
mohapapa I

– Akkor mi van? Csutikám, te egyáltalán nem figyelsz, és összevissza beszélsz.
Csutikám…
Ez megint a régi Géza volt. És a „Csutikám” valahogy úgy érezte, mintha egy napra se szakadtak volna el egymástól.
„Csutikám” egy darabig hallgatott, aztán kibökte:
– Van egy ló. Egy szürke ló.
És mert Géza nem szólt közbe, egyszerre leadta az egészet. Hogy akadt össze az utcán a szürke lóval, aztán hogy lopták el a telepről.
– Tudod, Géza, csak azért, hogy ne kerüljön a vágóhídra, mert hidd el, még összeszedi magát, csak az a fontos, hogy ne engedjük.
Várt egy kicsit. Gézára pislogott, mintha ehhez még csak az ő engedélye hiányozna.
Géza hallgatott. A lábát lógázta a széken, és hallgatott.
Csutak meg a pincéről beszélt. Sorra elmondott mindent. Hogy először Kamocsáék pincéjébe vitték a lovat, aztán Katiékhoz, majd végül ki a szigetre.
– Mert azt is tudnod kell, Géza, hogy van egy szigetünk a pályaudvar mellett.
Géza fölpillantott, és mintha valami megcsillant volna a tekintetében.
– A fuvarosnő valahogy megszagolta a dolgot.
– A fuvarosnő? – kérdezte Géza.
– Tudod, a ló gazdája – bólintott Csutak. – Már volt fent nálam, és lehet, hogy a többiekhez is elmegy.
Csutak elakadt. Most… most ki kell mondania, amiért tulajdonképpen eljött.
– Hidd el, Géza – kezdte akadozva –, akármi is történik, akárhogy is faggat az a nő, én nem szólok… és soha, de soha nem árulom el.
Géza hallgatott.
Csutak közelebb hajolt hozzá.
– Sose felejtem el, amit akkoriban mondtál az Ér utcában.
Géza végighúzta kezét az arcán. Mintha már nem lenne egészen biztos benne, hogy tulajdonképpen mit is mondott akkoriban az Ér utcában.
– Hogy az ember soha, de soha ne árulja el a barátját – suttogta Csutak. – És hidd el, Géza, velem nem fogsz szégyent vallani.
Géza elmosolyodott. S most olyasmit mondott, hogy Csutak majdnem leesett a székről.
– Butaság.
– De Géza!… Azt a lovat vágóhídra vinnék!
Géza arca mintha lassan-lassan távolodna.
– Hát nem érted? – Csutak legszívesebben az arcába kiáltotta volna: „Géza! Ébredj fel! Hiszen neked értened kell…”
Géza a szék támlája mögül bólogatott.
– Jó nagy kavarodást csináltatok, az biztos.
– Kavarodást?
– És egy öreg vasúti kupéban lakik a szürke ló?
– Igen, de nem az a fontos, hanem… – Csutak elhallgatott. Gézára bámult, és a fejét rázta.
– Tessék? – kérdezte Géza. – Mondtál valamit?
– Semmit.
– De valamit akartál…
– Semmit, Géza, hidd el. – Csutak még egyszer Gézára nézett, a nagy Színesre. – Szervusz – mondta, és keserű szívvel elsietett.
Géza a fejét csóválta, amikor egyedül maradt.
– Kedves hólyag, csak tudnám, mit akar azzal a lóval?

1 hozzászólás
>!
ppeva P

Kati mindent berendezett. Csutak egyszer csak azt látta, hogy az ócska asztalon váza van, a vázában meg virág.
De hát mit hozott Csutak?
Egy falvédőt.
„Kicsi asszony, csókkal várjon, ez a boldogság.” – Ez állt a falvédőn. Alatta a kicsi asszony, amint éppen a hazatérő férj nyakába ugrik.
Dunai megnézte, és azt mondta:
– Ez már határos az elmebajjal!
Pazár megnézte, és azt mondta:
– És most mindennap ezt kell olvasnom? Kicsi asszony csókkal várjon…
Dochnál meg se nézte.
– Vidd a fenébe, Csutak!
Kati pedig:
– Csak maradjon! Egész kedves.
Így hát a falvédő maradt. Csutak erről így nyilatkozott:
– Mindent fel lehet valamire használni.
Több szó nem esett a falvédőről.

29. oldal

>!
ppeva P

Pazár elhúzta a száját.
– Csutak, te inkább meg se szólalj. Egyáltalán, tűnj el. – És szinte mentegetőzve: – Ne haragudj, de idegesít a fejalakod.
Dochnál végignézett Csutakon.
– Én is tudnék neked valamit ajánlani. – Egy pillanatra elhallgatott, aztán megismételte: – Nagyon tudnék neked valamit ajánlani.
Csutak úgy érezte, jobb, ha nem szól semmit. Jobb, ha meg se kérdi, miért idegesíti Pazárt a fejalakja, és mit tudna Dochnál ajánlani.

93. oldal

>!
ppeva P

Egy délután pedig megjelent a szürke ló. Mintha lassan, mozdulatlanul úszott volna az utca felett iszapszürke sörényével.
Csutak az utca sarkán állt. Bámulta ezt a különös menetet.
Kövér, vörös arcú nő vezette a lovat. De úgy, mintha tulajdonképpen nem is tartozna hozzá. Csak véletlenül akadtak volna össze.
Csutak nézte, mert néznie kellett, akárcsak a többieknek ebben az utcában.
Fejek hajoltak ki az ablakokból.
Csutak fölfelé pislogott.
Valaki leintett Csutaknak, Csutak visszaintett.
– Öregem! – kiáltott elragadtatva a Valaki.
– Öregem! – kiáltott elragadtatva Csutak. Magában meg azt gondolta: „Csak tudnám, kicsoda.”
Mellette egy fiú felkiáltott:
– Harmadik emeleti bácsi! Tessék nézni!
A harmadik emeleti bácsi lehajolt, és nézte a lovat.
Csutak is a lovat nézte.
A ló iszonyúan sovány. Pálcavékony lábai mintha minden pillanatban összetörnének. Tekintete üres, merev. Lóg a sörénye, gubancos.
Az emberek, akik előbb még a hirdetéseket nézték, most utána fordultak. Egy bekötött arcú tűzoltó is utána fordult. A gyerekek – Csutak mellett – fölálltak az egymásra dobált utcakövek mögül, úgy bámulták.
A szürke ló csendesen követte a kövérkés nőt, patája nem ütött zajt. Mintha a levegőben lépkedett volna, a levegőben rakta volna egyik lábát a másik után.

37-38. oldal

>!
ppeva P

Ági azt szerette volna, ha Színes Géza játssza Csongor királyfit. A nagy Színes, aki igazán „nagy” volt. Nem úgy, mint Dochnál, aki csak azért nagy, mert van egy öccse, a kis Dochnál. Színes más volt! Darabot rendezett, játszott, megnyert egy ródliversenyt. Valaki mondta is, hogy Színes tulajdonképpen unalmas alak, mert annyi mindent tud. Persze olyasvalaki mondhatta, akit evett a penész az irigységtől.

18. oldal

>!
ppeva P

Egész kis csoportot talált az újságosbódénál. Ott volt Megai bácsi az illatszertárból, aki zárás után mindig átjött az újságoshoz. Egy néni pongyolában és papucsban. Két ujja között tartotta az újságot, de mintha egyáltalán nem azért jött volna le. Egy vörös homlokú férfi úgy közlekedett a bódé és a szemközti italbolt között, mint egy ingajárat. Minden forduló után vörösebb lett a homloka. Egyszer csak lehorgonyzott a harmincnyolcas megállója előtt.
– Várjon, ha én átmegyek… nna!
A villamosvezető is mondott valamit, mire többen nevetni kezdtek a bódé körül.
A férfi végül is átevezett az újságoshoz. Beszólt a bódéba:
– Korsó világos?
– Jöhet! – hallatszott a bódéból.
Maga az újságos ki se bújt a bódéból. Úgy fogadta vendégeit, mintha fürdőkádban ülne. Még a kezét is úgy lógatta ki.
– Sportot – mondta Csutak. Közben azt gondolta: „Mindjárt megkér, hogy mossam le a hátát.”
Az újságos másra kérte:
– Vedd le a lapot, a pénzt meg tedd ide. – A bódé pultjára mutatott. Közben befutott a korsó világos. Az újságos egy pillanatra eltűnt a habban, aztán ahogy fölmerült, csodálkozva kérdezte: – Csutak! Mi van veled?

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Csutak sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Lauren Brooke: A szeretet ajándék
Jenny Oldfield: Éjkirálynő
Angela Dorsey: Sivatagi dal
Michael Morpurgo: Hadak útján
Sabine Giebken: A Fekete-völgy titka
Chris Platt: Merengő
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Tamási Áron: Ábel
Francis Kálnay: Chúcaro