A ​pálya szélén 78% 18 csillagozás

Alapjában véve az is érdekes, miért csak most olvastam ezt a könyvet, amikor a saját érdeklődési terültemen is alapmű, és Mándytól sok mást olvastam, a narrációs dolgaihoz is szokva vagyok. A másik érdekes, hogy miért nem tetszett. Ezt én is szeretném tudni! Majd megírom, ha rájöttem. Most csak őszinte leszek: én ezt -leszámítva a Hübner-szálat- annyira untam, hogy az nem igaz. Sajnálom. Biztos az se segített, hogy agyon van hype-olva bizonyos körökben és arra számítottam, hogy új kedvencet avathatok, ami letaszítja a trónról a Tizenhatost és a Titokzatost, de most ez nem történt meg.

Szokatlan, groteszk, abszurd, humoros – és ugyanakkor folyamatosan olvasható!
Ha nincs Csempe-Pempe és a Titánia, akkor nincs Minarik, a mosodás, nincs a Csabagyöngye és nincs a Régi idők focija című nagyszerű film, Garas Dezső zseniális alakításával.
Ez a könyv a fregolival kezdődik, mert ott alszik Csempe-Pempe (Gyula), a Titánia szerelmese.
A könyvben továbbá felbukkannak egykori és mai híres focicsapatok: Ambrosiana, Arsenal, Aston Villa, Blackburn Rovers, Slavia, Lazio. Ugyanakkor magyar névtelen, másod- és harmadosztályú csapatok is (ezekből is látszik, hogy a történet a foci körül forog – egyfolytában) – Atalanta, Simontornya, BTC, Optika, Dohánygyár, Kossuth, Dé Lendület, Hálókocsi.
Vannak konkurens játékos megfigyelők (szerzők, csábítók): Tokics, Császár
Vannak focisták, főleg Hübner, a kapus. spoiler
Közben vannak pályák, meccsek, védések, autók, emberek, mozi, színészek.
Van némi valóság is: frankhamisítási botrány, magyar csapat uruguayi túrája, magyar-egyiptomi olimpiai meccs (egyiptomi csapás). Régi nagy játékosok: Orth, Konrád
Régi nagy kapusok: Zsák, Plattkó, Zamora és van az ifjú Hübner, akiért harcol Csempe-Pempe és a Titánia.
Van tragédia a pályán, a Dé Lendület – Hálókocsi meccsen. Hübner már nem megy sehova.
De a végén egy fiú, egy új tehetség majd megjelenik a Titánia kölyökcsapat edzésén.
És az egészből látszik Mándy fociszeretete, emberismerete – és egy tükör, amin keresztül ő látja a világot. Ha mi is így akarjuk látni, olvassuk el a könyvet, spoiler spoiler

A regény alapján készített film (Régi idők focija) egyszerűen zseniális – Garas Dezső egyik legnagyobb alakítása. Azon kevés esetek egyike, amikor a film jobban tetszett, mint a könyv.

Inkább érdekesnek mondanám, mint izgalmasnak. Különleges narrációs technikája van, így kell egy kis idő az olvasás közben míg megszokjuk. Mindazonáltal, ha elkezdjük olvasni, akkor gördülékeny.

Fontos lélekröntgen, több van benne, mint amennyit ki tudott olvasni belőle a nagyközönség.

Nem csalódtam a regényben, a Mándy Iván stílusára jellemző rendhagyó hasonlatok, ugrások térben és időben sajátos szerkezetet adtak a történetnek.