A ​locsolókocsi 11 csillagozás

Mándy Iván: A locsolókocsi Mándy Iván: A locsolókocsi

Egy kefefejű kisfiú áll az utcasarkon. Áll és vár. Talán ma feltűnik a locsolókocsi, egyszer csak behúzza egy kéz a kocsiba, és ő suttorgó vízesésben repül a város felett. Furcsa útjai vannak a kisfiúnak, aki egyesek szerint épp csak akkora, mint egy pattogatott kukorica, de „rém erős”. Különben Totyinak hívják, igazi nevén pedig Garancsi Jancsinak. Ő és barátja, a nagy Oma meg a már említett locsolókocsi a főhősei ennek a regénynek. további szereplők: a VII. á) és b) osztály tanulói, köztük a két Beke a labdával, a szőke copfos Král Bori, Lukács, akit intézetbe visznek, Panni néni, Szász doktor, aki besegít fiának a politechnikai versenybe, egy titokzatos legionárius és még sokan mások. A könyvet a népszerű Csutak-történetek szerzője írta.

Eredeti megjelenés éve: 1965

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ifjúsági könyvek Holnap

>!
Holnap, Budapest, 2012
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633490211
>!
Magvető, Budapest, 1965
292 oldal · Illusztrálta: Réber László

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Gólyanéni>!
Mándy Iván: A locsolókocsi

Valahogy úgy alakult, hogy mostanáig egyetlen Mándy kötetet sem olvastam. Kár volt mellőzni: jól ír. Gördülékeny, eseménydús, kissé humoros történet ez, a háttérből pedig felsejlik az író emberismerete. (Kedvenc részem lett a régi, kopottas iskolai padok beszélgetése.)

mohapapa I>!
Mándy Iván: A locsolókocsi

Hjaj, de régen olvastam, menyire gyerek voltam, és mennyire tetszett akkor is!
Van valami Mándy gyerekkönyveiben, valami megfoghatatlan lebegés, valami kedves pasztellség, amitől finom, könnyű lesz a szöveg, és az egészet áthatja a kamaszság minden derűje és fájdalma.

A locsolókocsi alapvetően nem is regény, hanem laza életképek sorozata, amit persze összeköt a fő szál, a lehengerlő Král Bori kapcsolata Totyival, és Totyi kapcsolata Omasiccsal. Emiatt nem lehetne bárhol kinyitva olvasni a könyvet, de vannak fejezetek, amik bár a cselekményt nem viszik előre, de nagyon kellenek mégis.

S a gyerekek kapcsolata valami olyan hihetetlenül finoman jön át, hogy, komolyan mondom, bárki, aki ír, tanulhatnánk belőle! :-)

S most, felnőttként újraolvasva is ugyazt azt élvezetet adta!

Hű, de patetikus lett ez a pár sor! De akkor is szeretem! És akkor is ezért!

U.I.: Külön örömöm, hogy a rukkola.hu-n a régi, születésem előtt két évvel megjelent példányt kaptam meg egy rukkola-társtól. Komolyan elérzékenyültem. Ezt a kiadást olvastam kamaszként.

KleineKatze>!
Mándy Iván: A locsolókocsi

Nekem nagyon tetszett a könyv. Bár voltak pillanatok, amikor egy két szereplőhöz (általában Omasics) odamentem volna és jól helyre tettem volna, mert amit a barátjával művelt, az azért mégsem valami szép. Később meg nem értette, miért hidegültek el tőle!


Népszerű idézetek

mohapapa I>!

A szemüveges hallgatott egy darabig, majd azt mondta:
– Megszereztem Monica Vittit.
– Kit?
– Monica Vittit. Nem volt könnyű. Három Lualdit adtam érte. De hát Lualdiban én jól állok.
Totyit sose érdekelték a sztárfotók, de azért most megértően bólogatott. – Hát persze, ha egyszer Lualdiban olyan jól állsz.
– A Nádas írt Bébének.
– De hiszen az francia.
– A nagybátyjával íratta a levelet. Tud neki egy jó szerepet, majd el is fogja küldeni.
– A Nádas a Bébének?
– Egy vérbeli Bébé-szerepet. Mert különben már egészen ellaposodik.
Totyi szólni sem tudott. Megjelent előtte Bébé, amint éppen ellaposodik.

47–48. oldal

Jesper_Olsen>!

Omasics eltűnődött.
– Hat szóból sokat ki lehet hozni. Igaz, nem mindegy, hogy milyen hat szóból.

29. oldal

mohapapa I>!

– Egy hónap múlva indul az első három osztály. Akik az első díjat kapják: buszon. Akik a második díjat: vasúton. Akik a harmadikat…
– …gyalog – bólintott Erszényes.

74-75. oldal

mohapapa I>!

– Megvagyunk? – Jánosi egy álmos bajuszban leereszkedett a busz lépcsőjéről.
Panni néni számolt. Ludwig Klárit egy türelmetlen mozdulattal arrébb tolta.
– Menj innen, Ludwig, téged már harmadszor számollak. Blaskó, ne bújj el, Blaskó Tamás!
Már többen is kiáltozták.
– Blaskó! Blaskó!
A buszok dudáltak, sértetten, türelmetlenül.
[…]
– Tudtam – sóhajtott Panni néni –, tudtam, hogy valami baj lesz.
– Talán csak hülyéskedik – mondta Omasics. – Elbújt egy ülés alá, vagy a csomagtartóban.
Megrohanták a kocsikat. Bemásztak az ülések alá, felhúzódzkodtak a csomagtartóba. Hagara Öcsi befeküdt két szatyor közé. Úgy kellett lerángatni.
– Észnél légy!
Végigrohantak a kocsikon. Blaskó – sehol.
– Legszívesebben visszafordulnék – mondta Panni néni.
– Tessék bennünket megszámolni – állt eléje Ludwig Klári.
A tanárnő ránézett, és Ludwig eltűnt.
– Felderítő csapatokat kell alakítani – állt elé Omasics.
Novák oldalba bökte. – Mit nyüzsögsz, Omasics?
– Ki nyüzsög?
– Na, csak úgy mondom… – Novák az erdő felé mutatott. Arra a parányi kis pontra.
A parányi kis pont egyre nagyobb lett, és aztán már jól lehetett látni Blaskó Tamást.
Mindnyájan Blaskó Tamást nézték.
– Csak semmi nyüzsi – mondta Novák.
Omasics rándított egyet a vállán.
Mindnyájan Blaskó Tamást nézték. Tanárok és tanárnők, fiúk és lányok meg a két busz. Blaskó meg szép lassan jött hegyes formájú ellenzős sapkájában.
– Jó idegei vannak – mondta a sofőr.
– Kötélidegei vannak – mondta a másik sofőr. – Nem zavarja, hogy ennyien várják.
Nem, Blsakót ez csöppet sem zavarta. Ahogy megérkezett, derült mosollyal bámult a többiekre.
– Hát te? – kérdezte Panni néni.
– Gombát kerestem. – Az erdő felé mutatott. – De egy árva gombát sem találtam. – A dermedt arcok között elindult a busz felé. – Meddig állunk még itt?

245–247. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Ecsédi Orsolya: Sárkányugatás
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! VI.
Leiner Laura: Egyszer
Fróna Zsófia: Démonok közt
Szakács Eszter: A nulladik zsebuniverzum
Szabó Magda: Abigél
Aurora P. Hill: Adelin és Ettran
Kemény Gabi: A konkrét hiúz
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben