A kötet a kritikai megértés/megértő kritika szándékával íródott. Elsődleges feladatának a neokonzervatív gondolkodás megértését-elemzését tekinti, amennyiben kritikájára vállalkozik, azt igyekszik az irányzat saját belső mércéi, koherencia-kritériumai alapján megtenni.
Ugyanakkor megpróbálja tárgyát elméleti igénnyel megközelíteni, ehhez – és talán ez legfontosabb megkülönböztető jegye – egy sajátos episztemológiai nézőpontot, a politikai tudásról alkotott képet hívva segítségül. Tömören megfogalmazva a könyv neokonzervativizmusra vonatkozó legfontosabb állítása szerint a neokonzervativizmus egyfajta középutat képvisel a politikai tudás (a hagyományos konzervativizmus által támogatott) szkeptikus-hagyományelvű és (a hagyományos konzervativizmus által élesen elvetett) racionalista-ideologikus felfogása között, amikor lényegében egy sajátos, elsősorban angolszász, klasszikus liberális hagyomány, és az annak megfelelő politikai berendezkedés racionális védelmére vállalkozik,… (tovább)
A kötet a kritikai megértés/megértő kritika szándékával íródott. Elsődleges feladatának a neokonzervatív gondolkodás megértését-elemzését tekinti, amennyiben kritikájára vállalkozik, azt igyekszik az irányzat saját belső mércéi, koherencia-kritériumai alapján megtenni.
Ugyanakkor megpróbálja tárgyát elméleti igénnyel megközelíteni, ehhez – és talán ez legfontosabb megkülönböztető jegye – egy sajátos episztemológiai nézőpontot, a politikai tudásról alkotott képet hívva segítségül. Tömören megfogalmazva a könyv neokonzervativizmusra vonatkozó legfontosabb állítása szerint a neokonzervativizmus egyfajta középutat képvisel a politikai tudás (a hagyományos konzervativizmus által támogatott) szkeptikus-hagyományelvű és (a hagyományos konzervativizmus által élesen elvetett) racionalista-ideologikus felfogása között, amikor lényegében egy sajátos, elsősorban angolszász, klasszikus liberális hagyomány, és az annak megfelelő politikai berendezkedés racionális védelmére vállalkozik, megalkotva ezzel a „hagyomány” sajátos „ideológiáját”.
A szerző
