Tisztítótűz 19 csillagozás

A Jeanne d'Arc-titok
Manda Scott: Tisztítótűz

2014. ​február: Inés Picaut rendőrkapitányt egy tűzesethez riasztják Orléans óvárosában. Ez rövid időn belül már a negyedik pusztító gyújtogatás, és az első, ami halálos áldozatot követel. Egy olyan szélsőséges iszlám csoport vállalja magára a terrorcselekményeket, aminek a létezéséről semmi bizonyíték nincs. Inés-nek minél előbb el kell fognia a tetteseket, mert Orléans-ben hamarosan választásokat tartanak, és a közhangulatban már kezdenek eluralkodni a szélsőséges hangok. A holttest azonosításakor kiderül, hogy az áldozat egy skót régészprofesszor, aki épp egy olyan kutatáson dolgozott, ami gyökeresen átírhatja az egész francia történelmet.

1429. szeptember: Jeanne d’Arc vezetésével a százéves háború kimenetele megfordulni látszik. Az angol csapatok ostrom alatt tartják Orléans-t, és Tomas Rustbeard, Bedford hercegének legkiválóbb kéme végre célba veheti a Szüzet. Jól tudja azonban, hogy a gyilkosság nem elég: a legendát kell elpusztítania, amiből a franciák hitüket és… (tovább)

Eredeti mű: Manda Scott: Into the Fire

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
528 oldal · ISBN: 9786155522734 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522727 · Fordította: Ballai Mária

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Inès Picaut százados · Patrice Lacroix · Jeanne d’Arc / Szent Johanna


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
NewL P
Manda Scott: Tisztítótűz

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok

Szerintem jobb lett volna két különálló regényként megírni az egészet, vagy ami még jobb, csak a történelmi részét meghagyni. A regény két idősíkon játszódik, amik egy-két fejezetenként váltják egymást, ezzel sikeresen ki is zökkentem mindig az eseményekbe való beleélésből.
Az egyik történet Jeanne d'Arc -ról szóló történelmi fikció (ami akár igaz is lehet, mert én is sokszor csodálkoztam, hogy miért van ennyi ellentmondás a Szűzről hallott történetekben), a másik regény egy mai korban játszódó krimi.
A történet részek érdekesek, az írónő jól fogalmaz, a fordítás remek lett. Helyenként túl lassúnak találtam, de ettől függetlenül aki szereti a történelemet, az próbálja meg elolvasni.

>!
kvzs P
Manda Scott: Tisztítótűz

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok

Érdekes két szálon futó krimi, amiben mind a két rész önmagában is érdekes volt. Tetszett, hogy bár közel 600 év volt a történetek között, mégis összefonódott a kettő, és tudtak reflektálni egymásra. A 15. századi szereplőket kicsit kidolgozottabbnak és élőbbnek éreztem, és a modern kori szerelmi szálat is ki lehetett volna szerintem hagyni, ennek ellenére sikerült szinte egyforma színvonalon megjeleníteni mindkét idősík történéseit.
15. század: tetszett, hogy az ismert történetet kicsit másfelől közelíti meg, mint ahogy megszokhattuk, és hogy a szereplők esendőségének bemutatása csak erősítette a hangulatot, és képes volt néha az eseményeket is új utakra terelni.
21. század: sajnos teljesen reálisnak, és elképzelhetőnek tartom a politikában és a médiában az itt bemutatott befolyásolási probálkozásokat. El is gondolkoztatott, hogy egy-egy jól időzített és megfelelően megtervezett eseménnyel milyen sok embert lehet akár hosszú távon is a szervező által kívánt irányba terelni, illetve hogy mennyi a valóság abból, amit annak próbálnak láttatni.
Összességében kissé elgondolkozató, és nagyon szórakoztató a könyv, amit a krimiket és a történelmi regényeket kedvelők is bátran olvashatnak.

>!
Vanessza_Dénes
Manda Scott: Tisztítótűz

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok

Elfogult leszek, imádtam.
Nem értem, ti miért nem olvassátok, valami elképesztő. Először a borító fogott meg, utána pedig a fülszöveg – ahogy egy ismerősöm helyesen meg is fogalmazta: olyan, mintha két különböző könyv fülszövegét írták volna egymás alá.
A funkcióját és a koncepciót megértettem, és pontosan azt kaptam, amire számítottam, egy jól felépített történelmi regényt, amit egy krimi magyarázott. A történetek egymást erősítették annak ellenére, hogy ugye a majdnem hatszáz év miatt időben nem érhettek össze.
A történelmi regény életszerűvé és maivá tette ezt a több, mint félezer éves legendát ebben az új köntösben, amelyben nagy szerepet kap a történelmi homály eloszlatása egy összeesküvés-elmélettel. Micsoda hősies nő lehetett Jehanne!
A mai vonulat pedig kifejezetten kellemesre sikerült, magamtól nem jöttem volna rá a végkimenetelre.
Ami viszont a szerelmi szálat illeti- csalódott vagyok, ezért is jár a fél csillag levonás.
Bővebben itt írtam róla: http://brinessza.blogspot.com/2015/12/manda-scott-tiszt…

>!
Krumplicsku
Manda Scott: Tisztítótűz

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok

Elöljáróban két észrevétel:
az első rögtön a regény elején található az írónő tollából közvetlenül, mikor a könyvbeli első tűz után bejön a telefon egy iszlám csoporttól, és akik az okként Franciaország beavatkozását Maliban mondják okként. Nos, ekkor Maliról elhangzik, hogy „ez a KIS afrikai ország”. Ezen így olvastomban megütköztem, és nem bírtam ki, hogy gugli barátommal le ne ellenőrizzem, földrajzi emlékképeimet, és tényleg: az a KIS afrikai ország KÉTSZER akkora (területileg), mint Franciaország (a cselekmény helye), és mondjuk nagyon durván TIZENÖTSZÖR nagyobb, mint Skócia (az írónő származási helye) …. lakosságszámról nem beszélek, de azért bármennyien is lakják Malit (a népsűrűség nyilván kisebb, mint Európa két, viszonylag sűrűn lakott, fejlett országában), már csak a területe miatt sem kicsizhető le ez az ország…
Ezek után valahogy tényleg csak teljes fikcióként, fantáziaként tudom kezelni, ha bármit leír, mint TÖRTÉNELMI tényt…
A másik fordítási dolog, amikor a fordító már megint nem igazán beszélte az anyanyelvét, korrektor meg vagy nem volt, vagy ő is bealudt az egészen…:
ugye az első tűzben meghal egy skót orvos, akiről aztán elhangzik, hogy „úgy tudunk hódolni az emlékeinek, ha”…. ami ugye NEM azt jelenti, ami mögött még érzem az angol eredetit is, hogy úgy tudunk ADÓZNI az emlékének (EGYES SZÁM!!!!)…. Mert hogy az első akkor lenne igaz, ha valami ismert vagy jelentőset alkotott emberről beszélnénk, akinek a tetteit, felfedezését el és meg akarnák ismerni, részt akarnának benne venni a rendőrök, de erről szó nincs: akkor még a nevén, foglalkozásán kívül nem is tudják, kiről van szó, tehát -mondom, az eredeti szöveget persze nem láttam, csak az értelemből meg a feltételezett eredetiből indulok ki- alighanem azt akarják mondani a rendőrök, hogy a halálát úgy bosszulhatják meg, úgy nyer értelmet a halála, ha megtalálják, hogy ki és miért ölte meg (hehe, nyilván, hisz ez egy krimi)… tehát úgy ADÓZNAK AZ EMLÉKÉNEK, ha felfedik a cselekedeit, ami elvezeti őket a gyilkoshoz és az indítékhoz. (igen, az ember mond ilyet néha, mikor az agya valami nagyon hasonlót húz elő az egyik sarokból, mint amit igazából mondani akar, de az mégsem stimmel…. nos, ez megbocsátható beszédben, írásban is, ha az hobbiból történik, műfordításban kissé neccesnek érzem a bent felejtését és nem kigyomlálását)
Szóval mondhatni, ez két apróság, miért hisztizek én itt rajta? Mert valahogy mégis ez, ezek határozták meg aztán a könyvhöz való viszonyomat, ami ezek után nyilván nem lett felhőtlen, nem igazán tudtam komolyan venni az elővezetett teóriát meg a hangulatot. Ja, mert hogy ezeket még tetézte az örök „kedvenc”, amikor az angol anyanyelvű írónő két francia párbeszédébe francia mondatokat kever, holott mikor „angolul” (fordításban ugye magyarul) beszélnek egymás közt a könyvben, a szereplők akkor is nyilvánvalóan „franciául” beszélnek, szóval ezt soha nem fogom megérteni…. nem, nem attól lesz francia hangulatom, hogy beleírja, hogy „je t`aime, ma cheri”, hanem hogy olyan környezetet teremt, ami francia, és a szereplők is „franciásan” cselekszenek (ha van ilyen egyáltalán :-D) Ebben a könyvben persze viszonylag még mértékkel lett alkalmazva ez a funkciótlan kétnyelvűség (máshol tényleg az EGYETLEN hangulatfestő eszköz), de ahogy mondtam, addigra a viszonyunk már megalapozódott, és igen, talán túl érzékenyen, de ugrottam erre.
És akkor már csak a cselekmény van hátra, ami igen nehezen lendül be, egy jó darabig nem, hogy a két szál összefüggései nem kezdenek még tisztázódni sem, de még az sem nagyon, honnan hová tart az az egy…. (az elején komolyan kezdtem azt érezni, hogy ha Tomas még egyszer megpróbálja megölni a szüzet, meg továbbra is azon morfondírozik, hogy fogja megölni, annak ellenére, hogy a feljebb valói már az elején tisztázzák vele, hogy NE ölje meg, abbahagyom az egészet. De aztán nem hagytam, és a fenti bosszantó apróságok mellé kaptam egy közepes, féltörtélmi regényt, ami egynek elmegy. (a történelmi szállal, ill. az ötlettel, amire épült nem volt bajom, a krimis, jelenkori szál alapötlete azonban…. hmmmm. ne spoilerkedjem el, de égből kapottnak, valószerűtlennek tűnt (de ez csak a végén csattan, akkorra meg ugye már minden más miatt sem voltunk jóban a könyvvel)
Az egész mögött tulajdonképpen végig egy nagyon lelkes hobbiírót, mint a profit éreztem, ami viszont kivételesen nem kritika vagy pláne lenézése annak, amikor valaki teljesen máshonnan indulva pályát módosítva kezd írogatni, mert nyilván lesznek ilyenből is nagyon sokan jó, sőt profi írók (meg profikból is léteznek olyanok, akik már annyira profik, hogy gyakorlatilag csak élet nincs abban, amit írnak)…. de valahogy ez képzett meg bennem az írónőről és nem tudtam szabadulni a gondolattól…. és bingó, mert ha már Mali területéhez segítségül hívtam az én gugli barátomat, és az író mielőtt írni kezdett állatorvos volt. Na jó, támogassam meg némi bizonyítékkal is….. szóval szerintem csak lelkes amatőr tud időnként annyira semmit sem jelentő, de legalább túlírt dolgokba bonyolódni (na jó, a reménytelen lila gőzben lévő művészek még), mint amiket itt találunk….. mert kiben mi képzik meg, ha a következőket olvassa: (szitu: rendőrök lehallgatják egy nő és egy pap beszélgetését, a beszélgetés elég rosszul hallatszik, sirreg-surrog, de azért kivehető) most olyan hang hallatszik, mint mikor egy nagyon gazdag nő felteszi a vállára a táskáját (fejből idéztem, nem szó szerint, de a lényeg pontos) Én meg bebambultam erősen, míg ezt dekódolni próbáltam: más hangja van egy Hermés táskának, ha vállra veszik? Jó, egy bőrnek talán más a hangja, mint egy műbőrnek vagy műanyagnak, de ha az egyik márkás x alapanyag a másik meg noname, ugyanaz az alapanyag, az HALLATSZIK? (mert látszani ugye gyakran nem látszik :-D). De jó, más. De más akkor az is, ha azt a Hermés táskát szegény nő veszi a vállára? És pont a vállára? Ha a nyakába, karjára teszi, annak is más hangja van? …. de ez csak egy példa volt, de azt hiszem, megmagyarázza, mire gondolok. :-D)

>!
esztiyay P
Manda Scott: Tisztítótűz

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok

21. századi krimi és történelmi regény egybeforrasztva? Nem hiszem, hogy újdonság egy ilyen téma, de a megvalósítása nekem kicsit furcsán hatott.

A száz éves háború koráról sokkal szívesebben olvastam, bár egy idő után elkezdett érdekelni a krimi szál is. A folyamatos megszakítások viszont nem növelték a lelkesedésemet és izgalmamat, hanem éppen hogy lelombozták. A cél gondolom az volt, hogy az olvasó folytassa tovább és tovább, amíg újra nem ér el ahhoz a részhez, ami éppen izgalmas, de ehhez a fejezetek túl rövidek voltak. Komolyan, fele annyi fejezet is sok lett volna szerintem, és akkor nem ugráltunk volna az időben folyton hatszáz évet.
Azt hittem, a két szál sokkal jobban össze fog kapcsolódni, de persze így is megvolt a kapcsolat. Viszont a mai történetben sokkal gyorsabban eljuthattunk volna odáig, hogy ez ki is derüljön, a regény feléig kellett várnom, hogy egyáltalán kapjak valami homályosan derengő kapcsolódási pontot – már Picout papáján kívül, ami egyértelmű volt, hogy elő fog még kerülni. Azért a végén volt egy szép párhuzam a tűzzel kapcsolatban.

Nagyon nehezen szoktam bele, hogy jelenidőben íródott a regény, eddig nem sok hasonlót olvastam, és őszintén szólva nem nyerte el a tetszésemet. Meg lehetett szokni, bár nekem nem adott hozzá semmit a történethez.

A főszereplők szimpatikusak voltak, Tomas is, nem volt nehéz kitalálni, hogy egy idő után át áll a „jó oldalra”. Az elején aggódtam, hogy hogyan is szólhat részben a Szűzről a regény, ha őt csak messziről figyeljük, de aztán rendesen megismerhettük őt is.
A szerelmi szálak elég kiszámíthatóak voltak, már akkor tudtam, mit éreznek a szereplőink, mikor még ők maguknak se volt róla fogalma. Azt elfogadom, hogy Jeanne d'Arc olyan nőnek van bemutatva, akibe minden férfi belebolondul (aki a nőket szereti), értettem is. A másik történetben viszont nagyon önkényesnek tűnt a szereplők párosítása, semmi kémiát nem éreztem közöttük. spoiler

Az indokolatlan káromkodás szerintem kihagyható lett volna, engem zavart és erőltetettnek éreztem, hogy Picout-nak szüksége van erre, ha kemény zsarunak akar látszani. Ehhez képest még egy csók is úgy körül volt írva, mintha az írónő túl szemérmes lett volna ezt nyíltan megjeleníteni.

A regény végével meg voltam elégedve, bár Hanne és Guerite titkára hamar rájöttem, azaz reménykedtem benne, hogy beigazolódik, amit hiszek. Örültem neki, hogy így végződött a történet. A választásokból is kihozták végül a legjobbat, amit lehetett, bár ennek a szálnak nem igazán volt lezárása.
Mindent összevetve a végére igazán megkedveltem a regényt, bár elég nyögve nyelősen indult, az utolsó fejezeteket rekord idő alatt olvastam el. Sokat gondoltam arra, jobban szeretném -e, ha csak a történelmi síkon folyt volna a cselekmény. Lehet, hogy így van, és szerintem kicsit bővebben kifejtve simán elment volna egy érdekes, rövid kis történelmi regénynek.

>!
szindilu P
Manda Scott: Tisztítótűz

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok

Elég lassan haladtam ezzel a könyvvel, sokszor unalmasnak éreztem, főleg a múltban játszódó részeknél. Valószínűleg az lehetett a gond, hogy számomra sokkal érdekesebb lett volna, ha nem egy segítője, hanem maga a Szűz szemszögéből íródott volna a könyv ezen része. Egyáltalán nem találtam szimpatikusnak Johanna ábrázolását, rideg, kimért személyiségnek tűnt végig.
A jelenben játszódó cselekmény már izgalmasabb volt, de bevallom a végén valami nagyobb csavarra számítottam. Ami nagyon nem tetszett, hogy indokolatlanul sok volt benne a káromkodás, főleg a főszereplőnőtől. Értem én, hogy rendőr, meg keménycsaj, de akkor is bántotta a szemem sokszor…

4 hozzászólás
>!
Mió
Manda Scott: Tisztítótűz

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok

Gyönyörű mondatok: „A lány ereiben dalol a háború.” 353. o.
„Percek telnek el, és talán órákká nőnék ki magukat …” 346. o.
„… kézzel írt kódexek (…) melyekbe több ezer órányi, gyertyafényben végzett munka sűrűsödik.” Íróik szavai „… lecsusszannak a pergamenről, megbújnak a sarkokban, és lassan porrá lesznek.” (409. o.)
Az utolsó fejezetek bevezetése ez a – 267. oldalon még oktalan-céltalan – megállapítás: "… az utolsó két támadás célpontja a rendőr százados volt… Nem közvetlenül őt érintik, de egyre közelebb vannak hozzá.

>!
Nadin
Manda Scott: Tisztítótűz

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok

Gondolkodtam pár napot, mit is írjak erről a könyvről…
Ez egy nagyon jó történet… lenne, mondjuk 2 kötetben, vagy esetleg úgy, hogy a könyv első fele a múltban játszódik, a másik pedig a jelenben történt tűzesetek utáni nyomozásról szól. Azonban hiába volt mindkét történetszál érdekes, engem borzasztóan zavart, hogy egy, ritkábban két fejezetenként pár száz éveket ugrál oda-vissza az időben. Egyikbe sem tudtam igazán beleélni magam, mert vége lett a fejezetnek, és visszaugrottunk Jeanne d'Arc korába, de mire felvettem a fonalat, akkorra újabb fejezet következett, és ismét a jelenben jártunk. Emiatt sokszor pihentettem a könyvet napokig, és így két hónapig húzódott az olvasás is.
Nem mondom, hogy kifejezetten otthon vagyok Jeanne d'Arc történetében, de azért elgondolkodtam ezen a sztorin is. Annyira jól volt megírva, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy talán igaz is lehet.
A tűzesetek utáni nyomozás pedig kifejezetten izgalmas volt, a politikai vonatkozása pedig nagyon, nagyon aktuális.
Mivel eléggé széthúztam a könyv elolvasását, nem igazán tudok arról nyilatkozni, hogy leginkább kedvelt, vagy utált karakter. Egyikük sem hagyott bennem mély nyomot. És bármennyire is éreztem tetszetősnek a sztorit, akkor sem tudok 3,5 csillagnál többet adni.

>!
K_Heni
Manda Scott: Tisztítótűz

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok

Érdekes volt olvasni a két szálon futó történetet.
Főleg a 15. században játszódó részek ragadtak meg, olyannyira, hogy kedvem támadt további, Jeanne D’Arc-kal foglalkozó könyvekhez.
Eleinte még a modern kori szál is lebilincselt, kik és miért gyújtogattak, hogyan alakul a százados magánélete. De azután a középkor átveszi az uralmat, s csak arra vártam, hogy kiderüljön, mi a titok a Szűz történetében.
S a mai világ eseményeit a könyv végén összecsapottnak éreztem. Emiatt a gyors és szerintem kevésbé kidolgozott rész miatt nem tudok rá öt csillagot adni.


Népszerű idézetek

>!
shadowhunter1975 P

– Amikor Brüsszelben éltünk, volt egy angoltanárom, aki úgy gondolta, hogy a Galaxis útikalauz stopposoknak sokkal jobb taneszköz, mint Shakespeare vagy Dickens.
– Most irigykedem. Nekünk Sherlock Holmes volt a kötelező. Az azért nem ugyanaz.
– De végül csak a rendőrségnél kötöttél ki, nem?
– Azt hiszem, ez inkább az apámnak volt köszönhető. Alkut kötöttünk, hogy ne kerüljek dutyiba.
– Akarom tudni a részleteket?
– Nem hinném.

301. oldal, Harminchatodik fejezet - Orléans, 2014. február 26. szerda 17:38 (Agave, 2015)

Manda Scott: Tisztítótűz A Jeanne d'Arc-titok


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: The Cuckoo's Calling
Sophie Hannah: Bántó távolság
Sophie Hannah: Az idegen ház
Agatha Christie: A kristálytükör meghasadt
Peter James: Kegyetlen tréfa
Tony Parsons: A gyiloktáska
Charles Dickens: Detektívtörténetek
Tony Parsons: The Murder Bag
Charles Dickens: Hunted Down
Agatha Christie: Murder on the Orient Express (Penguin Readers)