Merj ​vezetni! 95% 59 csillagozás

Amikor először hallottam erről a könyvről és elolvastam a fülszöveget, kicsit féltem, hogy csak és kizárólag a vezetésről fog szólni, de meglepetésemre – és legnagyobb örömömre – egy rendkívül bensőséges és őszinte képet kapunk Manal egész életéről.

Manal Al-Sharif nemcsak az elnyomott szaúd-arábiai nők hőse, de minden intelligens, józan ítélőképességű, jogaiban megkülönböztetést elszenvedő nőé, akik nem szélsőséges eszközökkel, hanem a jog és a jó ízlés határai által kijelölt eszközökkel akarnak fejlődést elérni – mindezt úgy, hogy ezáltal nem mások jogait akarják csorbítani, nem önző érdekek vezérlik őket, egyszerűen csak részesülni akarnak mindabból, ami jár nekik.

Nemcsak a muszlim világban, hanem itt, a fejlett (?) nyugaton is van miért harcolnunk nekünk, nőknek spoiler és példát vehetünk erről a fiatal hölgyről, akinek ezt a harcot számunkra elképzelhetetlenül mélyről kellett kezdenie: a muszlim országok azon sajátosságát, miszerint minden korlátozó szabály a nők érdekében születik, át kellett törnie és megküzdenie azért, hogy tanulhasson, dolgozhasson, lakhasson egyáltalán valahol. A #Women2Drive mozgalom sem azért indult, mert Manal a plázákat akarta járni autóval, hanem azért, mert családtagok halhattak bele abba, hogy amikor nem volt férfi a háznál, a nő nem szállíthatta kórházba a szeretteit… csak azért, mert nő és ezért nem vezethet. Természetesen mindezt nem jogszabály mondta ki, hanem a Korán félreértelmezéséből születő vallási szokásjog.

Szóval itt van ez a nő, aki fiatalkorában maga is az iszlám fundamentalizmus elvakult híve volt, azonban az oktatás, a továbbtanulás révén elsajátította azt a képességet, hogy vallás és radikalizmus között különbséget kell tenni és egy olyan változáson ment keresztül, aminek a motorja csakis a tanulás, az önálló gondolkodásra való képesség lehet.

Roppant inspiráló olvasmány egy bátor és okos nő tollából.

P.S.: amikor az iszlám ilyen mértékű torzulásáról olvasok, mindig eszembe jut egy kedves tunéziai barátom mondása, miszerint „A vallás tökéletes, mi, emberek vagyunk gyarlók.”

Korábban hallottam a könyvről a Lapozz a 99-re podcastben és legutóbb velem jött a könyvtárból. A könyv által bepillantást nyerhetünk a szaúdi nők mindennapjaiba. Sőt ennél többet is kapunk, mert Manal Al-Sharif a női egyenlőségért való küzdelmét ismerhetjük meg testközelből. Nekem Tara Westover történetére emlékeztetett, ami hasonlóan megrázó volt. Nincsenek szavak…

Az utóbbi években több (vélt vagy valós) okból kifolyólag kialakult bennem egy félelemérzet annak kapcsán, hogy a volán mögé üljek. Egyébként is viszonylag rövid időszak volt az életemben, amikor magabiztosan éreztem magam sofőrként, még kevesebb alkalom, amikor kifejezetten élvezetet nyújtott számomra a vezetés. (Mindenesetre reményt keltő, hogy valaha ilyen is volt.) Ehhez a témához kerestem valami „szakirodalmat”, így került a látóterembe ez a könyv.
Az evidens volt, hogy ez a könyv túl fog mutatni az én fent leírt dilemmámon, de a fülszöveget elolvasva úgy találtam, hogy több okból is érdekes olvasmány lehet számomra. Manal kiindulóhelyzete különösen nehéz, nem csak a vezetést illetően. Elképesztő és inspiráló, hogy honnan, milyen körülmények közül indult és hova volt képes eljutni, minden tekintetben. A könyv alapvetően az ő élettörténete, amelyből többek között kiderül, hogy milyen nagyobb jellemfejlődési pontokon, szakaszokon ment keresztül, és mi volt ezeknek a mögöttes oka. A könyv teljes tartalma gondolatébresztő és látókört szélesítő, azonban engem különösen meghatott, ahogy az utolsó oldalakon az anyukájával való kapcsolatáról ír, illetve ahogy a köszönetnyilvánításban a legtöbb családtagjáról fogalmaz mindazok tükrében, ami élete során történt.
Kíváncsi voltam, hogy a vezetésről arányaiban nézve mennyi szó esik majd a könyvben. Ahhoz bőven elég, hogy ezt illetően is érzékenyítő hatása legyen, és természetesen nagy jelentőséget kap a történetben. A kezdő motivációmból kiindulva ebben a témában különösen igyekeztem keresni a kapcsolódási pontokat olvasás közben. Ugyan én egy összehasonlíthatatlanul más kulturális közegben nevelkedtem és élek, de elgondolkoztam azon, hogy az én vezetéssel kapcsolatban kialakult véleményem és félelmeim honnan is eredhetnek. Mindenképpen figyelemre méltónak tartom, hogy ha a környezetemben körülnézek, sok esetben tapasztalok az enyémhez hasonló félelmeket nőtársaim részéről, és hogy alapvetően a „férfiak ügyének” tartjuk a vezetést. Ha sokkal csekélyebb mértékben is, de a mi kultúránkban is előfordul, hogy a női sofőröket kevésbé tartjuk hozzáértőnek – mind a férfiak, de akár mi magunk nők is. A könyvet becsukva viszont már azon gondolkoztam el, hogy milyen szerencsések vagyunk, ha minden további nélkül megtehetjük, és minden jogunk megvan a vezetéshez.
Az a fajta – sok esetben vélt – kellemetlenség, amely belőlünk ered annak kapcsán, hogy vezetnünk kell, össze sem vethető azzal a helyzettel, hogy milyen az, amikor egy nőnek ezt nem szabad megtennie, és úgy kell érte megküzdenie. Hölgyeim, merjünk vezetni!

Iszonyat inspiráló könyv!
Manal egy fantasztikus nő egy borzasztó világban. Hihetetlen, hogy a szaudi nőknek miket kell átélni, milyen szabályokban kell élniük.
A könyv végére érve komolyan boldog vagyok, hogy nem ott élek és nem az iszlám a vallásom.
Mindig is érdekelt ez a világ, de elkeserítő mennyire semmibe veszik a nőket.

Manal Al-Sharif majdnem annyi éves,mint én. Mennyivel nehezebb élete, gyermekkora volt, mint nekem. Hihetetlen, hogy a szaudi nőknek mit kell kiállniuk, számunkra teljesen hétköznapi dolgokért. Elmenni boltba, orvoshoz, iskolába. Annyi szabályt betartani, illetve ilyen félelemben élni nagyon nehéz lehet. A tartalma nagyon erős a könyvnek, de mint író nekem egy kicsit egysíkú, de hisz nem is ez a foglalkozása Manalnak. Sok benne az ismétlés, némely rész nagyon részletes, némely nagyon elnagyolt. Mindenkinek el kellene olvasni, hogy tudjon arról, hogy mind a mai napig milyen elnyomásban élnek ezek az elfátyolozott nők.

Azért küzd, ami nekem természetes, mint a légzés. Felháborítóan döbbenetes!

Nagyszerű könyv és kár, hogy eddig csak ilyen kevés emberhez jutott el, sokkal méltóbb helyen kellene lennie. A cím láttán én is tartottam attól, hogy csak az autóvezetésre fog korlátozódni, de egyáltalán nem így lett. Annyira mélyen és részletesen vezetett be Szaúd-Arábiába és a szaúdi nők helyzetében, hogy végig az érzésem volt, mintha én is ott lennék és háttérből figyelném a történéseket. Manal-Al Sharif egy példaértékű nő, akink a történetét meg kell ismerni.

Ezt a könyvet olvasva igazán hálásak lehetünk mindenért, ami számunka oly' természetes! Bele se gondolunk, hogy amiről úgy gondoljuk, hogy itt és most nekünk „jár” az pár ezer km-rel arrébb még tabu, és lehet, hogy örökre az marad. Rendkívül inspiráló Manal története, és remélem másnak is erőt ad, hogy kitartson a kitűzött cél felé vezető úton.

Kár, hogy kevésbé ismert ez a könyv. Tökéletesen bemutatja a szaúdi nők helyzetét, és az értelmetlen, szélsőséges szabályok ellen lázadó Manal történetét. Igazán inspiráló.

Nem volt egyszerű olvasás. Sokszor voltam bosszús, de inkább dühös, ugyanakkor szerencsésnek is éreztem magam. Mindig olyan nehéz elhinni számomra hogy valakik számára ez közeg és bánásmód a természetes, ebben nőnek fel és elhiszik, hogy ez így van jól, ez a helyes. Sőt mi több, nincs más választásuk, mint így élni. Szerencsére vannak olyan nők mint Manal, aki kiáll nemcsak a saját, de minden szaúdi nő jogáért, kerüljön akármibe is. Irigylem az elszántságát, amivel harcol. Hálás vagyok, hogy olvashattam a történetét. Sok mindent újraértékeltem olvasás közben és büszkén vezetek nőként, mégha nekem nem is kell lekűzdenem annyi akadályt mint a szaúdi nőknek.