Boldogtalanság ​az Auróra-telepen 35 csillagozás

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában. (Németh Gábor)

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
József Attila Kör / PRAE.HU, Budapest, 2014
220 oldal · ISBN: 9789638847898 · Illusztrálta: Deák Panka

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 8

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

balagesh I>!
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Basszus-könyv.
Basszus, hogy ezek százszor lerágott témák. Basszus, hogy mégis friss tud lenni. Basszus, hogy ilyenekkel csak a Nők lapjában foglalkoznak. De basszus ezek bárhova beférnének. Basszus, hogy megintcsak a nőkről van szó, a fickók meg csak vázlatok. Basszus, mennyivel hihetőbbek ezek a nők a szokásosnál. Basszus, megint ezek a hétköznapi drámák! De basszus, itt azért senki nem veszi magát egészen komolyan. Basszus, ez egy jó fej író.

cseri>!
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Szerintem nagyon jól ír, és ha ezt olvastam volna tőle először, biztos követelném azt a bizonyos regényt, ami azóta megszületett, és mint regény, ugyan nem lett túl sikeres, de részleteiben nagyon tetszett. Talán a befejezésekkel van gond, több az ötlet, mint amit ki tudna dolgozni? Nem tudom, de szerettem olvasni. Én mindenképp követni fogom, szerintem bekerülhet a legjobbak közé.

ppeva P>!
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Nem tetszett. Jó indítás, sziporkák, jól körülhatározott alakok és szituációk, aztán fölös kanyarok után belehull az egész a befejezetlenségbe. Mintha egy szomszédasszony darálná a nyomorú életét a körzeti orvos várótermében, aztán kinyílik az ajtó, ő következik, felpattan, és te ott maradsz egy valamilyen történettel.
Ezekben a novellákban mindenki boldogtalan és szerencsétlen (jó, már a cím jelezte, mit reklamálok). A vidékről Pestre „felemelkedettek” azért, mert nem találták meg „itt fent” a megálmodott helyüket, de lenézik és gyűlölik azt a környezetet, amiből jöttek (tényleg, vajon miért gyűlöli ebben a kötetben mindenki – kamasz, fiatal felnőtt és felnőtt-felnőtt – olyan mélységesen az anyját-apját?!). A vidéken „ragadtak” pedig vagy lúzerek, de nem veszik észre, vagy lúzerek, és annak is érzik magukat.
Egyébként meg nem szeretem, mikor egy mű altesti funkciók (és itt nem a szexre gondolok) elemzésével próbál meghökkentő vagy érdekes lenni. Attól nem lesz egy alak lúzerebb, hogy megy a hasa, az még a boldogokkal is előfordulhat.

2 hozzászólás
Jenci_néni>!
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Évek óta próbáltam megszerezni ezt a könyvet. Azóta, amióta valahol olvastam belőle egy részletet.
Az egész pont olyan volt, mint az a részlet – nagyon izgalmas, kicsit groteszk, néha irtó vicces.

1 hozzászólás
MrBones>!
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Az első novellát ( A kamaszkor vége ) egy gyűjteményben olvastam, tetszett, így kezdtem bele ebbe a könyvbe. A többi novella nem tetszett. Az alapötletek, a jellemkezdemények jók, de a megvalósítás csalódást okozott.
Időegyeztetési probléma, szóismétlések ( hezitál, majd pár sorral lejjebb megint ugyanaz a szereplő hezitál ), faluban a városháza előtti tér, „ leszállnak a vonatról és összesereglenek fölöttük a felhők” mondat alanya. Nekem ez most csalódás lett.

odri>!
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Hónapok teltek el azóta, hogy olvastam, és azóta is vannak képek, amik bevillannak. Eszembe jut egy történet, és arra gondolok „ki is mesélte?”, aztán beugrik, hogy a Mán-Várhegyi.
Annyi minden történt olyan pontosan, és jól láthatóan, érthetően; beszippantottak a novellák. Eleinte. Mert egyszercsak azon kaptam magam, hogy elfáradtam a talán védjegynek szánt hirtelen befejezésektől. Ahogy itt előttem már mondta blackett: „a szerző ismeretlen okból ragaszkodik ahhoz, hogy minden egyes elbeszélés vége előtt fél oldallal behúzza a kéziféket”. Ettől válik igazán monotonná. Mintha a tét elveszne, hiszen az nem megoldás a „mi legyen a vége?” problémára, hogy egyszerűen kihagyja. Emiatt már kevésbé lelkesen olvastam, és nem is hagytam, hogy beszippantsanak. Kár.

TomSawyerhúgaOlvas>!
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Jól ír, mindent tud az emberekről, bár sokáig azt lehet hinni, hogy csak a nőket ismeri, de nem. A férfiakat legalább annyira. Ismer és kiismer mindenkit és mindent, az alattomos kis hétköznapi játszmákat is. De ez mind kevésbé szokatlan, mint amennyire meglepő a humora. Ritka a magyar prózában ez a fajta szikár, kopár humoros, ironikus hang. Most láttam a szerző forgatókönyvéből készült Egy nap című hibátlanul zseniális filmet a moziban (NÉZZÉTEK MEG!), na ott ugyanezeket az erényeit villogtatta.

maszi>!
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Szerintem fantasztikus. Eleinte nehezen rázódtam bele, de aztán hamar megtaláltuk a közös hangot. Volt egy pont, a Bűz című novellánál, amikor le kellett tennem, annyira megrázott. De szeretnék még ilyen köteteket olvasni Rékától!


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Újra és újra megdöbbent a felismeréstől, hogy ő egész életében azért félt a visszautasítástól, mert azt remélte, hogy ha eléggé fél, akkor elkerülheti.

28. oldal

Szelén>!

Mao elnökről hallottam, mondja a holdfényben csillogó Tibi, hogy irtózott az angol vécéktől, és kizárólag a puszta földre volt hajlandó szarni. Szerette személyesen elásni a végterméket, nehogy az imperialisták kezébe kerüljön.

92. oldal, Jövőre az Adriára megyünk

Kapcsolódó szócikkek: Mao Ce-tung
egyszerű_teremtés>!

Pedig bennem megvan a szándék a megbocsátásra. De ahhoz idő kell. És még akkor sem garantált.

107. oldal, Idegenek az éjszakában

blackett>!

A férjemhez fordulok, ma az az első mondatom, hogy álmomban az a focista, a Messi voltam, ő rám néz és mosolyog. Jól esik neki. Úgy érzi, ez olyan, mintha vele álmodtam volna valami szépet.

67. oldal, A csatárnő bal lába életveszélyes

Könyvszédelgő>!

Közhely, mégis rendre rádöbbenek, mekkora feladat éppen annak lenni, aki vagyok.

egyszerű_teremtés>!

Az egyetemi hallgatók ostobasága egyre jobban lehangolt, és rendre azon kaptam magam, hogy szeretném megszégyeníteni ezeket a nagyra nőtt óvodásokat. Egyáltalán nem voltak tudatában annak, hogy mennyire el vannak veszve.

37. oldal, Két puha pofon

encsy_eszter>!

– Én depressziós vagyok, ő bulimiás – mondta a nővérem.
– Klassz – válaszolta a fiú.

17. oldal

2 hozzászólás
egyszerű_teremtés>!

Hosszú évekig tartott, amíg Laci elérte, hogy csak az ünnepekre kelljen hazajárnia. Erre az anyja fogta magát, megöregedett, egészségügyi problémái támadtak, és most már haldoklik is.

107. oldal, Idegenek az éjszakában

Eszteranna_>!

Szép kislányok voltak, szőkék, arányos testalkatúak. Ki volt festve a körmük, az arcuk. Látszott, hogy semmi jó nem vár rájuk az életben.

15. oldal - Viszlát, kamaszkor!

Könyvszédelgő>!

– Nem tudok felkelni, nem tudok aludni – mondta Mária a telefonban –, rettenetesen szenvedek a meleg miatt. Testileg is nehéz, de lelkileg százszor nehezebb. Nem múlik az érzés, hogy egyedül vagyok, egyedül maradok, és hogy mindennek vége.

53. oldal, Mária nem bírja a meleget

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Gabriella: Üvegház
Darvasi László: Isten. Haza. Csal.
Lackfi János: Bejgliköztársaság
Békés Pál: Csikágó
Ruby Saw: Beleszeretni
Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol
Palotás Petra: Lélekszirmok
Megyeri Judit: Rózsakő – Kezdetek
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Krasznahorkai László: Megy a világ