Boldogtalanság ​az Auróra-telepen 82% 35 csillagozás

Basszus-könyv.
Basszus, hogy ezek százszor lerágott témák. Basszus, hogy mégis friss tud lenni. Basszus, hogy ilyenekkel csak a Nők lapjában foglalkoznak. De basszus ezek bárhova beférnének. Basszus, hogy megintcsak a nőkről van szó, a fickók meg csak vázlatok. Basszus, mennyivel hihetőbbek ezek a nők a szokásosnál. Basszus, megint ezek a hétköznapi drámák! De basszus, itt azért senki nem veszi magát egészen komolyan. Basszus, ez egy jó fej író.

Szerintem nagyon jól ír, és ha ezt olvastam volna tőle először, biztos követelném azt a bizonyos regényt, ami azóta megszületett, és mint regény, ugyan nem lett túl sikeres, de részleteiben nagyon tetszett. Talán a befejezésekkel van gond, több az ötlet, mint amit ki tudna dolgozni? Nem tudom, de szerettem olvasni. Én mindenképp követni fogom, szerintem bekerülhet a legjobbak közé.

Nem tetszett. Jó indítás, sziporkák, jól körülhatározott alakok és szituációk, aztán fölös kanyarok után belehull az egész a befejezetlenségbe. Mintha egy szomszédasszony darálná a nyomorú életét a körzeti orvos várótermében, aztán kinyílik az ajtó, ő következik, felpattan, és te ott maradsz egy valamilyen történettel.
Ezekben a novellákban mindenki boldogtalan és szerencsétlen (jó, már a cím jelezte, mit reklamálok). A vidékről Pestre „felemelkedettek” azért, mert nem találták meg „itt fent” a megálmodott helyüket, de lenézik és gyűlölik azt a környezetet, amiből jöttek (tényleg, vajon miért gyűlöli ebben a kötetben mindenki – kamasz, fiatal felnőtt és felnőtt-felnőtt – olyan mélységesen az anyját-apját?!). A vidéken „ragadtak” pedig vagy lúzerek, de nem veszik észre, vagy lúzerek, és annak is érzik magukat.
Egyébként meg nem szeretem, mikor egy mű altesti funkciók (és itt nem a szexre gondolok) elemzésével próbál meghökkentő vagy érdekes lenni. Attól nem lesz egy alak lúzerebb, hogy megy a hasa, az még a boldogokkal is előfordulhat.

Évek óta próbáltam megszerezni ezt a könyvet. Azóta, amióta valahol olvastam belőle egy részletet.
Az egész pont olyan volt, mint az a részlet – nagyon izgalmas, kicsit groteszk, néha irtó vicces.

Az első novellát ( A kamaszkor vége ) egy gyűjteményben olvastam, tetszett, így kezdtem bele ebbe a könyvbe. A többi novella nem tetszett. Az alapötletek, a jellemkezdemények jók, de a megvalósítás csalódást okozott.
Időegyeztetési probléma, szóismétlések ( hezitál, majd pár sorral lejjebb megint ugyanaz a szereplő hezitál ), faluban a városháza előtti tér, „ leszállnak a vonatról és összesereglenek fölöttük a felhők” mondat alanya. Nekem ez most csalódás lett.

Hónapok teltek el azóta, hogy olvastam, és azóta is vannak képek, amik bevillannak. Eszembe jut egy történet, és arra gondolok „ki is mesélte?”, aztán beugrik, hogy a Mán-Várhegyi.
Annyi minden történt olyan pontosan, és jól láthatóan, érthetően; beszippantottak a novellák. Eleinte. Mert egyszercsak azon kaptam magam, hogy elfáradtam a talán védjegynek szánt hirtelen befejezésektől. Ahogy itt előttem már mondta blackett: „a szerző ismeretlen okból ragaszkodik ahhoz, hogy minden egyes elbeszélés vége előtt fél oldallal behúzza a kéziféket”. Ettől válik igazán monotonná. Mintha a tét elveszne, hiszen az nem megoldás a „mi legyen a vége?” problémára, hogy egyszerűen kihagyja. Emiatt már kevésbé lelkesen olvastam, és nem is hagytam, hogy beszippantsanak. Kár.

Jól ír, mindent tud az emberekről, bár sokáig azt lehet hinni, hogy csak a nőket ismeri, de nem. A férfiakat legalább annyira. Ismer és kiismer mindenkit és mindent, az alattomos kis hétköznapi játszmákat is. De ez mind kevésbé szokatlan, mint amennyire meglepő a humora. Ritka a magyar prózában ez a fajta szikár, kopár humoros, ironikus hang. Most láttam a szerző forgatókönyvéből készült Egy nap című hibátlanul zseniális filmet a moziban (NÉZZÉTEK MEG!), na ott ugyanezeket az erényeit villogtatta.

Szerintem fantasztikus. Eleinte nehezen rázódtam bele, de aztán hamar megtaláltuk a közös hangot. Volt egy pont, a Bűz című novellánál, amikor le kellett tennem, annyira megrázott. De szeretnék még ilyen köteteket olvasni Rékától!