Rosszcsont ​mesék a házból 5 csillagozás

Malter György: Rosszcsont mesék a házból

A nagy sikerű Rosszcsont mesék újabb folytatása ezúttal egy bolondos házban, egy vidám család körében játszódik, ahol veszekedős képek, egy félős lámpa, a csúszós lépcső, az elkalandozó könyv, az aludni nem akaró párna vagy éppen a folyton vitatkozó kiscipők borítják fel a gyerekzsivajtól egyébként is hangos család életét.

>!
Ciceró, Budapest, 2017
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634320432 · Illusztrálta: Neuburger-Kohánszky Kinga

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
dtk8 P
Malter György: Rosszcsont mesék a házból

Ebben a házban minden tárgy életre kel. Ez elég izgalmas, és persze ettől a feje tetejére áll az egyébként is izgő-mozgó, négy gyerekes család élete.
A mesék a következő forgatókönyvet követik: megjelenik egy új tárgy, ami először úgy viselkedik, ahogy az elvárható lenne, de aztán csinál valami rosszcsontságot (a könyv végére utálom ezt a szót). A családi kupaktanács összeül, kérdőre vonják az érintettet. Mindig kiderül, hogy tulajdonképpen van valami probléma, amit a tárgy nem jól kommunikált (pl. unatkozott, félt). Átbeszélik a dolgot, és a tárgy megígéri, hogy többet ilyen nem fog előfordulni. A négy gyerek is szülőként viselkedik, olyanokat mondanak, hogy „Úgy bizony! Tisztelni kellene más munkáját!”
Szóval nagyon szájbarágós.
És az illusztrációk nagyon nem tetszettek. Olyan sok szép gyerekkönyv van, ez pedig mintha clipart-gyűjtemény lenne.

>!
dianna76 P
Malter György: Rosszcsont mesék a házból

Nem olvastam még a rosszcsont sorozat köteteit. Kicsit furcsa ötlet a tárgyak életre keltése, megszemélyesítése, a rosszasággal, mint tulajdonsággal való felruházása. Ennek ellenére a mesék aranyosak lettek. A történetek mögött van mondani való is, ill. az embergyerekek életében jelen lévő érzéseket, dolgokat – mint pl. a félelem, veszekedés, rendrakás, rosszat akarás – dolgozza fel. A fejezetek elején ismétlődő sorok, melyek bő fél oldalt kitettek, engem zavartak. A család tagjainak újbóli bemutatása azon viselkedésekkel, melyektől zajos a ház – habár különbözőképpen történt – unalmas volt. Bár, ha az ember naponként egyet olvas a mesékből, akkor talán nem zavaró. Folyamatában sok volt belőle.
A gyerekek nem feltétlenül veszik észre, de nekem feltűnt, hogy a képes mesében kétséges lehet, hogy akkor most a fotók, vagy a képkeretek a megszemélyesített, élő tárgyak? Az időrendiség (keletkezés) miatti veszekedés alapján a fotókat tekinthetjük azoknak, míg az összetörtség okozta fájdalom alapján a képkereteket. Mivel az összetört keret csak úgy kicserélésre került, egyértelmű, hogy a fotók az élők. Akkor viszont miért fájt a keret összetörése? Ez zavaró. Olyan, mintha nekem fizikailag fájna, ha elszakad a ruha rajtam. Egy másik apróságot, ami zavaró lehet, az illusztráció-szöveg nem egymásra hangoltságában találtam. Három ágú csillár szerepel a mesében, míg a képen (többször is) hat ággal ékeskedik a szóban forgó világító test. Amúgy az illusztrációk, habár nem túl sok volt belőlük, nem voltak rosszak. Sőt, összességében maga az egész könyv jónak mondható.

>!
Ciceró, Budapest, 2017
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634320432 · Illusztrálta: Neuburger-Kohánszky Kinga
>!
Honey_Fly P
Malter György: Rosszcsont mesék a házból

Meglehetősen direkt módon okítja gyermekeinket a rendes viselkedésre az éjszaka nyüzsgő párna, a huncutságból bepárásodó szemüveg és a többi rosszcsont tárgy. Az első történetnél engem nagyon zavart a didaktikusság és a megszemélyesített tárgyak sem tartoznak a kedvenceim közé. A többi mesénél is inkább csak elfogadtam, megszoktam ezeket a dolgokat. Kedves és jóindulatú könyv de nekem nem jött be. Négyéves hallgatóságomnak azonban tetszett.

>!
Negygyerekanyja P
Malter György: Rosszcsont mesék a házból

Sokat töprengtem, mit is írjak erről a könyvról, és hogy hány csillagot adjak neki.

Első könyvünk az írótól a Rosszcsont mesék volt, mely osztatlan sikert aratott itthon. Majdnem ugyanennyire tetszett az Állatkerti kalamajkák c. könyv is. Mindebből egyértelműen következett, hogy mikor megjelent, megvettem a két könyv második részeit is. Ezekkel már úgy voltunk, mint a sikeres filmek második részeivel: jó, jó, de az első volt az igazi.

Örültem, mikor megtudtam, hogy készül a harmadik rosszcsont könyv is. Ez az író kislányának kérésére készült, aki szóvá tette, hogy a fiútestvéreinek az édesapa írt könyvet, de neki nem. :-) Így a harmadik rész szereplői nem járművek, mint az első két részben, hanem „lányosabb” dolgok: játékok, szemüveg, és egyéb, a házban megtalálható tárgyak.
A történetek tetszettek. Ha arra gondolok, hogy ezeket először egy apuka mesélte esténként a gyermekeinek, megértem, hogy mindegyiknek az elején amolyan felvezető rész található. Ez tökéletes arra, hogy az ágyban figyelő gyerkőcöket az elmúlt nap sokféle történései után ráhangolja a következő mesére. Olyan modern „Egyszer volt, hol nem volt…” Csak míg ez egy mondat, a könyv bevezető szakasza teljes egy oldal. Az első pár mesénél még felolvastam, de utána egyszerűen kihagytam. Pedig jók, csak nem a mi családunkról szólnak, és így inkább unalmasak, mint érdekesek. (Elnézést, hogy ezt írom.)

De a történetek nagyon aranyosak. Igaz, engem is bántott a csilláros mesénél a mese és a rajz különbözősége, és én sem értettem a kereses résznél azt, hogy kiről is szólt a történet (én úgy értettem, hogy a keretekről, így aztán meg is döbbentem, hogy a piros keretet egyszerűen lecserélték egy másik piros keretre), de a gyerekeim nem rekalmáltak, és végülis ők a célközönség.

Van még egy dolog, amin én változtattam volna. Az első rosszcsont könyv történetei világosan érthetőek: adott egy rosszcsont szereplő, aki bajt okoz vagy bajba kerül, majd belátja a hibáját és változtat rajta. Szép, íves mesemenet.
A második rész történetei is ezt a fonalat viszik tovább, de ott már egy kicsit bő lére lett eresztve a mondanivaló.
A harmadik résznél ugyanúgy hosszúak a mesék, de itt nekem még más is hiányzik: nem találom azt a megnyugvást adó szerkezetet, hogy leírás – kicsúcsosodás – megoldás. Ezek a történetek valahogy laposkásabbra sikerültek. Néha már túl is voltunk a problémán, mire ráeszméltem, hogy ez volt a mese lényege.
Még egy picit kellett volna csiszolni a történeteket, és akkor erre is 5 csillagot adtam volna, mint az első részre.


Hasonló könyvek címkék alapján

Zelk Zoltán: A három nyúl
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
József Attila: Altató
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
Marék Veronika: Kippkopp a fűben
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?