Almák 4 csillagozás

Nem lesz már belőlem Che Guevara, már nem. Az embernek fiatalabbnak és erősebbnek kell lennie, hogy Che lehessen belőle.
Na de bármikor lehetsz olyan, mint Castro.

226. oldal Milen Ruszkov: Amerikai költők

Igen, nagyanyám magyar volt! Biztos, hogy már nem annyira, mint gyermekkorában és ifjúsága idején. A magyarsága kifakult Bulgáriában, a bolgárok között leélt hosszú élete során. De érezhető volt. volt valami furcsa különbség közte és a többi nagymama között. Először is – fiatalabbnak látszott. És valahogy nem bolgár módon fiatalnak. Mintha a keze könnyebben találta volna meg azt, amit keresett. Biztosabban fogta meg. És nem tett benne kárt. Amikor pedig elengedte, már nem volt ugyanaz. Szerettem a tárgyakat nézni, amelyeket megérintett. Az volt az érzésem, hogy valami magyar sugárzik belőlük. Így magyar párnán aludtam, magyar bögréből ittam reggel a tejet. Amikor letett az öléből, majdnem magyarnak éreztem magam. De a nyomában mindig ott volt nagyapám. Különlegesen keményfejű bolgár ember, aki eltörölte a dolgok varázsát, és visszahelyezte őket a józan hétköznapokba. Beleértve engem is – kurta parancsokkal, kemény gesztusokkal, útmutató hallgatással.

133. oldal, Petar Csuhov: Gabrovszki Fivérek

A pénz különös gyom – fűzte tovább bizalmaskodón Mavrodi. Kihúzott egy jó állapotú köteget, és meghajlította a nő szeme láttára. – Figyeld meg milyen rugalmas és szálas, amíg él… Belőlünk táplálkozik! Falánk ragadozó, mint minden gaz, kiszívja a belső energiánkat és megfojt mindent a környezetében… Nem tudom, hogy került a földre, ki hurcolta be. Ki találta ki?.. Az a fő, hogy itt van. Már pár ezer éve túlél mindent, egész korokat, mutálódik és szaporodik az emberi ostobaságnak köszönhetően. Hamarosan teljesen megfoghatatlanná válik: nem tudod megérinteni, összegyűrni elégetni… Ott köröz majd körülöttünk elektronikus impulzusok formájában, és az egész Földet belecsavarja a hálójába. Nincs sok időnk. A pénz változik. Egyre elvontabb lesz, és észrevétlenül gondolataink funkciójáva válik. Végül mindannyian két lábon járó pénztárgépekre fogunk hasonlítani. Lelketlen bábok leszünk, akik örök sötétségre ítéltettek.

210. oldal Alek Popov: Mindenszentek Bankja

Nagyapám két-három évente egyszer elvert – hallgatagon, általában komolyabb indok nélkül, talán úgy érezte ilyenkor, hogy kimerült a tőle való feltétlen félelmem tőkéje.

134. oldal, Petar Csuhov: Gabrovszki Fivérek

A nagyanyám magyarsága olyan most bennem, mint egy kosár játék a padláson. A sírját benőtte a gaz. Nem szeretek oda járni. Talán azért, mert nagyapám is ott fekszik. Vagy azért, mert a halállal végképp eltűnt a különbség közte és a többi nagymamák között. Ellenben öregapám mitikus figurává nőtt, és uralkodik gyermekkori emlékeimben. Mellette minden más nagyapa liliputi – nevetséges, komolytalan, jelentéktelen. Tavaly télig hordtam a télikabátját. Nehéz volt, akadályozta a mozgást, és fura, hogy miért, de nem adta a várt meleget. Ilyen az utolsó emlékem is arról, amikor utoljára volt rajtam: dermedten állok a behavazott sír mellett, az ég alacsonyra ereszkedik, a hó megül a kővé vált kabátszöveten, és egyre jobban hasonlítok egy síremlékre.

134. oldal, Petar Csuhov: Gabrovszki Fivérek

A festő mindig csak az éppen soros ivászat kezdetén mutatott önmegtartóztatást. Az orvosai eltiltották a röviditaloktól és a bortól, a sörre viszont egyáltalán rá se kérdezett, hogy azért maradjon valami mégiscsak tisztázatlanul. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy két orvosa egyúttal a barátja is volt, és tiltásaik révén egész nyáron át nem hagytak fel a festő bosszantásával, jóllehet az ő házában laktak és nem fizettek lakbért. Majd ha már mindenki elkotródott Szófiába! – erre várt csak, hogy aztán elkezdhessen nyugodtan festeni. Mindazonáltal erre az utóbbi holt szezonok során igen ritkán került sor, mivel a tengert emberek nélkül már rég megfestette Ajvazovszkij, a részegekkel társított nyári tenger viszont nem érdekli a művészetért rajongókat. Maga a művészet valójában holt szezon volt azoknak a lelkében, akik képesek voltak megérteni.

Bojan Biolcsev: Lenullázott egyenleg / 8. old.

Azok közé a rendőrök közé tartozott, akiket sosem látni egyenruha nélkül, a bátyámmal pedig titokban fogadtunk, hogy biztos egyenpizsamája is van, amin rajta van a váll-lapja és tartozik hozzá egy apró belső zseb is: ebben tartja éjszaka a pisztolyát. A bátyám váltig állította, hogy bizonyára tányérsapkájában alszik, hiszen ha éjszakai álmában megjelenne neki egy főhadnagy (és ki más is szerepelhetne egy őrmester álmában), hivatali kötelessége szalutálni neki, szalutálni pedig a tányérsapka nélkül eléggé béna dolog, ezt még én is tudtam.

246. oldal, Georgi Goszpodinov: A történelem fehér gatyája

Nyolcvankilenc után visszavonhatatlanul nemzeti összetevőire hullott szét az a bájos balkáni-szláv család, amely nyaranta a Fekete-tenger partján üdült, mondjuk a következő idilli konfigurációban: az apa bolgár, az anya cseh, a gyerekek pedig magyarok.

250. oldal, Georgi Goszpodinov: Egy másik történet

A szomszédos komputernél két kölyök meztelen nőket nézegetett, pontosabban Jenna Jameson fényképeit. Micsoda nő! Semmi köze sincs ahhoz a bizonyos Frederik Jamesonhöz, a posztmodern művészetek teoretikusához. Jenna körülbelül hatvankilencszer gazdagabb és híresebb nála, ami egyike a kisszámú értelmes és rendben lévő dolgoknak ezen a különben feje tetejére fordult világban. Az emberek cicikre vágynak és nem teoretikusokra.

228. oldal Milen Ruszkov: Amerikai költők

Nagyanyám magyar volt.

133. oldal, Petar Csuhov: Gabrovszki Fivérek, első mondat