„Az 1947-ben kiadott Vulkán alatt Mexikóban játszódik, 1938-ban, Halottak napján. Főhőse: „elveszett ember”, akinek sorsában mintegy megkötődik, anyagszerű, kézzelfogható konkrétummá válik a világra nehezedő lidércnyomás. Önéletrajzi regény… társadalmi tényregény… költői regény. Főmotívumai: az ital és a menekülés az ital elől, az italbafulladt élet miatt érzett lelkifurdalás, a Konzul és Hugh, a reménytelennek látszó, de jó ügyért életet áldozni kész politikai idealizmus, a szkepszisből, csömörből fakadó menekülés a világ elől. S ez utóbbi kimondatlan magyarázata: a kor baloldali értelmiségét ért két nagy csapás, mely Lowry életérzését meghatározza, s a könyvet a korban lecövekeli: a Spanyol Köztársaság veresége és München. A két nagy árulás. A történelmi Halottak napja, a kor fasizmust párázó feneketlen szakadéka.”
Vulkán alatt 26 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1947
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion
Enciklopédia 6
Kedvencelte 7
Most olvassa 7
Várólistára tette 58
Kívánságlistára tette 34
Kiemelt értékelések
Megbicsaklott életek, kiábrándult egzisztenciák. Egy mexikói kisváros alkoholtengerében elmerülve az egykori konzul, helyét sosem lelő öccse, az egykori filmsztár feleség, kiről túlzás lenne a hűség szobrát mintázni. Kiegészítésként egy szintén nem amatőr piás gyerekkori barát, s pillanatokra feltűnve egy mexikói orvos, aki már merő patriotizmusból sem hajlandó kevesebbet inni, mint angol barátai. Ital tehát legalább annyi folyik ezeken az oldalakon, mint Jerofejev, vagy Bukowski hírhedten nem szűkmarkúan mért alkoholos vízióiban. Lowry nem elégszik meg az alkoholizmusnak, mint betegségnek szuggesztív dokumentálásával. Kétségbeesve keresi az összhangot az egyéni lelkiismeret és a társadalmi elvárások között, amivel talán le lehetne állítani ezt az önpusztító folyamatot. De egy idő után már nemcsak az ital folyik szét, hanem a valóság, s az egyre valószínűtlenebb lehetőségek is. A tragédia legfeljebb elodázható, de semmiképpen sem elkerülhető. Olykor el sem odázható. S az alkoholista éppoly lelkesülten bámulja saját pusztulását, mint ahogyan egyes vakmerőek az őket elpusztító lávafolyamot egy vulkánkitörés csodájába belefeledkezve.
Utólag elolvastam a fordító – Göncz Árpád – utószavát is. Olyan szempontokat is említett, melyek nekem eszembe sem jutottak volna. Nem változtatta meg a véleményemet, de feltétlenül figyelmébe ajánlom azoknak, akik rászánják magukat erre a nem mindennapi regényre.
Már elég kevés olvasatlan könyvem van, de a mágikus gardróbszobában még mindig lapul néhány ki-tudja-honnan-van fajtájú könyv. Ez pl. már elég régóta van nekem ki-tudja-honnan, és emlékszem, hogy amikor legutóbb költöztem, ezt is majdnem kitettem, de végül aztán nem. És végül még el is olvastam, tényleg nem semmi.
Én ehhez a könyvhöz kicsi vagyok. Legalábbis sok rétegéhez az vagyok, pl. én nem tudok elmélkedni politikai idealizmusról meg a spanyol polgárháborúról meg ilyenekről, úgyhogy ezt hagyjuk is.
Az emberi részét viszont egész jól értem, és az valami rettentő nyomasztó.
Egy alkoholgőzös nap története, kezdve az előző alkoholgőzös éjszaka utáni hazatéréstől, át az összes fokozaton: soha többet nem iszok; ma csak sört iszok; a tequila még oké, az a lényeg, hogy a mezcalig ne jussak el ma; csak egy kis kupica mezcalt, na; stb.
A bukott angol Konzul alkoholos napjának története azonban nemcsak egy akármilyen nap: benne van az előző 500 vagy 5000 ugyanilyen nap története is, benne van a megváltás gondolata vagy lehetősége is, és benne van a biztos tudat is, hogy 5000 ilyen nap után itt már nem segíthet senki és semmi.
Hát hogyan is segíthetne? Vannak ezek a leszokós mantrák, hogy: egy lépés egyszerre, egy nap egyszerre – de a Konzul esetében itt már nem napokról van szó, és nem is órákról, az ő küzdelme arra irányul, hogy a következő öt percben ne nyúljon az italához (néha egyébként sikerül akár tíz percig is várnia; utána iszik két pohárral, hogy megünnepelje az önuralmát) – szóval akkor naponta úgy kb. 200-szor kell próbára tennie magát – ki ne fáradna ebbe bele? És ki ne gondolná, hogy napi 200 próbát úgyis reménytelen kiállnia?
Ez az egyetlen nap rémségesen hosszú. Azért is az, mert van benne egy csomó részeg vagy félrészeg visszaemlékezés és fájdalmasan naiv álmodozás is (emlékszik a Konzul, emlékszik az öccse, Hugh, és emlékszik a felesége, Yvonne, aki épp visszatért), és mindez kitágítja az időt, és végül az egy napban benne van a szereplők egész múltja (a Konzul zavaros bűntudatának eredete, Hugh „Csodagyerek Vagyok” Firmin összes csellengése és önáltatása és céltalan idealizmusa, Yvonne tragikus fiatalkora) és az is, ahogy a jövőjüket elképzelik. spoiler
És persze baljós ez a nap, baljós minden – miért, vajon lehet számítani bármi jóra egy (két) vulkán alatt?
Hát nem. És ne mondjátok, hogy ez spoiler.
A regény olvasása közben alkohol fogyasztása nem ajánlott. Mondjuk valószínűleg úgyse lesz közben inni kedve senkinek.
Népszerű idézetek
– Az egyetlen kiutat választom, pontosvessző – […] – Isten veled, pont. Új bekezdés, új fejezet, új világ…
68. oldal
Minden műnek megvan a kulcsa.
S utószót írni felhívás. Felhívás az olvasóhoz: keressük együtt a kulcsot. De megtalálni az olvasónak kell; az utószó írója legfeljebb segíthet neki, felhívhatja a figyelmét, hol keresse. S talán nem is csak egy kulcsot; ritka az olyan mű, amelyet egy kulcs nyit, jó könyv, remekmű nem is akad olyan.
445. oldal - Utószó, Írta: Göncz Árpád
Aztán ez a féllábú koldus lehajolt, s egy pénzdarabot ejtett a lábatlan koldus kinyújtott tenyerébe.
402. oldal
Valakit felelősségre kellett vonni, így a Konzul nem kapta meg a kitüntetést, míg előbb hadbíróság elé nem állították. De fölmentették. M. Laruelle nem látta tisztán, miért csak őt állították hadbíróság elé, mást miért nem. De könnyű volt elképzelni, hogy a Konzul, mint afféle mimózalelkűbb és önkéntes száműzetésben élő pszeudo-Lord Jim, a kitüntetés ellenére is komoran emészti magát elvesztett becsülete, sötét titka miatt, azon tépelődve, hogy e szégyenbélyeg már világéletében rajtamarad.
→ |
---|
Megkérhetném talán, ha legközelebb az őserdejét inspiciálja, szíveskedjék a kerítés maga felőli oldalán rókázni?
„Te olyan szakadék szélén jársz, ahova én nem követhetlek. Én viszont olyan sötétségre ébredek, amelyben örökké csak magamat kell követnem, és gyűlölöm az ént, amely örökké a nyomomban van, és viaskodik velem. Ha kiemelkedhetnénk a nyomorúságunkból, megint kereshetnénk egymást, megint megtalálhatnánk egymás ajkának és szemének vigaszát. Ki állhatna közénk? Ki akadályozhatná meg?”
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
- David Foster Wallace: Végtelen tréfa
- Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
- Krasznahorkai László: Megy a világ
- Mathias Énard: Zóna
Hasonló könyvek címkék alapján
- George Orwell: Állatfarm 94% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság 93% ·
Összehasonlítás - William Somerset Maugham: Örök szolgaság 92% ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: Köszönöm, Jeeves! 93% ·
Összehasonlítás - A. S. Byatt: Mindenem 91% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Walter Tevis: A vezércsel 90% ·
Összehasonlítás - Irvine Welsh: Trainspotting 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A ragyogás 89% ·
Összehasonlítás - George Orwell: Állati gazdaság ·
Összehasonlítás