Vulkán ​alatt 26 csillagozás

Malcolm Lowry: Vulkán alatt Malcolm Lowry: Vulkán alatt

„Az 1947-ben kiadott Vulkán alatt Mexikóban játszódik, 1938-ban, Halottak napján. Főhőse: „elveszett ember”, akinek sorsában mintegy megkötődik, anyagszerű, kézzelfogható konkrétummá válik a világra nehezedő lidércnyomás. Önéletrajzi regény… társadalmi tényregény… költői regény. Főmotívumai: az ital és a menekülés az ital elől, az italbafulladt élet miatt érzett lelkifurdalás, a Konzul és Hugh, a reménytelennek látszó, de jó ügyért életet áldozni kész politikai idealizmus, a szkepszisből, csömörből fakadó menekülés a világ elől. S ez utóbbi kimondatlan magyarázata: a kor baloldali értelmiségét ért két nagy csapás, mely Lowry életérzését meghatározza, s a könyvet a korban lecövekeli: a Spanyol Köztársaság veresége és München. A két nagy árulás. A történelmi Halottak napja, a kor fasizmust párázó feneketlen szakadéka.”

Eredeti megjelenés éve: 1947

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion

>!
Kriterion, Bukarest, 1980
380 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630721333 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, Debrecen, 1973
442 oldal · Fordította: Göncz Árpád

Enciklopédia 6


Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Malcolm Lowry: Vulkán alatt

Megbicsaklott életek, kiábrándult egzisztenciák. Egy mexikói kisváros alkoholtengerében elmerülve az egykori konzul, helyét sosem lelő öccse, az egykori filmsztár feleség, kiről túlzás lenne a hűség szobrát mintázni. Kiegészítésként egy szintén nem amatőr piás gyerekkori barát, s pillanatokra feltűnve egy mexikói orvos, aki már merő patriotizmusból sem hajlandó kevesebbet inni, mint angol barátai. Ital tehát legalább annyi folyik ezeken az oldalakon, mint Jerofejev, vagy Bukowski hírhedten nem szűkmarkúan mért alkoholos vízióiban. Lowry nem elégszik meg az alkoholizmusnak, mint betegségnek szuggesztív dokumentálásával. Kétségbeesve keresi az összhangot az egyéni lelkiismeret és a társadalmi elvárások között, amivel talán le lehetne állítani ezt az önpusztító folyamatot. De egy idő után már nemcsak az ital folyik szét, hanem a valóság, s az egyre valószínűtlenebb lehetőségek is. A tragédia legfeljebb elodázható, de semmiképpen sem elkerülhető. Olykor el sem odázható. S az alkoholista éppoly lelkesülten bámulja saját pusztulását, mint ahogyan egyes vakmerőek az őket elpusztító lávafolyamot egy vulkánkitörés csodájába belefeledkezve.
Utólag elolvastam a fordító – Göncz Árpád – utószavát is. Olyan szempontokat is említett, melyek nekem eszembe sem jutottak volna. Nem változtatta meg a véleményemet, de feltétlenül figyelmébe ajánlom azoknak, akik rászánják magukat erre a nem mindennapi regényre.

entropic P>!
Malcolm Lowry: Vulkán alatt

Már elég kevés olvasatlan könyvem van, de a mágikus gardróbszobában még mindig lapul néhány ki-tudja-honnan-van fajtájú könyv. Ez pl. már elég régóta van nekem ki-tudja-honnan, és emlékszem, hogy amikor legutóbb költöztem, ezt is majdnem kitettem, de végül aztán nem. És végül még el is olvastam, tényleg nem semmi.

Én ehhez a könyvhöz kicsi vagyok. Legalábbis sok rétegéhez az vagyok, pl. én nem tudok elmélkedni politikai idealizmusról meg a spanyol polgárháborúról meg ilyenekről, úgyhogy ezt hagyjuk is.
Az emberi részét viszont egész jól értem, és az valami rettentő nyomasztó.
Egy alkoholgőzös nap története, kezdve az előző alkoholgőzös éjszaka utáni hazatéréstől, át az összes fokozaton: soha többet nem iszok; ma csak sört iszok; a tequila még oké, az a lényeg, hogy a mezcalig ne jussak el ma; csak egy kis kupica mezcalt, na; stb.
A bukott angol Konzul alkoholos napjának története azonban nemcsak egy akármilyen nap: benne van az előző 500 vagy 5000 ugyanilyen nap története is, benne van a megváltás gondolata vagy lehetősége is, és benne van a biztos tudat is, hogy 5000 ilyen nap után itt már nem segíthet senki és semmi.

Hát hogyan is segíthetne? Vannak ezek a leszokós mantrák, hogy: egy lépés egyszerre, egy nap egyszerre – de a Konzul esetében itt már nem napokról van szó, és nem is órákról, az ő küzdelme arra irányul, hogy a következő öt percben ne nyúljon az italához (néha egyébként sikerül akár tíz percig is várnia; utána iszik két pohárral, hogy megünnepelje az önuralmát) – szóval akkor naponta úgy kb. 200-szor kell próbára tennie magát – ki ne fáradna ebbe bele? És ki ne gondolná, hogy napi 200 próbát úgyis reménytelen kiállnia?

Ez az egyetlen nap rémségesen hosszú. Azért is az, mert van benne egy csomó részeg vagy félrészeg visszaemlékezés és fájdalmasan naiv álmodozás is (emlékszik a Konzul, emlékszik az öccse, Hugh, és emlékszik a felesége, Yvonne, aki épp visszatért), és mindez kitágítja az időt, és végül az egy napban benne van a szereplők egész múltja (a Konzul zavaros bűntudatának eredete, Hugh „Csodagyerek Vagyok” Firmin összes csellengése és önáltatása és céltalan idealizmusa, Yvonne tragikus fiatalkora) és az is, ahogy a jövőjüket elképzelik. spoiler

És persze baljós ez a nap, baljós minden – miért, vajon lehet számítani bármi jóra egy (két) vulkán alatt?
Hát nem. És ne mondjátok, hogy ez spoiler.

A regény olvasása közben alkohol fogyasztása nem ajánlott. Mondjuk valószínűleg úgyse lesz közben inni kedve senkinek.

2 hozzászólás
posztmagyar>!
Malcolm Lowry: Vulkán alatt

Ez a könyv a megtestesült másnap. Soha többet nem iszok.


Népszerű idézetek

Annette87>!

– Az egyetlen kiutat választom, pontosvessző – […] – Isten veled, pont. Új bekezdés, új fejezet, új világ…

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pontosvessző
kremlin23>!

Jóisten, ha a mi civilizációnk két napra kijózanodna, harmadnapra szörnyethalna a bűntudattól…

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat
daniagi>!

Az embernek azért adatott lelkiismeret, hogy csak addig bánkódjék a múlton, ameddig ezzel a jövőn változtatni képes.

sophie P>!

Minden műnek megvan a kulcsa.
S utószót írni felhívás. Felhívás az olvasóhoz: keressük együtt a kulcsot. De megtalálni az olvasónak kell; az utószó írója legfeljebb segíthet neki, felhívhatja a figyelmét, hol keresse. S talán nem is csak egy kulcsot; ritka az olyan mű, amelyet egy kulcs nyit, jó könyv, remekmű nem is akad olyan.

445. oldal - Utószó, Írta: Göncz Árpád

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · olvasó
Ódor_Endre>!

Aztán ez a féllábú koldus lehajolt, s egy pénzdarabot ejtett a lábatlan koldus kinyújtott tenyerébe.

402. oldal

SteelCurtain>!

Valakit felelősségre kellett vonni, így a Konzul nem kapta meg a kitüntetést, míg előbb hadbíróság elé nem állították. De fölmentették. M. Laruelle nem látta tisztán, miért csak őt állították hadbíróság elé, mást miért nem. De könnyű volt elképzelni, hogy a Konzul, mint afféle mimózalelkűbb és önkéntes száműzetésben élő pszeudo-Lord Jim, a kitüntetés ellenére is komoran emészti magát elvesztett becsülete, sötét titka miatt, azon tépelődve, hogy e szégyenbélyeg már világéletében rajtamarad.

Meara P>!

…tiszta fejjel, könnyű léptekkel ment ki, olyan állapotban, ahogy Baudelaire angyalai ébredni szoktak, talán mert vonatokkal vágyott találkozni…

285. oldal

SteelCurtain>!

Megkérhetném talán, ha legközelebb az őserdejét inspiciálja, szíveskedjék a kerítés maga felőli oldalán rókázni?

SteelCurtain>!

Az ő óráján hét perccel múlt kettő. S színjózan volt megint. Micsoda szörnyű érzés.

SteelCurtain>!

„Te olyan szakadék szélén jársz, ahova én nem követhetlek. Én viszont olyan sötétségre ébredek, amelyben örökké csak magamat kell követnem, és gyűlölöm az ént, amely örökké a nyomomban van, és viaskodik velem. Ha kiemelkedhetnénk a nyomorúságunkból, megint kereshetnénk egymást, megint megtalálhatnánk egymás ajkának és szemének vigaszát. Ki állhatna közénk? Ki akadályozhatná meg?”


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: Állatfarm
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
William Somerset Maugham: Örök szolgaság
P. G. Wodehouse: Köszönöm, Jeeves!
A. S. Byatt: Mindenem
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Walter Tevis: A vezércsel
Irvine Welsh: Trainspotting
Stephen King: A ragyogás
George Orwell: Állati gazdaság