Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Homoki história 19 csillagozás
A manifesztációs háború második évében szokatlan összetételű csapat vág neki a Taba el-Ibara végtelen sivatagának, hogy régi történetek, legendák és mítoszok nyomába eredve szembeszálljanak az amundok testet öltött istenével, Amhe-Ramunnal. Az Aranykezű úrnő lovagjainak együtt kell működniük korábbi ellenségeikkel: birodalmi légiósokkal, fejvadászokkal, sötét varázstudókkal és sivatagi haramiákkal. Az epikus utazás az ellenséges területen félelmetes kihívás elé állítja őket, és hogy a sikerre legalább egy kis esélyük legyen, előbb – minden tapasztalatuk és előítéletük ellenére – meg kell tanulniuk bízni egymásban.
Malcolm J. Hunt – a Bosszúangyal, a Kígyószív és a Szörnyek családja szerzőjének – negyedik regényében a M.A.G.U.S. legnemesebb hagyományaihoz méltón az olvasó egyszerre lehet részese Ynev jelenének és tárulnak fel előtte a múlt feledésre ítélt titkai.
Eredeti megjelenés éve: 2022
Kedvencelte 2
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 20
Kiemelt értékelések
„Maszud sok karavánt vezetett már, de ilyet még sosem. Három pyarroni, egy sobirai dzsad és öt kráni, köztük egy aquir”
Ynev világának egyik kulcsfontosságú eseményét, a Manifesztációs Háborút már többen, többféleképpen is feldolgozták. Az eredetileg az ősi Egyiptom által ihletett, felfokozott érzelmek között élő amund faj szent háborúja, amelyet az egész világ ellen vívnak, még a hőskorszak egyik legjobban sikerült regényében, a Renegátban vált ismertté. Azóta sikerült elspoilerezni a háború végét (az Inomi-féle Magus Alapkönyvben), később hullámzó színvonalú novellákban (Vihar Ibara felett) újrakezdeni az egészet, aztán pedig egy érdekes, ámde borzasztóan nehezen befogadható kisregényben (Örvényben, In: A Kos és Kobra éve) új alapokra helyezni az egészet.
Az új történet még mindig a háború első szakaszában játszódik, egyik fő témája ennek megfelelően az újonnan egymás mellé kényszerült szövetségesek összerázódása. Ha jól meggondolom, az egész Manifesztáció-témakör kevés ennél izgalmasabb kérdést tud felvetni – talán csak egyet: mit akarnak, hogyan élnek és gondolkodnak maguk az amundok? Nos, ebből a könyvből ez is kiderül. Igen, van benne amund nézőpont. És amund történelem. Tulajdonképpen nem is kéne ennél többet írnom, az amundos fejezetekért olvassátok el, és kész!
Maga a történet tulajdonképpen egy kráni kalandor (nem ez a legjobb szó, de igazából nincs rá jobb) utazása és körmönfont tervének megvalósítása, amelybe sokan mások is belekeverednek. Magát a kránit amúgy nem látjuk belső szemszögből, ami valahol érthető, mert annyira tele van titkokkal, hogy azokat nem lett volna jó csak úgy az olvasóra zúdítani. Mégis ő áll az egész középpontjában, hiszen nélküle nem lenne sztori sem.
A kráni és a pyarroni hősök viszonyát persze vissza kell gombolyítani egy 20 évvel korábbi, másik háborúig, amelyet még egymás ellen vívtak, és amelyet finoman szólva is másképp éltek meg. Ez mindvégig jelen van a főszereplők viszonyában, megkerülhetetlenül. A történet harmadik „oszlopa” így az lesz, hogy a pyarroni lovag hogyan dolgozza fel magában a múltat, hogyan alkalmazkodik társaihoz, akikre ő alapvetően háborús bűnösökként gondol.
Bár a dátumokat elnézve a cselekmény több hónapon keresztül húzódik, tempóján ezt egyáltalán nem érezni, kifejezetten mozgalmas, eseménydús. Néha úgy éreztem, hogy egy-egy jelenetet bővebben is ki lehetett volna fejteni, de alapvetően minden a helyén volt, az izgalmaktól egészen a történetbe rejtett információmorzsákig.
(Ha valaki nem naprakész az amundokat illetően, a könyv végén talál róluk egy korrekt kis esszé-szerű összefoglalót. Sajnos ugyanezt nem fogja megtalálni Kránról, Pyarronról vagy a szintén sokat emlegetett aquirokról. Jó, a szószedetben ezek mind szerepelnek, de az nem ugyanaz, és az egyszeri olvasónak nem is könnyű benne eligazodni. Érdemes lett volna 2-3 oldalnyi összefüggő szövegben, olvasmányosan bemutatni ezeknek a történelmét, szerepét, kiemelve a fontos összefüggéseket is. A szószedetre pedig maradjanak az olyan apróbb információk, amelyek ismerete nem feltétlenül szükséges a történet megértéséhez. Néha tényleg úgy érzem, hogy a Magus-gárda túl sokat vár el az olvasóitól.)
Ynev világának egyik legnagyobb konfliktusát, a Manifesztációs Háborút már lassan harminc éve próbálja meg feldolgozni a MAGUS írógárdája. Az egyik legalapvetőbb műnek számít Dale Averytől A renegát, miközben W. Hamilton Green Renegátokja igencsak megosztotta a közönséget. Az egészet igazán részletesen antológiákban terveznék feldolgozni, de ezekből egyelőre csak két kötet jelent meg, amelyek a kronológiában nem jutottak még túl messzire.
Némelyik nagyon jó történet, de mindegyiknek közös jellemzője, hogy igazából sem az amundokról, sem a kráni-pyarroni kapcsolatról, sem magáról a háborúról nem tudunk meg belőlük sokat.
Ki más, mint Malcolm J. Hunt volt hozzá elég tökös, hogy ezeket a hiányzó elemeket is megjelenítve írjon egy – tőle már megszokottan nagyon jó – könyvet a Manifesztációs Háborúról.
Érdekes módon a történet nem is annyira nagyszabású, ugyanakkor mégiscsak megjelenik benne a konfliktus minden fontos eleme. (A kerettörténet ezúttal nemcsak hangulati elem, vagy dísz, hanem – főleg a befejezés szempontjából – a regény egyik legfontosabb része.) A háború középső szakaszában járunk, a szövetséges erők sorra szenvedik el vereségeiket a megállíthatatlannak tűnő amund seregektől. Eközben máris cáfolatra kerül néhány sztereotípia, pl. hogy az amundokat a folyók és úgy általában a vizek majd megállítják (ami pár másik dologgal együtt azt jelenti, hogy az általuk jelentett fenyegetés globális). Hőseink innen-onnan összeverődve keverednek egy csapatba, hogy aztán egy közös célért harcoljanak. Tulajdonképpen kicsiben történik meg az, ami a nagy ynevi birodalmak szintjén: a csapat tagjai közt lesz ibarai nomád, krániak, pyarroniak. A köztük lévő dinamika, amelyre kihatással van Ynev történelme is – főleg a Dúlás –, fontos része a történetnek és a karakterek viselkedésének.
A csapat akciózásával párhuzamosan egy fontos amund főpap a másik nézőpont, akinél először éreztem, hogy ő igazi amund, és rajta keresztül sokkal jobban bele lehet látni e furcsa faj belső gondolatvilágába. És azt is láthatjuk, hogy miért annyira erősek és veszedelmesek (az eddig történetekből szerintem ez egyáltalán nem jött át).
A viszonylag hosszú regény egy pillanatra sem ül le, vagy akció, vagy karakterépítés, vagy világépítés zajlik. Ennek ellenére a végén kicsit nagyobb „bossfight”-ra számítottam, mert ha valaki, akkor Hunt nagyon jól meg tudja ezeket írni (ami azt illeti, a regény háromnegyedénél van is valami ilyesmi, hiperlátványos összecsapás). Persze aztán a könyv legvége olyan zseniális fordulatot tartogat, ami valamennyire megindokolja ezt a „hiányt” is.
Érett már, és most meglett: új kedvencet avattam a MAGUS regények között.
Ha valaki ismeri a MAGUS világát, akkor nem csalódik és ebben a kötetben bővül a világképe. A történet a kontinens déli féltekén játszódik, a sivatag, a dzsadok és az amundok világában. Dúl a manifesztációs háború és beszáll a játékba Krán is. A történet főszereplői egy igazi kalandozó csapat, akik valójában nem is kalandozók, de a közös küldetés miatt azzá lesznek. Az ellenfelek az amundok és elindul a versenyfutás. Az író amellett, hogy egy jó történetet talált ki, csavarokkal, továbbra is a szórakoztatásra helyezi a hangsúlyt.
Azt hiszem Csanád, amikor kitalálta a világot ilyen és ehhez hasonló kötetekre gondolt hozzá. Egy könnyed, de jó kalandregény.
A regény folytatja a Manifesztációs Háború tíz éve abbamaradt történetszálát. A szerző számos különböző faj szemszögéből mutatja be az eseményeket, így jobban megérthetjük a háború résztvevői, különösen az eddig ritkán szereplő amundok motivációit.
A sivatagi romvárosokban játszódó történetek a kedvenceim közé tartoznak, ezek a részek ebben a regényben is nagyon jól sikerültek. Mivel engem nagyon érdekelnek a régi könyvekről szóló legendák, örömmel olvastam a sok utalást a „Homoki história” és a „Birodalmi Emlékezet” című művekre.
Mind a három főszereplő szerethető volt valamilyen okból, Maszud a sokszor szórakoztató humora, Tynnen a becsületes jelleme, Ragh pedig a hatalmas tudása melletti udvariassága miatt. Érdekes volt bepillantást nyerni az amundok gondolkodásába, de ők számomra túl idegenek és nagyhatalmúak voltak. Kíváncsi vagyok, ilyen mágikus tudás mellett az amundok hogyan veszíthették el a Manifesztációs Háborút.
Nekem nagyon tetszett.
Igazi kalandregény, érdekes karakterekkel, és egy önimádó főgonosszal, akit szenzációsan mutat be az író.
Szépséges, mesebeli tájak, izgalmas küzdelmek, jól megírt párbeszédek.
Számomra rövid volt, szívesen olvastam volna többet, és ha én egy picit tudnék írni, akkor ez egy normális értékelés lett volna. Na de sebaj…
Végre megint egy mű a manifesztációs háborúról.
Több ilyet kérnénk erről az időszakról mert ez egy kimondott egzotikus utazás ami a keletre hajaz. Méltó
helye van a Renegát mellett! Tynnen karaktere több mint érdekes . Árpád lehet egy még egy történet róla ?
Még hozzá mondjuk Hollószárny afférról valamit? Egy kicsit a végért harakszom, olyan hirtelen.( Még azt hittem van vagy 50 oldal, tévedtem. Mert azért ez is egy jó féltégla.) Attól függetlenűl számomra kiemelkedő mű . Na unatkozni nem fog aki belevág a kalandnak.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom 89% ·
Összehasonlítás - Margaret Weis – Tracy Hickman: Az elveszett csillag sárkányai 81% ·
Összehasonlítás - George R. R. Martin: Kardok vihara 96% ·
Összehasonlítás - Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai 90% ·
Összehasonlítás - Margaret Weis – Tracy Hickman: A sötét égbolt sárkányai 89% ·
Összehasonlítás - Chris Pierson: Isten Kalapácsa 89% ·
Összehasonlítás - Christie Golden: Warcraft – A kezdetek 87% ·
Összehasonlítás - Christie Golden: Sylvanas 86% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Isteni balhé 91% ·
Összehasonlítás - David Farland: Rúnalovagok 93% ·
Összehasonlítás