Én ​vagyok Malala 120 csillagozás

A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

A ​lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib katona.

Amikor a tálibok elfoglalták a Szvát-völgyet, egy kislány kiállt saját jogaiért.
Malala Juszufzai nem tűrte, hogy el akarják némítani, és harcba szállt azért, hogy tanulhasson. 2012. október 9-én mindezért kis híján az életével fizetett.
Ezen a napon Malala épp az iskolából hazafelé tartott, amikor megtámadták és közvetlen közelről fejbe lőtték. Nem sokan bíztak felépülésében. Malala mégis talpra állt.
Csodával határos gyógyulása a távoli Pakisztán egy eldugott részéből az ENSZ New York i székházáig repítette. Így vált tizenhat évesen világszerte az erőszakmentes tiltakozás példaképévé, és ő lett a valaha élt legfiatalabb hős, akit Nobel-békedíjra jelöltek.
Az Én vagyok Malala nem csupán egy magával ragadó történet a családról, melynek életét felforgatta a terrorizmus, hanem megható példázat a szülők rendíthetetlen szeretetéről egy olyan kultúrában, ahol csak a fiúkat veszik… (tovább)

Eredeti mű: Malala Yousafzai – Christina Lamb: I am Malala

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Libri, Budapest, 2013
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633102473 · Fordította: Sziklai István
>!
388 oldal · ISBN: 9789633105399 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 31


Kedvencelte 14

Most olvassa 30

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 106

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Sippancs P
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Miután letettem a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy köszönetet kell mondanom Istennek, amiért itt élek, amiért így élek, amiért tető van a fejem felett, és nem kell azon aggódnom, hogy ha kilépek az utcára, akkor akár fejbe is lőhetnek. A második gondolatom az volt, hogy ezt az életrajzi művet megismertetném minden 14 éves kor fölötti, a-tojáshéj-még-a-fenekükön-van-de-már-nagynak-képzelik-magukat lánnyal, akik a tanulást nyűgnek, kényszernek, ellenben az okostelefont, a laptopot, a szép ruhákat, stb. természetesnek veszik, hogy rádöbbenjenek, egyes helyeken ez kiváltság, és nem a mindennapok része. A harmadik gondolatom pedig az volt, hogy ezzel a könyvvel gazdagítottam a lelkemet.

Sokkal kevesebb baj lenne a világgal, ha több Malalánk lenne!

Beyoncé – I Was Here
https://www.youtube.com/watch…

3 hozzászólás
>!
eme P
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Egy viszonylag fiatal ország, Pakisztán hétköznapjaiba, vallásába, történelmébe avat be ez az önéletrajz, meg egy fiatal lány rendkívülinek mondható életébe. A Nobel-díjas Malala Juszufzaj meséli el történetét – kis (vagy nagyobb) segítséggel. Nem tudom, mennyi Lamb érdeme a mű megírásában, néha nehéz eldönteni, kinek a nézőpontjából szólal meg az elbeszélő. Gyanítom, hogy az ország történelmére, társadalmára, politikai életére vonatkozó információkat inkább Lamb építette be a műbe, néhol érzek némi tendenciózusságot is a nézőpontban, de lehet, hogy tévedek. Az elbeszélő hol naiv, hol korához képest talán túl érett gondolkodásmódja is eléggé összezavarja az olvasót. Aztán mintha néha túl kevés is lenne Malalából ebben a kötetben – az érző emberből, az átérzett élményből, az elbeszélői hang néha túlságosan tárgyilagos és távolságtartó, mintha inkább életrajzzal és nem önéletrajzzal lenne dolgunk. De végül is ez legyen a legnagyobb gondunk. A lényeg, legalábbis számomra, ezúttal nem itt van.

Sokkal inkább abban, hogy a 21. században visszaköszönhet, és vissza is köszön a bennem Kertész-dejá vu-t ébresztő abszurd helyzet – fényes nappal megállítják az autóbuszt, hogy a rajta békésen utazó, csak egyszerű, hétköznapi életre vágyó iskolást a halálba küldjék, de legalábbis megpróbálják. Mert Malalával ez történt. Azért, mert a tanulás jogáért emelt szót, a lányok, nők tanulásának jogáért. Mert nem akarta sötét szobába zárva élni majdani asszonyéletét, férjét és családja többi férfitagját szolgálva, kiszolgáltatottan.
Megdöbbentő és elgondolkodtató Malala története és egyben annak a világnak a rajza, amely az elbeszélés során elénk tárul. Először egy szigorú normákat követő, de a változás jeleit hordozó, békés világ, majd ezt követően a tálib rémuralom káosza. A helyszín a paradicsomi szépségű, Kelet Svájcának nevezett síparadicsom, az autonóm Szvát-völgye, amelyben a tinik, legalábbis a Malala társadalmi rétegébe tartozók, Alkonyat-filmeket néznek, Justin Bieberért rajonganak, olvasnak, nyugati klasszikusokat és limonádékat egyaránt, iskolába járnak, tanulnak, tanárokat parodizálnak, egyszóval alig kölönböznek a nyugati világ fiataljaitól. Aztán sorra jönnek a gondok, melyek felbolygatják ezt a csendes világot – szokatlan erőséggű természeti katasztrófák, tálib uralom, annak minden velejárójával: könyv-, CD- és DVD-égetések, a kultúra, többek közt a Buddhista ókor emlékeinek pusztítása, tévék elkobzása, védőoltások betiltása, ezrek nyomtalan eltűnése, iszlamizáló kampány, átírt történelemkönyvek, halálos fenyegetések, kivégzések, a tálib uralom nyílt és hallgatólagos támogatása…
A kötet igyekszik felmutatni a különböző politikai összefüggéseket, a nagyhatalmak szerepét, kitér Afganisztán lerohanására, a pakisztáni diktátor külföldi megítélésének változásaira, a CIA beavatkozására a dzsihád erősítésében, bin Láden alakjára, a pakisztáni kormány, hírszerzése, az ISI és a Talibán közti kapcsolatra ésatöbbi. Amolyan gyorstalpalásos történelemtankönyv ez, amely a hozzám hasonló tudatlan olvasónak próbál útmutatót nyújtani a térség és Malala történetének megértéséhez, kiemelve a tudatlanság, az oktatás hiányosságai és a politika közti összefüggéseket is.

Tudtam, hogy az osztályomból bármelyik lány elérhette volna azt, amit én, ha a szüleik támogatják őket.
Malala mindenek előtt szerencsés lány, sok szempontból is az – pedig az iszlám világban lánynak születni általában nem túl szerencsés dolog. Malala azonban egy olyan pastu családba születik bele, amelyben a szülők, rendhagyó módon szerelmi házasságot kötnek, szeretik és tisztelik egymást. Ziauddin, az apa, ugyancsak rendhagyó módon, beírja a családfába kislánya nevét (ráadásul Afganisztán Jean D’Arcjáról nevezi el), taníttatja, bátorítja, közben meg elszántan és kitartóan küzd az oktatásért, a művelődés jogáért – iskolákat alapít és tart fenn, beszédeket tart, békementeken vesz részt, erőszakmantes tiltakozó akcikóban… Hisz a szólásszabadságban, fekete karszalaggal tüntet Pakisztán önállóságának ötvenedik évfordulóján, mind anyagi, mind szellemi értelemben nagyvonalú ember.* Szinte természetes, hogy álmokat szövő természetét öröklő lánya követni kezdi példáját. Aztán sorra jönnek a különböző díjak, kitüntetések, a hírnév – Malalát megkeresi a nyugati sajtó, hogy blogbejegyzésekben számoljon be a hazájában történtekről, mindennapjairól, tévés stábok filmezik minden lépését. És tálibok írnak apjának fenyegető leveleket, majd be is váltják a lányra vonatkozó fenyegetéseiket.
A Malala elleni merénylet és csodával határos gyógyulása, a nemzetközi figyelem és összetartás mértéke már-már hollywoodi filmekbe illő történet. „Csak” az otthonból való kiszakadás, az erős honvágy és egy élet munkájának hátrahagyása árnyékolja be. Ezt leszámítva azonban Malala önéletrajzának lezárása tele van pozitív gondolatokkal, az erős akaratú és szókimondó Malalákban, az egyes ember világjobbító erejében és lehetőségében való hittel. Nem feltétlenül osztom a véleményét, de hát nem is én kaptam Nobel-díjat… És az is igaz, hogy pontosan erre a számomra naivnak tűnő hitre van szükség ahhoz, hogy a Malaláéhoz hasonló élettörténetek íródjanak.

* Malala annyira nagy hangsúlyt fektet apja alakjára és tevékenységére, hogy már-már neki szavazná át az ember a Nobel-díjat. Mindenesetre nem mindennapi, amit végeghezvitt és bevállalt.

>!
Trudiz P
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Malala könyve hűen tükrözi azt, hogy a hit, az elszántság milyen erőssége lehet az embernek. Bemutatta szerető családját, kedves gyermekkori helyeit. A család szerető gondoskodásának, bátorításának fontosságát kiérezhettük írásából. Minden nehézség, szenvedés ellenére a példaértékű kitartását csodálhatjuk.

>!
ÁrnyékVirág
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Nemrég kórházban voltunk anyukámmal. A zsúfolt, lehangoló, lerobbant váróteremben rengeteg beutalásra, műtétre váró beteg ember, a szerencsésebbek családdal, néhányan egyedül szorongatva a kis cókmókjukat. Az egyik idős nénit a lánya és öt év körüli unokája kísérte. A kislány csinos szürke kabátkát, fehér csizmácskákat és hozzá illő sapkát viselt, haja két copfba fonva, élénk, nagy barna szemével vidáman nézelődött. Mikor elunta magát, az anyukája képeskönyvet vett elő, amit együtt nézegettek, halkan olvasva a mesét. Nem volt a teremben olyan ember, bármennyire is beteg lett volna, aki nem mosolygott volna rá. Nemsokára érkezett egy másik család, a beteg szintén egy idős nő. Zajosan követelték, hogy engedjék őket előre, magot ettek, a váróteremben szétszórva a héjakat, hangoskodtak. Volt velük egy szintén öt év körüli kislány. Kócosan, maszatos arccal, koszos, szakadt ruhákban. Neki is nagy, barna szeme volt. Szülei körül téblábolt, de azok nem törődtek vele, szaladgált a váróteremben – az emberek gyanakodva néztek rá, közelebb húzták magukhoz a táskájukat. Senki nem mosolygott már. Hamarosan egy ápoló kitessékelte a családot, mert valamelyikük cigarettára gyújtott a váróteremben. A kórház előtt a laposüveg is előkerült, körbejárt közöttük. A kislány, akire továbbra sem figyelt senki, unalmában a szemeteskukát kezdte kirámolni. Az emberek sajnálattal vegyes undorral néztek rá, de inkább félrefordították a fejüket.
Hogy miért írtam ezt ide? Mi köze van ennek Malalához? Még most is előttem van a két kislány arca – az első, aki már felismerte a betűket, szeretettel és figyelemmel foglalkoztak vele, ha felnő, csak rajta múlik, hogy mi lesz belőle. És a második, aki már gyerekként azt tapasztalja, hogy őt kiközösíti és lenézi a társadalom. Akit nem motiválnak, nem segítenek otthonról, nagy eséllyel ki fog maradni az iskolából, és nem fog tudni kitörni a szegénység és tanulatlanság fala mögül.
Furdal a lelkiismeret, hogy nem tettem semmit. Malalát végtelenül tisztelem, mert ő nem fordította el a fejét. Kivételesen szerencsés helyzetben volt pakisztáni lányként, mert az apja támogatta, szerette és taníttatta – miközben a talibánok betiltották a lányok oktatását. De nem elégedett meg ennyivel, kiállt azokért is, akik nem tanulhattak, minden eszközt megragadott, hogy felhívja a figyelmet erre a problémára.
Ez a könyv nem Malalát, a hőst, a Nobel-békedíj legfiatalabb kitüntettetjét mutatja be, hanem Malalát, a kislányt is, aki rajong a Twilight filmekért, szereti a rózsaszínt, utazni, kirándulni akar, és bár szeret iskolába járni, mégis akkor jön rá a tanulás fontosságára, amikor a tálibok meg akarják tiltani neki, hogy tovább tanuljon.
Szívből kívánom neki, hogy az üzenete minél több emberhez eljusson, és teljesüljön a vágya: minden gyermek részesülhessen ingyenes oktatásban.

>!
Ibanez MP
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Nagy szerencséje volt ennek a lánynak, ez tény. Nemcsak abban, hogy olyan családba született, ahol a vallást jól értelmezték, de nem fogták vissza a gyerekek fejlődését, akkor sem, ha az illető lány. Malala életét egészen kiskorától tekinthetjük át, ez jó is, hiszen megérthetjük, mit miért cselekszik, hogyan alakul ki lépésről lépésre kapcsolata a politikával, a mások jogaiért való kiállással, a harccal, ami néha teljesen kilátástalan. Ugyanakkor betekinthetünk magánéleti apróságokba, amelyeken át Malala csupán az, ami: egy kedves, sokszor esendő lány, aki szeret tanulni, veszekszik az öccseivel. Ezek a részletek közel hozzák Malalát a szívünkhöz. Áttekinthetjük Pakisztán elmúlt 60 évét, azon belül is Malala tartományát, ami igazából nem is pakisztáni, s ezáltal Szvátban örökös ellentétek feszülnek egymáshoz. Nagyon örültem, hogy a család végül nem lett csonka (nemcsak Malala révén, de a család egyik tagja sem sérült, pedig hatalmas esélyük volt rá).

Érdekes, sokat mondó, figyelemre méltó könyv egy olyan világról, ami nekünk nagyon más, sokszor érthetetlen magatartásmintákkal, de egy kicsit kitárja a nézőpontunkat erre a különleges és szép világra, mert a más nem mindig rossz…

>!
ƨɔɴом
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Malala szamomra megtestesit minden olyat, amit batorsagnak es eronek hivok.
Ez a kislany, a konyve es a szavai sokkal tobbet rejtenek, mint amit az emberek tobbsege kepes megerteni es elfogadni.
A szavak… mennyire igaz, hogy minden egyes kimondott szonak ereje van, eleg hozza egyetlen szocso, hogy a vilag felfigyeljen egy olyan problemara, ami mellett naponta megy el, naponta szembesul vele, es naponta legyint ra.
A Nobel beszede fenypontja, amibe minden benne van:
„Thank you to my father for not cutting my wings and letting me fly”

>!
Light_House
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Szomorúságot és dühöt éreztem olvasás közben. Hihetetlen, hogy még a mai világban is megtörténnek ilyen dolgok…
Meséltem a lányomnak olvasás közben, és mondtam neki, hogy milyen szerencsés, szabadon jöhet-mehet, tanulhat, amit akar, és nem fegyverropogásra ébred éjjel.

>!
anesz P
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Egészen más dolog igaz történetet olvasni, mint fiktív regényt, bármilyen komoly témáról is szóljon ez utóbbi. Mindig ott van a háttérben az a tudat, hogy egyes emberek a 20.-21. században így élnek, és még mindig ott tartunk, mint a középkorban. Ez egyszerre felháborító és megdöbbentő.
Nagyon tetszett, hogy sokat írt az ország kialakulásáról, a politikai eseményekről a szűkebb környezetétől, a Szvát-völgytől elkezdve a világtörténelemig. Persze az ő életét csak így lehet megérteni, de nagyon alaposra és érthetőre sikeredett ez a háttér-festés. Szégyen, hogy én eddig nagyon keveset tudtam az ott zajló történésekről, most aztán alaposan bepótoltam. Az az igazság, hogy én egyszerre több könyvet szoktam olvasni, de mellette nem volt kedvem semmi máshoz, csak ahhoz, hogy még jobban elmerülhessek ebben a könyvben. Ezért is sikerült egy rövid hétvége alatt Pakisztán eme személyesen megélt történelmét elolvasnom. A vallási és a politikai káosz keveredésének az lett a következménye, hogy az emberek állandó félelemben élnek ott. Ezt még a gyönyörű természeti kincsek sem ellensúlyozzák. Így még inkább csodálatra méltó az, hogy átlagemberek ilyen bátrak mernek lenni, és felvállalják a véleményüket, ki merik mondani az igazságot a hatalmasokkal szemben is. Ráadásul nemcsak a szavaikkal, hanem a tetteikkel is példát mutatnak. Malala édesapja ilyen példakép. Ebben a környezetben nő fel a narrátorunk és lassan társává érik az apjához eme küzdelemben.
Jó volt olvasni, hogy mindezen komoly gondolatok és helyzetek ellenére gyerek tudott maradni a fiatalok minden optimizmusával és naivitásával. Viszont a körülmények ellenére nem szállt el magától, ragaszkodott az eszményeihez. Ez irigylésre méltó és méltó példakép lehet bárkinek. Tejesen megérdemelte a béke Nobel-díjat, sokkal inkább, mint néhány olyan ember, akit itt nem akarok megnevezni.
Nekem is eszembe jutott olvasás közben, hogy néhány mai diáknak kötelezőként feladnám, hogy kicsit rádöbbenjenek arra, hogy mennyi kiváltságuk van, és ne nyavalyogjanak annyit, hogy:" ezt miért kell tanulnunk? Ezt mikor fogjuk használni az életben?"
Nagy olvasmányélmény, amire sokáig emlékezni fogok.

>!
Szimirza P
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Erő, hit, kitartás, félelem, szomorúság.. mind egybe gyúrva…szépen, elgondolkodtatóan…

>!
nagytimi85
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Nagyon érdekes volt betekinteni egy idegen világ kultúrájába, egy ország, egy nép, egy falu, egy család életébe, és tanulságos és szívszorító végighallgatni a történetet, hogyan érkezett meg a háború egy békés völgybe.
Ami Malala történetét illeti, engem a leginkább az érintett meg, hogy megismerhettem a családi környezetet, ami őt formálta. Bár a könyv címe “Én vagyok Malala”, Malala többször is hangsúlyozza, hogy ez nem csak az ő története, ahogy azt is, hogy nem tartja magát különlegesnek (habár az), mert úgy érzi, a szülei támogatásával bármelyik lány a környezetéből el tudta volna érni ugyanazt, amit ő. Nagyapja ékesszólása és makacssága, édesanyja szelíd, alázatos, őszinte istenhite, édesapja rendíthetetlen hite a cselekvésben, egyenlőségben és a tanuláshoz való jogban együtt formálták Malalát azzá, aki lett, és segítették abban, amit tett.
Örülök, hogy megismerhettem a történetét.


Népszerű idézetek

>!
Trudiz P

Azt hiszem, életében mindenki követ el legalább egyszer hibát. Az a fontos, hogy mit tanulunk belőle.

91. oldal

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

>!
hablaty P

Egyetlen harc sem vezethet sikerre, ha a nők nem állnak vállvetve a férfiak mellé. Két hatalom létezik a világon: a kardé és a tollé. Ám létezik egy harmadik, mindkettőnél erősebb hatalom: a nőké.

42. oldal

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · nők
>!
n_lilla

Vannak, akik a kísértetektől félnek, mások a pókoktól vagy a kígyóktól – akkoriban mi az embertársainktól féltünk.

202. oldal, 14. fejezet (Libri, 2013)

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

>!
eme P

„Kérjük, ne dudáljon, a hadsereg alszik”, szólt az egyik üzenet, egy másik meg azt írta: „Használt pakisztáni radar eladó… amerikai helikopterek észlelésére alkalmatlan, de a kábeltévét remekül behozza.”

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

>!
eme P

Mahatma Gandhinak volt egy mondása: „A szabadság semmit nem ér, ha nem tartozik hozzá a hibák elkövetésének szabadsága.”

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Kapcsolódó szócikkek: Gandhi · szabadság
>!
_Tulip_

Becsület nélkül a világ nem ér semmit.

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

Kapcsolódó szócikkek: becsület
>!
eme P

„Időnként az az érzésem, könnyebb az Alkonyatban vámpírnak lenni, mint lánynak Szvátban”

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

>!
KleineKatze

Olyan országból származom, amely éjfélkor született, én pedig nem sokkal déli tizenkettőkor haltam meg majdnem.

(első mondat)

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

>!
Trudiz P

(…) fontos jól bánni a barátokkal.

96. oldal

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

>!
eme P

Nadzsma nénikém sírt. Még sosem járt korábban a tengernél. Családommal együtt a sziklákon ücsörögtünk, a vizet néztük és szívtuk magunkba az Arab-tenger sós illatát. A tenger irdatlan nagy volt, és biztos, hogy senki sem tudta, hol ér véget. Abban a pillanatban nagyon boldog voltam. „Egy nap szeretnék átkelni ezen a tengeren”, törtem meg a csendet. „Miről beszél ez a lány?”, kérdezte a nénikém, mintha valami lehetetlen ötletet vetettem volna fel. Én eközben még mindig azt próbáltam megemészteni, hogy bár harminc éve él a tengerparti Karacsiban, mégsem látta egyszer sem a tengert. A férje nem vitte el a partra, és még ha valahogy sikerült volna is kisurrannia a házból, nem tudta volna követni a tengerhez vezető útjelző táblákat, mivel nem tudott olvasni.

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sabatina James: Apám a halálomat akarja
Benazir Bhutto: A Kelet Lánya
Mukhtar Mai: Megbecstelenítve
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista
Sabatina James: Eurábia
Nabeel Qureshi: Allahot kerestem, Jézusra találtam
Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában
Mohsin Hamid: Nyugati kijárat
Sabatina James: Fátyol nélkül soha
Vámos Magda: Resid efendi