Ember születik 0 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Maxim Gorkijt a magyar olvasóközönség főleg a regényei alapján ismerik. Ez a könyv most Gorkijt, mint novellaírót mutatja be.
A nagy orosz realista író novelláiban is a dolgozó nép bajainak, szenvedéseinek ábrázolója. Gorkij művészetének tükrében a társadalom elesettjei megelevenednek, élővé, hitelessé válnak. Az író a legkülönbözőbb területeken ismerős. Éppoly hitelességgel rajzolja meg a nyomortanyák lakóit, a parasztok életét, mint a kóbor cigányok bánatát, vagy az amerikai „demokrácia” kizsákmányoló, imperialista elnyomását. A novelláskötet megtelik népi motívumokkal, valódi népi meseanyaggal, s ezen keresztül Gorkij magát a nép fiát szólaltatja meg, vele beszélteti el az egész nép tragikus sorsát.
Gorkij novelláskötete kimagasló helyet foglal el az író munkái között. Utat mutat a realista novellaírásban és teljesebb képet nyújt Gorkij írói művészetéről.

életrajz magyar nyelvű novella orosz szerző Oroszország szovjet Szovjetunió

Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011

148 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633296127 · Fordította: Makai Imre

Szikra, Budapest, 1948

266 oldal · Fordította: Makai Imre

Fülszövegek 1Borítók 2 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3

Kiemelt értékelések

Népszerű idézetek

Araragat_Kasztór_Polüdeukész

2020. augusztus 24., 21:58

a Kodor folyó partján, nem
messzire a tengertől, ahol a hegyi patak tündöklő hullámainak víg csacsogásán is világosan áthallatszik a tenger
habjainak tompa moraja.

Ősz volt. A Kodor fehér tajtéka közt sárga babérlevelek bukkantak elő, mint fürge kis lazacok; a parti kövön ültem és
az járt az eszemben, hogy a sirályok és kárókatonák bizonyára szintén halnak nézik a leveleket, persze csalódnak és
azért lármáznak ilyen sértődötten ott: túl a fákon, ahol a tenger locsog.

Makszim Gorkij: Ember születik

Új hozzászólás

Araragat_Kasztór_Polüdeukész

2020. augusztus 24., 22:00

A Kaukázus őszidőben olyan, mint egy dús szentegyház, melyet nagy bölcsek építettek – hisz azok mindig nagy
bűnösök is. Hogy lelkiismeretük fürkésző szeme elől eltakarják múltjukat, aranyból, türkizből, smaragdból
megépítették ezt a roppant templomot, a leggyönyörűbb selyemmel szőtt szamarkandi, semahai szőnyegekkel
aggatták tele a hegyeket, kifosztották az egész világot és mindent ide hordtak össze, a nap orcája elé, s mintha így
fohászkodtak volna hozzá:

– „Tieidet a Tieidből, Néked ajánljuk fel, urunk!"