Életem (Önéletrajz 1-3.) 3 csillagozás

Makszim Gorkij: Életem Makszim Gorkij: Életem

Tartalma:
Gyermekkor
Emberek között
Egyetemeim

>!
Szikra, Budapest, 1949
722 oldal · keménytáblás · Fordította: Radó György, Havas András Károly, Gellért György

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

Szoba_Van_Kiadó>!
Makszim Gorkij: Életem

Megdöbbent az, hogy már több, mint húsz éve alig beszélnek valamit nálunk Maxim Gorkijról. Példaképemtől, minden magyar irodalmi portál ősatyjától olvastam felületes és nyegle értékelést Gorkijról. Leginkább azzal intézik el, hogy „szovjet író "volt, a valamivel okoskábbak szovjet-orosznak mondják, de az az igazság, hogy az Anya című vonalas iskolaregényén kívül "szovjetet” aligha írt. Ráadásul a bolsevik irodalomkritika olyan stílusban küldte vissza Gorkijt ezzel a regényével a volga-alsófolyásvidéki nagynénikéjébe, amiről ma egynémely indexes slapaj azt hiszi, hogy ő koppintotta a Matula Magazinból. Gorkij élet-trilógiája az orosz és világirodalom remeke. Nem azért dicsérem, mert én is az ő egyetemét végzem. Pikareszk-ként is fölfogható ez a regény, sokmindent megérthetünk abból, hogy Oroszországban miért is győzedelmeskedhetett Lenin forradalma és hogyan züllött vissza Sztalin cárságába. Az orosz irodalom hatalmas, végtelen kontinens és nálunk a röpke szovjet éra hetven esztendeje miatt el van intézve valami legyintéssel (a Boney M Raszputyinjának a végé az Och The Russian!-nel). Olcsó, szegényes hasonlat, ha Móriczunkhoz hasonlítom Gorkijt (és akkor még ott van Dosztojevszkij, a világ-író, aki kicsodánk is??) Állítom, ma a világirodalomban, ha jelentős dolgok születnek, akkor főleg Oroszországban (ha a most-ot a múlt század 80-as éveitől és mondjuk az amerikei emigrant Dovlatov-tól számítom). Innen folytatjuk majd Tolsztaja Kssz!-e mentén!

tgorsy>!
Makszim Gorkij: Életem

A Gyermekkor nagyon jó, a 2. kötet: rendben van. A 3. kötetre nem emlékszem, nyílván nem tetszett.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Leverkühn>!

Dickens az az író maradt számomra, aki előtt tisztelegve meghajlok – ez az ember bámulatosan értette a legnehezebb művészetet: szeretni az embereket.

Emberek között

Leverkühn>!

– Az emberek feledést, vigaszt keresnek, nem pedig – tudást!

Leverkühn>!

– A technika, azt mondja? Ez még szorosabbra húzza a hurkot a nyakunkon, még erősebben gúzsba köt. Nem, meg kell szabadulnunk a felesleges munkától. Az ember nyugalmat akar. A gyárak és a tudomány nem adnak nyugalmat. Egy embernek – nem kell sok. Minek építsek várost, ha csupán egy kis házikóra van szükségem?

Leverkühn>!

– Félek az istenfélő, szelíd emberektől! A hirtelen embert rögtön észrevenni és mindig van idő elbújni előle, a szelíd meg láthatatlanul kúszik feléd, mint ravasz sárkány a fűben és egyszerre csak megmar lelked legvédtelenebb pontján. Félek a szelíd emberektől…

Leverkühn>!

– Minél kevesebbel éri be az ember – annál boldogabb, minél több a kívánsága – annál kevésbé szabad.

Leverkühn>!

– Igazság? Hát ki az ördögnek kell? Mindegy az, barátom, olyan mint a hó ősszel, alig esett le a sárba, már el is olvadt. Csak a sarat szaporította. Te csak inkább hallgass…

Leverkühn>!

– Sok az irgalom az Evangéliumban, márpedig az irgalom – kártékony dolog. Így gondolom én. Az irgalom hatalmas kiadásokat követel haszontalan, sőt káros emberekre. szegényházakat, börtönöket, elmegyógyintézeteket. Az erős, egészséges embereken kell segíteni, hogy ne pazarolják feleslegesen az erejüket. Mi pedig a gyengéken segítünk – talán erőssé válik ettől a gyenge? Ebben a huzavonában az erősek elgyengülnek a gyengék meg – az ő nyakukra ülnek. Ez az amivel törődni kéne! Sok mindent át kell gondolni. Meg kell érteni: az élet már régen elfordult az Evangéliumtól – megvan a saját iránya.

Leverkühn>!

– A lusta embernek a legkönnyebb jónak lenni ; a jósághoz, fiú, nem sok ész kell…

Leverkühn>!

– A bűn olyan, mint a mocsár – mennél mélyebb, annál ingoványosabb…


Hasonló könyvek címkék alapján

Valentyina Jermolova: Lófrálók
Lengyel Béla: Gorkij
Jurij Davidov: G. L. visszatér
Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Napoleon az ember
Anatolij Zsigulin: Fekete kövek
A. A. Ignatyev: A cárné apródja voltam
Alekszej Pavlovics Csapigin: Sztyepan Razin
O. B. Vorobjova – I. M. Szinyelnyikova: Marx lányai
Vszevolod Ivanov: Egy fakír kalandjai
Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora