Tartalma:
Gyermekkor
Emberek között
Egyetemeim
Életem (Önéletrajz 1-3.) 3 csillagozás
Várólistára tette 3

Kiemelt értékelések


Megdöbbent az, hogy már több, mint húsz éve alig beszélnek valamit nálunk Maxim Gorkijról. Példaképemtől, minden magyar irodalmi portál ősatyjától olvastam felületes és nyegle értékelést Gorkijról. Leginkább azzal intézik el, hogy „szovjet író "volt, a valamivel okoskábbak szovjet-orosznak mondják, de az az igazság, hogy az Anya című vonalas iskolaregényén kívül "szovjetet” aligha írt. Ráadásul a bolsevik irodalomkritika olyan stílusban küldte vissza Gorkijt ezzel a regényével a volga-alsófolyásvidéki nagynénikéjébe, amiről ma egynémely indexes slapaj azt hiszi, hogy ő koppintotta a Matula Magazinból. Gorkij élet-trilógiája az orosz és világirodalom remeke. Nem azért dicsérem, mert én is az ő egyetemét végzem. Pikareszk-ként is fölfogható ez a regény, sokmindent megérthetünk abból, hogy Oroszországban miért is győzedelmeskedhetett Lenin forradalma és hogyan züllött vissza Sztalin cárságába. Az orosz irodalom hatalmas, végtelen kontinens és nálunk a röpke szovjet éra hetven esztendeje miatt el van intézve valami legyintéssel (a Boney M Raszputyinjának a végé az Och The Russian!-nel). Olcsó, szegényes hasonlat, ha Móriczunkhoz hasonlítom Gorkijt (és akkor még ott van Dosztojevszkij, a világ-író, aki kicsodánk is??) Állítom, ma a világirodalomban, ha jelentős dolgok születnek, akkor főleg Oroszországban (ha a most-ot a múlt század 80-as éveitől és mondjuk az amerikei emigrant Dovlatov-tól számítom). Innen folytatjuk majd Tolsztaja Kssz!-e mentén!


A Gyermekkor nagyon jó, a 2. kötet: rendben van. A 3. kötetre nem emlékszem, nyílván nem tetszett.
Népszerű idézetek




– A technika, azt mondja? Ez még szorosabbra húzza a hurkot a nyakunkon, még erősebben gúzsba köt. Nem, meg kell szabadulnunk a felesleges munkától. Az ember nyugalmat akar. A gyárak és a tudomány nem adnak nyugalmat. Egy embernek – nem kell sok. Minek építsek várost, ha csupán egy kis házikóra van szükségem?




– Sok az irgalom az Evangéliumban, márpedig az irgalom – kártékony dolog. Így gondolom én. Az irgalom hatalmas kiadásokat követel haszontalan, sőt káros emberekre. szegényházakat, börtönöket, elmegyógyintézeteket. Az erős, egészséges embereken kell segíteni, hogy ne pazarolják feleslegesen az erejüket. Mi pedig a gyengéken segítünk – talán erőssé válik ettől a gyenge? Ebben a huzavonában az erősek elgyengülnek a gyengék meg – az ő nyakukra ülnek. Ez az amivel törődni kéne! Sok mindent át kell gondolni. Meg kell érteni: az élet már régen elfordult az Evangéliumtól – megvan a saját iránya.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Valentyina Jermolova: Lófrálók ·
Összehasonlítás - Lengyel Béla: Gorkij ·
Összehasonlítás - Jurij Davidov: G. L. visszatér ·
Összehasonlítás - Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Napoleon az ember ·
Összehasonlítás - Anatolij Zsigulin: Fekete kövek ·
Összehasonlítás - A. A. Ignatyev: A cárné apródja voltam ·
Összehasonlítás - Alekszej Pavlovics Csapigin: Sztyepan Razin ·
Összehasonlítás - O. B. Vorobjova – I. M. Szinyelnyikova: Marx lányai ·
Összehasonlítás - Vszevolod Ivanov: Egy fakír kalandjai ·
Összehasonlítás - Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora ·
Összehasonlítás