Az ​áruló 7 csillagozás

Makszim Gorkij: Az áruló Makszim Gorkij: Az áruló Makszim Gorkij: Az áruló

„… Gorkij volt az első és a legnagyobb azok között, akik a 19. század mestereinek örököseként, de már a munkásosztály érzelmeit és világszemléletét formálták művészetté. Így vált ő folytatóvá, Tolsztoj örökösévé, és így vált újítóvá, a szocialista irodalom megteremtőjévé, első és legnagyobb mesterévé. Vannak írók, akik mesterei a szónak, a formának, a szerkesztésnek, akiket bámulnak is, de nem érezzük hangjuk melegét, nem érezzük azt a boldogító pillanatot, amikor az író szavai fészket építenek szívünkben. És vannak írók, akiket olvasva, színpadi alakjaikat látva, nem válunk a hideg tökély bámulóivá, hanem úgy érezzük, hogy az író közénk telepedik, ránk néz, hozzánk beszél, társunk és vezetőnk, barátunk, de apánk is, aki mint egy képeskönyvet nyitja elénk a társadalmat, a világmindenséget. Gorkij ezek közül való. S ezek közt is a legnagyobbak egyike.”
Zelk Zoltán

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Révai Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1981
368 oldal · ISBN: 9630723115 · Fordította: Gellért György, Justus Pál, Szőllősy Klára, Tábor Béla
>!
Révai, Budapest, 1949
156 oldal · Fordította: Kálnoky László

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Makszim Gorkij: Az áruló

Hja, ha politika nem lenne a világon, akkor most minden óvatoskodás nélkül mondhatnám, hogy Gorkij nagy író. Úgy tudja megragadni az orosz társadalom hordalékát, a nincstelenek és leszakadtak tömegét, hogy le a kalappal. Van az ő világában valami halványan rejtői vonás – de ami Rejtőnél komikum, az Gorkijnál egyszerre groteszk és tragikus. Úgy tud jelenetet beállítani, hogy az egyszerre színpadias és ugyanakkor zsigerien életszerű, figurái szinte mindig* sokrétűek, rosszindulatuk pedig sosem szimpla gonoszság, hanem gyengeségből, butaságból, becsületből összegyúrt komplex massza. Színe van, szaga van az egésznek.

Fussunk át a szövegeken:
1.) Malva Két hamisítatlan hímsoviniszta ruszki pöts (nem mellesleg: apa & fia) azon feszülnek egymásnak, hogy ki szerzi meg magának Malvát, a helyi méhkirálynőt. Egyetlen központi feszültségre felhúzott, kiegyensúlyozott próza erős helyszínrajzzal (szinte látni a tengerpartot, és a fénysugarakat a tenger hullámain). Külön kiemelendő Malva figurája, aki autonómia tekintetében kenterbe veri a kisregény többi szereplőjét, akik amúgy ezt meg is érdemlik.
2.) Az Orlov házaspár. Voltaképpen egy botegyszerű alkoholizmusellenes programbeszéd – de milyen jól meg van írva! Orlovék megpróbálnak kitörni a nihilből, tenni valami jót – de hogy ez sikerül-e nekik… spoiler
3.) Okurov városka. Tabló egy Isten háta mögötti orosz koszfészekről, annak is a koszosabbik feléről. Parádés, sokszínű jellemek, helyenként karneváli jelenetek, amelyek remek ritmusérzékkel fordulnak át tragédiába. És itt már a forradalom előszele is megborsóztatja a hátakat!
4.) Egy viszonzatlan szerelem története. Az egykori gyáros elmeséli az írónak egy szerelmi háromszög szomorú történetét öccsével, saját magával és egy gyönyörű színésznővel a főszerepben. Bizonyos szempontból a Malva újragondolásának is tekinthetjük a szöveget – ugyanaz az erős akaratú női kulcsszereplő, aki azonban paradox módon rabja saját akaratának.
5.) Első szerelmem. Emberek, én teljesen elhittem, hogy Gorkij szerelmes lett Olgába – ennél nagyobb bók egy ilyen szöveg esetében, gondolom, nem kell. Olga egyben alighanem megmagyarázza az író vonzódását ezekhez a szuverén, érdekes, erős jellemű nőtípusokhoz – a kötet hat kisregényéből négyben játszanak központi szerepet vele rokonítható személyiségek.
6.) Az áruló. Ez a kisregény használja fel leginkább a modern irodalmi vívmányokat – egy áruló zaklatott, töredezett önvallomását olvashatjuk, aki épp a siralomházban vet számot sorsával. Itt a leglátványosabb Gorkij szándéka, hogy a gonoszt nem egysíkúan, hanem a megértés vágyától vezetve kell ábrázolni – ez a későbbi szocreál irodalom ellenkező tendenciáival összevetve különösen meglepőnek hat. Hasonlóan meglepő továbbá a bolsevik pártviszályok kritikus értékelése is. (Talán csak azt vethetem Gorkij szemére, hogy árulója siralomházban végzi – az efféle tehetséges amorális latrokat a Cseka többnyire nem kivégezte, hanem alkalmazta.)

No, mit is mondhatnék még… talán csak annyit, hogy nyugodtan poroljátok le a padláson lévő Gorkij-köteteket, és olvassatok beléjük, mert Gorkij jó.

* Megjegyz.: ebben a kötetben. A kései Gorkij-életműre azonban már sajnos néhol jellemző a sematizmus.

9 hozzászólás
Coffee I>!
Makszim Gorkij: Az áruló

Masszív társadalomkritika, nagyon szerettem, igazán orosz volt.
Gorkijban nem csalódhatom, úgy látom. :) Kissé borús, szomorkás, fájdalmas, de igazán szerethető.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Már máskor is megfigyeltem, hogy a művelt embereknek van egy kellemetlen szokásuk. Sokféle gondolat halmozódik fel bennük, s nem tudom, azért-e, mert szeretnek velük eldicsekedni, mint kupec a pénzével, vagy azért, mert nehezen bírják magukban tartani ezt a sok gondolatot, de elég az hozzá, hogy semmivel sem törődve szétszórják, mint – bocsánat a hasonlatért –, mint a paraszt a tetveit. Pedig hát a gondolatokkal óvatosan kellene bánni, hiszen senki sem tudja, melyik helyes, melyik helytelen. Némelyik gondolat olyan az embernek, mint kutyának a kenyérbélbe rejtett tű: a kutya lenyeli a galacsint, és csak úgy fetreng kínjában, sokszor bele is döglik.

281-282. oldal, Egy viszonzatlan szerelem története

3 hozzászólás
Kuszma P>!

– Isten segítségével majd csak rendbe jövünk valahogy, megszokjuk egymást – mondogatta [Matrjona], s nem tudta, hogy már nagyon is megszokták és kiismerték egymást. – Bizony, ha gyermekünk születnék, minden megváltozna – mondta sóhajtva. – Akkor lenne gondunk is, mulatságunk is…
– No, hát akkor mit akarsz? Szülj…
– Igen ám, csakhogy úgy versz, hogy nem tudom kihordani. Nagyon erősen ütöd a hasamat meg a derekamat… Ha legalább nem rugdosnál…
– Ej, no – mentegetőzött Grigorij mogorván, zavartan –, hogy tudná azt az ember azon melegibe kiszámítani, hogy mivel, hova üssön? S nem vagyok én hóhér, nem kedvtelésből ütlek, hanem bánatomban…

73. oldal, Az Orlov házaspár

11 hozzászólás
Kuszma P>!

Nagyon szép volt ott, a föld szélén, s az idegen nyelvet beszélő emberek is mindig jobbnak látszanak a mieinknél, hiszen nem értjük, mit mondanak.

283-284. oldal, Egy viszonzatlan szerelem története

Kuszma P>!

Lev Tolsztoj azt mondja: „Az örökkévalóság fogalma az ész betegsége.” Én meg azt mondom: a szerelem a képzelet betegsége. Legegészségesebben a házinyulak és a tengeri malacok értelmezik a szerelmet.

281. oldal, Egy viszonzatlan szerelem története

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj
1 hozzászólás
zsofi017>!

Az embert nem gondolatok éltetik, hanem az értelmetlen vágy. Az ész, ez az unalmas tanítómester azt diktálja neki: „Minden szavam állom.” A növendék meg azt írja helyette: „Minden szavam álom…”

282. oldal - Egy viszonzatlan szerelem története

zsofi017>!

– Csakugyan olyan szép volt?
– Hát nem látja? – kérdezte szigorúan, a festőállvány felé bólintva, s oktató hangon hozzátette:
– Mások szemében talán nem is olyan szép, de mindannyian a legszebb nőt szeretjük…

255. oldal - Egy viszonzatlan szerelem története

zsofi017>!

Azt mondják, van a szemben valamiféle „lencse”, s ettől függ a helyes látás. Az ember lelkében is kellene ilyen lencsét elhelyezni. De ott nincs ilyen. Nincs, ez a nagy baj.

361. oldal - Az áruló

zsofi017>!

(…) én elgondolkozom olykor az életen, és elfog a rémület. Különösen éjszaka… amikor nem tudok elaludni… Csak néz az ember, előtte a tenger, fölötte az égbolt, körös-körül olyan sötét és félelmetes minden, ő meg egészen egyedül van. És akkor olyan kicsinek, olyan icipicinek érzi saját magát…úgy érzi, a lába alatt inogni kezd a föld… és nincs is rajta senki más, csak ő…Bárcsak itt volnál olyankor, legalább ketten lennénk…

20. oldal - Malva

zsofi017>!

– Ó, maga fiatal, maga erős…
Azt hiszem, életemben ekkor éreztem magam először a gyengék ellenségének. Később komolyabb helyzetekben is gyakran megfigyeltem, milyen tragikusan tehetetlenek az erősek a gyengék világában, milyen temérdek értékes energia, szív- elmeerő pocsékolódik arra, hogy fenntartsa a pusztulásra kárhozottak gyümölcstelen létét.

300. oldal - Első szerelmem

zsofi017>!

– (…) Hiszen te nem vagy féltékeny?!
Mi tagadás, túlságosan fiatal és önérzetes voltam hozzá, hogy féltékenykedjem. De… vannak érzések, gondolatok, sejtések, amelyekről az ember csak a szeretett nőnek beszél és senki másnak. Eljön az együttlétnek olyan órája, amikor a férfi önmaga előtt is idegenné válik, és kitárja magát a nő előtt, mint a hívő Isten előtt. Ha elképzelem, hogy mindezt – ami csak az enyém – az asszony egy bizalmas percében elmesélheti egy harmadiknak, akkor nehéz lett a szíven, és olyasvalaminek az árnyéka borult rá, amit szinte árulásnak éreztem. Talán ez a félelem minden féltékenység alapja.

314-315. oldal - Első szerelmem


Hasonló könyvek címkék alapján

Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: A szórakozó egyed
Leonyid Cipkin: Nyár Badenben
Borisz Lavrenyov: A negyvenegyedik
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Fehér éjszakák
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A nagyváros homályából
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko: Maruszja
Mihail Solohov: Emberi sors
Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyora
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Alekszandr Bek: A volokalamszki országút