Az ​anya 58 csillagozás

Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya Makszim Gorkij: Az anya

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​anya az orosz társadalom állapotának ábrázolása a 20. század elején. A regény nem véletlenül kapta a címét. Gorkij ezzel is hangsúlyozza, hogy az anya a regény központi alakja, mindenekelőtt az anya jellemének a fejlődését ábrázolja. Ezzel egy emberi élet példáján mutatja meg az utat, amelyen a munkástömegek a forradalom felé haladnak. A munkások és a forradalmi értelmiség a regény egyik leglényegesebb kérdése, amelyet az író Szasa, Natasa, Szofja és Nyikolaj Ivanovics tevékenységével világít meg.
Pelagéja (az anya) a mű elején a munkásnegyed öntudatlan, szürke asszonya, aki a szomorú, szenvedésekkel teli életét törvényszerűnek tartja, s a vallásban keres vigasztalást. Legfőbb jellemző vonása a félelem. Ezzel egyidőben azonban sok elégedetlenség halmozódik fel benne az élettel szemben. Segíteni kezd fiának, nemcsak azért, mert az ő fiáról van szó, hanem azért is, mert megérti fia céljait. Gondolatait tettek követik.
A regény vége megmutatja, milyen átalakulás ment… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1906

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A világirodalom klasszikusai · Fiatalok Könyvtára Kozmosz Könyvek · A modern könyvtár · Kincses Könyvek · Diákkönyvtár Szépirodalmi

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
444 oldal · ISBN: 9789633296134 · Fordította: Makai Imre
>!
Kossuth, Budapest, 1981
360 oldal · ISBN: 9630917343 · Fordította: Makai Imre
>!
Európa, Budapest, 1977
426 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630710978 · Fordította: Makai Imre

19 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Makszim Gorkij: Az anya

Az anya egy fejlődésregény az orosz társadalom állapota ábrázolásának keretében a 20. század elején. Gorkij a címmel is azt húzza alá, hogy az anya a regény központi alakja, az anya jellemének a fejlődését ábrázolja. Így egy emberi élet példáján keresztül mutatja meg, a munkástömegek a forradalom felé haladását. A munkások és a forradalmi értelmiség viszonya a regény egyik leglényegesebb kérdése, amelyet Gorkij Szasa, Natasa, Szofja és Nyikolaj Ivanovics tevékenységén keresztül ábrázol.
Pelagéja (az anya) a mű elején a munkásnegyed öntudatlan, szürke asszonya, aki a szomorú, szenvedésekkel teli életét törvényszerűnek tartja, s a vallásban keres vigasztalást. Legfőbb jellemző vonása a félelem. Az idő múlásával azonban sok elégedetlenség halmozódik fel benne az élettel, a viszonyokkal szemben. Segíteni kezd fiának, nemcsak azért, mert az ő fiáról van szó, hanem azért is, mert megérti céljait. Gondolatait tettek is követik.
Hasonló fejlődési pályát jár be Robert Mende Brooklyni bátrak c. regényének főszereplője is. A két fejlődési pályát hasonlítottam össze érettségi dolgozatomban. (Jelest kaptam rá végül!)
A regény végén már megszállja az anya szívét a bátorság, amely a harc és a győzelem feltétele. Ez az oka annak, hogy – bár a regény a munkásforradalmárok látszólagos bukásával végződik – mégis érezzük küszöbön álló győzelmüket.

SteelCurtain>!
Makszim Gorkij: Az anya

Sokan automatikusan propagandakiadványnak tekintik Gorkij mesteri alkotását. Nos ha propaganda, akkor legfeljebb annyira, mint minden más irodalmi alkotás a Bibliától a rózsaszínű romantikus limonádékig. Többnyire azon is átsiklanak, hogy Gorkij 1906-ban írta a regényt, mintha ez egy lényegtelen aspektus lenne. Mintha 1905-ben nem zajlott volna Oroszországban egy vesztes forradalom.
A regény főhőse egy asszony, aki egészen férje haláláig alig részesült valami jóban ezen a földön. Verte a sors, és verte a férje. Az egyetlen jó dolog életében a fia, aki előbb apja nyomdokaiban indul el az alkoholizmus útján, majd látványos hátraarccal kihátrál a korhely életből és olvasni, tanulni kezd, míg végül kiköt egy forradalmi csoportnál. Mellesleg szó sincs kommunistákról, vagy bolsevikokról, csak szocialistákról, vagy szociáldemokratákról. Egyébként anarchistákat sem emlegetnek, holott néhány szereplőt nagy valószínűséggel közöttük lehetne keresni. A történet dióhéjban az anyának a fiáért való rettegésétől a fiával való sorsközösség büszke vállalásáig történő fejlődési íve.
Remek karakterek, melyek jól hangsúlyozzák a forradalmi tábor sokszínűségét, a munkások és a parasztok kölcsönös bizalmatlanságát, s az utóbbiak sokkal mélyebb kiszolgáltatottságát, ami némi magyarázattal szolgál arra, hogy tíz évvel később ezek a parasztok miért mészárolták le több hónappal az októberi forradalom előtt a földesurakat és az államhatalom helyi képviselőit. Gorkij nem szépíti a dolgokat. A forradalmárok növekvő számáról ír, ám amikor az agitáció fontosságáról beszélnek szereplői, egyikükkel kimondatja, hogy nincs elegendő emberük erre a feladatra. A gyár leírásakor figyelemreméltó, hogy generációs ellentéteket is említ, amit a huszadik század elején igazán nem várna az ember.

Bélabá>!
Makszim Gorkij: Az anya

Számomra úgy értelmezhető a regény globális értékelése, hogy a mai, modern kor olvasója javarészt el sem tudja képzelni: ez a világ valójában létezett egykor. Miről is van szó? Orosz munkásokról, egy munkásnegyed keserű, nehéz sorsú mindennapjairól és arról hogyan építették a szocialista mozgalmat a kezdeti időkben, a forradalom előszele miként tört elő. Ennek a világnak mára (egy-két országtól eltekintve) szerencsére leáldozott a (vörös) csillaga, de mementónak itt maradt Gorkij Az anya c. regénye, és még gondolom más regények is, amik erről mesélnek. Ilyen szemmel nézve tehát a mai olvasó nemigen tud mit kezdeni ezzel a korszakkal. Azt viszont el kell ismerni, viszonylag gördülékenyen ment az olvasás, nem akadozott, nem volt benne semmi hátráltató, még a sok erőszak is helytálló volt a korszak „hagyományaihoz”, volt verés és gyilkosság is. Azért korrekt, mert ez a könyv szerintem jó korrajz, életszerű mese a fentebb írt proletár életről. A szereplők mondjuk maguknak keresték a bajt a tiltott könyvekkel (ma szamizdatnak mondjuk ezeket, akkor nem tudom az volt-e a nevük), és meg is kapták érte a „jutalmat”, börtön formájában.
Azt mondom jó regény, csak helyén kell kezelni térben és időben. Mindezekkel együtt sem az a könnyed, felhőtlen olvasmány, 4 csillagra (3,9 pont) pontozom, mert láttam benne a leírtakat, és ezt tudtam is értékelni. Szovjet/orosz könyvrajongóknak kötelező, mások számára csak fenntartással ajánlom.

13 hozzászólás
eme>!
Makszim Gorkij: Az anya

Szocreál 19o6-ból. A forradalmi előkészületek, világmegváltó tervek és álmok, a hétköznapi munkás- és parasztnyomor világából. Megszólíthatja-e egy ilyen jellegű, nem kissé tendenciózus alkotás a mai olvasót?
Az induló kép részeg, brutális, félállati sorba süllyedt alakjai mintha a mi utcánkat járnák. Hasonló és mégis más ez az utca. Itt nem állóképpel van dolgunk, hanem egy egyre határozottabban körvonalazódó sorozattal, amelynek kockái lassan váltogatni kezdik egymást, majd egyre gyorsabban kezdenek peregni. A középpontban egy anya áll, egy anya, aki fokozatosan eszmélve, ébredezve a kábult kiszolgáltatottság és görcsös félelem bénultságából, megmozdul, kimozdul megszokott otthonából, belép a világ megváltoztatásában hivők nehéz, de szépnek látott életébe. Néha úgy tűnik, a fia és társai munkájában krisztusi tettet látó anya reálisabban, higgadtabban, bölcsebben látja a helyzetet a harcos forradalmároknál: erős hitükben lát valami gyermekit, néha szelíd fejcsóválással veszi tudomásul az önként vállalt nehézségeket. Ennek ellenére egyre bátrabban, nyíltabban és erősebben vállalja a gyermekei harcát. Gyermekeiét, hiszen mindenki aggódó és gondoskodó édesanyjává válik. Szenvedő és áldozatokra kész édesanyává, aki alázatosan mossa meg az egyik forradalmár megváltó lábát, aki bátran hirdeti fia igazságát. Mennyire tudatos forradalmisága? Nekem úgy tűnik, inkább fia(i) iránti szeretetéből tesz mindent, de teljesen azonosulni nem tud velük. Mély vallásossága visszaretten ateizmusuktól, nyugtalan érdes érzéssel tölti el, míg őket magukat krisztusi magaslatokra emeli. Ő az, aki ápolja a betegeket, ő az egyetlen, aki a besúgóban is meglátja az embert, aki képes megbocsájtani… Én az örök anyát láttam meg benne. Ezért tudtam kedvelni a regényt. Ha nem így olvasom, irányzatossága könnyen megfojthatta volna a könyv minden erényét (amiben egyébként nincs hiány, Gorkij tud mesélni, tud jellemeket rajzolni, olvasói érdeklődést felkelteni és fenntartani…).

ppeva P>!
Makszim Gorkij: Az anya

17 évesen olvastam, kötelező olvasmányként. A legmaradandóbb emlékem róla az, hogy először sikerült kiharcolnom, hogy fél éjszaka fennmaradhassak olvasni, sőt, akkor kaptam életem első kávéját is, segítségként… Bár szidtak is, mint a bokrot, hogy miért hagytam az olvasást az utolsó napra. De muszáj volt, mert a magyar tanárunk olyan volt, mint egy piranja, ha kötelező olvasmányról volt szó…..
Az biztos, hogy utáltam, mint mindegyik kötelezőt. :)

Nandi>!
Makszim Gorkij: Az anya

Nekem kicsit hosszúra sikeredett az igazságtalanságból és elkeseredésből kiutat kereső forradalmárok harca, és vártam volna a végére valami nagyot. Végül is elértek annyit, hogy magukra hívták a figyelmet, az anya pedig minden erejével részt vett ebben a megmozdulásban, de…
Számomra valami elkezdődött és ebben a műben nem fejeződött be.

brigi11 P>!
Makszim Gorkij: Az anya

Ez egy gyönyörű regény is lehetne. Az 1900-as évek elején Oroszországban, egy anya története, aki élete első felében férje iszákosságát és ütlegessét tűri, második felét a fia iránti aggódalom tölti ki. A forradalom előszele, a munkásosztály lázadása, tökéletes korrajz. Ami nem tetszett, hogy feleslegesen lett hosszúra irva, ugyanazokat a köröket mutatta be az író újra és újra.
A vége felé már sokszor untam.

riffsandemy>!
Makszim Gorkij: Az anya

A regény mondanivalója az eléggé célzatos, ugye, de ha ettől eltekintünk, elég jó látlelet 1906-ból. Nehézkes történetre és „olvashatatlanabb” stílusra számítottam, szerencsére pozitívan csalódtam; Gorkij nagyon szépen meséli el az idealizált orosz anya lelkivilágát. Amit egy kicsit túlzásba vitt, az a rengeteg sírás-rívás; illetve a lánglelkű forradalmárok egyöntetű dicső és megtörhetetlen alakja. Már mintha nem is emberek lennének. Ezeket leszámítva egyszer érdemes elolvasni.

hajdutmea>!
Makszim Gorkij: Az anya

Alapvetően nem lett volna bajom a sztorival, tetszett, ahogy bepillantást nyerhettem egy átlagos orosz munkáscsalád életébe. Emellett nagy hatással voltak rám a különböző emberi sorsok, élettörténetek. Viszont a második résztől kezdve sokszor untatott, túl sok volt az ismétlés, egy-egy résznél szinte már tudtam, hogy mit fog mondani az adott karakter. Örültem, amikor befejeztem, mert lehozott az életről.


Népszerű idézetek

eme>!

– Hát igen, egy kis boldogság mindenkinek jólesik! – jegyezte meg halkan Nyikolaj. – Csakhogy nincs olyan ember, aki csupán egy kevés boldogságot kívánna. Ha pedig sok van belőle, akkor… semmi értéke sincs…

239. oldal

Lipe>!

Csak az él igazán, aki vár valami jót, ha pedig nincs mit várnia, akkor nem is élet az élet!

258. oldal

dokijano>!

A hatóság már érzi, hogy mintha hideg csapná meg a paraszt felől: mostanában keveset és nem valami nyájasan mosolyog a muzsik; le akarja rázni magáról a hatóságot. A minap kikocsikáztak Szmoljakovóba, van itt nem messzire egy ilyen falu, hogy behajtsák az adót. Erre felzúdultak, karóra kaptak a parasztok! Azt mondja nekik erre a rendőrfőnök: “Ejnye, ti ebszülte bitangok! Hisz ez lázadás a cár ellen!” Volt ott egy Szpivakin nevű paraszt, az azt mondta neki: “Eredj a jó édesanyádba avval a cárral! Hát hogy volna nekem cárom, ha egyszer lehúzza rólam az utolsó ingemet is?…” Hát itt tartunk, mama! Szpivakint persze elfogták, tömlöcbe zárták, de a szava itt maradt, még a kisfiúk is tudják, úgyhogy az tovább él, sőt kiabál!

Második rész, 18. fejezet (Fapadoskönyv.hu, 2011)

Zsucsima>!

Ha valaki megrühesedik: vidd a fürdőbe, füröszd meg, adj rá tiszta ruhát, akkor meggyógyul! Igen! De hogyan tisztítsunk meg egy embert belülről?

11. fejezet

dokijano>!

    – Tudja, néha olyan csodálatos érzés kél az ember szívében! Úgy tetszik, hogy bárhová megy is, mindenütt elvtársakat talál, akik mind egy tűzben égnek, mind vidámak, jók, nagyszerűek. Szavak nélkül is megértik egymást. Mind egy kórust alkotnak, de minden szív a maga dalát énekli. Minden dal úgy fut, akár a patak, majd egy folyóba ömlik, aztán szélesen, szabadon hömpölyög a folyó az új élet derűs örömeinek tengerébe.

Első rész, 18. fejezet (Fapadoskönyv.hu, 2011)

evacsako>!

– Ugyan, hát van valahol a földön meg nem bántott lélek? Engem annyiszor megbántottak, hogy már belefáradtam a megbántódásba. Mit tegyünk, ha az emberek nem tudnak másképp viselkedni? A megbántódás csak akadályozza az embert abban, hogy végezze a dolgát, az ilyesmin rágódni felesleges időfecsérlés. Ilyen az élet! Én azelőtt néha haragudtam az emberekre, de ahogy jobban meggondoltam, beláttam: nem érdemes. Mindenki attól tart, hogy a szomszédja megüti, így hát ő maga igyekszik mielőbb fültövön vágni a másikat. Ilyen az élet nénikém!

9. fejezet

evacsako>!

Maga nem élhetett másképp, de most legalább tudja, hogy nem jól élt! Ezer meg ezer ember különbül élhetne magánál, és mégis úgy él, mint a barom, sőt még henceg is: milyen jól élek! Hát mi jó van abban, hogy az ember ma is csak dolgozik meg eszik, holnap is csak dolgozik meg eszik, és egész életén át folyton csak dolgozik meg eszik? Eközben nemz néhány gyermeket, eleinte elszórakozik velük, de amikor ők is kezdenek sokat enni, megharagszik rájuk, szidja őket: gyorsabban nőjetek, ti nagyböndőjűek, ideje volna már dolgoznotok! És szeretné háziállattá tenni a gyermekeit, de azok majd csak a maguk hasára dolgoznak, és ők is úgy húzzák az élet igáját, akár kutya a pacalt…Csakis azok emberek igazán, akik igyekszenek leverni a bilincseket az emberi értelemről.

17. fejezet

Harkov>!

Óvakodni kell az emberektől… mind gyűlölik egymást! Csupa kapzsiság, csupa irigység valamennyi! Mind örömmel cselekszik rosszat. Mihelyt lerántod róluk a leplet, megítéled őket, meggyűlölnek és tönkretesznek!

21. oldal

Harkov>!

– Tudom eljön még az idő, amikor gyönyörködnek majd egymásban az emberek, amikor mindegyik csillagnak nézi a másikat. Szabad emberek járnak majd a földön, akiket naggyá tesz a szabadságuk, mindenki nyílt szívvel jár, mindenkinek mentes lesz a szíve az irigységtől, és nem ismer haragot senki. Akkor majd az ember szolgálata lesz az egész élet, felmagasztaltatik az ember képe; szabadok számára minden magasság elérhető! Akkor majd igazságban és szabadságban élnek… a szépségért, és azokat fogják a legkülönbeknek tartani, akik a legszélesebben át tudják ölelni szívükkel és a legmélyebben fogják szeretni az egész világot; a legszabadabbak lesznek annak az új életnek az emberei…

126. oldal

Harkov>!

Az élet minden oldaláról üt, vág, szúr bennünket, szeretnénk pihenni, de nem hagynak a gondolataink.

182. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: Állatfarm
George Orwell: Állati gazdaság
Borisz Paszternak: Zsivago doktor
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Romain Gary: A virradat ígérete
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Charles Dickens: David Copperfield I–II.
Lev Tolsztoj: Regények és elbeszélések I-II.
Dickens Károly: Copperfield Dávid élete és viszontagságai