Isten ​a tanúm 11 csillagozás

Makisz Citasz: Isten a tanúm

Egy selejtes antihős egyszerre káprázatos humorú és mélységesen fájdalmas története. Az ötvenes éveire munka nélkül maradt Chrysovalantis már megrendült egészséggel meséli el megmérettetéseit. Komikum és tragikum, kegyes hazugság és csúf igazság közt egyensúlyozva Makisz Citasz hőse egyetemes érvényű, olyan emberek szimbólumaként, akik jóságuk miatt minden oldalról ellenséggel és cinizmussal szembesülnek. Gyermeki ártatlanságával éppen azon társadalmi szörnyszülöttet tükrözi vissza, amely kizárja őt köreiből.

Humorral, fantáziával és különleges nyelvi leleményességgel hoz létre egy páratlan világot, mely mozaikszerűen áll össze.

Eredeti cím: μάρτυς μου ο θεός

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2017
212 oldal · ISBN: 9789632798882 · Fordította: Fokasz Nikosz
>!
Typotex, Budapest, 2016
216 oldal · ISBN: 9789632798882 · Fordította: Fokasz Nikosz

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Makisz Citasz: Isten a tanúm

Kosztolányi versciklusa és az Üvegtigris film
egyik szereplője épp úgy eszembe jutott olvasás közben… A Szegény kisgyermek panaszai itt prózában, szegény felnőtt férfi panaszaivá válnak.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/05/isten-tanum.html

Bori_L P>!
Makisz Citasz: Isten a tanúm

Hriszovalantisz az antihősök antihőse, és mint ilyen, megtestesíti azt az embertípust, akitől legszívesebben falnak mennék, ha két szót szólnak a közelemben. Szóval ebből a szempontból Citasz remek görbe tükröt alkotott, ami nem csak a görögökkel, hanem a magyarokkal is remekül működik.

Hriszovalantisz ötvenes, némileg elhízott férfi, munkanélküli, cukorbeteg, képtelen normális emberi kapcsolatokat kialakítani (legyen szó barátságról, munkáról, párkapcsolatról vagy családról), és semmi nem az ő hibája. Bő 200 oldalon keresztül tologatja a felelősséget, felváltva a nőkre, a főnökére, a bevándorlókra, a kivándorlókra, a nőkre, az apjára, a családjára, a társadalomra… ja, és a nőkre. Két oldalanként ellentmondásokba keveredik saját magával, kényelmes hazugságokba menekülve hárítgatja a felelősséget a saját szétesett életéért, nem képes szembenézni a hibáival, hát még tanulni belőlük.

Nem tudom, mi volt Citasz célja ezzel a könyvvel. Talán az, hogy az olvasó is magába nézzen, hogy nem áltatja-e hasonló hazugságokkal magát. Nem tudom. Belőlem mindenesetre iszonyatos ellenkezést és negatív indulatokat váltott ki, meg olyasmi gondolatokat, hogy az ilyenek miatt tartunk most ott, ahol, az egész világon, ami nyilván némileg túlzás, de a könyv második fele kínszenvedés volt, legszívesebben a falhoz csapkodtam volna, így talán nem olyan meglepő, ha nem sikerült végig polkorrektnek maradnom. Ez a fajta végletekig naiv, felelősségkerülő és önámító szemléletmód borzasztó távol áll tőlem, és hiába próbáltam együtt érezni Hriszovalantisszal, egy idő után mindig csak a zsigeri ellenkezés maradt, hogy ezt nem. Nem és nem és nem.

Szóval, maradjunk annyiban, hogy Makisz Citasz megírta a tökéletes antihőst, biztos sokan tudnak azonosulni vele, vagy legalábbis a személyes tragédiájára koncentrálni ahelyett, hogy a falba vernék a fejüket a folyamatos ellentmondások és nyilvánvaló önámítások láttán. Én nem tartozom közéjük, de azért nem bántam meg, hogy elolvastam. Bár újraolvasni nem fogom még vagy harminc évig, az tuti!

Bővebben itt (arról is, hogy mi minden a nők hibája!): http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-05-29+…

patakizs>!
Makisz Citasz: Isten a tanúm

Hát izé…ez egy humorosnak szánt könyv volt….Nem tudom, valahogy nem volt kedvem nevetni. Kisebb százalékban szántam a fickót, mert tényleg voltak szerencsétlen körülmények az életében, illetve az a benyomásom támadt, hogy egy kissé (vagy nagyon?) együgyű szegénykém. A domináns érzésem viszont a megvetés és az undor volt. Miért kell mindig mindent másra fognia? Miért tehet mindig mindenről az apja, a testvére, az albánok meg az oroszok, stb.? Há' férfi az ilyen? 50 évesen apucival-anyucival élni, állandóan 10-15 évvel fiatalabb nőkről álmodozni (de amúgy mindegyik ribi szerinte)? Neki vannak elvárásai, de melyik nő annyira hülye, hogy egy kövér és tohonya, állandóan munkanélküli rakás szerencsétlenséget bevállaljon? Igaziból azért vagyok felháborodva, mert ez a figura sajnos létezik kishazánkban is. Tömegével…

anesz P>!
Makisz Citasz: Isten a tanúm

Szó szerint elaludtam néhányszor ezen a könyvön a rövidsége ellenére. Főhősünk függése és félelme a nőktől furcsa kettősséget teremt. A családja is kikészíti egy idő múlva. A munkanélküliség pedig az alap probléma, amiből nem tud kikeveredni. Főnökei kihasználják, aztán eldobják.
A könyv arról szól szerintem, hogy hogyan lehet egy ember felesleges és értéktelen minden jó szándéka ellenére?
Keserű könyv, a gazdasági válság és a görög csőd érződik rajta.

ttapu>!
Makisz Citasz: Isten a tanúm

Állati jó. Legalábbis ezt feltételezem róla, miután elolvastam.
Van egy olyan szál a könyvben, amelyben főhősünk a valaha szebb napokat látott könyvkiadási szakmát siratja, közelebbről azokat a nyomtatás-előkészítési vagy épp terjesztési munkafázisokat, melyekben ő maga szívvel-lélekkel szorgoskodott is.
És akkor sejtheti bárki, micsoda veszélyt rejt ez magában, nagy óngólt lőhet egy kiadó, ha egy ilyen tartalmú regényt ad ki és közben… No de közben oda is figyelt szépen a typotex – majdnem mindenre.
De Isten a tanúm, én még egy könyvben ennyi tükörfordítás ízű kifejezéssel, magyartalansággal, stilisztikai bakival nem találkoztam. Alapvetően azért érezhető a nyelvezetében egy finom irónia, jól megsejthető a görög társadalmi problémákra való reflexió, de vagy nagyon oda kell figyelni, hogy mit is olvas az ember vagy még jobb ha nagyon nem figyelünk oda és kicsit pongyolán olvasunk, talán akkor gördülékenyebbé válik a szöveg. Ez utóbbi technikát nem próbáltam, én sajnos felhúztam magam rajta rendszeresen. Érezhetően minden bele lett fordítva, de ez a szerkesztőt úgy látszik, nem zavarta. Minthogy az sem tűnt fel neki, hogy ez a kiadványuk a Világirodalom sorozatban jelent meg és az amúgy nagyon hasznos és az értelmezéshez szükséges lábjegyzeteket végjegyzet formában adták közre. Köszönjük, Emese.
Most azon tűnődöm, van nekünk magyar Hriszovalantiszunk? Mármint olvasott vki hasonló magyar művet?


Népszerű idézetek

Futóhomok>!

A könyv olyan, mint a kés:
fogja a gazdasszony, kenyeret szel vele,
fogja a mészáros, húst szeletel vele,
fogja a gyilkos is, s elvesz egy életet.

82. oldal

balagesh IP>!

A gyóntatóm azt tanácsolja, hogy tartsam távol magam a paráznáktól, először is azért, mert ezer betegséget hordoznak, másodszor azért, mert ha nem szakadok el ezektől, nem tudok majd gyökeret verni egy nő mellett, s egész életemben csavargó maradok. Nem olyan egyszerű ez, de, mint mondja, próbálkoznom kell, és ébernek kell maradnom.

17. oldal

Bori_L P>!

Négyféle főnök létezik: a sikeres, az eladósodott, a szemét és az őrült.

(első mondat)

robinson P>!

Olyan asszonyt szeretnék találni, aki nem parázna, de úgy tisztel engem, ahogy csak egy parázna asszony tisztelheti a férfiakat.

16. oldal

robinson P>!

A nővérem zárkózott típus. Pont az ellentétem. Nincs férjnél.

21. oldal

robinson P>!

Anyám gyakran mondta: „Vigyázz a nőkkel: nagyszájúak, eljárnak, hazugok és sokat markolók. Vigyázz velük. Te ártatlan gyerek vagy, meghatározott elvek szerint neveltünk…

robinson P>!

Láttam persze, hogy süllyed a hajó,hogy a dolgok egyre rosszabbra fordulnak, nem volt semmiféle jövő, de nem akartam hinni a szememnek.

9. oldal

Bori_L P>!

Az igaz szó nem kerül semmibe, a hazug sok szóba. Következtetésképpen a hazugság méregdrága.

165. oldal

robinson P>!

Isten két alapvető dolgot adott az embereknek: a szabadságot és a testi szépséget. Ismeretes, hogy az emberek többsége egészségesen születik. Az ember maga teszi tönkre magát, és maga hívja ki a legtöbb betegséget. A bűn harapása halálos, ahogy Pál apostol mondta.

25. oldal

Futóhomok>!

Félj azonban a kínaiaktól. A kínai mást mond és mást tesz. Ugyanígy a japán is. Ezért fél tőlük Amerika, és a második világháború után ezért nem bántotta őket egyáltalán. Jobb a partner és barát a távolban, mint az ellenség. A japán agya technológiai kérdésekben ötvenszer gyorsabban pörög, mint az amerikaié. Ha egy számítógépprogramot adsz neki, egy nap alatt megérti, míg az amerikainak tíz napra lenne szüksége. Ha egy japánnak odaadsz valamit, hogy rakja össze, pillanatok alatt megteszi, míg az amerikainak tervre és részletes útmutatásra van szüksége. Ha most egy orosznak adnál valamit, hogy összeszerelje, akkor azt mondaná: „ Miért gyötörsz?” Neki vodkát adjál és nem lesz szüksége másra. Dolgoztam oroszokkal, így hát tudom.

81. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Eduardo Sacheri: Lúzerek éjszakája
Robin O'Wrightly: Testcserés számadás
Marc Elsberg: Blackout
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út
Lionel Shriver: A Mandible család
Lao Sö: Macskaváros krónikája
Ioanna Karisztiani: Batyu
Alkyoni Papadaki: A Hold színe
Vaszilisz Vaszilikosz: „Z”
Vaszilisz Vaszilikosz: Angyalképző