Koriolán ​dala 75% 12 csillagozás

Alapvetően érdekes volt látni, ahogy Makai fog egy extrém ötletet, egy alternatív világot vagy egy különc figurát, és megpróbál belőle novellát kanyarítani. Ezekben az elbeszélésekben mindig van valami eszmei-filozófiai mag, ami köré a történet felépül – ez helyenként igazán izgalmas szöveget eredményez, még ha itt-ott a szerző kezében meg is szalad az intellektualitás borsszórója*. Ugyanakkor valahogy nekem ezek a szövegek végig túl hidegnek, túl élettelennek tűntek, képtelen vagyok személyessé tenni őket – érzésem szerint formális konstrukciók, amiket nagy műgonddal emeltek a szavak építőkockáiból, de nem lakik bennük senki. Én meg (ebben a kontextusban egy legóemberkének kell engem elképzelni) csak nézek be az ablakon, mélázok egy darabig, de végül én sem akarok beköltözni.

* Ezzel azt akartam a magam lágy, jóindulatú módján kifejezni, hogy egyes elbeszélésekben túltengeni látszik a modorosság és a tudálékosság. Csak nekem meg a metaforaszóróm szaladt meg.

Egy pár hete Kapolcson jártam, ahol figyelmes lettem egy kis udvarra, ahol a Fiatal Írók Szövetsége ütött tábort. Pont felolvasást tartottak, hallgatták megfáradt másnapos emberek, érződött az irodalom megértése (szeretete?), és ez csillapítólag hatott az emberre. Egy standon 20-30 könyv kellette magát, főleg első írós alkotások. Ez becsülendő dolog – gondoltam. A kezemben a nejlonban már megmelegedett a sör, így hát gyorsan választottam. Igen, manapság nejlonból vagy alomóniumból isszuk a sört. Hová tart ez a világ? Szóval kiválasztottam Makai Máté könyvét. És milyen jó választás volt! Meglepetésemre az elárusító csak ennyit mondott: Mindjárt dedikálja az író – és odavitte a könyvet egy fiatalemberhez, aki a szomszéd padon sörözött a barátaival. Máté dedikált, és az aláírása alá ennyit írt – Kapolcs, 2081. 06. 12. No, Máté fiam – gondoltam – vagy tegnap volt sok a nejlon, vagy talán már ma? Máténak csak annyit ígértem, elolvasom a könyvét.
Egy első könyves írónak nagyon nehéz dolga lehet kis hazánkban. Fel van adva a lecke. Olyan kortárs írókkal kell felvennie a versenyt, mint Krasznahorkai, Závada, Spiró, Darvasi, Dragomán, vagy Bartis. Vagy megközelíti valaki a Nívót, vagy lehet középszerű író, de hát ki szeretne középszerű író lenni? És ez így van rendjén, így van jól.
Tisztelt Máté! Ezúton követlek meg. Nem a nejlon volt sok. Most már tudom, ez az elbeszéléskötet a jövőben játszódik. Olyan jövőképet társz elénk, melyben az emberek túlnyomó része céltalan életet él, legális minden kábszer, tudatmódosító, minden kapható ebben a modern világban, és mindenki mindenre kapható. Azon keveseket, akik a régi hagyományos eszmékhez hajlanak, akikben még felparázslik a becsület, az erkölcs, az embernek maradás érzése, őket rossz szemmel nézi a többség, esetleg kiközösítik őket. Félelmetes ez a világ, annak ellenére hogy tudjuk, erre tartunk. Az elbeszélések néha összefűződnek, ami külön erény. És a kedvenceim: Csapda, Ciprusi kísérlet, Fegyverkezés a dél-kínai tengeren (ez olyan, mintha Moldova és Rejtő egy kávé mellett közösen írták volna, megjegyzem az utóbbi húsz évben nem olvastam ilyen humorosat) Bolondok űrhajója, A jamali fekete lyuk. Még egyszer megragadom az alkalmat hogy gratuláljak, Máté, és várom a regényed.
Nem tudom hol kapni a könyvet, de aki hozzájut, olvassa!

Nem az igazi… vannak benne jó ötletek, érdekesebb művészetelméleti fejtegetések, de ezek nincsenek felfűzve valami erősebb narratív szálra, legjobb esetben is csak egy-egy idézett anekdotában sikerül elhelyezni őket. A szereplők jellegtelenek, dramaturgiai ív talán van, talán nincs. A szerző jobb egyetemi hallgató, mint novellaszerző. Szóval unalmas volt fikcióként olvasni, máshogy meg nem nagyon tudom, mert ez végül is egy novelláskötet. Sajna valahol az egész megrekedt egy jó sci-fi és egy médiaelméleti tanulmánykötet között, néhol gyengén sikerült Pynchon-utánérzésekkel.

Igazán különleges kötetet tartottam a kezemben, egyike volt a Könyvhéten kinézett három könyvnek, és eddig ez bizonyult a legjobb vételnek.
Nagyon friss az élmény, így annyira talán mégsem tudok érdemi kritikát írni, amennyire szeretnék. :) Különleges, eredeti világot tár elénk, mely a maga ismeretlenségével és fantasztikumával is ismerős. Azonban ezek nagyon erős írások, nem délutáni teázáshoz szánt egypercesek. Engem személy szerint mélyen felkavart egy-egy novella, hogy úgynondjam „lehúzott az életről”. De ez nálam abszolút pozitívum, az az igazság.
Szóval azok, akik valami mélyet, valami olvasható, legális pszichedelikus élményt keresnek, mindenképpen ruházzanak be Makai Máté első önálló kötetére, mert ütős élmény, és olcsóbb, mi t az LSD! ;)

Rockzene, esztétika, LSD, fantasztikum, Pynchon, Burroughs, Philip K. Dick – ezekkel a húzószavakkal jellemezte a fülszöveg Makai Máté első kötetét, a Koriolán dalát, ami az idei könyvhétre jelent meg a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában. Nekem betalált, imádom Dick és Burroughs írásait, a rockzenéről nem is beszélve, úgyhogy kíváncsian vettem kezembe ezt a novellafűzért… -> http://www.nowmagazin.hu/…