Egy ​forint a krumplis lángos 18 csillagozás

A Kádár-kor társadalma
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

Közelmúltunk történelmét, sőt a jelenünket sem lehet megérteni, ha nem ismerjük a Kádár nevével fémjelzett évtizedeket.
Kádár János harminckét éven át állt az ország élén. Ilyen hosszú ideig csak kevés történelmi személyiség határozhatta meg Magyarország sorsát a modern korban. Kádár alakja talán ezért is foglalkoztatja mind a mai napig a közvéleményt, és ezért tartozhat a legnépszerűbb múlt századi magyar politikusok közé. Vannak, akik rajongtak érte, ám legalább ekkora azok tábora, akik véreskezű diktátornak, hazaárulónak tartják.

Majtényi György történész korabeli fotókkal illusztrált kötetében olvasmányos stílusban, ugyanakkor tudományos alapossággal mutatja be a Kádár-kor és a „legvidámabb barakk” valóságát, valamint a Kádárhoz kapcsolódó legendákat és mítoszokat.

>!
Libri, Budapest, 2018
340 oldal · ISBN: 9789634334156
>!
Libri, Budapest, 2018
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634331643

Enciklopédia 34

Szereplők népszerűség szerint

Brünner Gáspár


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

abstractelf>!
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

Az elmúlt években egyre gyakrabban hallani a „bezzeg régen” kezdetű mondatokat, amelyeket gyakran utópisztikus világot sejtető gondolattal zár az illető. Majtényi György az Egy forint a krumplis lángos művében arra vállalkozott, hogy megvizsgálja, miként is nézett ki a Kádár-korszak társadalma, hogyan éltek az emberek abban a bő három tizedes időszakban, amelyet a párt főtitkára, Kádár János, után neveztek el.

Majtényi György a kötetet olvasmány(osabb) stílusban írta, ugyanakkor az olvasótól elvár egy alapfokú (már-már közepes szintű) tudást a vizsgált időszakkal kapcsolatban. Ez számomra nem okozott problémát, viszont azok számára, akik nem vagy régen tanultak erről a periódusról, nem biztos, hogy ismerősek lesznek az olyan témaspecifikus terminusok, mint például a második gazdaság.

A kötet nem csupán a Kádár-korszak társadalmi struktúráját és az egyes osztályok életmódját vizsgálta, hanem az adott csoportok életét befolyásoló tényezőket – a településszerkezet változását, a bürokratikus rendszer virágzását, a technológiai fejlődés hatását – is. Ezek mellett nem lehetett elkerülni a demográfia változásokat, a nők, a munkanélküliek (ami elméletben nem, csak a gyakorlatban létezett), a nyugdíjasok és a kisebbség helyzetét sem.
A szerző a fentieket egyéni történetek/sorsok bemutatásával hozta közelebb az olvasóhoz, ami még jobban szemléltette a korszak mentalitását és valóságát.

Majtényi külön fejezeteket szánt annak is, hogy bemutassa, miként lehetett egyáltalán megvalósítani ezt a diktatúrát, amikor olyan események előzték meg, mint az 1956-os forradalom. Ezekben a fejezetekben nagyon érdekes és elgondolkodtató társadalmi jelenségekre világít rá.

Egyetlen fejezet volt csupán, amit nem gondolnék indokoltnak – a „Kádár János azt üzente.” Az első titkár és a történészek, amely a történészek megosztottságát és a korszak bemutatásának különböző módszereit mutatja be. Ha a célközönség az átlag olvasó, annak ez a fejezet nem sokat jelent. Ha már megszületett ez a fejezet, jobban érdekelt volna a szerző másfél soroz zárójeles megjegyzésnél bővebb nézőpontja a fejezetben bemutatott kategóriák szemszögéből. Még úgyis, hogy kikövetkeztethető volt.
(Én magam Romsics nézőpontját érzem legközelebb a sajátoméhoz.)

Összességében az Egy forint a krumplis lángos egy olvasóbarát, sok érdekességet tartalmazó, változatos forrásokat (szakirodalmaktól elkezdve a levelekig) felhasználó, elgondolkodtató mű a Kádár-korszak társadalmáról és mentalitásáról.

gesztenye11 >!
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

A szerző előző könyve bemutatta Kádárt, az embert. Ez a könyve lenne (lett volna) hivatott a „Kádár-kor társadalmát” bemutatni – sajnos, nem igazán sikerült. Pedig a felkészülés roppant alapos volt, a könyv több, mint 700 jegyzetet, többszázas irodalomjegyzéket és számos egyéb forrást, levéltári dokumentumokat, jogszabályokat is számlál, csak ezek listája több, mint 60 oldal. Így azonban a könyv még annyira sem olvasmányos, mint a „Vezércsel”. Ráadásul a szerző nagyon sokat hivatkozik egy bizonyos Hannah Arendtre – az első fejezetekben szinte oldalakat idéz tőle –, és bizony ezeknek a szövegeknek a nyelvezete nem igazán a „hétköznapi” olvasónak való. spoiler És túl elméleti síkon fogalmaz, mindenáron ideológiát akar gyártani a „kádárizmus” megértéséhez.
És aztán vártam a társadalom bemutatását. Hát – néhány közhelyszerű általánosításon túl – nem azt kaptam, hogy a kor embere hogyan élt, spoiler, hanem valamifajta kivételeket. Tudom, hogy a kivétel erősíti a szabályt, de messze nem volt általános sem az évtizedekig leveleket írogató „magángazda” Cs. Pál története, sem Gyűrűfű sorsa. Az is furcsa volt, hogy helyenként egész hosszú bekezdések foglalkoztak az 50-es évekkel és a Rákosi-rendszerrel, holott – szerintem legalábbis – a Kádár-rendszer éppen annak meghaladására és megváltoztatására vállalkozott (nem teljesen alapjaiban ugyan, de az emberek számára látható és érzékelhető módon – amit a szerző egyébként a történészek „kényelmetlen tanulságának” nevez).
Nem értem, hogy egy debreceni lakásbotrányból, Hegedűs András moszkvai szociológiai tanulmányaiból, vagy a KSH elnökének esetleges öngyilkosságából milyen következtetéseket lehet levonni az adott korszak társadalmára nézve? A szerző szerint nem volt akkora „osztálytudata” az embereknek, ezért akar egyedi példákat bemutatni.
Pedig az egyedi példák folytatódnak. Megyei tanácselnök, szakérettségis tanár, szobafestő sztorija, ideológiai köntösbe bújtatva, mint példa az elit, a középosztálybeli értelmiségi, illetve a munkásosztály életére. Moldovától az irodalomjegyzékben csak a Kádár könyv szerepel, de az író talán jobban tette volna, ha a bányászokról, vasutasokról, textilgyárakról vagy az Őrségről irt riportkönyveit veszi alapul, jobb képet adhatott volna a társadalomról! Frizsiderszocializmus, kesudió-vita, kicsi vagy kocsi? Magasabb életszínvonal vagy szocialista erkölcs? A szerző szerint ezek voltak a fő – ideológiai – kérdések a 60-as, 70-es években! (A gyerekvállalás kérdése, illetve a sorrend valóban fontos kérdés volt a családoknál, de nemcsak a Kádár-rendszerben! Ez így van napjainkban is! Pedig ma nem szocializmust építünk!) Mekkora volt a szegénység a Kádár-rendszerben, ha volt (bár beszélni nem nagyon lehetett róla)? A szerző ezt érdekes módon egy lottóötőst nyerő pincérhez írt pénzkérő levelek alapján elemzi (ami ”telitalálat” a fejezet tartalmát illetően).
A szerző vizsgálja a cigányság felemelkedésének esélyeit a szocializmusban, és elemzi, hogy a kérdés etnikai vagy szociális problémát jelent(ett). Ehhez segíti a „Cséplő Gyuri”, illetve „A pártfogolt” című film és azok bemutatása is.
Külön fejezet mutatja be Kádár János megítélését a különböző időszakokban végzett közvélemény-kutatások tükrében, részben a rendszerváltás előtt, részben már utána. A szerző elemezni próbálja az eltérések okai is, és megtudjuk, mi az az „egyetlen lehetséges létezési mód” (forrás Hankiss Ágnes, aki Bethlen Gábor tetteit veti össze Kádáréval).
A két utolsó fejezet, ami egyrészt a történészek Kádárral, illetve a Kádár-rendszerrel kapcsolatos megítélését taglalja, másrészt egyfajta elméleti kitekintés ugyanebben a témában, számomra csak azt mutatja, hogy a legkülönbözőbb szélsőségektől kezdve szinte minden értékelési árnyalat előfordul, ha valaki „hivatásos” mond véleményt erről a korszakról. Akkor mit mondjon egy egyszerű olvasó, aki ráadásul végig is élte azt az időszakot, és neki több pozitív tapasztalata van, mint negatív? Természetesen a rendszer – már a nevéből kiindulva sem – nem lehetett demokratikus, de ettől eltekintve igyekezett meghaladni részben a Horthy-, részben a Rákosi-rendszert, és szerintem mindegyik sikerült is neki. És egy dologban biztos vagyok: Kádár mindenképpen (sőt, a 80-as években minden „áron”) azt akarta, hogy a nép egyre jobban éljen! Hogy ezt akkor hogyan nevezhetjük el, milyen rendszernek, azt nem tudom. A szerző által megemlített „konzervatív szocializmus”, ami nem a kommunizmus felé halad (ahogy eredetileg célozva volt), hanem egyre jobban merít nemzeti hagyományainkból, akár szimpatikus is lehet.
Ugyanakkor azt mindenképpen el kell mondani, hogy a könyvet csak olyanoknak ajánlom, akik rendelkeznek megfelelő elméleti alapokkal ahhoz, hogy meg is értsék a mondanivalóját – mert az nem elég, hogy „érdeklődik a korszak iránt”. Akik csak érdeklődnek, de nem értik az időnként hosszas idézeteket és elméleti fejtegetéseket, valószínűleg abbahagyják már az első fejezetnél.
És mivel én egy ennél jóval olvasmányosabb könyvet vártam – nem utolsó sorban éppen a fülszöveg alapján –, ezért nem is tudom egyértelműen dicsérni a végeredményt, bár a több, mint 60 oldalas jegyzet- és forráslista azt mutatja, hogy a szerző sokat dolgozott ezért a könyvért. De lehet, hogy a kevesebb több, vagy legalább kicsit élvezhetőbb lett volna!

4 hozzászólás
kedaiyun>!
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

Érdekes könyv gazdag irodalom- és forrásjegyzékkel. Főként levéltári források alapján mutat be egyes témaköröket a Kádár-korszakkal kapcsolatban. Érdekes, hogy szerepel benne egy orosházi (azon belül szentetornyai) vonatkozású fejezet is, melyben egy önállóan gazdálkodó paraszt esetén keresztül ír a nyugdíjrendszerről.
Az egyik kedvenc fejezetem az volt, mely Cséplő Gyuriról szólt. Régebben láttam a filmet is, de nem ártana újra megnéznem. A kötet végén lehet szemezgetni az irodalomjegyzékből is, ha valaki további olvasmányt keres a Kádár-rendszerről.

Spießbürgerin P>!
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

Jó bepillantást kaptam a gulyáskommunizmusba és a történelmi kutatás módszereibe. Eddig semmilyen ötletem sem volt, milyen volt ez a korszak és nem tudtam elképzelni hogyan működött a rendszerváltás. Az már nem volt a könyv része, de nagyon tetszett hogy ez a könyv a hétköznapi problémákat és életet írta le. Nem túl unalmas és kedves a szerző stílusa.

Alvarando P>!
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

A szerző két nagyon olvasmányos előzményt tudhat maga mögött (K-Vonal és Vezércsel), ez a kötet méltó folytatása a Kádár-kort bemutató könyveknek. Ugyan kicsit nehezen indul az elméleti megalapozás miatt, ennek ellenére egy nagyon érdekes témát kapunk tőle. Megismerhetjük a korszak igazi társadalmát az elitektől kezdve a munkásokon át a hivatalosan nem létezett szegénységig. Olyan településeket ismerhetünk meg, amelyek a korszak folyamán szűntek meg (Gyűrűfű) vagy hozzácsatolták a mellettük levő nagyobb városhoz (Szentetornya). A különböző társadalmi rétegeket egy-egy személy történetével mutatja be, ami még érdekesebbé teszi az olvasmányt. Megtudhatjuk miért nevezték fridzsiderszocializmusnak a rendszert és honnan eredt a Kicsi vagy kocsi kérdése. A végén kapunk egy kisebb historiográfiai áttekintést és kisebb összefoglalót Kádár személyének megítéléséről is. A szöveget képek egészítik ki, ami még közelebb hozza hozzánk a korszakot. A könyv ajánlható bárkinek, akit érdekel a Kádár-korszak társadalma különböző élettörténeteken keresztül!

Alíz_Simon>!
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

Nagyon ígéretes a cím és elképesztően jó a borító! De sajnos belül nemigazán azt kaptam, amire számítottam :( A random kiragadott kádárkori jelenségek kevéssé olvasóbarát stílusban történő fejtegetéseiből pont az általam várt „mindennapok hangulata” maradt ki. Pedig az látszik, hogy a szerző iszonyú háttérkutatást végzett és nagyívű bemutatási koncepciót tervezett, ennek ellenére számomra túl távolságtartó és hivatalos maradt. Talán a két utolsó rész, a címadó fejezet és az összegző zárás tetszett leginkább, ahol a szerző kicsit közelebb viszi az olvasót a korabeli életérzésekhez.

Zsofi_Fjs>!
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

Sok információt megkaptam, talán az olvasmányos stílus volt az, ami hiányzott nekem ebben a könyvben. Nehezen haladtam vele és sokszor eluntam, de összességében megérte végigrágni magam rajta.

Barbár>!
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

Jól olvasható, objektív bemutatása a Kádár-kornak. Segít megérteni, hogy miért tartják sokan még ma is Kádár Jánost Magyarország legnagyobb XX. századi politikusának. Az már önmagában jelent valamit, hogy Kádár 32 éves uralma végeztével otthonában, ágyban, párnák közt halt meg.
Az jó ötlet, hogy az akkori szegénységet a lottónyerteshez írt segélykérő levelekkel illusztrálja.
Az utazási könnyítésekről szólva a szerző a 44. oldalon ezt írja: „A szomszédos országokhoz képest több lehetőség nyílt külföldi utazásra is.” A fiatalabbak kedvéért itt pontosítanék. Öt szomszédunk volt ekkor: Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia és Ausztria. Ausztriából könnyebb volt külföldre utazni, de még Jugoszláviából is. Tehát ötből kettőben jobbak voltak a lehetőségek. Erre a rendszer nem lehetett különösebben büszke. Ha a szerző a szovjet tömb országaihoz viszonyít, akkor már más a helyzet.
A könyv borítója óriási, de akadnak a szövegben sajtóhibák szép számmal. A 249. oldali fénykép „Hősök tere 1989. június 16-án, az 56-os mártírok újratemetésekor” felbukkan újra a 261. oldalon „A köztársaság kikiáltása, Kossuth tér, 1989 október 23.” képaláírással. Ejnye!

Vikiolvas>!
Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

Nem mondom, hogy letehetetlenül olvasmányos, de tetszett. Jó volt a koncepció, hogy úgy írt a Kádár-korszakról, hogy Kádár János neve nem is nagyon szerepelt benne. A lottónyerteses fejezet, a Gyűrűfűről szóló rész és leginkább a Cséplő Gyuris fejezet tetszett. A Cséplő Gyuri című filmet meg is néztem, illetve Sára Sándor Cigányok című rövidfilmjét is. Mindkettőt a könyv hatására. Már ezért megérte elolvasni.
Bővebben a Vezércsel című könyvvel együtt: https://olvassunkegyuttvikivel.blogspot.com/2020/03/maj…


Népszerű idézetek

robinson P>!

A szocialista korban valójában mindvégig fontos politikai célnak számított az életszínvonal emelése.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: életszínvonal
27 hozzászólás
robinson P>!

A Meridián felmérése szerint 1999-ben Kádár János számított a 20. század legnépszerűbb politikusának. […] A Gallup 2002-es felmérése ugyan a nosztalgia gyengülését mutatta, ám a Meridián 2006-os adatai szerint továbbra is Kádár János számított a huszadik század legnépszerűbb politikusának.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1999 · 2002 · 2006 · Kádár János
1 hozzászólás
robinson P>!

1961 és 1996 között 517 000 panellakás épült az országban.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: panel, tömbház
1 hozzászólás
Mária P>!

Neves értelmiségiek arról vitáztak a kor nyilvánosságában, hogy a többnyire „kispogárinak” nevezett jólét miképp változtatja meg az emberek tudatát és közvetve a szocialista társadalmat. A nyilvános fórumokon szó esett így az új lakások, az autók, a Varion (sic!) bútorok nyújtotta kényelemről, vagy éppen a frizsiderek használatának jótékony, ámde elkényelmesítő hatásáról, illetve az „életmódról”, „életformáról” általánosságban is.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bútor · életmód
5 hozzászólás
gesztenye11 >!

A diktatúra viszonyai között mintha társadalmi igény (is) mutatkozott volna a rezsim újfajta, hétköznapi paternalizmusára, és ez a „kádárizmus” tanulmányozásának egyik legkényelmetlenebb tanulsága.

72. oldal - 15 kiló banántól az üzemanyagként használt étolajig

Kapcsolódó szócikkek: diktatúra · kádárizmus
Mária P>!

A totalitarizmus valójában a terror és a közöny összefüggéseinek zárt rendszere.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: totalitarizmus
gesztenye11>!

A magyar társadalom nagy tömegei (a korabeli kategóriák szerint értelmiségiek, munkások és parasztok) éltek összességében magasabb színvonalon, mint a Horthy-korszakban, amely a rendszer és Kádár János viszonyítási pontja lehetett.

162. oldal - Kávé és pálinka. Kvázi középosztályok

gesztenye11 >!

Ahogy Bethlen Gábornak nemcsak megbocsátotta az utókor, hogy a török szultán vazallusa volt, hanem ennek ellenére a legnagyobb erdélyi fejedelemnek tartja, úgy fog tenni az utókor Kádár Jánossal is.

256. oldal - "Egy forint a krumplis lángos". Kádár János megítélése

Kapcsolódó szócikkek: Bethlen Gábor · Kádár János · török szultán
robinson P>!

A modern zsarnokság, azaz a totalitárius rendszer korábban elképzelhetetlen módon volt képes arra, hogy felszámolja a szadabságo(ka)t, és megfossza az egyéneket és a közösségeket az önálló cselekvés képességétől.

22. oldal

Mária P>!

A szocialista rendszer kimúlásával annak ideológiai, nyelvi kötösségei is megszűntek, a hétköznapi emberek legalábbis gyorsan elfelejtették azokat. Szigetszentmárton főutcáján az egymás mellett sorakozó családi házak közül az egyik még ma is különleges homlokzatával tűnik ki. Az utcai front két ablakát ugyanis az egykor a házban lakó népművész három domborműve öleli körbe. A középső a szónokló Kossuth Lajost ábrázolja (Kossuthot körhű öltözetű kortársai fogják közre). Ő képviseli az alkotáson az értelmiséget, mellette, az ablakok két oldalán munkások, illetve parasztok serénykednek ötvenes évekbeli viseletben. A ház tulajdonosa valamikor Brünner Gáspár gazdálkodó volt. A népművész házát még 1943-ban építette, a domborművel pedig 1957-ben díszítette a homlokzatot. Brünner Gáspár 1961-ben hunyt el 48 évesen. A ház homlokzatán azonban megőrződtek a domborművek; túlélték még a Kádár-rendszert is. A korabeli szimbolika ma már a főutcán elhaladó járókelők számára alig érthető. Mintha az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc apostoli személyisége a ház homlokzatán időutazásra indult volna. A szocialista realizmust az idő múlása (népies) szürrealizmussá változtatta át.

133-134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1957 · 1961 · Brünner Gáspár · dombormű · Kossuth Lajos · Szigetszentmárton

Hasonló könyvek címkék alapján

Aczél Endre: Acélsodrony – A hetvenes évek
Gervai András: Fedőneve: „szocializmus”
Sándor L. István: A Katona és kora – A kezdetek
Eörsi László: „Ellenfehérkönyv”
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Bódy Gábor: Végtelen kép
Kovács Eszter (szerk.): Ezentúl lesz banán!
Rózsaligeti László: Az Aranycsapat örökösei
Bertalan Péter: Az „ellenállástól” a kompromisszumig
Földes György: Ívek és töréspontok