Rém ​a szobádban 81% 38 csillagozás

„Annyira átjárta a nagy érzés, hogy elfelejtett rémisztő lenni, és a sikoly elhagyta.”

Első ránézésre, egy gyorsan olvasható, picinyke kötet.
Másodjára már, inkább felkelti az olvasó figyelmét a benne megbúvó mesébe szőtt intelmek és értékek.
Meglepően tetszett, már csak ha a rajzokból indulok ki. Nem egy részlet gazdag műalkotás, mégis hosszú percekig megragadta a figyelmemet és élvezettel szemléltem.
Hasznos kis cukiság! ♥

Olvasásakor az jutott eszembe, hogy nem rémisztjük-e meg még jobban a rémektől rettegő gyermekeket, de @RandomSky értékelése megnyugtatott, hogy működik ez a könyv. És ez a lényeg.
Tehát:
Ne rémüldözz,
csak rémet üldözz!

Ha nem Majoros Nóra az író, tán sosem veszem kézbe ezt a könyvet, mert valahogy nem tűnt olyannak, ami vonzana vagy érdekelne, de miatta kapott esélyt. A két korábbi könyve is nagyon tetszett (pedig mindkettő nagyon más, és ez a harmadik szintén teljes mértékben különbözik azoktól), s végül ez is. Mi több, Szabó Levente képeit is megszerettem.
Gyerekkori félelmekről szól ez a könyv a maga sajátos módján igen őszintén és érzékletesen. És megértéssel és humorral. Elbagatellizálás és túldimenzionálás nélkül. Viccesen, szerethetően és érthetően, utóbbit anélkül, hogy szájbarágós lenne.
A nagyobbik fiamnak (7 éves) két nap alatt háromszor kellett felolvasni, pedig elsőre azt láttam rajta, hogy kissé megszeppen a szörnytől. De aztán nem csak oldódott, de át is ment neki az üzenet. (Ha nem lenne világos: most olyasmiket mondok, amiket valójában nagyon kevés gyerekkönyvről lehetne.)
A rövid mondatok, a fura, szokatlan nézőpont vagy megközelítés miatt az jutott eszembe, hogy Neil Gaiman szeretne ilyet írni. X-edik alkalomra az, hogy talán írt is (Farkasok a falban), de az idősebb korosztálynak szólt. Jó kis/nagy könyv.
Bővebben majd ekulton.

Nem tudom, hogy a szöveget és az illusztrációkat tekintve mennyire féleleműző, avagy inkább félelmetes ez a könyv. Mindenesetre felnőttként, könyvtári gyorsolvasásnak nem volt rossz. Csak én tudom, hogy a sötétben hallható hangok csak a bútorok tágulásától származnak, vagy ugat a távolban egy kutya. Na, de a gyerekek? Az megnyugtató, hogy a végére kiderül, hogy a szörnyek elűzése után is megmaradnak a hangok. Remélem ebből a hallgatóság is tud következtetni valamire… Ha nem, akkor erre vannak a szülők: magyarázatot szolgáltatni, és félelmet elűzni.

Nagyon jó kis könyv, a gyerek imája. A nyelvezete is zseniális, olyan szép szavakat lehet belőle a gyerkőcnek tanítani, mint nesztelen, fanyalog, körülleng stb.. Logopédiai szempontból is nagyon jó kis szájtorna annak, aki felolvassa :). A hossza is pont egy esti mesének megfelelő, nálunk rendszeresen visszatérő történet.

A könyvtárban lapoztam bele, és annyira felkeltette az érdeklődésemet a színes betűk miatt, hogy a végén azt vettem észre, hogy elolvastam a könyvet. Először félelmetesnek tűnik, utána viccesnek, az illusztrációk furák és cukik egyszerre…

Juditka nagyon szerette. Kérte, hogy holnap este olvassuk el újra. Majd ő elkezdi, és ahol „elfárad”, ott folytathatom.

Ma találkoztam az írónővel és ez meghozta a kedvem egy értékeléshez. :)
Valami ilyesmi játszódott le bennem olvasás könyvben.

5. oldal: De jó… Egy kis gyerek tuti halálra ijedne ettől.
12. oldal: De legalább vicces…
15. oldal: Nagyon vicces.
17. oldal: Meg szépek a rajzok.
30. oldal: Imádom ezt a könyvet.
48. oldal: Még több ilyet!

Nekem bejött a félelem ilyesfajta feldolgozása. És örömmel olvasom, hogy sok gyerkőcnek is:)
Jó színes, mégis sötét, bírtam a fura illusztrációkat. Meg a humorát:)

Nekem ez nem tetszett annyira. Egyrészt elhiteti a gyerekkel, hogy rém él a szobában, mást részt az egész illusztráció nagyon sötét. Vidámabb, színesebb mesékhez vagyunk szokva.