Pityke ​és prém 35 csillagozás

Majoros Nóra: Pityke és prém

A pitykések birodalmában szigorú rendet tart a keménykezű királynő. Ám az erdő állatbőrt viselő vademberei, a prémesek felkelnek az elnyomás ellen, a határon ellenséges hadsereg állomásozik, és a pórnép is zúgolódik. Minderről mit sem tudnak a királynő ikerlányai: Govalinda és Prillaszári, akik tizenhetedik születésnapjukra készülődnek. Az ünnepség reggelén védett világukba betör egy prémes, aki nemcsak a palotát dúlja fel, hanem a jövőjüket is. Vajon képesek lesznek a királykisasszonyok a birodalom lakóival együtt leküzdeni a tomboló gyűlöletet, vagy kitör a mindenkit elsöprő háború?

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 2018
474 oldal · ISBN: 9789634861065 · Illusztrálta: Papp Beatrix
>!
Móra, Budapest, 2018
474 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634153351 · Illusztrálta: Papp Beatrix

Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Hanna IP
Majoros Nóra: Pityke és prém

Amikor végeztem a könyvvel, komolyan elgondolkoztam azon, hogyan értékeljem. Mert nem fért bele a királylányos-tündéres háttérbe az a kegyetlenség, amivel a könyvben szereplő népek – és igen, a főbb karakterek is – egymás ellen fordulnak, berzenkedtem ellene, azt mondtam, milyen egyenetlen ez a történet, mese mészárlással? Aztán, miközben @vicomte-tal a világ állásáról beszélgettünk, a háttérben futó gondolatok a helyükre kattantak, és most már kifejezetten szükségesnek gondolom az ábrázolt erőszakot.

A könyvbeli világban népek és társadalmi osztályok állnak egymással szemben, a puccos pitykések a feudális rendszer haszonélvezőiként uralkodnak a pórok felett, és hol megtűrik, hol háborgatják a palotáikon kívül eső erdőkben élő, bundát viselő prémesek népét. A prémesek primitív vadakként törnek-zúznak, a szomszédos körkubik birodalom lakói pedig mindenkinek elhoznák az egyenlőséget – akár erőszakkal is.

A pitykés birodalom királykisasszonyainak egyike, Prillaszári kikerül a palotából, és apránként előítéletei rabságából is; ahogy a prémes Móggal útnak indul, egyre jobban felnyílik a szeme, de felnyitja útitársáét is. A könyvben ugyan vannak kifejezetten szemét szereplők is, ám az ő gonoszságuk szinte elvárt egy mesekönyvben – a valódi gonoszság azonban a teljesen jó szándékú, de előítéletek és babonák által hajtott, teljesen tévesen cselekvő és minden helyzetet csak elmérgesítő szereplők elméjében lakik.

A birodalmat alapító tündér legendáját minden nép másként mesél, ki-ki a maga történetében a jó oldalon álló hős, míg a többiek a tündér vesztére törő ellenségek, akiknek így maga a legenda jelöli ki a helyüket. Hiszen megérdemelték. Hiszen mindig így mentek a dolgok.

Ilyen körülmények között a háború jóformán elkerülhetetlen, és veszteségek nélkül nem oldható fel a csoportok közötti ellentét. Gyerekkönyvben szokatlan kegyetlenséggel végeznek egymással a népek, és minden indok érthető, az ő szemszögükből nézve logikus lépés. Hogy mégis azt gondolom, ennek igenis gyerekkönyvben van a helye, arra épp a világ állapota adja meg a választ.

Mert szerintem már nem elég vattába csomagolni az üzenetet, nem elég tanmesét írni a kirekesztésről, legyünk egymással jók és kedvesek, emberek, mindenki különleges és így tovább. Manapság, amikor az utcán, tévében, rádióban ömlik a gyerekekre a méreg és a gyűlölet – ami eltanulható, de még mennyire, hogy az –, azt kell megmutatni nekik, hol van a vége az útnak, ami úgy kezdődik, hogy „őket nem szeretem, mert”. Máglyán, börtönben, háborúban.

A megoldás pedig nagyon szép és nagyon igaz. Nem oldódik meg minden egy csapásra, de együtt talán van esély.

7 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Majoros Nóra: Pityke és prém

Jó a történet, a stílus, az üzenet, egészen a végéig úgy gondoltam, hogy ez egy tökéletes könyv lesz számomra. Az utolsó oldalakon viszont kicsit eluntam a harcot, volt olyan meglepetés, ami nem tetszett, és a lezárás se sikerült elég meggyőzőre. Ettől függetlenül nagyon ajánlom mindenkinek, mert egyedi, érdekes világot teremtett a szerző, aktuális a mondanivaló, és sok-sok szerethető dolog van benne. Viszont van egy pár elég kemény mozzanat is, úgyhogy csak bizonyos kor fölött javaslom.

4 hozzászólás
>!
Annamarie P
Majoros Nóra: Pityke és prém

Igazából nagyon kíváncsi leszek arra, hogyan fog tetszeni a kötet az igazi célközönségnek.
Mi felnőttek helyeslően bólogatunk, „ni csak, egy igazi kalandregény”, és lám-lám, milyen szépen párhuzamba lehet vonni a mesék varázslatos világát a mindennapi valósággal.
Valaha ez volt a mesék igazi feladata, nemde? A társadalmi berendezkedést, vagy még inkább berendezkedéseket jól hozza a történet.
Mirináriában királyság van, s éppen a leendő trónörökösök tizenhetedik születésnapjára, nagykorúságukba való beavatásukra készülünk. De nem egyszerű a helyzet, hiszen nem egy, hanem két várományos is van, ráadásul ikrek, s mindketten lányok. Govalinda elegáns, diplomatikus, engedelmes – az isten is trónra teremtette, Prillaszári viszont természetes, okos, bátor és érzékeny. A születésnapi ceremóniáról is elkésik, rosszul öltözik fel, s hibáját orvosolandó meglép az eseményről, hogy illendő ruhára cserélje gúnyáját. A véletlenek ostoba okán nagyobb bajba keveredik, mint egy hibásan felvett ruha. Kikerül a palotából a veszélyes külvilágba, ahol feltárul előtte egy egész más valóság. Kiderül, hogy a palota pompája mögött egy elnyomott pórnép, egy leigázott prémesnek nevezett réteg, valamint egyéb társadalmi berendezkedéssel bíró országok is léteznek. Példának okán a körkubiknak nevezett ébenfekete bőrű emberek, akik demokráciában élnek, s térítő szándékkal közelednek Mirináriába, a pitykések csoportjához. Hogyan valósulhatna meg az a jólét a pitykések között, amiben élnek? S milyen szerepe lesz mindebben az elveszett királylánynak Prillaszárinak, aki egy Mógnak nevezett, prémes szerzettel járja a csöppet sem veszélytelen világot? Vajon elkerülhető a háború, vagy csak erőszak győzheti le az egyeduralmat?

Az izgalmas történet varázsa számomra az aprólékosan megalkotott fantáziavilágban volt megragadható. Talán kicsit sokszor jutott eszembe a Narnia krónikája, itt is nagy szerepet kap a bölcs személye, a kiválasztottság motívuma, valamint a mindent eldöntő nagy ütközet, melyben részt vesz az összes teremtett lény.

>!
Gyula_Böszörményi IP
Majoros Nóra: Pityke és prém

Erről most hivatalból írtam kritikát a Librariusra. Lásd a linkek között.

>!
Hintafa P
Majoros Nóra: Pityke és prém

Mirináriában járunk, ahol egy meseregényhez illően varázslatosan gyönyörű a palota, minden ragyogó, a kertek csodálatosak, a csipkehíd tündöklően szép. Hiába a selymes fülű nyuszik és a pazarul zöldellő tájak, a kristálytisztán csillogó víz. Hamar lehull a lepel, az addig idillinek tűnő világról. Az ország döntő többsége elképesztő nyomorban és elnyomás alatt kínlódik jogok nélkül, kötelezettségek fogságában -természetesen a pitykés urakon és hölgyeiken kívül.
Ebbe a tarthatatlan helyzetbe érkeznek meg a körkubikok, akik magasan fejlett demokratikus berendezkedésüket szeretnék átültetni, felszabadítva a sanyargókat, ha kell véres harcok árán. És ebből bőséggel jut, hiszen a hajlíthatatlan királynő engedményeket nem, csak parancsokat osztogat. Az unatkozó király pedig csak az alkalomra vár, hogy ismét hősként tündökölhessen a csatamezőn, mert őt is csak egy valami érdekli a háborúból: a dicsőség. De vajon a körkubikoknál van az üdvözítő megoldás? Létezik egyáltalán? Hiszen Mirinária teremtéstörténete is annyiféle, ahány nép él a területén.

Csupa feszítő, nyugtalanító kérdés. Majoros pedig a tolla megremegése nélkül, magabiztos stílusérzékkel és mesélő kedvvel vezet végig. Nem fáradt bele, pedig nem rövid és meglehetősen szövevényes a történet. Jókor és jó ritmusban váltogat a párhuzamosan folyó események között, ami helyenként kellemes bizonytalanságban tartott és éberséget követelt. Még a mellékszereplők is erőteljes figurák. Sokuk nem pusztán statiszta, aki továbblendíti a cselekményt egy pohár limonádéval. Rajtuk keresztül is átnyúl a szerző a mese univerzumából az olvasóhoz és felvillantja a párhuzamokat. Szerettem, hogy nem hagyott távolságtartó olvasónak megmaradni. Pedig ki ne akarna elhatárolódni ennyi fájdalomtól. A lélekrágó megalkuvásoktól, a kiszolgáltatottságtól, szívtelenségektől. Minden ami más, idegen, annak teljes elutasítására és a kiirtására való törekvésben hogy lehet élni? Ráadásul annyi allegorikus figurával dolgozik, akik a feudális világtól kezdve az aktuálpolitikáig is felvehetik a szereplők gúnyáját. És nagyon bírom, hogy a történet kereteit nem veti szét a feszültség, a szerző lehetővé teszi akár azt is, hogy ne vegyünk észre a párhuzamos pontokat.

Abban bízhatunk, hogy a tükör, amit az (ifjú) olvasó elé (is) tart, talán elég fényt fog visszaverni a befogadói oldalra is. Az egészen biztos, hogy ez a regény kinyúlik a papírról és beoson és kérdez és válaszokat szül.

Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2018/07/10/majoros_nora_pityke_es_prem

2 hozzászólás
>!
Gelso P
Majoros Nóra: Pityke és prém

Hú, nagyon hosszú történeten és vaskos könyv olvasásán és befogadásán vagyok túl! De sikerült!
Vegyesek az érzelmeim, mert oly sok kérdés és dilemma merül fel bennem, annak ellenére, hogy a könyvet minden könyv- és mesés történetet kedvelőnek ajánlom!
Pl. ilyen dilemma bennem a korosztálybesorolás… Kik olvashatják ezt a könyvet jószívvel, boldogan, megelégedettséggel? Mindenek előtt azok, akiket nem riaszt a vastagsága, az erőszak, a sok háborús, kegyetlen rész.
Sok helyen emlékeztetett a Trónok harcára, de itt nem olyan széles világra kiterjedő, talán inkább kisebbek által is befogadható és elképzelhető világba behelyezhetőek a szereplők és a történések.
Nagyon sok szereplőt felsorakoztat, inkább pozitívak, mint negatívak, vannak kegyetlenek és gyűlölködők – de véleményem szerint a végére a szeretet nyer és vele együtt az elfogadás.
Kevés főszereplő van, annál inkább sok mellékszereplő és mégtöbb kiegészítő szereplő jelenik meg.
Felnőtteknek ez egy új, (felnőttvilágban) játszódó, háború kipattanása előtti kegyetlen időszakot ábrázoló történet, ahonnan végül is lesz remény a kilábalásra, viszonylag kevés veszteséggel, hangzatos követendő tettekkel, például választott, követendő főhőssel.
Gyerekeknek vagy kamaszoknak ez egy új, elképzelt, tündérmitológián alapuló történetből kiserkent mesevilágban játszódó varázslatos mesebeli történet, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik.
Egy történeten belül vagyunk tanúi a kegyetlen harcoknak, aljas öldökléseknek és az idilli, békés, nyugodalmas, csendes, zölderdei környezetben élhető hétköznapi teendőkkel teli életnek; különféle „országok” területeit, lakóit, (fura) szokásait ismerhetjük meg.

Minden hibája ellenére ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, (bármilyen korosztályból való is) akit nem riaszt a rengeteg oldal, és lesz kitartása végigolvasni, túllendülve és ezzel abszolválva a viszonylag egyhangúbb, vontatottabb részeket is; mert ez egy szép történet, egy szép kimenetelű mese, rengeteg erőszakkal, bánattal, lemondással, ahol a szeretet, bölcsesség, bátorság, vakmerőség és a változásra való hajlam és készség mindenen felülkerekedik.

De mindemellett, javasolnám a könyv teljes átdolgozását a tulajdonneveket illetően!
Nem volt szerencsés ezekkel a személynevekkel, de még inkább nem a benne lévő földrajzi nevekkel megjelentetni.
Ezeket bizony jól megfontolnám egy esetleges újabb kiadás esetén.
Borzasztóan hangzó, egyáltalán nem nyelvbarát, sőt mi több nyelvtörő, abszolút nem emlékezetbe véshető, sokszor igen gyermeki és túl hosszú neveket már a végére idegpróbáló volt ismét és ismét el-, vagy-végigolvasni… ezt igen sajnálom.
(meg a király pipogyának történő ábrázolásával is eléggé lehangoló volt szembesülni – holott szerintem egyáltalán nem volt az!)
Említettem már a Trónok harcát – a felnőttek világából, amihez hasonlíthatnám, de ha már kétfelé írtam az értékelésemben, nem hagyhatom párhuzam nélkül a fiatalabbakat sem, a gyerekkönyvek világából Áfonykát és történetét juttatta eszembe – persze az sokkal egyszerűbb és kisebb terjedelmű világban játszódik – alig kell kitekinteni, de sokféle szereplőbe botlik és ismer meg Áfonyka vándorlása során, és fogadja el őket.
Számomra ez volt a könyv elsődleges üzenete – és hasznosítsa minden olvasó a neki kellő és emészthető módján. Az elfogadás fontossága és annak tényleges gyakorlása és „tevése”; az emberek/világok és abban élő szereplők békés egymás mellett élése.
Bár ez manapság eléggé lehetetlen, még igen nehézkes és bonyolult dolog sokszor egy országon belül is – mégis ennek szorgalmazása a könyv elsődleges és követendő üzenete.

>!
gab001 P
Majoros Nóra: Pityke és prém

Egy mese, mely elsősorban a társadalmi különbségekről és az ezekkel járó előítéletekről szól. A cím nagyon találó, hiszen valóban a pitykésekről és a prémesekről szól, a köztük feszülő leküzdhetetlen különbségekről. A főszereplő egy királykisasszony, aki ikerhúga a trónörökösnek, s így nincs igazán beleszólása semmibe, viszont a bajkeveréshez nagyon ért. Aztán megtapasztalja az életet a palota falain kívül, s rájön, hogy valamit mégis tennie kell. Sokan segítik ebben, de legalább ennyien akadályozzák is. Rengeteg nehézséggel kell megküzdenie, melyben nagyszerű társa lesz Móg, mégha sokszor nem is felhőtlen a kapcsolatuk. A könyv nincs híján a meglepetéseknek és a csavaroknak, ami még olvasmányosabbá teszi a már eleve gördülékeny stílust. Bár a neveket nehezen szoktam meg. Egy olyan tündérmeséről van szó, ami nem mentes az erőszaktól, a kegyetlenségtől, de úgy érzem, nem esett túlzásba az írónő. Végig nagyon kíváncsi voltam a megoldásra, s nem is kellett csalódnom. Egészen a szívemhez nőtt a történet.

>!
Móra, Budapest, 2018
474 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634153351 · Illusztrálta: Papp Beatrix
>!
bagie P
Majoros Nóra: Pityke és prém

Tetszett, de közben meg folyamatosan idegesített benne valami…megmagyarázhatatlanul.
Priccenproszlin és Trottyonkoszlin szavak, pedig belém égtek… random helyzetekben vagyok képes ezeket mormolni… kicsit már magamat is idegesítve
@PTJulia értékelésével értek egyet leginkább: https://moly.hu/ertekelesek/2910995

2 hozzászólás
>!
PTJulia P
Majoros Nóra: Pityke és prém

Remek elmélkedést lehetne itt most írni arról, hogy Mirinária és környéke társadalma hogyan fordítható le a mai magyar társadalomra, de megőrizvén a hidegvéremet, ezt most nem teszem. (Jobb az mindenkinek. Akit érdekel, olvassa el a regényt, és úgyis megfejti maga is.)
Azért egy fárasztó iskolai nap után hazafelé tartva bőven volt időm mindenkit beazonosítani, és arra a következtetésre is eljutni (újra), hogy amennyiben nem lesz sürgősen egy drasztikus oktatási reform (nem olyan, mint az összes eddigi, valami más…), akkor hiába a csillámpónik meg a marketing, úgyis pitykés és prémes is újratermeli önmagát (no meg a babonák és a funkcionális analfabétizmus is).
Érdekes világot, izgalmas történetet kaptunk Majoros Nóra regényében, engem a sok nehezen kiolvasható név kissé frusztrált, igazából emiatt vontam le egy csillagot (pedig még diszlexiás sem vagyok – tudtommal.)

>!
Filippino P
Majoros Nóra: Pityke és prém

Annyival, de annyival többet nyújt a fülszövegnél a regény! Már az idei könyvfesztiválon kifigyeltem ezt a könyvet magamnak, aztán végül nem hoztam el, de nem volt kb. nap, hogy ne jutott volna eszembe, hogy csak meg kellett volna vennem. Így amint tudtam, megrendeltem. Főleg a cím és a borító kapott meg, a történet annyira nem is. Láttam, hogy fantasy, és nekem ez elég volt.
Aztán egy kihívásra kiválasztották számomra, és neki is láttam az ősz első napjaiban. Olvastam 80 oldalt, és megfordult a fejemben, hogy talán nem is annyira jó ez az egész. Napokig nem nyúltam hozzá. A határidő viszont nagy úr, gondoltam, legyűröm akkor is. És fogalmam sincs, mi történt, de nem tudtam innentől kezdve letenni! Szinte egy nap alatt végigrobogtam rajta. Aztán kedvenceim közé került.
Szóval egy viszonylag gyenge kezdés után olyan kalandok kezdődtek, hogy csak pislogtam. A karakterek olykor ismerősek voltak innen-onnan. A gonosz várúr, Prémgyilok nekem tiszta Ramseay Bolton (GOT)-Drakula keveréke, a királynő meg Cersei Lannister szintén a Trónok harcából. A csatajelenetek, vonulások olyan Narniások, de max. az állatok miatt lehetett ilyen érzésem. Rézi néni tipikus kedves gyógyító öreg nénike, akinek nem csak a gyógyfüvek a tudása. A legkedvesebb karakterem majdnem Móg lett, de a kötet végén lévő csavar nekem óriási csalódás lett. Így más foglalta el az első helyet: Ében Hatos. A befejező mondatot pedig megsirattam.
Majoros Nóra fenomenálisan fordulatos, pörgős, érdekes történetet talált ki. A stílusa nagyon tetszett, a humora még jobban. Mint egy igazi tündér szobrász: a fantázia fájából meseszép történetszobrot faragott, amely aztán életre kelt, így mi is részesülhettünk Mirinária és Körkubik-völgy krónikás legendáiból.


Népszerű idézetek

>!
Jesper_Olsen

– Hát nem értitek? Háborúval nem lehet békét hozni!

405. oldal

>!
Jesper_Olsen

A csendet végül Móg törte meg.
– Prémesek beszélik, boszorkányasszony készíti legjobb szédítő vizet.
Rézi néni felnevetett.
– Igazad van, lelkem, ilyen nagy ünnepre bizony borókabor kell!

453. oldal

>!
Bakkanó_Bakta

– És mindenekelőtt építsetek hidakat, hogy át lehessen kelni a szakadékon. Együtt többre jutunk.

444. oldal

>!
Jesper_Olsen

– Egész életemben egy csupa arany palotában éltem, szebbnél szebb ruhákat hordtam, mégsem éreztem magam királynőnek. Most itt állok az erdő közepén, sárosan, kezem-lábam megkeményedett, mint egy dolgos életű pórnak, és azt mondod nekem, hogy királynő vagyok? – kérdezte nevetve.

221. oldal

>!
Bakkanó_Bakta

Vajon miért véli úgy mindenki, hogy tudja, mit akarok, mielőtt még megkérdezné?

137. oldal

>!
szépszi

Nincs a világon olyan őrjöngő gyerek, aki feleakkora felfordulást tudna okozni, mint az a prémes, amelyik az ünnepség előtt pár órával beszabadult a Priccenproszlin-kastélyba.

(első mondat)

>!
szépszi

– Prémesek és csupaszok sosem lesznek barátok – mondta.
– Azt hittem, mi barátok vagyunk.

231. oldal

>!
Jesper_Olsen

– Amikor már minden remény veszve, akkor bukkan fel az ismeretlenségből az igazi hős – mondta az öreg […]

305. oldal

>!
Jesper_Olsen

– Az utóbbi időben mindig elrabolva, megkötözve, elázva és átfázva ébredek. Jó reggelem már régen volt. Hol vagyok? – kérdezte Prillaszári.

314. oldal

>!
Jesper_Olsen

– Máshogy meséli mindenki. Pitykés, pór, prémes, mindnek megvan a maga változata, a saját szája íze szerint.
– Attól még benne van az igazság. Mi van, ha mindhárom igaz?

320. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Hestia Potter: Legendary – Lázadás
Spirit Bliss: A múlt árnyai
Nyulász Péter: Ciprián
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Póli Matilda: Futó tűz
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Aria Brighton: Vérvörös rabság
Rick Riordan: Athéné jele
Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón