A ​néma táltos 95% 59 csillagozás

Soha nem gondoltam volna, hogy nekem egy ifjúsági könyv ennyire fog tetszeni. Pedig várható volt, mert mindig is szerettem a történelmet, iskolában az egyik kedvenc tantárgyam volt. Az írónő egy olyan korba visz minket vissza, amiről nem sok ismeretünk lehet, hisz a honfoglalás előtti időben találjuk magunk a szereplőkkel együtt. Márk stílusa eleinte nagyon idegesítő volt, de a könyv végére egy olyan jellemfejlődésem ment át, hogy megkedveltem. Imi szintén előnyére változott, mert a félénk, önbizalomhiányos fiú megtanult kiállni magáért és a barátaiért, akár a jó cél érdekében még hazudott is. De a többiek is szimpatikusak voltak, a mindig nevető Nonna, a halászok, Bori néni a büfés. Biztos, hogy fogok még olvasni az Abszolút Töri sorozatból és valószínűleg Majoros Nórától is.

Ez az abszolút töri sorozat nálam abszolút kedvenc kategória. Ezt a részét is imádtam. A fél csillag levonás is teljesen szubjektív, hiszen magyarként, nem volt olyan jó olvasni, hogyan is telepedtünk mi le…. Ettől eltekintve a történet nagyon tetszett, egy olyan korszak ez, amiről nem is igazán tanultunk az iskolában…. A két fiú is karaktere teljesen reális volt, még az is, hogy valószínűleg, ők másképp nem is igen lennének barátok. Megtanulták a kalandok között, hogy egymásra számíthatnak, milyen fontos is a barátság, a kreativitás se volt benne kutya. Nagy mesélő volt a mi néma táltosunk!:)))) Imádtam a humort benne. Jajj nagyon jó volt! Ezt bárkinek tudom ajánlani!
A szokásos platánfától indulunk, és egy olyan korba érkezünk, ahol még az emberek teljesen másképp viselkedtek egymással… segítőkészebbek voltak, igaz védtelenebbek is. A közös ellenség ellen összefogtak. A szegénység már itt és ilyenkor is létezett, ez nem jó, de hát nem egy tündérmese volt ez. Hú napestig tudnék írni róla inkább abbahagyom:)))
https://youtu.be/ZLwdyEc1APY

Új kedvencet avattam az Abszolút Töri sorozatban. „Lecseréltem” az 1956-os forradalmi kalandokat a honfoglalás előttiekre. Mikor elkezdtem, magam sem gondoltam, hogy többször is könnybe lábad majd a szemem. Ezúttal két srác követi Bori nénit az ősöreg fa időútvesztőjében, hogy a honfoglalás előtti időszakba csöppenjen, és egy árvává vált csecsemő pesztrájaként megismerje az itt élő halász és kovács népeket, rábukkanjon a magyarok kalandozók harcos felderítőire, akik bizony többek között a rabszolga kereskedelemben is jeleskednek. De szeretik a meséket, dalokat és Lázár Ervin nagyszerű Hétfejű tündérét – ezért és a csodás versekért külön köszönet a szerzőnek!
A két fiú jelentős jellemfejlődésen megy át – főként Márk, akinek személyében magát a néma táltost köszönthetjük, Im Reimi pedig alapból a legszeretnivalóbb főhős, akit csak el tudok képzelni.

„Egy tolmács minden időben érték.”

Nem tartozik a Pagony Abszolút Töri sorozata a leggyakrabban választott olvasmányaim közé, de ez valószínű nem így lesz, ha a sorozat sikere így folytatódik nálam a továbbiakban. Tavaly a Kórház az osztályteremben c. részével az ’56-os eseményekbe csöppentem, idén pedig a 9. század Honfoglalást megelőző időszakába, amit gyakorlatilag alig ismerhetünk, annyira a határmezsgyéjén van az iskolai történelem tananyagoknak.
Majoros Nóra nagyon jól tud mesélni, de nem csak egyszerűen elmesél, hanem atmoszférát is teremt, amellyel már nem is olyan nehéz az ifjú olvasóknak a regény valós és tényleg létező helyszíneire képzelni magát.
Őszintén szólva nem is sejtettem, hogy nem a Honfoglalás, hanem még az azt is megelőző évtizedekbe kerülünk vissza spoiler. De egyáltalán nem bántam meg, hogy megízlelhettem ezt a kevéssé ismert/elénktárt időszakot, ahol a római romok között a sokféle vándortörzsek oly sűrűn váltották egymást.
Ebbe a történelmi szempontból egyáltalán nem nyugodalmas korszakba csöppen bele két, egymásnak merőben ellentmondó habitusú gyerek, hogy aztán végigmenjenek az előttük álló vándorúton és megtalálják a helyét egy szerencsétlen (de talán akkor nem annyira ritkán így járt) sorsú csecsemőnek (Babcsíra), társaságul szegődni Nonnának, az árván maradt, szintén szerencsétlen sorsú lánynak, és egy darabig egy közösség részeként együtt élni a halásztörzzsel, belelátni mindennapjaikba, élvezni oltalmukat, és megfogadván az erdei sámán, avagy A néma táltos szavaival: a halpikkelyes hippi tanácsát, végigjárják a jelen kínálta utat azért, hogy legyen jövő.
A két fiú nagy változáson megy keresztül a történet során, nemcsak saját jellemük változik, és korábbról még saját maguknak sem ismert tulajdonságaik bukkannak fel, de erősödik is, ráadásul a kettejük – egyébként – nagyon messzi startvonalról induló kapcsolata is fejlődik: valódi barátsággá szelídül. off
A kalandok gyakorlatiassá teszik őket, pl. Imi, azaz 'Szépszavú' Im Reimi Imi, a cserkészeknél szerzett ismereteit hasznosítja, míg Márk, azaz A néma táltos, a „beszélőkéjét”, vagyis a sztorizós mesélnitudását veszi elő; emellett a kalandok sora olyan fontos érzéseket húz elő belőlük, mint a gyengébbek istápolása, gyámolítása, együttérzés, segítségnyújtás, védelem, felelősségtudat, tisztelet, idősek tanácsának elfogadása, szeretet.
Arra is ráébresztette az egykoron szájhős Zámbó Márkot, hogy minden csak viszonyítás kérdése: „Hát ez szívás! (…) Ez az egész kor brutál nagy szívás. Pedig azt hittem, hogy az én életem az!” (105.)

Nagyon tetszett és nagyon találónak érzem a regény címét – miért is néma a táltos, aki egyébként folyton folyvást, és szünet nélkül – képtelenebbnél képtelenebb, de nagyon szerethető, kedves, humoros és vidám történetekkel boldogítja a halászok estéit? Valakit vagy azért neveztek némának, mert még kicsi, és nem kezdett el beszélni, vagy azért, mert nem értették azt, amit mond. Modern időkből érkezett „Táltosunk”, szinte megtáltosodva adja elő szellemesebbnél szellemesebb történeteit, melyet a halászok ill. az útjuk során velük kapcsolatba kerülő emberek Iminek, a fordítónak köszönhetően hallhatnak és élvezhetnek.

„A félelemmel teli szív vak, nem látja meg az idegenben a barátot.” – azt gondolom, hogy ez a könyv egyik tételmondata, a regény kezdetekor erős kiindulási pont, de a regény végére ez a szív tényleg látni kezd – (akárcsak, mint a híres kishercegé)…

Nagyon tetszett a regény hangulata, az az atmoszféra, amely bennem megteremtődött, Majoros Nóra történetmesélése igen erős, plasztikus képi epizódjai mélyen megmaradnak és még sokáig bennem élnek, és eszembe fognak jutni.
Kedves szereplőkkel operál, egy olyan kegyetlen veszélyekkel teli történelmi korszakot tárt elénk, ahol nagyon gyorsan változtak a helyzetek, nagy szükség volt az összefogásra és a türelemre, egymás megbecsülésére – feltűnt, hogy a felnőttek felnőttként kezelték a már nagyobb gyerekeket.
Nagyon hasznos volt a könyv végén található szerzői vallomás és a történész utószava, amelyek számomra sokat hozzátettek a kora történelmi korszakban játszódó kalandos történethez.
Olvassátok!

Nem tudom, de ez most nagyon nem talált be, lehet, rosszkor olvastam. A helyszín és a korszak nagyszerű lett volna (főként, hogy nincs róla sok információ, így kicsit szabadabban mehet a fantázia), de egyszerűen a szereplőktől, főleg Márktól a falra másztam. A végig szlenges szöveg, a rengeteg Imifej-ezés, egyszerűen a falat kapartam. A „meséktől” meg pláne, Shrek meg Star Wars és a többiek… Nem találtam viccesnek, se izgalmasnak, ez az egész nálam szétvágta az egészet, inkább két „normálisabb” fiút (vagy egy fiút-lányt) láttam volna szívesen a túloldalon.

Nagyon bájos mese és valóban egy olyan korszakról szól, amiről nem sokat hallunk az iskolában. A történet fő erősségei a szerethető karakterek és a fejlődésük. És persze a kulacs :)

Az Abszolút töri sorozat eddig olvasott három részéből (csak azért három, mert A generális talizmánját vissza kellett vinnem a könyvtárba, mielőtt nekikezdhettem volna, fránya olvasók, akik előjegyzik a könyveket :-); a Szamos-parti Hollywood-ot pedig pár elkezdtem, még nagyon az elején járok) Majoros Nóra regénye, A néma táltos volt a kedvencem. Persze, előtte ez a cím A kamasz király udvarában-é volt, de ahogy befejeztem A néma táltost, az előbbi visszacsúszott a dobogó második fokára.

A Pagony Kiadó sorozata az én szememben hiánypótló sorozat, a fiatalok nyelvén, a fiatalok érdeklődésének megfelelő stílusban és szereplőkkel mutatja be a magyar történelem korszakait. Be kell vallanom, először tartottam ezektől a kötetektől, de pozitív csalódásként ért a felismerés, hogy ez jó.

A néma táltos főszereplői Imi és Márk, akik Bori néni után kutatva jutnak el a honfoglalás korába a – sorozat olvasói számára – már ismert úton és élnek át olyan kalandokat, amik megváltoztatják egész addigi személyiségüket, az élethez és egymáshoz való hozzáállásukat.
[…]

Még több: link

“[…] ugyanaz a láb tér vissza, de nem ugyanaz a szív.”

Ez pontosan így történik az Abszolút Töri sorozat mindegyik részében, ebben is. Jelen kötetben egy hetedikes és egy nyolcadikos fiú utazik vissza az időben, méghozzá nem is keveset, meg sem állnak a honfoglalást megelőző évek valamelyikéig, amikor még nem magyarok lakták hazánk területét. Máig nagyon kevés információval rendelkezünk erről az időszakról, csak találgatni tudunk, kik voltak ezek a népek és hogyan éltek? Ez a történet a meglévő ismeretek alapján egy teljesen hihető változatot mutat be. Jó volt egyébként most az utószót is olvasni, hogy pontosan mi is az, amit tudunk ebből az időből. Például a lovasok által használt húsleveskocka olyasmi, amiről sosem gondoltam volna, hogy már akkor kitalálták, pedig milyen logikus, hogy egy lovas nép előnyhöz jut azáltal, hogy nem hatalmas szekereken cipeli az élelmet, hanem kiszárított húsleveskockákat tesznek a nyeregtáskájukba, amit csak hozzá kell önteni a forró vízhez, és így napokig biztosított az élelem, ami kis helyen elfér.

Imi és Márk egy kisbaba apukáját próbálják megtalálni, mivel végignézték, ahogy az anyukát elragadták lovasok, akik rettegésben tartják a közeli falvak lakóit és nagy pusztítást hagynak maguk után. Összebarátkoznak pár emberrel egy kis halászfaluból és együtt keresik a nyomokat, kik lehetnek ezek a lovasok, mi a céljuk, hová vihették az elrabolt nőket és hol csapnak le legközelebb. spoiler Közben belelátunk abba is, hogyan éltek akkoriban, milyen volt egy vásár, mennyivel kevésbé volt romos Aquincum, mennyivel több zöld terület, erdőség volt és mennyivel nagyobb csend. Nagyon jó volt, ahogy a végén, mikor már hazamentek, mennyire rácsodálkoztak a különbségekre, és szomorúak voltak, hogy mennyire elnyomta a zöldet a betondzsungel, mennyire nincs már meg az a megnyugtató csend. Nem a múltban hiányolták a jelen vívmányait, hanem pont hogy fordítva. Ezt nagyon szerettem, és azt is, ahogy visszamentek a Tábor-hegyi barlanghoz, és egész más szemmel néztek rá. spoiler

Sokat fejlődött a fiúk személyisége és Bori néniből is többet láthattunk, mint eddig, meg nem volt rossz a történet sem, de tőlem nagyon távol áll ez az időszak, nem is igazán érdekel, így nem tudott bevonzani ez most úgy, mint a korábbi kötetek. Néhol kicsit untam is igazából. A két fiú sem került közel hozzám, mesemondó táltos vonal ide vagy oda. Viszont szép volt, ahogy egyre inkább bíztak egymásban, támaszkodtak a másikra, barátokká váltak, hiába homlokegyenest más jellemek.
Ez is egy értékes darabja a sorozatnak, még ha engem kevésbé is talált meg.

Jó sorozat jó darabja. A gyerekek (és a felnőttek) úgyis alig tudnak valamit a honfoglalás előtti időkről. Igazi kalandregény, melynek végére a két kiskamasz főszereplő (főleg az egyik) érett fiatalemberként tér vissza. De számomra az igazi főszereplő a harmadik volt, Óbuda. Elég jól ismerem a mostani, és örömmel képzeltem el a 9. századit csaknem ép amfiteátrummal, erdőkkel, barlangokkal, mocsárral, halászfalvakkal, regössel, táltossal. És végre Bori néni is szerepet kapott, túl azon, hogy leszidja a kalandozókat. (Régóta hiányolom.)

Régi mese. A honfoglalás előtti időszakból való. Ez a korszak finoman szólva sem felülreprezentált történelmi ismereteinkben, ezért nagyon izgalmas az itteni kalandozás. A Pagony Kiadó Abszolút Töri-sorozata már régen nagy kedvencem, ezúttal pedig különösen kíváncsi voltam, vajon mibe keverednek már megint az Első Kerületi Vitéz János Nyolcosztályos Gimnázium diákjai. Mivel a honfoglalás előtti időszakról nem sokat tudunk, ezért különösen érdekes ez a könyv, mivel valóban ismeretlen időszakról mesél nekünk, egyáltalán nem unalmasan. Száraz történelmi tabló kizárt, hihetetlenül vicces tud lenni, amikor egy mai budapesti kamasz szófordulatai és az ősi nyelv találkozik egymással. Azonban ennek a történetnek van mélysége is, található benne dráma, nem is kevés, jellemfejlődésben sem szűkölködünk, mindezt úgy tálalva, hogy a kamaszok és a felnőttek is megtalálják a maguk szórakozását ebben a jól megírt könyvben. Kalandregény, de valami egészen különleges változatban, hiszen két fiú érkezik a jövőből egy 9. századi korszakba, szembesülve annak minden erényével és nyers brutalitásával. Eleink élete kicsit más, mint amilyennek talán gondoltuk, ráadásul a honfoglaló magyarokról sem fest romantikus képet – emberkereskedelemmel is foglalkoznak és bizony nem kímélik az itt lakók életét –, vagyis egyáltalán nem egy átlagos történelmi regényhez van szerencsénk. Már a borító is nagyon hívogató, egy nem mindennapi kalandot ígér, tökéletesen kifejezi a regény hangulatát és bemutatja főszereplőink jellemét. A nagymenő Márk és a csendes, hallgatag Imi óriási változáson megy át, miközben kikerülnek a megszokott közegükből és egymásra vannak utalva egy számukra teljesen ismeretlen világban. A két, egymástól nagyon különböző fiú természetesen össze fog barátkozni a történet végére, addig azonban még nagyon sok kalandon mennek át együtt, és megtanulják kölcsönösen becsüli és értékelni egymást. A sztori igazi nagyágyúja azonban mégsem ők, hanem Bori néni, a büfés, akinek a karaktere már nagyon régen megérdemli, hogy végre nagyobb hangsúlyt kapjon, hiszen az ő titokzatos alakja már sok történetből ismerős, ideje volt, hogy jobban megismerjük őt. Összességében ez egy nagyon jó könyv, amelynek érdemes adni egy esélyt.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2022/08/29/konyvkritika_…