A szerző az Ipolymenti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóterem létrehozója és vezetője, keresztény emberként a balassagyarmati zsidóság lelkes kutatója, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem művelődéstörténeti fakultásának hallgatója, művében Magyarország egyik legrégibb hitközségét örökíti meg, amely saját erejéből Közép – Európa egyik legnagyobb ortodox zsinagógáját tartotta fenn egészen a sötét idők eljöveteléig. A gyönyörű épület sorsa nagyon jellemző: a hívek Auschwitzba deportálása után elárvult zsinagógát a németek raktárnak használták és a szovjet előőrsök megjelenésekor felrobbantották. Romjait 1950-ben egy budapesti utász alakulat tette a földdel egyenlővé.
A könyv első fejezetében az Ipoly-menti diaszpóra múltjának történeti tényeivel ismerkedhet meg az olvasó. A török uralom után telepítéssel kerülnek a zsidók a városba, amelynek fejlődéséhez nagyban hozzájárulnak. Elsősorban a Habsburg-birodalom országaiból érkeznek, de a híres itáliai Luzzati-dinasztia… (tovább)
A szerző az Ipolymenti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóterem létrehozója és vezetője, keresztény emberként a balassagyarmati zsidóság lelkes kutatója, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem művelődéstörténeti fakultásának hallgatója, művében Magyarország egyik legrégibb hitközségét örökíti meg, amely saját erejéből Közép – Európa egyik legnagyobb ortodox zsinagógáját tartotta fenn egészen a sötét idők eljöveteléig. A gyönyörű épület sorsa nagyon jellemző: a hívek Auschwitzba deportálása után elárvult zsinagógát a németek raktárnak használták és a szovjet előőrsök megjelenésekor felrobbantották. Romjait 1950-ben egy budapesti utász alakulat tette a földdel egyenlővé.
A könyv első fejezetében az Ipoly-menti diaszpóra múltjának történeti tényeivel ismerkedhet meg az olvasó. A török uralom után telepítéssel kerülnek a zsidók a városba, amelynek fejlődéséhez nagyban hozzájárulnak. Elsősorban a Habsburg-birodalom országaiból érkeznek, de a híres itáliai Luzzati-dinasztia leszármazottai is feltűnnek a városban. Vallási-kulturális centrum számukra a város, neves rabbik működnek itt, mint Deutsch Áhron Dávid, a legendás pozsonyi Chátám Szofer tanítványa, akinek történelmi szerepe volt a kiegyezés utáni ortodox-neológ ellentét kialakulása idején. Szomorúbb képet nyújt a két háború közötti korszak, annak ellenére, hogy a gyarmati zsidók közül 46 esett el a világháború frontjain és a helyi zsidók polgártársaikkal együtt részt vettek a város 1919.január 29-i megvédésében a cseh katonaság ellen, amelynek köszönhető a város magyarnak megmaradása, már 1920-ban elbocsátják a Mezőgazdasági Gépjavítóműhely és Szerszámárugyár zsidó dolgozóit. Később javul a helyzet, saját újságot adnak ki, fényképek tanúskodnak a pezsgő kulturális életről, társadalmi kapcsolatokról, de 1944-ben elszabadul a pokol, ahogy másutt is. Mindenkit elhurcolnak, Magos (Munk) Dezsőt, a balassagyarmati strand építészét sem menti meg sem kikeresztelkedése, sem az alispán pártfogása. Öngyilkos lesz a vagonban, amely a hitközséget Auschwitzba viszi – ahonnan nagyon kevesen térnek vissza. Az említett nevek mellett egyhangúan ismétlődik a halálozási dátumnak is megadott 1944.június 6, a haláltáborba érkezés napja.
Harmadik fejezetben a holocaust helyi következményeiről, a hagyományok jelenkori ápolásáról kívánja tudósítani a túlélőket, az el- és leszármazottakat és általában a közvéleményt. Az életben maradt zsidók zömmel kivándorolnak, élükön az utolsó rabbival, esetleg a fővárosba települnek. Az aktív hitéletet lassan a hagyományápolás váltja fel. Nagy jelentőséget kap a temető, ahol a mártíremlékművön az elhurcoltak mintegy negyedének neve olvasható, a többieknek a hozzátartozói is nyomtalanul elpusztultak. Itt kell megemlíteni Kertész István tevékenységét, aki az 1970-es évektől két évtizeden át mindennap a zsidótemetőt próbálta menteni a pusztulástól, tájékoztatást nyújtva az érdeklődőknek. Ő hozta létre 1992-ben a balassagyarmati zsidó örökséget ápoló Alapítványt, megkezdve azt a sajátos napjainkban is létező „balassagyarmati micvét”- a könyv három nyelven olvasható teljes címe egyébként "Tudósítás a balassagyarmati micvéről és a műemlék zsidó temetőtől.- amelynek a gyűjtemény megalapítását és a temető rendbe hozását köszönheti a város. Utolsó fejezet bepillantást nyújt a zsidó temetők közül megérdemelten elsőnek országosan védett műemlékké nyilvánított helyi temető értékeinek együttesébe. Mivel tavaly egyenként lefényképezték a 3300 sírkövet, ezek legérdekesebbjei bekerültek a kiadványba emelve annak szépségét.
A mű utószava fényképekkel utal az innen elszármazott -sajnos egyre fogyatkozó – egykori balassagyarmati polgárokra, akik új hazájukban is ápolják szülővárosuk emlékét.
Melegen ajánljuk ennek a szép könyvnek az elolvasását, a néhai balassagyarmati zsidóság megismerését!
·