Kékség 20 csillagozás

Maja Lunde: Kékség

Maja Lunde 2015-ben egy csapásra meghódította a világot A méhek története című könyvével. Sorozatát most az ember és a természet sérülékenységéről szóló új regénnyel folytatja. Ezúttal az élethez leginkább szükséges anyagért, a vízért folytatott küzdelmet helyezi a középpontba.
2017: Signe, a környezeti aktivista nemsokára 70 éves, de nem fél a tengertől. Nyugat-norvégiai szülőfalujából egyedül indul el egy vitorláshajón a francia tengerpart felé, hogy ott találkozzon a férfival, akit valaha nagyon szeretett. A hajó különleges rakománya szorosan kapcsolódik a kék bolygó sorsához.
2041: David fiatalnak érzi magát ahhoz, hogy apa legyen, ám kislányával egyedül marad. Kettesben menekülnek a szárazságok sújtotta Dél-Európából észak felé, mivel már nem jut elegendő víz mindenkinek. Minden megváltozik, amikor az ország belsejében,
egy kiszáradt kertben rátalálnak egy elhagyott, régi vitorláshajóra.

Maja Lunde: Blå

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Cser, Budapest, 2020
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786100 · Fordította: Patat Bence

Most olvassa 5

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Maja Lunde: Kékség

Nagyon figyelemre méltó regény, ilyen könyvek is lehetnének kötelező olvasmányok az iskolákban, mert talán így sokkal hatásosabban lehetne a fiatalok figyelmét felhívni a környezetvédelem fontosságára.
Sajnos nagyon időszerű és egyáltalán nem elképzelhetetlen Maja Lunde disztopikus története, melyben a Föld vízkészlete kifogyni látszik, az emberek kincsként tekintenek az ivóvízre, és szó szerint a túlélést jelenti számukra, ha időben vízhez jutnak.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/09/maja-lunde-kekseg.html

pat P>!
Maja Lunde: Kékség

Valószínűleg egész molyos pályafutásom legméltatlanabb alulértékelése ez a 3.5 csillag.
Nyilván remek könyv ez. Legalábbis olyan rettenetesen nyomasztó élmény volt, és annyira utáltam minden pillanatát, mint eddig még kevés könyvet. Nehezen is szabadulok-szabadultam tőle, szerintem itt nem lesz gond pár hét (hónap, év) múlva, hogy egy mukkra sem emlékszem belőle.
Mert hát mire való az irodalom, ha nem arra, hogy nyomot hagyjon és hatása legyen? Különösen, ha a világ problémáira akarja az olvasó figyelmét felhívni…

A sci-fi címkével egyébként vitatkoznék. A jövőben játszódó szálon nincs sajnos semmi értelmezhető újvilág-építés, nagyobb társadalmi változások vagy technológiai invenciók leírása, nem tudunk meg szinte semmit a nagyobb képről. A jelenben (a múltban) és a jövőben is csak lődörögnek szereplőink az egyéni nehézségeik mentén, és közben szépirodalmi igényességgel rossz nekik.

3 hozzászólás
Boglinc P>!
Maja Lunde: Kékség

Sokáig törtem a fejem azon, hogy hány pontot is adjak rá, de végül az 5 mellett döntöttem, mert napokig nem eresztett el, miután olvastam. Ráadásul az értékelő blogbejegyzésem megírásakor annyi további gondolatom támadt, hogy nem tehettem másképp. Továbbá az elődjére azért adtam 4 csillagot, mert akkor még nem ismertem Lunde stílusát, és azt vártam, jobban kifejti az eseményeket, vagy a disztópia részét. Nem volt rossz, sőt, de másra számítottam akkor. Itt viszont már tudtam, mi várhat rám, így egyáltalán nem ért csalódás.

Lunde négy kötetesre tervezett, környezeti problémákat érintő sorozatának második darabja is több szálon, több idősíkon játszódik. Egyfelől 2017-ben, az idős nő, Signe mellé csatlakozhatunk, a másik szálon pedig 2041-ben a fiatal, kétgyermekes édesapa és kislánya, David és Lou társai lehetünk, ahol a világot már súlyos szárazság tartja markában, s tiszta vízhez jutni szó szerint az életet jelenti. Bár az egész sztori karakterközpontú, mégis hatásos tud lenni.

Szerintem rendkívül elgondolkodtató regény lett arról, mi minden zajlik jelenleg a világunkban, s mindannak miféle következményei lehetnek a jövőben. Nem lehet annyival elintézni, hogy „de hát ez csak egy könyv” vagy azzal, hogy „mit érdekel engem, addigra már úgysem élek”…

Elgondolkodtató, és izgalmas, ha pedig A méhek történetét szeretted, szerintem ez is be fog jönni.

Bővebben itt írtam róla: https://booktasticboglinc.blogspot.com/2020/07/maja-lun…

>!
Cser, Budapest, 2020
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786100 · Fordította: Patat Bence
6 hozzászólás
wzsuzsanna P>!
Maja Lunde: Kékség

(…) A regény hangulata nagyon erős, és bár nem nevezném kifejezetten nyomasztónak, azért néhol nagyon átjárja a lapokat a kilátástalanság és a magány érzése. Azt gondolom, ez rendjén is van így, hiszen Lunde attól függetlenül, hogy nem didaktikus vagy erőszakos módon teszi, határozottan felhívja a figyelmet arra, hogy ha az ember nem változtat radikálisan a természethez való hozzáállásán, annak nagyon súlyos következményei lehetnek. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy az írónőnek legalább ilyen fontos üzenete, hogy ne csupán a bolygónkkal, hanem a szavainkkal, önmagunkkal és egymással is bánjunk jól, hiszen a saját kis mikrokozmoszunkban is eljöhet az a pont, amikor már nem tudjuk jóvátenni az addig felhalmozott hibáinkat, vagy eltörölni a kimondott szavainkat. Azt hiszem, ez a kettős utazás és kettős mondanivaló volt, ami a leginkább megfogott ebben a könyvben. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/07/kekseg-ertekele…

Junes P>!
Maja Lunde: Kékség

A víznek önmagában nincs színe, a körülötte lévő világ színezi meg, az ég, a környezet tükröződése; a víz sosem csak víz.
A víz magával ragadja és felkavarja mindazt, amivel kapcsolatba kerül.
A víz humusz, homok, agyag, plankton.
A víz annak a fenéknek a színét veszi fel, amelyet elborít.
A víz a világot tükrözi.
(226. oldal)

A Kékség egy csodásan megírt belső monológok és vívódások sorozata, melyeket rövid, tömör következtetések szakítanak meg. A végső megoldás nem egészen az, amire számítottam, s talán jobb is ez így. Hisz így is minden mindennel és mindenkivel összefügg. Maja Lunde nem ad megoldást. Felvet, torkon rakad, összefacsar, megszorongat, aztán kivet magából, mint ahogy háborgó tenger veti ki a túlbizakodott halászt.
Alig 20 év. Még talán annyi sem, amennyit az írónő adott nekünk, délebbre fekvő országok lakóinak. S ha jobban belegondolunk, valójában már itt is van. Ez a valóságunk, ebben élünk nap mint nap, csak nem látványosan. Apránként veszi vissza a természet, mit korábban nekünk adott.
Nem kell tudni, hogyan alakult ki a regény alaphelyzete. Jobban mondva: nem kell jobban magyarázni. Mindaz a pusztítás, amit nem akadályozunk meg ma, vagy akadályoztunk meg korábban, az hamarosan visszacsap. A regény nyomasztó, forró és fojtogató hangulata mellett a legrosszabb az elhalasztott reménytelenség. A sivatag foglyaként csak a nap kérdéses, hogy mikor párolog el belőled a lélek, nem pedig a bekövetkezés bizonyossága. Nem ad megoldást, nem ad feloldozást. Elgondokodtat, s még felelősségre sem von. Megteszi azt helyette a lelkiismeretünk.

Backman könnyed hétköznapi szorongásainak a helyét átvette a semmihez sem hasonlítható, fojtogató klímaszorongás.
Ma még magától értetődőnek vesszük, hogy kékség vesz minket körbe. Folyóink sírva viszik hátukon beléjük hányt szemetünket, s élőnek hitt hajlataikban haltetemek tömegeit büfögik fel. Fuldokolnak. A H2O-ból lassan kiszorul az oxigén, s bűzlő mocsárként önti vissza ránk mérgeinket. Maja Lunde Kéksége sokkal inkább a jelenünk, semmint a jövőnk. Vajon hányunknak facsarodik össze a szíve arra a gondolatra, hogy a fajanszban ma könnnyed mozdulattal elpazarolt ivóvíz mennyisége holnap akár egy család egy heti adagja lehet? Kivételezett helyzetben vagyunk. A Carpe Diem félreértelmezett üzenete jegyében rohamos léptekkel teremtjük önnön poklunkat. Ha a perzselés már nem lesz elég, hát égetni fog, míg pergamenné vékonyodott bőrünk hamuvá nem válik. Akkor utolsó jajjunk hörgésként hagyja el dörzspapírrá száradt nyelvünk, s eggyé válunk poklunk sivatagával.

Fermin>!
Maja Lunde: Kékség

Nem volt rossz. Két szálon futott a történet. Ezek időben és térben elég távol estek egymástól. Kérdéses volt, hogy fog a két cselekmény összeérni, de szerencsére ezt ügyesen megoldotta az írónő.
Amivel viszont nem voltam kibékülve azok az arányok. Dísztópia lévén több háttérinformációt vártam volna a világról, de itt a szereplőkön volt a hangsúly. Az ő történetükön keresztül ismerjük meg az ökológiai katasztrófa fontosabb momentumait. Így is érthető a történet félreértés ne essék, csak maradtak bennem kérdőjelek.

Trixi>!
Maja Lunde: Kékség

Nehéz értékelni a könyvet, mert a stílusa, a hangulata megkapó akárcsak a Hónővérben. Lelkileg jobban hatott rám a Hónővér. Pedig a Kékség mondanivalója is ütős. Sőt, nagyon is az, időszerű. A történet két szálon fut – Signe és David, azaz jelen és jövő. Fura módon, rám nem jellemzően David és Lou részei sokkal jobban lekötöttek. Signe-től viszont többet vártam, a stílusa nem tetszett. David világa ijesztő, és sajnos nagyon közeli is. Signe világa még élhető, de már előrevetíti, hogy mit is várhatunk. Rajta és az apján kívül más nem nagyon akar tenni ez ellen. Tényleg csak a Föld tönkretételével lehet előre (?) jutni a világban? Tényleg annyival drágább lenne élhetővé tenni (vagy békén hagyni) a bolygót? Miért mindig csak a pusztítás? A könyv felhívja a figyelmet egy igenis égető problémára. Tehetünk-e valamit? Talán. Kell-e? Nagyon is. A remény megvan. Akárcsak David-nél. De ha mégis eljön az a világ, onnan hogyan tovább??? :( És ezen a ponton picit haragszok a könyvre.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P>!
Maja Lunde: Kékség

A Kékség egy nagyon fontos regény, amiben baromi erős a mondanivaló és az üzenet. A globális felmelegés nem egy liberális maszlag, hanem létező dolog, és most kell tenni ellene, amíg lehet. Én bízom benne, hogy Signe és David története még több embernek felnyitja a szemét. Nekem segített, most már én is környezettudatosabb vagyok.

És miért nem adtam maximális értékelést? Mert az üzenete dacára Signe része kissé vontatott és unalmas lett, alig vártam már, hogy Davidre lapozhassak, mert az nagyon lekötött, és imádtam. Ezzel együtt is azt mondom, örülök, hogy elolvastam a könyvet.

Bővebben a blogomon:
» http://sorok-kozott.hu/2020/07/konyvkritika-maja-lunde-kekseg/

Utószó_blogger>!
Maja Lunde: Kékség

Bár Maja Lunde korábban megjelent könyvét, A méhek történetét ugyan még nem olvastam, a Kékség fülszövege azonban nagyon megtetszett, ráadásul egy igen aktuális és fontos problémával foglalkozik a mű: a környezetvédelemmel és a vízhiány jövőbeni lehetőségével. A sztori emellett teljesen önálló, nincs összefüggésben A méhek történetével, bár annak második részeként hirdetik, hiszen a szerzőnő ezen könyve is a környezetvédelemmel foglalkozik, azonban teljesen érthető önállóan is, ahogy én olvastam. A regény további érdekessége, hogy két szálon fut a cselekmény, az egyik a jelenben, a másik pedig a nem túl távoli jövőben játszódik.
A 2017-ben játszódó szál főszereplője Signe, az idősödő környezetvédelmi aktivista, aki egykori szerelmének akarja megmutatni, hogy nem árthat büntetlenül a természetnek.Signe szála nem túl akciódús tehát, ami nem is lenne probléma, viszont időnként túlírtnak éreztem ezt a részét a könyvnek, a nő gyakran többet agyal egy-egy dolgon, mint kellene, és az a néhány kaland is, amelyen keresztül megy az útja során, mesterkéltnek tűnik, nekem nem igazán sikerült izgulnom a nőért.
A történet másik szála, mely 2041-ben játszódik, és főszereplője David és Lou, nekem sokkal jobban tetszett. Az apa és lánya ugyanis az elsivatagosodott Franciaországból menekülne, mert egy tűzben odalett az otthonuk, és elvesztették Lou édesanyját, aki a kisöccsét cipelte. David és Lou tehát megtörve érkezik abba a menekülttáborba, ahol a könyv legnagyobb részét töltik, és mivel az eseményeket David szemszögéből látjuk, az ő lelki útja rajzolódik ki a szemünk elé. David nagyon vívódó karakter, aki nehezen találja meg a közös hangot a lányával ebben a nehéz időszakban, mégis látszik, hogy nagyon szereti Lou-t. A párossal viszonylag sok izgalmas dolog történik, és mindeközben megismerhetjük, hogy milyen problémákkal kell szembenézniük az embereknek egy ilyen jövőben, ahol a legádázabb csata az ivóvízért folyik.

Bővebb értékelés a blogomon: https://www.utoszo.hu/2020/07/24/maja-lunde-kekseg/

Mivid>!
Maja Lunde: Kékség

Disztópikus regények közül eddig többnyire olyanok kerültek a kezembe, melyekben főleg társadalmi vonatkozások jelentek meg a jövőt illetően. Ez az első, melyben egy természeti katasztrófa van a középpontban. Nagyon nyomasztó élmény volt számomra, hiszen egy viszonylag közeli időpontban játszódik – 2041 – és ami azt illeti, az ebben leírtak egy része földrajzos szemmel nem egy elképzelhetetlen, távoli világot ábrázol.
Nagyon fontos témát boncolgat – spoiler – mely tényleg egyre jobban veszélyezteti az emberiséget.
Sajnos bármilyen érdekes is a téma, három és fél csillagnál többet nem tudok adni ennek a könyvnek. Igaz, hogy a leírtak sokszor nem hagyták nyugodni gondolataimat, de kissé nehezen olvasható: nem a témája, inkább a szöveg miatt raktam le viszonylag hosszabb időre.
Spoiler: spoiler


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

…valakinek szüksége van rád, vagy szüksége lesz rád.

16. oldal

Bea_Könyvutca P>!

.. semmi sem csúnyább, mint az, ami valaha szép volt.

59. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Minden egy pillanat műve volt. Az ember az egyik nap még vekkerre ébred, reggelizik, munkába megy, veszekszik, nevet, szeret, mosogat, aggódik, hogy a hó vége előtt kiürül a számlája… nem is gondol arra, hogy minden, ami körülveszi, egyszer csak elillanhat. Még ha tudja is, hogy a világ változik. Még ha látja is a hőmérőn. Nem gondol ilyesmire mindaddig, amíg egy reggel nem a vekker hangjára, hanem kiáltásokra ébred. A lángok elértek a városáig, a házáig, az ágyáig, a szeretteiig. Az ő lakása ég, az ő ágyneműje kap lángra, az ő párnája kezd füstölni, és nem tehet mást, mint hogy rohan.

67. oldal

Junes P>!

Minden egy pillanat műve volt. Az ember az egyik nap még vekkerre ébred, reggelizik, munkába megy, veszekszik, nevet, szeret, mosogat, aggódik, hogy a hó vége előtt kiürül a számlája…nem is gondol arra, hogy minden, ami körülveszi, egyszer csak elillanhat. Még ha tudja is, hogy a világ változik. Még ha látja is a hőmérőn. Nem gondol ilyesmire mindaddig, amíg egy nap nem a vekker hangjára, hanem kiáltásokra ébred.

67. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

Junes P>!

Mindig kimondtam, amit gondoltam, ami talán zavarta őket, de annyira sosem, hogy változtassak a viselkedésemen. És lehet, hogy nem is olyan könnyű változtatni rajta.

14. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

Junes P>!

A békák kihalnak, csendben elpusztítják őket, és a világ nem törődik velük, a világ fajainak harmada súlyosan veszélyeztetett, de őrá senki sem gondol, a békára, amely végigvándorol a világ mocsarain, mindig a víz mellett maradva, nyálkásan, visszahúzódva, nem elég gusztustalan ahhoz, hogy csúnya legyen, és nem elég furcsa ahhoz hogy vicces legyen, csak különös, ahogy brekeg, ugrál, és menekül az ember elől.

47. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

Junes P>!

A hőség csak fokozta a feszültséget. A hőség, amely sosem enyhült, még éjszaka sem. Nincs, ami annyira agresszívvé tenné az embereket, mint az, ha a hőség ébren tartja őket.

107. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

Junes P>!

…a természet nem a miénk …. Ahogy mi sem vagyunk az övéi. A víz nem a miénk, a víz nem lehet senkié. Mégis gátlástalanul nyomulunk előre.

159. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

Junes P>!

Már nincs jég a tavakon, télen nem fagynak be többé, a pollenszezon már januárban elkezdődik, a jég eső formájában hullik alá, a világot folyó víz borítja el.

48. oldal (Cser Kiadó, 2020.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Schätzing: Raj
Margit Sandemo: Átkos örökség
Karin Fossum: Aki fél a farkastól
Jo Nesbø: A fiú
Jørn Lier Horst: Zivatarfelhő akció
Per Petterson: Megtagadom
Risto Isomäki: Elsodort világok
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce
Roy Jacobsen: Szoba kiadó