Kékség 2 csillagozás

Maja Lunde: Kékség

Maja Lunde 2015-ben egy csapásra meghódította a világot A méhek története című könyvével. Sorozatát most az ember és a természet sérülékenységéről szóló új regénnyel folytatja. Ezúttal az élethez leginkább szükséges anyagért, a vízért folytatott küzdelmet helyezi a középpontba.
2017: Signe, a környezeti aktivista nemsokára 70 éves, de nem fél a tengertől. Nyugat-norvégiai szülőfalujából egyedül indul el egy vitorláshajón a francia tengerpart felé, hogy ott találkozzon a férfival, akit valaha nagyon szeretett. A hajó különleges rakománya szorosan kapcsolódik a kék bolygó sorsához.
2041: David fiatalnak érzi magát ahhoz, hogy apa legyen, ám kislányával egyedül marad. Kettesben menekülnek a szárazságok sújtotta Dél-Európából észak felé, mivel már nem jut elegendő víz mindenkinek. Minden megváltozik, amikor az ország belsejében,
egy kiszáradt kertben rátalálnak egy elhagyott, régi vitorláshajóra.

>!
Cser, Budapest, 2020
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786100 · Fordította: Patat Bence

Most olvassa 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Fermin
Maja Lunde: Kékség

Nem volt rossz. Két szálon futott a történet. Ezek időben és térben elég távol estek egymástól. Kérdéses volt, hogy fog a két cselekmény összeérni, de szerencsére ezt ügyesen megoldotta az írónő.
Amivel viszont nem voltam kibékülve azok az arányok. Dísztópia lévén több háttérinformációt vártam volna a világról, de itt a szereplőkön volt a hangsúly. Az ő történetükön keresztül ismerjük meg az ökológiai katasztrófa fontosabb momentumait. Így is érthető a történet félreértés ne essék, csak maradtak bennem kérdőjelek.

>!
Junes P
Maja Lunde: Kékség

A víznek önmagában nincs színe, a körülötte lévő világ színezi meg, az ég, a környezet tükröződése; a víz sosem csak víz.
A víz magával ragadja és felkavarja mindazt, amivel kapcsolatba kerül.
A víz humusz, homok, agyag, plankton.
A víz annak a fenéknek a színét veszi fel, amelyet elborít.
A víz a világot tükrözi.
(226. oldal)

A Kékség egy csodásan megírt belső monológok és vívódások sorozata, melyeket rövid, tömör következtetések szakítanak meg. A végső megoldás nem egészen az, amire számítottam, s talán jobb is ez így. Hisz így is minden mindennel és mindenkivel összefügg. Maja Lunde nem ad megoldást. Felvet, torkon rakad, összefacsar, megszorongat, aztán kivet magából, mint ahogy háborgó tenger veti ki a túlbizakodott halászt.
Alig 20 év. Még talán annyi sem, amennyit az írónő adott nekünk, délebbre fekvő országok lakóinak. S ha jobban belegondolunk, valójában már itt is van. Ez a valóságunk, ebben élünk nap mint nap, csak nem látványosan. Apránként veszi vissza a természet, mit korábban nekünk adott.
Nem kell tudni, hogyan alakult ki a regény alaphelyzete. Jobban mondva: nem kell jobban magyarázni. Mindaz a pusztítás, amit nem akadályozunk meg ma, vagy akadályoztunk meg korábban, az hamarosan visszacsap. A regény nyomasztó, forró és fojtogató hangulata mellett a legrosszabb az elhalasztott reménytelenség. A sivatag foglyaként csak a nap kérdéses, hogy mikor párolog el belőled a lélek, nem pedig a bekövetkezés bizonyossága. Nem ad megoldást, nem ad feloldozást. Elgondokodtat, s még felelősségre sem von. Megteszi azt helyette a lelkiismeretünk.

Backman könnyed hétköznapi szorongásainak a helyét átvette a semmihez sem hasonlítható, fojtogató klímaszorongás.
Ma még magától értetődőnek vesszük, hogy kékség vesz minket körbe. Folyóink sírva viszik hátukon beléjük hányt szemetünket, s élőnek hitt hajlataikban haltetemek tömegeit büfögik fel. Fuldokolnak. A H2O-ból lassan kiszorul az oxigén, s bűzlő mocsárként önti vissza ránk mérgeinket. Maja Lunde Kéksége sokkal inkább a jelenünk, semmint a jövőnk. Vajon hányunknak facsarodik össze a szíve arra a gondolatra, hogy a fajanszban ma könnnyed mozdulattal elpazarolt ivóvíz mennyisége holnap akár egy család egy heti adagja lehet? Kivételezett helyzetben vagyunk. A Carpe Diem félreértelmezett üzenete jegyében rohamos léptekkel teremtjük önnön poklunkat. Ha a perzselés már nem lesz elég, hát égetni fog, míg pergamenné vékonyodott bőrünk hamuvá nem válik. Akkor utolsó jajjunk hörgésként hagyja el dörzspapírrá száradt nyelvünk, s eggyé válunk poklunk sivatagával.


Népszerű idézetek

>!
Junes P

Minden egy pillanat műve volt. Az ember az egyik nap még vekkerre ébred, reggelizik, munkába megy, veszekszik, nevet, szeret, mosogat, aggódik, hogy a hó vége előtt kiürül a számlája…nem is gondol arra, hogy minden, ami körülveszi, egyszer csak elillanhat. Még ha tudja is, hogy a világ változik. Még ha látja is a hőmérőn. Nem gondol ilyesmire mindaddig, amíg egy nap nem a vekker hangjára, hanem kiáltásokra ébred.

67. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

>!
Junes P

Mindig kimondtam, amit gondoltam, ami talán zavarta őket, de annyira sosem, hogy változtassak a viselkedésemen. És lehet, hogy nem is olyan könnyű változtatni rajta.

14. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

>!
Junes P

A tömbök kis jéghegyekként lebegnek tovább, csak a felső részük látszik, ez az úszó gleccserek sorsa, alul több van belőlük, mint felül, de ezek nem bántanak senkit, nem pusztítanak…

47. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

>!
Junes P

A békák kihalnak, csendben elpusztítják őket, és a világ nem törődik velük, a világ fajainak harmada súlyosan veszélyeztetett, de őrá senki sem gondol, a békára, amely végigvándorol a világ mocsarain, mindig a víz mellett maradva, nyálkásan, visszahúzódva, nem elég gusztustalan ahhoz, hogy csúnya legyen, és nem elég furcsa ahhoz hogy vicces legyen, csak különös, ahogy brekeg, ugrál, és menekül az ember elől.

47. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

>!
Junes P

Már nincs jég a tavakon, télen nem fagynak be többé, a pollenszezon már januárban elkezdődik, a jég eső formájában hullik alá, a világot folyó víz borítja el.

48. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

>!
Junes P

Egyesek számára a hegyek biztonságos párnát jelentenek, maguk köré rakják őket, magukra húzzák őket, beléjük kapaszkodnak.

59. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

>!
Junes P

…Bjorn és Iris, a nagy, hatalmas medve, amely súlyos léptekkel jár-kel a világban, és a nőszirom, egy vékonyka, sudár virág, amely nem tud elmozdulni a helyről, ahol kinőtt.

59. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

>!
Junes P

Az a legjobb egy hajóban, hogy az ember úgy érzi, úton van, tudja, hogy célba ér, csak azt nem, hogy mikor, cél lebeg a szeme előtt, de még nem érte el.

79. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

>!
Junes P

Víz mindenütt, eső a levegőben, sós tenger csurog rólam, érzem az ízét a nyelvemen.

100. oldal (Cser Kiadó, 2020.)

>!
Junes P

– Nem tudhatod, milyen lenne a világ, ha nem teszel semmit – válaszolja.

261. oldal (Cser Kiadó, 2020.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Schätzing: Raj
Karin Fossum: Aki fél a farkastól
Jo Nesbø: A fiú
Jørn Lier Horst: Zivatarfelhő akció
Margit Sandemo: Örvényben
Per Petterson: Megtagadom
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv
Carl Frode Tiller: Bekerítés 2
Per Petterson: Átkozom az idő folyamát