Mind ismerjük a mondást: karácsony a szeretet ünnepe. De a szívünkbe nemcsak azok férne bele, akikkel körbeálljuk a karácsonyfát vagy akik társaságában leülünk az ünnepi asztal köré, hanem azok is, akik már sajnos nem lehetnek közöttünk…
A 10 éves Noel és családja is szembesül a veszteség érzésével, ami megváltoztatja az idei karácsonyt: nincs lelkes készülődés, gyöngyöző kacagás, csak szomorúság és a házat beborító szürke, gomolygó gyász.
Mint derült égből a villámcsapás érkezik Noel életébe Hedvig, aki életigenlő gondolkodásával, játékosságával és az állandó nevetésével, mint egy dinamit robban be a kisfiú mindennapjaiba, színesebbé, vidámabbá téve ezzel az adventi készülődést.
Hogy mire képes egy vidám kislány és hogyan változtatja meg egy gyászoló család életét? Hogyan lehel melegséget oda, ahol a jég és a ridegség az úr? Mi is pontosan a kicsi Hedvig küldetése? Nos, a válaszokért el kell olvasni ezt a csodaszép mesekönyvet.
Ilyenkor, karácsony közeledtével különösen szeretek meséket olvasni, de a Hónővér az eddigi legkülönlegesebb történet, amivel találkoztam. Szipogva-hüppögve, a könyvet szorongatva meséltem a páromnak Noel és Hedvig barátságáról, miközben mint egy izgatott kisgyerek lapozgattam a kötetet és mutogattam a bámulatosnál bámulatosabb illusztrációkat.
A Hónővér egy megható, szívet tépő mese felnőtteknek arról, hogy az élet megy tovább akkor is, amikor elképzelhetetlen, arról, hogy a halottainkat „nem csaljuk meg” azzal, ha ugyanúgy szeretjük azokat, akik maradtak, mint azelőtt és hogy ne felejtsük el: a csodák karácsonykor történnek!