Hónővér 98% 114 csillagozás

Végigsírtam. Így, röviden, majdnem 38 évesen nem láttam a könnyeimtől.
Gyönyörű, szívmelengető történet a gyászról, elfogadásról, elengedésről, továbblépésről.
Olyan illusztrációkkal, amik szinte életre keltek. A képeslapok, a karácsonyi hangulatok, a fjordok … Gyönyörűek, szívet melengetőek, s szívet tépők.
Nem gyerekkönyv. A 6 éves kislányom csak belelapozott, de sokszor a vörös pöttyökről azt hitte, hogy vér, ezért megijedt tőle. Amikor elmahyaráztam neki, hogy ez nem vér, akkor kicsit megnyugodott. De nem bírtam volna elolvasni neki.

Ez a legkarácsonyibb történet, amit az utóbbi években olvastam. De még azt is megkockáztatom, hogy amit valaha olvastam. Gyönyörűszép, szomorú, tele van szeretettel, reménységgel, csodával és emlékezéssel.

Tulajdonképpen egy adventi naptárat kapunk ebben a könyvben, minden napra egy újabb fejezettel, mellyel napról napra közelebb jutunk karácsonyhoz, mint ahogyan a könyv főhőse, a 10 éves Noel is, akiről a történetek szólnak.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/12/maja-lunde-honover.html

Gyönyörű karácsonyi ajándék volt ez a könyv külsőleg, belsőleg (köszönet érte Lillának:) és ez a boldogan szomorkás történet ezekkel a meseszép színes oldalakkal és illusztrációkkal lenyűgözött, én is megkönnyeztem a végét, mégis csodás húrokat pendített meg a lelkemben, gyermeki karácsonyokat, könyveket, filmeket, érzéseket felelevenítve. Imádom! :))

„Felnőttként volt alkalmad megtanulni, hogy az élet nagy ritkán tér vissza magától a normális kerékvágásba. Most is egy gyerek élni akarása, elkeseredéséből fakadó merészsége kell a változáshoz, ami megmutatja a vigaszt, hogy szembeszállhassanak az elmúlás fájdalmával.”
Idézet @Hintafa blogjáról a könyv értékeléséből.
Kb egy éve olvastam Ibolya értékelését – és azóta félelemmel vegyes kíváncsisággal vágytam erre a könyvre és az olvasására. Lassan közeledik a karácsony, és közeledik az évforduló, hogy Ibolya már nincs velünk… Ez a könyv örökké rá fog emlékeztetni! Ő lesz az én Hónővérem…

A könyv egyébként gyönyörű, szép kötésű, életteli rajzokkal – az érzelmeket színekkel, vonalakkal nagyon jól megragadó. (1-2 oldalon a sötét lapon a fekete betűkre meresztenem kellett a szemem, de ezen kívül nincs hibája a könyvnek).

Maga a történet szép és fontos a mondanivalója is, spoiler, az illusztrációk pedig egyszerűen csodálatosak. Viszont úgy vettem a kezembe, hogy 24 napon át minden nap olvasok belőle karácsonyig, hangolódva az ünnepekre, hiszen maga a könyv is így van szerkezetileg felépítve. De néha olyan rövidek voltak ezek a részek, hogy egy napra biztosan nem elegendőek, megtörik a történet. És nem is éreztem úgy, hogy ezt minden évben elolvasnám, számomra ahhoz túl szomorú, hogy ráhangolódjak vele a karácsonyra. Sebaj, keresem tovább az igazit.

Felnőttként volt alkalmad megtanulni, hogy az élet nagy ritkán tér vissza magától a normális kerékvágásba. Most is egy gyerek élni akarása, elkeseredéséből fakadó merészsége kell a változáshoz.

Mindezt egy olyan megható jelenetben, hogy hiába is próbáltam volna küszködni a könnyeimmel. Ha ennyiben kimerültek volna a Hónővér erényei, már akkor is szívembe zártam volna Lunde-t amiatt, hogy ilyen tetterővel és hatalommal ruház fel egy kisgyereket. Ez a karácsonyi olvasmányok harmadik fontos jellemzője.

A többiről itt olvashatsz: https://hintafa.blog.hu/2019/11/27/maja_lunde_honover

Teljesen jogos a (jelenlegi) 97%. Érzelmes, kedves finomsággal közölte a szomorú részleteket: testvér elvesztése.
Mesteri illusztrációk tették még igazabbá a történetet. Az oldalak alapszínei is megadták és biztosították, meghatározták az adott érzelmek hátterét.

Kedves mese és – bár senkinek ne adja az ég, de – esetleg a gyerekeknek segítségére lehet a gyász feldolgozásában.
Az illusztrációk pedig gyönyörűek.

Vannak olyan könyvek, amelyek fájdalmukkal, és szomorúságukkal ölelik körbe a szíved és válnak igazán különlegessé. A Hónővér is ilyen.
A gyermeki erő, a szeretet, a tenni- vagy az élniakarás olyan elementáris erővel zúdul a nyakadba a lapokból, hogy egyszerre takar be egy puha takaróval a karácsonyfa alatt, kezedben egy bögre kakaóval, és egyszerre szorít gombócot a torkodba, és csal könnyeket a szemedbe.
Varázslat minden oldal benne, és tulajdonképpen ha egyetlen betű sem lenne a könyvben, akkor is maximális 5*-ot érdemelne, mert kevés ennél szebb illusztrációt láttam életemben.

Mind ismerjük a mondást: karácsony a szeretet ünnepe. De a szívünkbe nemcsak azok férne bele, akikkel körbeálljuk a karácsonyfát vagy akik társaságában leülünk az ünnepi asztal köré, hanem azok is, akik már sajnos nem lehetnek közöttünk…

A 10 éves Noel és családja is szembesül a veszteség érzésével, ami megváltoztatja az idei karácsonyt: nincs lelkes készülődés, gyöngyöző kacagás, csak szomorúság és a házat beborító szürke, gomolygó gyász.

Mint derült égből a villámcsapás érkezik Noel életébe Hedvig, aki életigenlő gondolkodásával, játékosságával és az állandó nevetésével, mint egy dinamit robban be a kisfiú mindennapjaiba, színesebbé, vidámabbá téve ezzel az adventi készülődést.

Hogy mire képes egy vidám kislány és hogyan változtatja meg egy gyászoló család életét? Hogyan lehel melegséget oda, ahol a jég és a ridegség az úr? Mi is pontosan a kicsi Hedvig küldetése? Nos, a válaszokért el kell olvasni ezt a csodaszép mesekönyvet.

Ilyenkor, karácsony közeledtével különösen szeretek meséket olvasni, de a Hónővér az eddigi legkülönlegesebb történet, amivel találkoztam. Szipogva-hüppögve, a könyvet szorongatva meséltem a páromnak Noel és Hedvig barátságáról, miközben mint egy izgatott kisgyerek lapozgattam a kötetet és mutogattam a bámulatosnál bámulatosabb illusztrációkat.

A Hónővér egy megható, szívet tépő mese felnőtteknek arról, hogy az élet megy tovább akkor is, amikor elképzelhetetlen, arról, hogy a halottainkat „nem csaljuk meg” azzal, ha ugyanúgy szeretjük azokat, akik maradtak, mint azelőtt és hogy ne felejtsük el: a csodák karácsonykor történnek!