Hónővér (Évszakok tetralógia 1.) 98% 180 csillagozás

Szép ívű, szomorú történet. Nagyon szomorú.
Fontos témát dolgoz fel a könyv. Halál, elmúlás, gyász, a szeretett személy elveszítése és az itt maradók fájdalma, tovább élése (pontosabban elakadása) elevenedik meg a lapokon.
Egy családtag elveszítése bármilyen életkorban történik is, mérhetetlenül fájdalmas esemény, egy gyermek elveszítése pedig egyenesen ész veszejtő a szülők számára. De hogyan élik ezt meg az életben maradt testvérek? A könyv egy kisgyermek érzéseit mutatja meg (pontosabban többét de az egyikét sokkal mélyebben), az ő szemüvegén és fájdalmán keresztül ismerjük meg a szülők mérhetetlen szomorúságát és a legkisebb testvér érzékenységét. Valamint egy másik család tragédiája is megelevenedik, ráadásul karácsony közeledik, és mindent átjár a szeretet ünnepére készülődés (vagy éppen annak hiánya, elmaradása).
Nagyon megható ahogyan egy gyermektől érkezik a segítség, a támogatás. Megindítóak a gondolatai, a fájdalma, a kistestvér szavak nélküli érzékenysége a helyzetre.
Az egész mese, egy megható felnőtt történet is egyben, sok-sok fontos és segítő üzenettel a hasonló veszteséget átélők számára.
A szép és megható jelzők mellett a hasznosat is megérdemli, mert ilyen bátorsággal, őszinteséggel és érzékenységgel hozzányúlni ehhez a nehéz témához és ilyen szépen, hasznosan írni róla kevesen tudnak. Főleg mesébe ágyazva.
Végül de nem utolsó sorban, nagyon szépen illusztrált könyv, a szülők ábrázolásától összeszorult a torkom, annyira jól fogja meg és fejezi ki a fájdalmukat. A testtartásuk, a mimikájuk, a színek, a szoba minden-minden ordítja az érzéseket. Az illusztrátor nagyon jól belehelyezkedett a történetbe, nagyon szépen illenek a rajzok a tartalomhoz.

Végigsírtam. Így, röviden, majdnem 38 évesen nem láttam a könnyeimtől.
Gyönyörű, szívmelengető történet a gyászról, elfogadásról, elengedésről, továbblépésről.
Olyan illusztrációkkal, amik szinte életre keltek. A képeslapok, a karácsonyi hangulatok, a fjordok … Gyönyörűek, szívet melengetőek, s szívet tépők.
Nem gyerekkönyv. A 6 éves kislányom csak belelapozott, de sokszor a vörös pöttyökről azt hitte, hogy vér, ezért megijedt tőle. Amikor elmahyaráztam neki, hogy ez nem vér, akkor kicsit megnyugodott. De nem bírtam volna elolvasni neki.

Ez a legkarácsonyibb történet, amit az utóbbi években olvastam. De még azt is megkockáztatom, hogy amit valaha olvastam. Gyönyörűszép, szomorú, tele van szeretettel, reménységgel, csodával és emlékezéssel.

Tulajdonképpen egy adventi naptárat kapunk ebben a könyvben, minden napra egy újabb fejezettel, mellyel napról napra közelebb jutunk karácsonyhoz, mint ahogyan a könyv főhőse, a 10 éves Noel is, akiről a történetek szólnak.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/12/maja-lunde-honover.html

Nem leszek népszerű az értékelésemmel. Ritkán ért ilyen nagy csalódás, mint amilyet ennek a könyvnek az olvasása közben éltem át.
Úgy éreztem, az írónő galád módon becsapott. Ugyanis „meglovagolva” a karácsonyt a szeretet ünnepeként, egy gyászmunkáról, gyászfeldolgozásról, elengedésről szóló könyvet „tol le” az olvasók torkán. Ezzel a nehéz témával egy meglett felnőtt ember sem tud igazán mit kezdeni, nemhogy egy tízéves gyerek.
Érzelmesen írni a halálról, az elmúlásról a szeretet ünnepén, s az egészet gyermekhalálokkal kapcsolni össze. A tálalás így erősen hatásvadász. Nagyon kilóg a lóláb. Nem lehet az elmúlást kicsi gyerekkel így feldolgoztatni, ahogyan ezt Maja Lunde teszi. Leírva mindez torokszorító. Ha az érzelmekre erősen akart hatni, hát akkor célhoz ért. Nem ártana egy közvéleménykutatás a gyermeküket vesztett szülők, testvérüket vesztett gyerekek között, mit éreznek minden karácsonykor. Élesen elhatárolódna a regény és a valóság.
Nem tudtam szeretni ezt a könyvet. Annyira átlátszó volt a szándék, hogy csak dühöngtem. A külleme, az illusztrációi viszont gyönyörűek. Inkább ennek szól a három csillag, amivel értékeltem. Karácsonykor biztosan nem adnám az unokáim kezébe, hogy megríkassam őket. Sőt, hétköznapokon sem javasolnám nekik.

Maga a történet szép és fontos a mondanivalója is, spoiler, az illusztrációk pedig egyszerűen csodálatosak. Viszont úgy vettem a kezembe, hogy 24 napon át minden nap olvasok belőle karácsonyig, hangolódva az ünnepekre, hiszen maga a könyv is így van szerkezetileg felépítve. De néha olyan rövidek voltak ezek a részek, hogy egy napra biztosan nem elegendőek, megtörik a történet. És nem is éreztem úgy, hogy ezt minden évben elolvasnám, számomra ahhoz túl szomorú, hogy ráhangolódjak vele a karácsonyra. Sebaj, keresem tovább az igazit.

Gyönyörű karácsonyi ajándék volt ez a könyv külsőleg, belsőleg (köszönet érte Lillának:) és ez a boldogan szomorkás történet ezekkel a meseszép színes oldalakkal és illusztrációkkal lenyűgözött, én is megkönnyeztem a végét, mégis csodás húrokat pendített meg a lelkemben, gyermeki karácsonyokat, könyveket, filmeket, érzéseket felelevenítve. Imádom! :))

„Felnőttként volt alkalmad megtanulni, hogy az élet nagy ritkán tér vissza magától a normális kerékvágásba. Most is egy gyerek élni akarása, elkeseredéséből fakadó merészsége kell a változáshoz, ami megmutatja a vigaszt, hogy szembeszállhassanak az elmúlás fájdalmával.”
Idézet @Hintafa blogjáról a könyv értékeléséből.
Kb egy éve olvastam Ibolya értékelését – és azóta félelemmel vegyes kíváncsisággal vágytam erre a könyvre és az olvasására. Lassan közeledik a karácsony, és közeledik az évforduló, hogy Ibolya már nincs velünk… Ez a könyv örökké rá fog emlékeztetni! Ő lesz az én Hónővérem…

A könyv egyébként gyönyörű, szép kötésű, életteli rajzokkal – az érzelmeket színekkel, vonalakkal nagyon jól megragadó. (1-2 oldalon a sötét lapon a fekete betűkre meresztenem kellett a szemem, de ezen kívül nincs hibája a könyvnek).

Felnőttként volt alkalmad megtanulni, hogy az élet nagy ritkán tér vissza magától a normális kerékvágásba. Most is egy gyerek élni akarása, elkeseredéséből fakadó merészsége kell a változáshoz.

Mindezt egy olyan megható jelenetben, hogy hiába is próbáltam volna küszködni a könnyeimmel. Ha ennyiben kimerültek volna a Hónővér erényei, már akkor is szívembe zártam volna Lunde-t amiatt, hogy ilyen tetterővel és hatalommal ruház fel egy kisgyereket. Ez a karácsonyi olvasmányok harmadik fontos jellemzője.

A többiről itt olvashatsz: https://hintafa.blog.hu/2019/11/27/maja_lunde_honover

Vannak olyan könyvek, amelyek fájdalmukkal, és szomorúságukkal ölelik körbe a szíved és válnak igazán különlegessé. A Hónővér is ilyen.
A gyermeki erő, a szeretet, a tenni- vagy az élniakarás olyan elementáris erővel zúdul a nyakadba a lapokból, hogy egyszerre takar be egy puha takaróval a karácsonyfa alatt, kezedben egy bögre kakaóval, és egyszerre szorít gombócot a torkodba, és csal könnyeket a szemedbe.
Varázslat minden oldal benne, és tulajdonképpen ha egyetlen betű sem lenne a könyvben, akkor is maximális 5*-ot érdemelne, mert kevés ennél szebb illusztrációt láttam életemben.

Teljesen jogos a (jelenlegi) 97%. Érzelmes, kedves finomsággal közölte a szomorú részleteket: testvér elvesztése.
Mesteri illusztrációk tették még igazabbá a történetet. Az oldalak alapszínei is megadták és biztosították, meghatározták az adott érzelmek hátterét.