Hónővér 97% 55 csillagozás

Ez a legkarácsonyibb történet, amit az utóbbi években olvastam. De még azt is megkockáztatom, hogy amit valaha olvastam. Gyönyörűszép, szomorú, tele van szeretettel, reménységgel, csodával és emlékezéssel.

Tulajdonképpen egy adventi naptárat kapunk ebben a könyvben, minden napra egy újabb fejezettel, mellyel napról napra közelebb jutunk karácsonyhoz, mint ahogyan a könyv főhőse, a 10 éves Noel is, akiről a történetek szólnak.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/12/maja-lunde-honover.html

Felnőttként volt alkalmad megtanulni, hogy az élet nagy ritkán tér vissza magától a normális kerékvágásba. Most is egy gyerek élni akarása, elkeseredéséből fakadó merészsége kell a változáshoz.

Mindezt egy olyan megható jelenetben, hogy hiába is próbáltam volna küszködni a könnyeimmel. Ha ennyiben kimerültek volna a Hónővér erényei, már akkor is szívembe zártam volna Lunde-t amiatt, hogy ilyen tetterővel és hatalommal ruház fel egy kisgyereket. Ez a karácsonyi olvasmányok harmadik fontos jellemzője.

A többiről itt olvashatsz: https://hintafa.blog.hu/2019/11/27/maja_lunde_honover

"… Olyan jó dolog izgulni! Olyan, mintha a szívem korcsolyázna, körbesuhanna
és piruetteket írna le, amíg el nem szédülök…"

Általában a legszebb karácsonyi történetekkel sosem karácsonykor találkozom, hiszen abban az időszakban sokan kikölcsönzik őket az ünnepi hangolódásra. Most sem történt másként. Ha már a NIOK-ban mese hónap van, gondoltam miért ne lehetne márciusban olvasni valami kis szívmelengetőt? Főleg ebben az időszakban, amikor a vírus miatt több agresszióval találkozom, mint bármikor…
Sokáig szemléltem kívülről is ezt a könyvet, mert csodaszép. Az illusztrációk egyszerűen elképesztően gyönyörűek. Van köztük egy-két creepy rajz is, de önmagában véve annyira szép minden, hogy a lelkem azonnal beleköltözött. A történet pedig oda is láncolt.

Nem tipikus karácsonyi történet, hisz inkább a gyászról szól és annak feldolgozásáról. Nehéz elveszíteni egy közeli hozzátartozót, s nehéz ezt megélni gyermekként.
A fájdalmas veszteség terhe ólomként nehezedik Noelre és családjára is. Míg nem Noel találkozik egy igazán bájos teremtéssel… S közeleg a karácsony is, amikor nagy csodák történnek, s a szeretet ereje még hatalmasabb.
Sokszor éreztem az olvasás során, hogy gombóc nő a torkomban, s bevallom el is pityeredtem. Érzelmileg teljesen feltöltött ez a mese.
Mindenkinek ajánlom hát, hiszen mindenkinek jól jöhet egy Hónővér :)

Többször szemeztem vele a könyvesboltban, végül csak megvettem és nem bántam meg. Csodálatos könyv kívül és belül is. A történet nagyon kedves és megható, nem bírtam könnyek nélkül végigolvasni. Az illusztrációk is zseniálisak és nagyon megfogott az, ahogy a színekkel is játszanak a könyvben, minden illett egymáshoz. Gyönyörű kötet, jövőre valószínűleg újraolvasom.

Félve kezdtem bele ebbe a könyvbe, tekintve a fő témáját. Mert ez nem kimondottan karácsonyi történet. Sokkal inkább szól a gyászfeldolgozásról ráadásul gyermek elvesztéséből eredőről, melyet a szerző – még inkább érzékenyítendő az egészet – a Karácsonyi ünnep köré épített. S ezt ügyesen tette. Végig éreztem egyfajta feszültséget olvasás közben, ami nem engedte letenni a könyvet. El is olvastam két nap alatt, de hagynom kellett időt magamnak a megemésztésére. Nagyon lassan bontakozott ki az egész történet, épp úgy, ahogy az ünnep is fokozatosan érkezik. Talán a vége, a megoldás kicsit gyors volt. Hirtelen felocsúdtak és szinte egyik napról a másikra felszínre jöttek mély gyászukból a szülők. A valóságban ez nem ilyen egyszerű, fokozatosan megy végbe. A narrátor kisfiú, Noel a történet hőse. Nem csak a családot menti meg újra a szeretetnek, vagy a karácsonyt az örömnek, hanem egy testvérpárt is.
Az illusztrációk a könyvesbolti belelapozásnál nem tetszettek annyira. De olvasás közben kedveltem őket, mert a maguk különlegességével illettek ide.
Örülök, hogy végül beszereztem ezt a lelkileg gyönyörű és elérzékenyítő könyvet. Döntésemhez nagyban hozzájárult az, hogy @Hintafa olyan szépen írt róla a blogján.

Már az első mondat odavágja az embert. Gyorsan kiderül, hogy ez nem egy szokványos karácsonyi történet, hanem a megható, sírós fajtából való. Szó sincs rózsaszín, szirupos és minden happy életérzésről. És mégis sokkal szebb annál. Karácsonyibb, mint a legtöbb karácsonyi történet. Gyönyörűen, kristálytiszta stílusban megírt, fájdalmasan szép könyv. Az illusztrációk elsőre kicsit furának tűnnek, de olvasva a könyvet, csodásan kiegészítik egymást. A történet a gyászról és annak feldolgozásáról szól, pedig felnőttként sem egyszerű a gyászt megélni, hát még gyerekként. A 10 éves Noel szemszögéből látjuk a történteket, érezzük a fájdalmát, és a tenni akarását. Elő a zsepikkel!

Azt hiszem rég láttam ennyire szépen illusztrált mesekönyvet,igazából ezért is vettem meg. Nem is gondoltam,hogy a történet is ennyire elvarázsol majd!
Szomorú de szívmelengető egy történet,még így májusban olvasva is.
Gyönyörű kiadás!

Az illusztráció lenyűgöző:) Norvég szerző , fjordok,
forró kakaó, hópelyhek, elvarázsolt.
A történet is kedvemrevaló, kb 30 oldal után kedvenc lett.

Karácsonyra kaptam ezt a könyvet Édesanyámtól. Nem tudtam, mire számítsak, csak azt, hogy az értékelések alapján izgalmas történetről van szó. Az izgalomnál sokkal többet kaptam: mély érzelmeket, elgondolkodtató történetet, életteli, színes képeket és néhány óra bőgéssel teli kikapcsolódást. Szerintem ez a történet nem gyerekeknek szól, hanem sokkal inkább a kamaszkorból már kifelé tartó fiataloknak, s leginkább veszteségekkel küzdő felnőtteknek. Sokkal inkább szól a gyász feldolgozásáról, semmint a karácsonyról, és az arra való készülődésről.
Szól még barátságról, a szenvedélyünk felismeréséről, családi kapcsolatokról, elengedésről. Szeretettel ajánlom a könyvet mindenkinek. S bár a következő olvasás során már tudni fogom, hogy mi a történet kimenetele, a szókincs gazdagsága és a képek vibrálása miatt jövőre is előveszem majd Karácsony előtt.

Az utóbbi időben gyűjtöm azokat az olvasmányélményeket, amik elsősorban gyerekeknek íródtak, de a felnőtteknek is sokat adnak. Maja Lunde könyve több értékelés alapján pont ilyennek tűnt, ezért szerettem volna elolvasni. Sajnálom, hogy nem tudtam karácsony környékén elolvasni, de így is egy szép olvasmányélményt adott. Az illusztrációk csodálatosak, a történet lekötött, okosan van felépítve – szerettem a világában lenni, annak ellenére, hogy a gyászról és annak feldolgozásáról szól, a karácsony szépsége mellett.
Noel barátságot köt egy különleges kislánnyal, aki ráébreszti hogy neki kell változtatni a családjában uralkodó állapoton, egyúttal ő maga is segít Hedvignek a saját problémáján.
Keserédes, gyönyörű történet – az igazi karácsonyi kellékekkel, hangulattal, hóval – amiből nekünk Mo-on már nem nagyon jut ki.