A ​méhek története 43 csillagozás

Maja Lunde: A méhek története

Anglia, ​1852: William, a biológus és vetőmag-kereskedő hetek óta az ágyat nyomja. Úgy érzi, kutatóként kudarcot vallott, mentora elfordult tőle, és boltja is üresen áll. Ekkor azonban eszébe jut valami, ami talán mindent megváltoztat…
Ohio, USA, 2007: George, a méhész keményen küzd: azt szeretné, ha a tanya bővülne, és fia, Tom egyszer majd átvenné tőle. Tom viszont az újságírásról álmodik. Mígnem egy nap bekövetkezik, amit senki sem hisz el…
Kína, 2098: Tao, a munkásnő a fák kézi beporzásán dolgozik, mivel a méhek már régen eltűntek a földről. Taonak minden vágya, hogy fia, Vej-Ven számára jobb életet teremtsen. Amikor azonban a fiát rejtélyes baleset éri, egyszerre veszélyben forog minden…
Minden mindennel összefügg. Maja Lunde megrendítően mesél veszteségről és reményről, küzdelemről, kudarcról és győzelemről, valamint az emberek és a méhek közötti láthatatlan kapocsról, amelyen fajunk fennmaradása is múlhat. A fordulatos regény korunk néhány legégetőbb… (tovább)

>!
Cser, Budapest, 2018
336 oldal · ISBN: 9789632785479 · Fordította: Patat Bence
>!
Cser, Budapest, 2018
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785325 · Fordította: Patat Bence

Enciklopédia 1


Most olvassa 11

Várólistára tette 137

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Maja Lunde: A méhek története

Nagyon különleges történet, mely szinte az első perctől letehetetlen volt. Különlegességét nagyszerű szerkesztése adta, mely három különböző időbe helyezte a regény cselekményét.

A látszólag különálló részek a történet végén összeérnek, belátjuk, hogy minden mindennel összefügg, és megerősítést kapunk, hogy a múlt és a jelen sokkal nagyobb hatással van a jövőre, mint ahogy most azt elképzeljük.

Elgondolkodtató könyv természetvédelemről, az állatok védelméről, kizsákmányolásáról, küzdelemről és reményről, arról, hogyan bánunk a Földdel és hová vezethet ez. Meddig tarthat a jövő, ha nem figyelünk oda.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/03/maja-lunde-mehek-t…

2 hozzászólás
>!
giggs85 P
Maja Lunde: A méhek története

Mindig is igyekeztem távol tartani magamat a kimondott sikerkönyvektől, mert tapasztalataim szerint a közönségsiker és az irodalmi érték csak nagyon ritkán állnak egyenes arányban egymással. Azonban most mindenképpen adni akartam egy esélyt a tavalyi évben Németországban a legmagasabb példányszámban eladott regénynek, ami többek között elnyerte még a norvég Könyvkereskedők Díját is. Hogy Maja Lunde A méhek története című könyve tényleg annyira jó, mint az eladásokból sejteni lehet? Mindjárt kiderül.

A skandináv szerzőnő egy mostanában igen divatos kérdéskör – a mi lenne, ha ez vagy az eltűnne a Földről? – egyik sokat boncolgatott tagját választotta központi témájának, mégpedig: mi történne, ha kihalnának a méhek a bolygónkon? A három szálon, három idősíkon futó történetek közül azonban csak az egyik játszódik a nagy Összeomlás után (2098, Kína), a másik kettő pedig a 19. század közepén Angliában és a 21. század elején az Egyesült Államokban. És a hangsúly többnyire nem is az ökológiai kérdéseken van, hanem a karakterek személyes problémáin, családi viszonyain.

Az első szál Taóé, a 21. századi Kínában élő kisgyermekes édesanyáé, akinek az élete nem áll másból, mint a számtalan gyümölcsfa kézi erővel való beporzásából (hisz már nincs, ami beporozza a fákat, és valami furcsa módon még nem sikerült megoldani más módon ezt a kérdést), valamint a hároméves Vej-Venért való aggódásról. Tao egy tehetséges, nagyon értelmes nő, akinek azonban ebben a világban (a szülei érdektelenségének és gyenge felfogóképességének is hála) nem adatott meg az, hogy továbbtanuljon, képességeinek megfelelően éljen, hanem kétkezi munkásként kell robotolnia. Ettől a sorstól igyekezne megmenteni a fiát, akit egy nap azonban furcsa baleset ér, majd eltűnik a szülők legnagyobb döbbenetére…

A második szál Williamé, a 19. század közepén depressziós bénultságban az ágyán heverő egykori tudósjelölté. Williamnek semmi akaratereje nem maradt azután, hogy szembesült azzal, tudományos karrierje kútba esett, és élete hátralévő része nem fog másból állni, minthogy vetőmag-boltjában szolgálja ki a vevőit, hogy tudja etetni nyolc gyermekét. Az ő életét egy nap azonban egy roppant érdekes, méhekről szóló könyv billenti ki a fásultságból…

A harmadik szál Georgé, az amerikai farmeré, akiben megvan minden akaraterő, ami Williamből hiányzott. Nem akar mást, minthogy írói babérokra törő fia, Tom, átvegye tőle a stafétabotot, és ugyanolyan középnyugati méhész váljon belőle, mint ő. Azonban ekkor egy rejtélyes ökológiai katasztrófa kezd kibontakozni szerte a bolygón…

Ahogy látható, rendkívüli hangsúlyt kap a szülő-gyermek viszony az összes történetszálban. Ahogy a történet java részében nincs jelen Tao életében az eltűnt gyermeke, úgy nincs a két férfiéban sem, akik viselkedésükkel, látásmódjukkal érték el, hogy a körülöttük lévő gyermekeik ugyanúgy távol legyenek tőlük, mintha ott sem lennének. Az írónőt érezhetően nagyon érdekli az, hogy az embereknek hogyan kellene élniük az életüket, milyen döntéseket kellene hozniuk, és hogyan kellene cselekedniük (karakterei kapcsolatainak is egyik központi témája ez). Azonban itt érezhető véleményem szerint a könyv legnagyobb gyenge pontja, nevesül a didaktikussága. Bár nem mond olyan dolgokat, amivel ne nagyon lehetne egyetérteni, de szerintem túlontúl nyíltan, erőltetve teszi azt, ami egyeseket lehet, hogy nem zavar, míg másokat igen. Illetve sokszor kicsit üresnek éreztem a könyvet: néha leült a cselekmény, és úgy tűnt, oldalakon keresztül nem tartunk sehová.

Összességében azt kell mondanom, hogy Lunde könyve fontos kérdésekre akarja felhívni a figyelmet, fontos dolgokat boncolgat, profin van megírva, érdekes emberi kapcsolatokat vázol fel, de közel sem hibátlan. Így elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a „mi történne, ha eltűnne ez vagy az” posztapokaliptikus téma, illetve azoknak, akiket nem zavar, ha az írónak határozott álláspontja van, és azt leplezetlenül bele is szövi könyvének szövetébe.

>!
Oriente P
Maja Lunde: A méhek története

A méhek története valójában három ember története: egy önnön középszerűségével megbirkózni képtelen angol zoológusé 1852-ből, egy makacs, munkalkoholista ohio-i méhészé 2007-ből, és egy jobb sorsa érdemes, bátor és okos, fiatal kínai családanyáé 2098-ból. Természetükben csupán a jól ismert szülői gyarlóság a közös, miszerint saját beteljesítetlen vágyaikat valamilyen formában gyermekükkel kapcsolatos elvárásaikba avagy reményeikbe transzponálják. E három, térben és időben egymástól tökéletesen független történet között ugrál a regény szinte az utolsó fejezetekig, ahol a történetek összefonódása végre értelmet ad a szerkesztésmódnak. Habár az elképzelés így utólag tetszetős, illetve az egyes történetszálak is szépen megállnak magukban, egészében véve csak erős közepesre kerekedett nálam a élmény.

Egyrészt a három szál széttartása éppen annyival volt hosszabb, hogy az érdeklődésemet alattomosan előkúszó unalom tompítsa el a kötet közepe táján, amibe némi türelmetlenség is vegyült a dinamika hiánya, illetve a három történet lehetséges kapcsolódásainak következetes elhallgatása miatt. A kötet utolsó negyedében aztán visszataláltam és újra jól éreztem magam a könyvben, de a befejezés után kényelmetlen nyomot hagyott több, számomra zavaró aszimmetria felfedezése. Például hogy a három szál összekapcsolódási értéke egészen más természetű: az első és a második szál pusztán személyes, míg a második és a harmadik szál globális szinten függ össze egymással spoiler, miközben az egyéni sorsok kibontása mindhárom szálban azonos hangsúlyt kap. A könyv végére a szerző valami fontosat és tanulságosat akar közvetíteni az ökológiai tudatosságról, ebben a relációban viszont az első szál teljesen lényegtelen, akár teljes egészében elhagyható epizóddá válik. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az összefüggések felfedésének nagy igyekezetében, Lunde elengedi a korábban szorosan tartott drámai elemeket, és bosszantóan leegyszerűsít néhány olyan kapcsolati feszültséget, amitől a három, párhuzamosan futó lélektani/családi sztorit egyáltalán érdemesnek éreztem továbbkövetni – még a központi szervező gondolat feltűnő hiányában is. spoiler

A kötet könyvfesztiváli bemutatóján az írónő elmesélte, hogyan tervezi tetralógiába rendezni A méhek történetét, a Kék című, magyarul egyelőre nem megjelent regényét spoiler, és további két könyvet, amelyeken még dolgozik. Követni fogom a folytatásokat – ha eljutnak hozzánk –, mert a szöveg stílusát nagyon szerettem, de tartalom tekintetében egy sokkal letisztultabb koncepcióban reménykedek.

>!
Bíró_Júlia
Maja Lunde: A méhek története

Nehéz értékelni, amikor a szándék olyan nagyon szép és jó és tiszteletreméltó, a megvalósítás meg khm, ilyen. Szóval amikor a szerző remek érzékkel választ ki egy amúgy valóban jelentős, e pillanatban is fájdalmasan aktuális ökológiai kérdést hogy akkor most több szálon futó para- és nempara -inesis keretében megneveli az önző és össztársadalmi szinten túlfogyasztó népet és igyekszik belőle egy téren meg időn átívelő példabeszédet írni. És akkor már beszélni egy keveset az emberi önzésről ami fúj , a családokban munkáló meg nem értésről szipszip meg a mindenek felett túlélő reményről is, mert ha nem boldog a vég, akkor nem fog nevelődni a nép.
A fenti célokat kiszolgálandó, a szerző megalkotott három térben és időben spoiler távoli cseleményszálat, saját lustaságát a közönség kényelmét szolgálandó pedig mindhármat úgy alkotta meg, hogy egy-egy fél mondatban leírható székelyek nélküli székelyviccet csattanót vezessen fel bennük hosszasan. Van köztük, amit azok találnak ki legkésőbb három fejezet után, akik valamelyest is figyelik az ökológiai témájú spoiler híradásokat, meg olyan is, amit azok, akik láttak már életükben egyperces krimit spoiler . A harmadik meg simán csak annyi, hogy milyen is az, mikor az ember nem látja a saját lelki mélységeitől a fától a másokét az erdőt. Ebben a minőségében lehetne mondjuk nagyon meta, de inkább csak lóg a levegőben spoiler .
Nagyon szerettem volna pedig állva tapsolni neki, akár van köze a méhekhez, akár a méhek helyett a családi kapcsolatok mélyén lappangó kínhoz, keservhez és komplexusgyűjteményhez, de összességében csak háromszor egy darab, hosszan előkészített csattanót kaptam. Meg agylobot a végkifejleten. spoiler
Addig biztos a dolog, hogy nem tartozom a célközönséghez, ugyanakkor a vélelmezett ideális olvasót se látom. Aki ugyanis alapjáraton érdeklődik valamennyit a jelen ökológiai problémái iránt, vagy csak simán érdekli bármi, ami a méhekkel kapcsolatos, annak nem fogja elérni az ingerküszöbét. Aki azt szereti, ha egy látszólag egyszerű téma mögött sok-sok réteg korrajz meg lélekrajz meg generációs feszültség bomlik ki, az arra fog rádöbbenni, hogy nem is olyan látszólagos az az egyszerűség. Aki egy disztopikus rémálom formálódását és megvalósulását szeretné végigkísérni, az készítse ki jó előre a vigaszkönyvet. Esetleges egyéb preferenciákkal rendelkező egyéneknek lehet, hogy tetszeni fog, csak azt nem tudom, hogy fognak rátalálni pont erre a spoiler könyvre.

>!
Hintafa P
Maja Lunde: A méhek története

Vacakoltam a csillagozással egy ideig, de most végre megegyeztem magammal.
Nagyon érdekes témát vet fel Lunde, elsősorban ezért is vettem kézbe és cipeltem magammal jó messzire (ezt kicsit sajnálom, annyira azért sajnos nem jó). Bizony, olvasás után maradt bennem egy jókora üresség, annak ellenére, hogy egy csomó mindent szerettem a könyvben.
Nagyon jók voltak az emberek életében (a méheken kívül) megjelenő, személyes eltűnések szálai. De egy pillanatban megtört a drámai szál és utána csak az „ennyi volt”-érzése maradt meg bennem.
A szerző a nagyon határozott, véleményével -szíve joga- tesz pontot a méhek történetére, ami engem speciel nem zavart meg a sajátoméban. Annak viszont nagyon örülök, hogy erről a nagyon fontos kérdésről egy ilyen jól megírt könyvben olvashattam.

>!
Spaceman_Spiff IP
Maja Lunde: A méhek története

A méhek története három cselekményszálon fut, főszereplőinek életét a méhek határozza meg. Lunde könyvében szerintem viszont igazán a szülők és gyermekeik viszonya kapcsolja össze a három szálat. Érzésem szerint pedig ez kötődik ahhoz, amit a szerző a könyv végén a méhek eltűnéséről és az ember-méh viszony jellemzőiről mond. Az ember, a szerző olvasatában, amikor elkezdte rabszolgává, saját igényeinek kiszolgálójává tenni a méheket, akkor kiszakította azokat a természetből. Nem elég, hogy beporzásra kényszeríti, utaztatja, tenyészti ezeket a lényeket, de még a mézet is ipari méretekben fölözi le. Ebbe a rendszerbe George szálán nyerünk bepillantást. Ezzel viszont előbb-utóbb óhatatlanul egyfajta katasztrófát fog előidézni, amire mind William, mind Tao történetében találunk utalásokat: amikor az ember elszakad a természettől, egyszersmind ellene is fordul. A méheket csak eszköznek látó szereplők, akik ezeket az önálló lényeket saját igényeik kielégítésére használnak, vajon nem ugyanígy viselkednek a gyerekeikkel?

A könyv legnagyobb üzenete szerintem, hogy van remény. Ki-ki ráébredhet saját hibájára, az ember rájöhet arra, hogy nem megfelelően tekint a természetre, a szülők ráébredhetnek, hogy valójában gyermekeiknek mi a jó, vagy hogy valójában milyen helyet is foglalhatnak el az életükben. Komoly üzenetek ezek, amiket a szerző sokszor és sokféleképpen tolmácsol. És ezzel talán nehézzé is teszi a könyvét.

Sokszor éreztem ugyanis, hogy nagyon belassul a regény, sem a cselekményben, sem a gondolati síkon nem haladunk előre. Lunde gördülékenyen ír, és akadnak nagyon fontos jelenetek és gondolatok, mégis az egész néha olyan, mintha beleragadnánk a mézbe. Túl sok, túl édes, túl tömény, aminek le kell csúsznia a torkunkon, mi magunk is beleragadunk.

Ez a túlzás valahol a regény egészére igaz: túl sok irányba akar tartani egyszerre. A három főszereplő lelkivilága, a mellékszereplőkhöz való viszonya, a szülő-gyerek kapcsolat, a méhek története, a XIX. századi „tudós” gondolatok, a pragmatikus középnyugati férfi világlátása vagy a fiát kereső kínai nő monomániája egyszerre nagyon sok irányba tereli az ember figyelmét, amitől az amúgy is nehézkes könyv engem többször is eltávolított, így sajnos veszített is az erejéből.

Hosszabban megjelent a @Próza_Nostra oldalán:
http://www.prozanostra.com/iras/mehek-es-gyerekek-maja-…

>!
Viktorius
Maja Lunde: A méhek története

A könyv gyenge pillanataim egyikének mementója*: véletlenül meghallottam az írónőt, szimpatikusnak találtam a beszélgetésben adott válaszait. Így amikor később szó szerint belebotlottam a dedikálásába, lelkesen tepertem ki pénzfelvétel céljából**, majd kocogtam vissza könyvet venni és dedikáltatni. Summa summarum, magamat is meglepve megszereztem egy külföldön sikerlistás, Magyarországon frissen megjelent könyvet, ráadásul még lányos zavaromban angolul is beszéltem dadogtam.

A kötet folytatja a Néma tavasz és társai által megkezdett hagyományokat, ami bemutatja az emberi beavatkozás környezeti hatásait. Jelen esetben a méhek eltűnését vizionálva épül fel a történet. Nem minden valóságalap nélkül. Amerikából évek óta jönnek hírek a házi méhek tömeges pusztulásáról. Sőt, gyors kereséssel kibővítve a saját emlékezetemet a kollektív emlékezetre***, már 10 évvel ezelőttről is találok olyan magyar nyelvű, nagy hírportálról származó cikket, ami a CCD-től*” kezdve majd az összes, könyvben megjelenő tényezővel foglalkozik. Még egy keresés (közben dúdolom a Google is your Friendet) és rengeteg elrettentő cikket találok a kínai kézi beporzásról. spoiler Szóval a téma igen szerteágazó és izgalmas, bár/ráadásul az átlagember is találkozhatott már vele. Mindenki döntse el, hogy ezt most hátránynak vagy előnynek tekinti-e. Az írónő ehhez egy több szálon, párhuzamosan futó, de térben és időben elhatárolt történetvezetést párosított, ami – jelen tapasztalataim szerint – egész jól szokott elsülni, az olvasóközönség értékeli az „újdonságát”.

És itt véget is ér a lelkesedésem… Sterilként tudom jellemezni a szöveget, képtelen voltam beleélni magam. A Tao-szál esetében az első másodpercben tudtam, hogy mi történt a fiúval, és mire fog kifutni az egész… csak 100 oldalon keresztül nem hittem el, vártam, hogy hozzátesznek még egy apró információt. spoiler Mellesleg olyan volt, mintha a szélbeporzású gabonafélék termelésével is komoly gondok lennének. Ezt pedig nem tudtam hova tenni. A múltbéli Wiliamet sikerült annyira neurotikusra megalkotni, hogy hiteltelenné vált a számomra minden családi drámája. Ezen felül egészen hamar sejthető (58-64. oldal) a kapcsolata a „jelenkori” George-szállal. Még ő volt a legjobb. Mármint George és a fia, Tom. George a farmer, igazi redneck gondolkodással, ahogy próbálja fenntartani és továbbörökíteni az örökségét, míg Tomnak már más ambíciói vannak. Csak pont itt elfelejtettünk beszélgetni a CCD-ről, ahol épp aktualitása lenne, hogy majd a legvégén kb. 2 oldalban elmélkedjünk róla a jövőben. spoiler

Jelenleg ott járok, hogy itt ez a kötet, csak nem értem, miért lett bárhol is toplistás olvasmány.

*Általában megrágom, mit veszek meg, aztán megkeresem a komolyabb akciókat és az antikváriumokat.
**Ott pont nem tudtam kártyával fizetni a Könyvfesztiválon.
***Internyet
*”Colony Collapse Disorder

4 hozzászólás
>!
Sai_home P
Maja Lunde: A méhek története

Bár valóban szerepelnek méhek is a könyvben, ez igazából három eltérő korban élő család története. A három kort lehet a méhekkel is jellemezni: amikor az emberek kezdték megérteni őket; amikor a méhek kezdtek eltűnni; amikorra már rég eltűntek. Bár az egyik szál a jövőben játszódik, nem érzem jogosnak a disztópia vagy a sci-fi megjelölést, mivel nem ad semmilyen tudományos magyarázatot és maga a világ is olyan, mint a mai (szegényebb része).
A három történet nagyon emberi és szerintem remekül sikerültek, de a kapcsolódásokból nekem hiányzott az egyensúly, a kínai szál nagyon eltér a másik kettőtől. A két korábbi szál főszereplője egy-egy apa, akinek a fő célja is hasonló: megmutatni a fiának, hogy mire képes, helyrehozni egy talán tönkrement kapcsolatot. Egyikük se látja, hogy mi folyik az orra előtt, vagy nem képes elfogadni. Mindkettejül életében ott vannak a méhek, de különböző módon, és a részletekben is sok a különbözőség.
A harmadik szál főszereplője egy anya, aki szintén jót akar a három éves gyermekének, de az ő küzdelme teljesen másmilyenné válik és nem csak a lényegesen különböző háttér miatt. A kapcsolatot a másik két történettel itt elég erőltetettnek érzem és önmagában is kevésbé jó vagy egyéni a szál, a másik kettőnél sokkal jobban át tudtam érezni a fájdalmat és a feszültséget.

>!
Dyus33 P
Maja Lunde: A méhek története

Először nem volt világos számomra, hogy miért olvasok három különböző időből származó történetet, aztán összeállt a kép, összefonódtak a szálak. Örülök, hogy én már nem leszek része ennek a jövőnek, amely minden valószínűség szerint egyszer valóra fog válni, mert tönkretesszük a földet. A jövő nemzedéke érdekében pedig remélem, hogy meg fogják találni a megoldást, ha még nincs túl késő…

>!
Cser, Budapest, 2018
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785325 · Fordította: Patat Bence
>!
Szencsike MP
Maja Lunde: A méhek története

Számomra ez a történet túl elvont volt. Lejött a lényeg (mindig van remény, hogy a természet helyreállítja önmagát), de valahogy nagyon másra számítottam. Nem fogott meg az írói stílus, Tao kivételével a két másik szereplő története se érdekelt. Valahol nem is a méhek története volt, hanem az embereké, de az emberek története is elég furcsára sikeredett. Nem tudom, lehet egy olyan sztorira számítottam, ahol jobban rávilágít az Összeomlásra, hogy mi történt a világgal ez alatt, hogyan birkóztak meg a válsággal, de ez most valahogy túl kevés, túl fura, túl más volt…


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Tőlem akár instant is lehetett volna. A kávé az kávé. Jimmy azonban feltehetőleg a kávéval került legközelebb a művészethez. Az interneten rendelte a kávébabot. Frissnek kell lennie, vallotta, az előre őrölt kávé nyilván a Sátán műve. És megfelelő hőmérsékleten kell főzni. A hőmérséklet a kávé „alfája és omegája”.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
1 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Ám a méheket nem lehet megszelídíteni. Csak tenyészteni, gondoskodni róluk.

329. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Addig azt hittem választanom kell, ám úgy tűnt, mindkettővel boldogulok, az élettel és a szenvedéllyel is.

143. oldal

>!
giggs85 P

– Nos… – szólalt meg.
– Nos – feleltem.
– Izé… Mit gondolsz, milyen a helyzet?
– Hát… Gondolom, jó. Remek. Nincs okunk mást feltételezni.
– Persze… Nincs okunk.
Összeráncolta a homlokát, beletúrt a ritkás hajába.
– Vagyis hát… – vakarózott már két kézzel, már azt lehetett gondolni, hogy tetves lett. – Sosem lehet tudni.
– Nem. Nem lehet tudni. De egy ilyen tél után…
– Igen. Persze…
– Igen.
– De vannak azok az eltűnések.
– Ja! Hogy azok!

2 hozzászólás
>!
flamepetals

– Túlságosan szerette – mondta.
– Lehet valakit túlságosan szeretni?
– Olyan volt, mint bármelyik szülő. Mindent meg akart adni a gyerekének.
– Igen. Mindent meg akartam adni neki.
– A minden túl sok.

309. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: Szomjúság
Jo Nesbø: A fiú
Karl Ove Knausgård: Halál
Per Petterson: Megtagadom
Lars Saabye Christensen: A féltestvér
Per Petterson: Lótolvajok
Jostein Gaarder: A narancsos lány
Linn Ullmann: Áldott gyermek
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Carl Frode Tiller: Bekerítés 2