A ​méhek története 314 csillagozás

Maja Lunde: A méhek története

Anglia, ​1852: William, a biológus és vetőmag-kereskedő hetek óta az ágyat nyomja. Úgy érzi, kutatóként kudarcot vallott, mentora elfordult tőle, és boltja is üresen áll. Ekkor azonban eszébe jut valami, ami talán mindent megváltoztat…
Ohio, USA, 2007: George, a méhész keményen küzd: azt szeretné, ha a tanya bővülne, és fia, Tom egyszer majd átvenné tőle. Tom viszont az újságírásról álmodik. Mígnem egy nap bekövetkezik, amit senki sem hisz el…
Kína, 2098: Tao, a munkásnő a fák kézi beporzásán dolgozik, mivel a méhek már régen eltűntek a földről. Taonak minden vágya, hogy fia, Vej-Ven számára jobb életet teremtsen. Amikor azonban a fiát rejtélyes baleset éri, egyszerre veszélyben forog minden…
Minden mindennel összefügg. Maja Lunde megrendítően mesél veszteségről és reményről, küzdelemről, kudarcról és győzelemről, valamint az emberek és a méhek közötti láthatatlan kapocsról, amelyen fajunk fennmaradása is múlhat. A fordulatos regény korunk néhány legégetőbb… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Cser, Budapest, 2022
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632785325 · Fordította: Patat Bence
>!
Cser, Budapest, 2020
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785325 · Fordította: Patat Bence
>!
Cser, Budapest, 2018
334 oldal · ISBN: 9789632785479 · Fordította: Patat Bence

1 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 15

Most olvassa 43

Várólistára tette 327

Kívánságlistára tette 238

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Maja Lunde: A méhek története

Nagyon különleges történet, mely szinte az első perctől letehetetlen volt. Különlegességét nagyszerű szerkesztése adta, mely három különböző időbe helyezte a regény cselekményét.

A látszólag különálló részek a történet végén összeérnek, belátjuk, hogy minden mindennel összefügg, és megerősítést kapunk, hogy a múlt és a jelen sokkal nagyobb hatással van a jövőre, mint ahogy most azt elképzeljük.

Elgondolkodtató könyv természetvédelemről, az állatok védelméről, kizsákmányolásáról, küzdelemről és reményről, arról, hogyan bánunk a Földdel és hová vezethet ez. Meddig tarthat a jövő, ha nem figyelünk oda.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/03/maja-lunde-mehek-t…

2 hozzászólás
giggs85>!
Maja Lunde: A méhek története

Mindig is igyekeztem távol tartani magamat a kimondott sikerkönyvektől, mert tapasztalataim szerint a közönségsiker és az irodalmi érték csak nagyon ritkán állnak egyenes arányban egymással. Azonban most mindenképpen adni akartam egy esélyt a tavalyi évben Németországban a legmagasabb példányszámban eladott regénynek, ami többek között elnyerte még a norvég Könyvkereskedők Díját is. Hogy Maja Lunde A méhek története című könyve tényleg annyira jó, mint az eladásokból sejteni lehet? Mindjárt kiderül.

A skandináv szerzőnő egy mostanában igen divatos kérdéskör – a mi lenne, ha ez vagy az eltűnne a Földről? – egyik sokat boncolgatott tagját választotta központi témájának, mégpedig: mi történne, ha kihalnának a méhek a bolygónkon? A három szálon, három idősíkon futó történetek közül azonban csak az egyik játszódik a nagy Összeomlás után (2098, Kína), a másik kettő pedig a 19. század közepén Angliában és a 21. század elején az Egyesült Államokban. És a hangsúly többnyire nem is az ökológiai kérdéseken van, hanem a karakterek személyes problémáin, családi viszonyain.

Az első szál Taóé, a 21. századi Kínában élő kisgyermekes édesanyáé, akinek az élete nem áll másból, mint a számtalan gyümölcsfa kézi erővel való beporzásából (hisz már nincs, ami beporozza a fákat, és valami furcsa módon még nem sikerült megoldani más módon ezt a kérdést), valamint a hároméves Vej-Venért való aggódásról. Tao egy tehetséges, nagyon értelmes nő, akinek azonban ebben a világban (a szülei érdektelenségének és gyenge felfogóképességének is hála) nem adatott meg az, hogy továbbtanuljon, képességeinek megfelelően éljen, hanem kétkezi munkásként kell robotolnia. Ettől a sorstól igyekezne megmenteni a fiát, akit egy nap azonban furcsa baleset ér, majd eltűnik a szülők legnagyobb döbbenetére…

A második szál Williamé, a 19. század közepén depressziós bénultságban az ágyán heverő egykori tudósjelölté. Williamnek semmi akaratereje nem maradt azután, hogy szembesült azzal, tudományos karrierje kútba esett, és élete hátralévő része nem fog másból állni, minthogy vetőmag-boltjában szolgálja ki a vevőit, hogy tudja etetni nyolc gyermekét. Az ő életét egy nap azonban egy roppant érdekes, méhekről szóló könyv billenti ki a fásultságból…

A harmadik szál Georgé, az amerikai farmeré, akiben megvan minden akaraterő, ami Williamből hiányzott. Nem akar mást, minthogy írói babérokra törő fia, Tom, átvegye tőle a stafétabotot, és ugyanolyan középnyugati méhész váljon belőle, mint ő. Azonban ekkor egy rejtélyes ökológiai katasztrófa kezd kibontakozni szerte a bolygón…

Ahogy látható, rendkívüli hangsúlyt kap a szülő-gyermek viszony az összes történetszálban. Ahogy a történet java részében nincs jelen Tao életében az eltűnt gyermeke, úgy nincs a két férfiéban sem, akik viselkedésükkel, látásmódjukkal érték el, hogy a körülöttük lévő gyermekeik ugyanúgy távol legyenek tőlük, mintha ott sem lennének. Az írónőt érezhetően nagyon érdekli az, hogy az embereknek hogyan kellene élniük az életüket, milyen döntéseket kellene hozniuk, és hogyan kellene cselekedniük (karakterei kapcsolatainak is egyik központi témája ez). Azonban itt érezhető véleményem szerint a könyv legnagyobb gyenge pontja, nevesül a didaktikussága. Bár nem mond olyan dolgokat, amivel ne nagyon lehetne egyetérteni, de szerintem túlontúl nyíltan, erőltetve teszi azt, ami egyeseket lehet, hogy nem zavar, míg másokat igen. Illetve sokszor kicsit üresnek éreztem a könyvet: néha leült a cselekmény, és úgy tűnt, oldalakon keresztül nem tartunk sehová.

Összességében azt kell mondanom, hogy Lunde könyve fontos kérdésekre akarja felhívni a figyelmet, fontos dolgokat boncolgat, profin van megírva, érdekes emberi kapcsolatokat vázol fel, de közel sem hibátlan. Így elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a „mi történne, ha eltűnne ez vagy az” posztapokaliptikus téma, illetve azoknak, akiket nem zavar, ha az írónak határozott álláspontja van, és azt leplezetlenül bele is szövi könyvének szövetébe.

3 hozzászólás
dontforgettosmileandread P>!
Maja Lunde: A méhek története

Nem győzött meg ez a könyv. Nagyon sokat küszködtem vele. Az első feléig gördülékenyen eljutottam, onnantól pedig mintha elvágták volna. Annyira sajnálom. Nem túlzok, ha azt mondom , egyfajta félelem már az elején volt benne, mégpedig a címe, a méhek miatt. Ugyanis én rettegek tőlük. (A minap vettem észre a Debreceni malompark emeletét, a magasból lecsüngő óriás méhek díszítik, hát frászt kaptak tőlük…) Mindegy, ettől még jó lehet(ett volna). Abszolút komfortzónán kívülinek mondanám az olvasásaim közül. Mégis úgy voltam vele, hogy közös könyv és csakazértis elolvasom, ez nem fog eltántorítani, tetszeni fog, mert a téma érdekel és rendkívül fontos.
A környezetvédelmi szál (bár ez szerintem inkább klímaváltozás fókuszú) jó volt, de bőven lehetett volna még fejtegetni. A 3 szereplő közül egyikkel sem tudtam azonosulni, sem a történetekkel és bár volt egy -két élvezhető rész, sajnos vontatott volt. Talán most épp a rövid részek voltak ennek a könyvnek a negatívumai, olyan volt, mintha kapnék is, meg nem is. Elhintett információmorzsákból kellett csemegézni, ami nem épp kellemes, ha regényről van szó.
Nekem a második résztől kiszámítható volt és így más unalmassá kezdett válni. Nagyon nehezen vettem rá magam az olvasására, mert mindig volt jobb, volt más. Végül a végére értem, mert csak hajtott a kíváncsiság, bár sejtettem, hol ér össze a három szál. Örülök, hogy elolvastam, de egyszer olvasós könyv volt, amit mihamarabb visszaviszek a könyvtárba és sajnos hamar fogok feledni.

2 hozzászólás
Oriente>!
Maja Lunde: A méhek története

A méhek története valójában három ember története: egy önnön középszerűségével megbirkózni képtelen angol zoológusé 1852-ből, egy makacs, munkalkoholista ohio-i méhészé 2007-ből, és egy jobb sorsa érdemes, bátor és okos, fiatal kínai családanyáé 2098-ból. Természetükben csupán a jól ismert szülői gyarlóság a közös, miszerint saját beteljesítetlen vágyaikat valamilyen formában gyermekükkel kapcsolatos elvárásaikba avagy reményeikbe transzponálják. E három, térben és időben egymástól tökéletesen független történet között ugrál a regény szinte az utolsó fejezetekig, ahol a történetek összefonódása végre értelmet ad a szerkesztésmódnak. Habár az elképzelés így utólag tetszetős, illetve az egyes történetszálak is szépen megállnak magukban, egészében véve csak erős közepesre kerekedett nálam a élmény.

Egyrészt a három szál széttartása éppen annyival volt hosszabb, hogy az érdeklődésemet alattomosan előkúszó unalom tompítsa el a kötet közepe táján, amibe némi türelmetlenség is vegyült a dinamika hiánya, illetve a három történet lehetséges kapcsolódásainak következetes elhallgatása miatt. A kötet utolsó negyedében aztán visszataláltam és újra jól éreztem magam a könyvben, de a befejezés után kényelmetlen nyomot hagyott több, számomra zavaró aszimmetria felfedezése. Például hogy a három szál összekapcsolódási értéke egészen más természetű: az első és a második szál pusztán személyes, míg a második és a harmadik szál globális szinten függ össze egymással spoiler, miközben az egyéni sorsok kibontása mindhárom szálban azonos hangsúlyt kap. A könyv végére a szerző valami fontosat és tanulságosat akar közvetíteni az ökológiai tudatosságról, ebben a relációban viszont az első szál teljesen lényegtelen, akár teljes egészében elhagyható epizóddá válik. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az összefüggések felfedésének nagy igyekezetében, Lunde elengedi a korábban szorosan tartott drámai elemeket, és bosszantóan leegyszerűsít néhány olyan kapcsolati feszültséget, amitől a három, párhuzamosan futó lélektani/családi sztorit egyáltalán érdemesnek éreztem továbbkövetni – még a központi szervező gondolat feltűnő hiányában is. spoiler

A kötet könyvfesztiváli bemutatóján az írónő elmesélte, hogyan tervezi tetralógiába rendezni A méhek történetét, a Kék című, magyarul egyelőre nem megjelent regényét spoiler, és további két könyvet, amelyeken még dolgozik. Követni fogom a folytatásokat – ha eljutnak hozzánk –, mert a szöveg stílusát nagyon szerettem, de tartalom tekintetében egy sokkal letisztultabb koncepcióban reménykedek.

Bíró_Júlia>!
Maja Lunde: A méhek története

Nehéz értékelni, amikor a szándék olyan nagyon szép és jó és tiszteletreméltó, a megvalósítás meg khm, ilyen. Szóval amikor a szerző remek érzékkel választ ki egy amúgy valóban jelentős, e pillanatban is fájdalmasan aktuális ökológiai kérdést hogy akkor most több szálon futó para- és nempara inesis keretében megneveli az önző és össztársadalmi szinten túlfogyasztó népet és igyekszik belőle egy téren meg időn átívelő példabeszédet írni. És akkor már beszélni egy keveset az emberi önzésről ami fúj , a családokban munkáló meg nem értésről szipszip meg a mindenek felett túlélő reményről is, mert ha nem boldog a vég, akkor nem fog nevelődni a nép.
A fenti célokat kiszolgálandó, a szerző megalkotott három térben és időben spoiler távoli cseleményszálat, saját lustaságát a közönség kényelmét szolgálandó pedig mindhármat úgy alkotta meg, hogy egy-egy fél mondatban leírható székelyek nélküli székelyviccet csattanót vezessen fel bennük hosszasan. Van köztük, amit azok találnak ki legkésőbb három fejezet után, akik valamelyest is figyelik az ökológiai témájú spoiler híradásokat, meg olyan is, amit azok, akik láttak már életükben egyperces krimit spoiler . A harmadik meg simán csak annyi, hogy milyen is az, mikor az ember nem látja a saját lelki mélységeitől a fától a másokét az erdőt. Ebben a minőségében lehetne mondjuk nagyon meta, de inkább csak lóg a levegőben spoiler .
Nagyon szerettem volna pedig állva tapsolni neki, akár van köze a méhekhez, akár a méhek helyett a családi kapcsolatok mélyén lappangó kínhoz, keservhez és komplexusgyűjteményhez, de összességében csak háromszor egy darab, hosszan előkészített csattanót kaptam. Meg agylobot a végkifejleten. spoiler
Addig biztos a dolog, hogy nem tartozom a célközönséghez, ugyanakkor a vélelmezett ideális olvasót se látom. Aki ugyanis alapjáraton érdeklődik valamennyit a jelen ökológiai problémái iránt, vagy csak simán érdekli bármi, ami a méhekkel kapcsolatos, annak nem fogja elérni az ingerküszöbét. Aki azt szereti, ha egy látszólag egyszerű téma mögött sok-sok réteg korrajz meg lélekrajz meg generációs feszültség bomlik ki, az arra fog rádöbbenni, hogy nem is olyan látszólagos az az egyszerűség. Aki egy disztopikus rémálom formálódását és megvalósulását szeretné végigkísérni, az készítse ki jó előre a vigaszkönyvet. Esetleges egyéb preferenciákkal rendelkező egyéneknek lehet, hogy tetszeni fog, csak azt nem tudom, hogy fognak rátalálni pont erre a spoiler könyvre.

2 hozzászólás
Mariann_ P>!
Maja Lunde: A méhek története

Az elmúlt 40 évemet méhek társaságában éltem le.
Naponta jelen voltak / vannak az életemben, így elfogult vagyok velük szemben.
Kimondottan érdekes, volt számomra a méhek világának leírása , pontosan úgy írta, ahogy az ismereteim szerint én is megtanultam.
A méhészet, mint foglalkozás mindennapjait , főként gondjait látótérbe hozta.
Mellette 3 idősíkon 3 családot mutatott be, mindnek köze volt a méhekhez.
Mondjuk a méhek nélküli, kézzel beporzás fárasztó, és egyben hátborzongató volt számomra.
Minden a méhekkel függ össze, a meg nem értés, majd a megértés körül forog.
Küzdelmes életek, szülő-gyermek viszony.
Időnként lehangoló, de a végén minden a helyére kerül, így egy fontos és élvezetes olvasmányként könyveltem el.

Afraa>!
Maja Lunde: A méhek története

Ez volt életem első cli-fi regénye és rájöttem, micsoda hiba volt ezt a kategóriát eddig mellőzni. Nagyon fontos, szinte sürgető feladatunk, hogy több környezetvédelemre fókuszáló könyvet olvassunk, hogy lássuk és megértsük azokat a folyamatokat, amiket mi, emberek indítottunk el, és amelyek valami nagyon szörnyű végeredményre futhatnak ki. Muszáj átfogóbban látnunk, hogy mit teszünk a természettel, mert a nemtudással, az oda nem figyeléssel az élhető életet vesszük el a gyerekeinktől, unokáinktól.
Maja Lunde regénye azért tetszett annyira, mert egy parányi kis élőlényt helyez a fókuszba. Bemutatja a méh, mint család, kolónia működését, az ökoszisztémában elfoglalt, nagyon is fontos helyét, és azt a jövőbeli világképet, amit a méhek kihalása hozhat magával. Van ebben egyfajta morbid humor, hogy mi, emberek, akik világokat hódítunk, mindenféle technikai és tudományos fejlesztéseket csinálunk, uraljuk a földet, vizet, levegőt, sőt, lassan már a világűrt is, mennyire ki vagyunk téve egy icipici kis rovar munkájának.
A regényt olvasva nagyon nyomasztott az írónő által lefestett elképzelt jövő, mert ez az utópisztikus világ nagyon is valósággá válhat többé-kevésbé akár hasonló módon is.
Tetszett a regényben a 3 idősík váltakozása, ahol egyre jobban kirajzolódik az a folyamat, ami a méhek „szolgálatba” állításával kezdődik, majd a nagy Összeomláson át, a várható sötét jövővel végződik. Egy nagyjából átfogó képet kaphatunk arról, hogy a túltermelés, a génmódosított növények, a növényvédő szerek és a kártevőirtók milyen hatással lehetnek a méhek életére, és úgy általában a természetre.
Elgondolkodtató könyv, ami a súlyos témája ellenére nagyon olvasmányos és gördülékeny. Mindenkinek jó szívvel ajánlom.

2 hozzászólás
dagikám>!
Maja Lunde: A méhek története

Nagyon nehezen haladtam vele, teljesen más irányba haladt a történet,mint ahogy azt én vártam.
Három különböző korszakban élő ember szemszögéből ismerhetjük meg a történetet.
Nyomokban tartalmazott csak méheket ez a könyv. Azt hittem nagyobb főszerepet kapnak ezek az állatok,vagy legalábbis sok információt kaphatunk róluk egy történetbe ágyazva. De az utolsó 100 oldalon kicsit érdekesebbé vált a sztori,és kirajzolódott hogyan kapcsolódik ez a három ember sorsa össze,de nekem a lezárás is hiányérzetet hagyott maga után.

mezei P>!
Maja Lunde: A méhek története

Apák és fiúk.
Férjek és feleségek.
Anyák. Lányok.
És a méhek.
Együtt a Föld nevű kaptárban.

Hintafa>!
Maja Lunde: A méhek története

Vacakoltam a csillagozással egy ideig, de most végre megegyeztem magammal.
Nagyon érdekes témát vet fel Lunde, elsősorban ezért is vettem kézbe és cipeltem magammal jó messzire (ezt kicsit sajnálom, annyira azért sajnos nem jó). Bizony, olvasás után maradt bennem egy jókora üresség, annak ellenére, hogy egy csomó mindent szerettem a könyvben.
Nagyon jók voltak az emberek életében (a méheken kívül) megjelenő, személyes eltűnések szálai. De egy pillanatban megtört a drámai szál és utána csak az „ennyi volt”-érzése maradt meg bennem.
A szerző a nagyon határozott, véleményével -szíve joga- tesz pontot a méhek történetére, ami engem speciel nem zavart meg a sajátoméban. Annak viszont nagyon örülök, hogy erről a nagyon fontos kérdésről egy ilyen jól megírt könyvben olvashattam.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Tőlem akár instant is lehetett volna. A kávé az kávé. Jimmy azonban feltehetőleg a kávéval került legközelebb a művészethez. Az interneten rendelte a kávébabot. Frissnek kell lennie, vallotta, az előre őrölt kávé nyilván a Sátán műve. És megfelelő hőmérsékleten kell főzni. A hőmérséklet a kávé „alfája és omegája”.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
1 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Ám a méheket nem lehet megszelídíteni. Csak tenyészteni, gondoskodni róluk.

329. oldal

Kapcsolódó szócikkek: méh
giggs85 >!

– Nos… – szólalt meg.
– Nos – feleltem.
– Izé… Mit gondolsz, milyen a helyzet?
– Hát… Gondolom, jó. Remek. Nincs okunk mást feltételezni.
– Persze… Nincs okunk.
Összeráncolta a homlokát, beletúrt a ritkás hajába.
– Vagyis hát… – vakarózott már két kézzel, már azt lehetett gondolni, hogy tetves lett. – Sosem lehet tudni.
– Nem. Nem lehet tudni. De egy ilyen tél után…
– Igen. Persze…
– Igen.
– De vannak azok az eltűnések.
– Ja! Hogy azok!

2 hozzászólás
Judyt89 P>!

Ám a virágok méhek nélkül csak virágok maradnak, nem lesz belőlük áfonya, kenyér, megélhetés.

Kapcsolódó szócikkek: méh · virág
Bea_Könyvutca P>!

Addig azt hittem választanom kell, ám úgy tűnt, mindkettővel boldogulok, az élettel és a szenvedéllyel is.

143. oldal

Boglinc P>!

A tudásról olvasott. Arról, hogy olykor az ösztöneinknek ellenszegülve cselekszünk, mert tudjuk, hogy ahhoz, hogy a természetben, a természettel együtt tudjunk élni, el kell távolodnunk a bennünk lévő természettől.

Csigalány >!

Tudás nélkül semmik sem vagyunk. Csak állatok.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tudás
dontforgettosmileandread P>!

– Dolgozom, amikor csak ihletet érzek.
– … Remek. Az ihlet fontos hajtóerő.


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Schätzing: Raj
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Risto Isomäki: Elsodort világok
David Mitchell: Felhőatlasz
Octavia E. Butler: A magvető példázata
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Justin Cronin: A tükrök városa
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma