Az ​elveszett tűzoltóautó (Martin Beck 5.) 80% 18 csillagozás

Kedvelem a skandináv krimiket, és most végre (a Margó fesztiválon hallott beszélgetésnek köszönhetően) eljutottam a gyökerekig. Nemcsak amiatt volt érdekes olvasmány, hogy rám köszöntek a már megkedvelt attribútumok – a fásult rendőrcsapattól a magánéleti problémákon át az aktuálpolitikáig –, hanem önmagában is tetszett a sztori. Persze, nincs az a pörgés, mint egyes mai szerzőknél, egy idősíkban vagyunk és dupla csavar sincs a végén, de a hatvanas években járunk. Nekem rendben volt, szívesen olvasnék még a szerzőpártól, de 75-ben elhunyt Wahlöö, és alig adtak ki pár könyvet magyarul. Különösen szeretnék többet megtudni Martin Beck nyomozóról, mert ebben a krimiben nem sokat mutat magából.

Elolvasva a könyvet már világos, hogy az akkori kiadók hogyan bukkantak a szerzőpáros könyveire. Marxista meggyőződésük átüt a szövegen, és néhány konkrét szöveg is utal erre. Ettől azért nem válik a könyv pártossá, inkább egy kis szociológia hátteret ad a ’60-as évek végi Svédországról, amiből néha kicsit többet is kapunk, mint kérnénk, főleg a regény második felében, amikor a nyomozás szinte már másodlagossá válik. Legalább is nem pörögnek az események, de ez a krimi amúgy sem a ma megszokott tempóban zajlik. Kb. fél évet ölel át a cselekmény, és nincs is egyértelmű nyomozó főszereplője, egy csoport dolgozik az ügyön, már ha dolgozásnak lehet nevezni azt az unott közönyt, amivel a legtöbben hozzáállnak az ügyhöz. Amúgy a különféle rendőrök karaktere jól megrajzolt, talán pont Martin Beck-é nem annyira, akit a házaspár fő karakterének tartanak. Szerintem érdemes elolvasni a könyvet, egyrészt a néha feltörő humoráért, másrészt, hogy tudjuk, honnan nőtt ki a mai skandináv krimi.

Egymás után értek a meglepetések ebben a „hétköznapi krimiben”.
Először is Wahlöö más könyvei után ez az írás jólesően kevésbé didaktikus. (A nagyszerű Acélugrás-ban többször olvashatjuk Wahlöö politikai véleményét, a Gyilkosság a 31. emeleten pedig maga a társadalmi disztópia, már a témaválasztásában is.) Ugyanakkor a szerzők most is jópár társadalomkritikai véleményt megfogalmaznak: a javítóintézetek, a börtönök félrenevelő hatásáról; az ifjúság neveléséről; a rendőrség, a politika, vagy akár a tüntetések szerveződéséről etc, etc.
További pozitív meglepetés, hogy a „hétköznapi” krimistílus ellenére (az antihős nyomozók megteremtése, a rendőrök deheroizálása, a rendkívül hiteles apró-cseprő nyomozás adminisztrációs-cselekményes leírása, a véletlen szerepe) egy izgalmas, a rendszer működését kifejezetten jól bemutató regényt kapunk, ami érzésem szerint így túl is mutat a könnyű műfajon.
Azután itt van a humor, ami ritkán jelenik meg, de akkor erőteljesen, ezt sem gondoltam volna.

A szerzőpáros soha nem titkolta, hogy számukra a krimi mint választott műfaj csak a keretet adja. Ha valaki nem bánja a hétköznapi cselekményt és a sorok közé beemelt erős társadalomkritikát, akkor egy nagyon jól megírt, szépirodalmi igényű bűnügyi történetet kap.

Most azért már kezdem érteni, hogy annak idején miért is volt népszerű a Sjöwall-Wahlöö páros.
Érdekes a történet a maga érdektelenségében, mert a nyomozók nagyobb része inkább lezárná az egészet, inna egyet és elmenne valahová, ahol nem zargatják őket mindenféle bűnesetekkel.
Húsvér zsaruk, nem zsenik, nem megszállottak, nem akcióhősök… de azért csak megoldják az ügyet.

Különc kriminek éreztem a sok angolszász és francia közt, amikor először olvastam. ma persze már Dunát lehet rekeszteni skandinávval, jóval és rosszal. Ez jó.

Már hiányzott egy izgalmas krimi. Ezt 2 nap alatt kiolvastam, ami több okból sem meglepő. Egyrészt nem vaskos, súlyos könyv. Másrészt olyan izgalmas, hogy nem nagyon lehet letenni.
Persze azt is el kell mondanom, hogy ez a könyv remekül szórakoztat, és ennyi, nem gondolkodtat el, nem hagy nagyon mély nyomot az emlékezetemben.
Aki kikapcsolódásra, agyi pihenésre, némi izgalomra és humorra vágyik, annak ajánlom. Nekem tetszett és úgy hiszem később újra olvasom.

Ahhoz képest, hogy a fekete krimik közül való, szerintem jó. A végén még vártam valami fordulatot, de inkább csak lezárta amit már korábban leírt.

Rendesrendőrös krimi – precíz szakmaiság, csapatmunka. Svédország a ’70-es években.